Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-17 / 25. szám

= Nekrolog. Egy fejlődő, virág, egy letört rózsaág ravatalánál álltunk f. hó 12-én. Nem hir­telen s váratlanul hervadt el ő, lassankint vesz­tette el arczának üdeségét, lassankint tört meg ifjú ereje, mig Isten rendeléséből elszólitá ót, ki nem ismer ifjúságot: a halál. Reá nézve véget értek a földi szenvedések, melyeket békével viselt. A haláláról kiadott gyászjelentés igy szól : „Alul­írottak úgy maguk, mint számos rokonaik nevében mélyen megrendült és fájdalmas szivvel jelentik, a felejthetlen jó leány-, testvér-, unokahug és rokon­nak Ströszner Irma kisasszonynak, életének 16-ik évében, a halotti szentségek ajtatos felvétele és hosszas szenvedés után, folyó évi junius hó 11-én reggeli 5 órakor bekövetkezett csendes el­hunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó évi junius hó 12-én, délután 5 órakor fognak a római kath. egyház szertartása szerint, az alvárosi sir- kertben levő családi sirboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó évi junius hó 13-án reggeli V210 órakor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Váczon, 1888. évi junius hó 11-én. Örök béke leng­jen hamvai felett ! Ströszner Antonia mint anyja. Ströszner Ödön, Ströszner Béla mint testvérei. Bayr Ferencz, Bayr Manó, Bayr Adrián, Sza- dovszky Nándor mint nagybátyja. Szadovszky Berta, szül. Bayr, Bayr Anna, szül. Englhardt, Bayr Anna, szül. Fiiser, Bayr Aloizia, szül. Heizmann mint nénje.“ A beszentelést infula alatt fényes segédlettel Randa István kisprépost ő nga végezte, nagyszámú előkelő közönség részvéte mel­lett. Ott voltak az elhunytnak barátnői is, őszinte könyeket hullatva szeretett társuk fölött, mert benne a legjobb barátnőt vesztették el. A kopor­sóra koszorút a következők tettek: Mayer Lujza: „Felejthethetetlen kedves és jó barátnőmnek“ ; — Bayr Adorján és családja: „Felejthetetlen unoka­húgomnak“ ; — Emanuel und Anna Bayr Wien: „Unserer unvergesslichen Nichte“; — Barátnői: „Felejthetlen Irmának“; — Anyjától: „Felejthe­tetlen szeretett édes, kedves Irma leányomnak“ ; — Ödön és Béla testvérei Bécsből : „Felejthetetlen édes testvérünknek“ ; — Tápay Emmától: „A leg­jobb barátnőmnek“ felirattal. — Ezenkívül felirat nélküli koszorúk egész özöne borította a díszes koporsót. — A hervadó koszorúk, melyek az el­hunytat elfödék, nem födék el a szeretetet, mely őket összefűzte; s emléke nem hervad el, örökre él. Ny. b.! — Nzölőszeti előadás. Tus Antal borászati vándortanár a múlt héten ismét megjelent váro­sunkban és 2 napon (f. hó 12. és 13-án) át tartott a szőlőojtás, szemzés és sípolásból előadást. És pe­dig az első napon Marosy Ferencz kigyósi, a má­sik napon Kemény Gusztáv főszolgabírónak a Her- mányban fekvő szőlejében. Mindkét előadásánál városunk szőlőtulajdonosai közül számosán voltak jelen. = Helyreigazitás. Az „aszódi polgári-kör“ által pünkösd hétfőjén rendezett majálisra vonat­kozó és lapunk múlt számában közölt referádánk- ból a jelenvolt hölgyek közül elnézés folytán : Murányi Jolán és Irén kisasszonyok nevei kima­radtak, mely mulasztásunknak ezúttal teszünk eleget. = Jegyxöi vizsga. Pentz Ferencz szolga- bírósági írnok, városunk szülötte, f. hó 14-én jó sikerrel állotta ki a községjegyzői vizsgálatot. Gra­tulálunk ! = Kincsen himlőjárvíín.y. A közegészségi bizottság a múlt hétfőn (f. hó 11.) Csávolszky József elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal konstatáltatott, miszerint városunkban, nem — la­punk múlt számában jelzett himlő,— hanem a ka­nyaró járvány ütötte fel fészkét. Hiszszük azon­— Ne törődjék vele, hanem adjon valamit.- — Kérem ott a nádrágomban lesz a szekrény kulcsa. A tolvaj kikutatta a zsebeket. — Nincs itt! szólt mogorván. — Akkor tán a mellényemben lesz. — Megvan ! — Na most nyissa fel a szekrényem harmadik fiókját . . . úgy a’ . . . jobra ... Ej ne kotorász- szon a papírjaim között . . . jobbra van a pén­zem . . . Néhány frank az egész . . . Ez minden ? — Nincs több, csukja be a szekrényt! Nem vagyok az inasa, szólt a tolvaj s távozott. — Csukja be az ajtót! kiáltott utánna Moliere. — Nem akarom, morgott a tolvaj, s elsietett. — Pimasz l ordított az apát s kiugrott ágyá­ból, becsukta az ajtót és a fiókot, azután vissza­feküdt ágyába és nyugodtan tovább olvasta Des­cartes értekezéseit. A rablók tudvalevőleg meglehetős számban jártak Magyarországon és nincs oly régen, mikor a Bakony erdejét borzalmas rablófészeknek hiresz- telték, melyről hihetetlen és rettenetesnél rettene­tesebb dolgokat beszéltek. Annyi bizonyos azonban, hogy költőibb rabló, mint amilyen a magyar betyár volt sehol sem lé­tezett, és bizonyos az is, hogy mig a világ minden rablóját, főleg a birvágy ösztönzi az útonállásra, a betyárnál legnagyobb szerepet a virtus, a sértett önérzet, a világfájdalom játszanak, melyekkel együtt járnak a nagylelkűség, a nők iránti udvariasság, és gyakran a legjobb izű humor. A betyárság poezise azonban lehanyatlott már, manapság rablókat és haramiákat hajszol a csend­őrség. Igazi betyár nincs több se a Hortobágyon, se a Dunán túl. Városokban nem ritkán találko­zunk „elegáns rablókkal.“ ban, hogy a járvány az erélyes óvintézkedések foly­tán nem fog nagyobb mérveket ölteni. = Tornavizsgu. A tornászaira önként je­lentkezett gym. növendékség tornavizsgája f. hó 23 án, azaz szombaton d. u. 5 órakor fog a Fló- rián-utczai nyári tornahelyiségben megtartatni ; mely körülményre ezúttal is felhívjuk az érdeklő­dők figyelmét. = Szőlőojtás Penczcu. Penczről Kozáky Dániel úr a következőket írja lapunknak: Folyó hó 14-én Tus Antal borászati vándortanár Penczen a zöld szőlőojtást, szemzést és sípolást nagy ér­deklődés mellett mutatta be. Mindenki igyekezett azt gyakorlatilag elsajátítani, sőt női munkások is szabatos pontosággal utánozták. Tekintve, hogy szőleink elpusztultak és a munkás osztály kiván­dorol : létünk érdekében okvetlen szükséges a vándortanárnak községünkben többszöri megjele- lenése, ki ezen uj mivelésre nézve a szakértő uta­sításait megadná és azok teljesítését ellenőrizné. = A váczi első általános iparlársoa Jaí betegsegélyző eg'ylete javára f. évi junius 10-én rendezett juniális jövedelme a következő : u. m. : Alberty Ferencz 5 frt, ifj. Alberty Ferencz 1 frt, Bakk Domonkos 1 frt, Bayer Lajos 2 frt, Bónis Elek 1 frt, Burián Jenő 1 frt, Bodendorfer Béla 2 frt, Benkó János 60 kr., Buday N. 50 kr., Dr. Csányi János 2 frt, Drajkó Jánosné 2 frt, Dick Ferencz 1 frt, Droppa József 50 kr., Darvas And­rás 1 frt, Ernyey János 1 frt, Fekete Ipoly 2 frt, Feszel György 1 frt, Chilkó főhadnagy 1 frt, Dr. Freysinger Lajos 1 frt, Filzer Imre 1 frt, Gyürky Károly 2 frt, Gajáry Géza 1 frt, Hanuska József 3 frt, Llajden Antal 1 frt, Horváth Sándor 1 frt 50 kr., Heinisch Richárd 50 kr., LIanz Ernő 1 frt, Hegedűs Sándor 1 frt, Hufnagel József 2 frt, Hergel Mihály 60 kr, Hegedűs hadnagy 1 frt, Hubatsek N. 1 frt, Hipsch N. úrnő 2 frt, Jaboska 1 frt, Jeremiás Pál 60 kr., Krenedics N. 50 kr., Kovács N. 50 kr., Lencsó Sándor 3 frt, Lipták Ferencz 1 frt, Majtényi István 5 frt, Miskál István 1 frt, Millmann Géza 4 frt, Millmann Alajos 2 frt, Millmann István 50 kr., Mayer Ferencz 3 frt, Medveczky János 1 frt, Margetsch Károly 2 frt, Maurer András 1 frt, Malik Ferencz 1 frt, Morfin Zsigmond 1 frt, Páczay István 1 frt, Perényi Ist­ván 1 frt, Paltsoch Pál I frt, Pertzián N. 1 frt, Prohászkáné 1 frt, Racsek János 1 frt 50 kr., Reitter István 5 frt, Reitter Ödön 2 frt, Reiser Béla 1 frt, Ruttkay N. 1 frt, Schmidt Ferenczné 1 frt, Sebestyén Márton 1 frt, Simon Imre 50 kr., Szalontay N. 1 frt, Strommer N. 1 frt 50 kr., Spissák N. 1 frt, Simonfy N. 6(f kr., Tápay János 1 frt, Tóth Mihály 60 kr., N. N. 1 frt; összes be­vétel 100 frt, kiadás 70 frt, maradt a betegsegélyző pénztár javára 30 frt. Mely jótékony czélra történt szives adakozásukért a nemeskeblü adakozók fo­gadják az egylet nevében elismerésemet és hálás köszönetemet. — Reitter István, elnök. = Kei liüíönlegességet képeznek dr. Popp udvari fogorvos fogtömője (Plombe) és növény­szappan a. Mindkettő bármely gyógyszertárban kapható. A fogtömönek ára 1 frt és arra való, hogy mindenki maga tömöszölhesse ki odvas fo­gait, a mi a használati utasítás szerint könnyű. A növényszappan csak 30 kr. és mint kitűnő pipere- és gyógyszappan ismereles a bőr minden kiütései és rendellenességei ellen. — ISiiditpesU Hírlap. A „Budapesti Plirlap“- nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésé­vel küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkivá­lóbb intelligencziája is azonosította magát a lappal, Eredeti történetet beszélt nemrég egy franczia lap. Fiatal hölgy lépett egy divatkereskedésbe, és egy gyönyörű csipkekendőt vett. Amint ki akarta fizetni, egy fiatal ember rontott be az üzletbe, és kiszakította a nő kezéből az erszényt, arczul vágta a hölgyet, s rákiáltott: — Mondtam, hogy ne vedd meg a kendőt! Most azért sem kapod meg! Ezzel kisietett, magára hagyva az elalélt nőt. A kereskedő azt hitte, hogy a fiatal ember a nő férje, és azért nem tartóztatta fel, de utóbb kitűnt, hogy a szerencsétlen dáma egy épp oly durva, mint vakmerő rablónak esett áldozatául . . . Londonban történt, hogy egy fiatal lord alko­nyaikor hazafelé tartott. Egy külvárosi mulatóhe­lyen töltötte az éjt, és minthogy nem Kiált kocsit, gyalog kellett mennie. Egyszerre három ember lépeli be, s pénzét kérik. A lord órájára néz aztán fölkiált: — Ej, még csak öt óra. Önök ugyan korán kezdik. A következő pillanatban félre boxolta a lat­rokat és elmenekült. Egy német rablót elfogtak. Többek közt azzal is vádolták, hogy zsebkendőt lopott. — De már kérem, riadt fel a latró, az nem igaz. Alighanem összetévesztettek a fiammal; az dolgozik a zsebkendőkben. Mindig voltak rablók és tolvajok, most is van­nak. Lesznek-e mindig? Valószinő, mert hiszen semmiféle javulás sem mutatkozik a rablók között, a rendőrség pedig hasztalanul javul. Egyetlen rabló van, aki gyakran szívesen adja vissza azt, amit elorzott, s ez a — szivrabló. K. fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjcdettebb lapja az ország­nak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyi­vel egy magyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a kik a nap történetét írják. Minden fontosabb bel vagy külíöldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tu­dósítást. A „Budapesti Hírlap“ politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országülési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alap- ján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes leve­lezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir^ a lap ; a „Budapesti Hírlap“ távirati tudósításai uianap már teljesen egy tokon allanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön meg'- táviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő ér­tesítést. A „Budapesti Hírlap“ e czélokra havon- kint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leg­gyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap“ Tárczarovata T eleki Sán­dor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kivaló irók közreműködése mellett, a lap nak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napiro­vatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A köz gazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos kereskedő megtalálja mindazt, a mi tá­jékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyed­évre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfize­tések vidékről legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírla“ kiadó-hivatalának, IV. kerület, kalap- utzca 10. szám. Nyílt-tér.*) Nyilatkozat. Kiéi n Ferenczet, ki engem folyó évi junius hó 8-án fényes nappal az utczán orvul megtámadott és azután gyermekmódra, gyáván megugrott haszon­talan orvtámadónak nyilvánítom, ki a köz­vélemény megvetésére és nem a fegyveres elégtételadásra méltó, ki ellen orvtámadás miatt a törvényes lépéseket a váczi királyi járás­bíróság előtt már megtettem. Oberländer József, egyetemi polgár. Alulírottak a fenti nyilatkozat alapján Ober­länder József polgártársunk eljárását mindenben helyeseljük. Vácz, 1888. junius 13-án. Pfahn Gyula, Morlin Zsigmond, Torday Sándor, Fürst Károly, Weisz Sándor, Krenedits Ferencz, Dobó László, Steiner Aladár, Röder Árpád, egyetemi polgárok. ö s z 02a e t-n-37-Il-vá,2^.it ás. Azon számtalan és szívből eredő részvétért, mely Istenben boldogult, felejthetlen, kedves Irma leá­nyom hosszantartó, reménytelen betegsége alatt és f. évi junius hó 12-én történt öröknyugalomra tétele alkalmával nyilvánult: elengedhetlen és kedves kö­telességemnek ismerem szívből eredő, hálás köszö­netemet ez utón is kifejezni. Különösen pedig fo­gadják első sorban boldogult leányom azon kedves barátnői hálás köszönetemet, akik a ravatal- és ko­porsóra helyezett díszes koszorúk és virágok özö­nével is különös jelét adták az elhunyt iránt érzett önzetlen szeretetüknek, — úgyszintén a dalkör azon t. tagjai, akik a temetés fényét az önszántuk­ból elénekelt megható gyászdalok által emelték, valamint a testületileg kivonult önk. tűzoltó- egylet, — végre fogadják hálás köszönetemet mindazok, akik elhunyt leányom végtisztessége al­kalmával a bánat által megtört és mélyen meg­szomorodott szivem fájdalmát személyes megjele­nésük által enyhíteni igyekeztek. Váczon, 1888. junius hó I4-én. özv. Ströszner György né. * E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv,

Next

/
Oldalképek
Tartalom