Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-17 / 25. szám

hogy a nyugdíjazásokra az állam a tőkének még kamatját sem fordítja. Sok az a 40 év, melyet a tanítónak el kell tölteni azért, hogy megérdemlett munkássága után öregségére 250 frt nyugdijat nyerhessen. Indítványozza: hogy egyletünk minden lehetőt kövessen el, hogy a tanítókra oly annyira lesújtó törvény mielőbb módosittassék. A tetszéssel fogadott felolvasás megéljeneztetett és felolvasónak jegyzőkönyvileg szavaztatott köszönet.

Tudomására jött az egyleti tagoknak, hogy képviselőnk Majthényi István ur a közös ebéden részt veend; azonnal Udvardy Mihály világi elnök, Fodor Imre és Bazsanth János urakból álló bizottság küldetett ki, hogy képviselőnket a helyszínén üdvözöljék és a fentebb tárgyalt nyugdíj ügyet ajánlják pártfogásába, hogy alkalom adtán, a nemzet napszámosai, a néptanítók érdekében szavát felemelni szíveskedjék.

Matejka Lajos bold, sződi plébános egyleti tag elhunyta fölötte részvétének az egylet jegyzőkönyvében adott kifejezést.

Ezután a latin és görög szertartásu tanító alap javára való gyűjtéssel megbízták Papp Béla kántor- tanító urat, a szives házi gazdát.

Végül Villásy István esperes-plébános, kanonok megköszönte az eddig beléhelyezett bizalmat állásáról kanonokká való kineveztetése folytán lemondott. Mire Csávolszky József egyházmegyei tan- felügyelő szellemes beszédben adott sajnálkozásának kifejezést az elnök távozása fölött, de egy- szersmint örömét fejezi ki, hogy magasabb polczra emeltetett.

Midőn a gyűlés éljenzések között feloszlott, a társaság kocsikra ült és a kellemes fekvésű „Dgya- dai rétre“ a „Bojnyik“ kutjához ment, hol békés türelemmel várakozott a fáradsággal megérdemelt ebédre.

Ebédnél többen voltak együtt 50-nél. Városunkból a tanitó-testület nagy részén kívül jelen voltak még: Csávolszky József, K u b i n y i Endre, Dr. Freysinger Lajos, Korpás Pál, Dr. Csányi János, Nikitits Sándor és még számosán. Az első felköszöntőt képviselőnk mondotta Csávolszky József kanonokra; mire Villásy István ez. kanonok válaszolt igen szellemesen, éltette a képviselő urat, ajánlotta figyelmébe a nemzet napszámosait és a közgyűlésben felhozott és tárgyalt nyugdíj ügyet. Képletes kifejezésü toasztot mondott Jankovics Ernő Villásy István kanonokra ; szólott még Dr. Csányi János, Nikitits István, Bazsanth János, ki a szives házi gazdát és annak fáradhatlan nejét és a szép nemet éltette; no de Bakk Domonkos fegyintézet! tanítóról sem kell megfeledkezni, ki csatta- nós dikeziót mondott; azt kívánva: miszerint a tanítók úgy tanítsák és neveljék növendékeiket, hogy azok közöl egy se legyen tanítványa soha !

Ebéd után a fiatalság — minthogy a szép nemben sem volt hiány, — Jóska czigányunk gyönge kiséretü zenéje mellett, mert a kis bőgő meg a czim- balom eltévedt, — tánezra perdült, mely a sötétig együtt tartotta a nemzet napszámosait.

Azzal a biztató reménynyel váltunk el egymástól, hogy jövőre Mácsán folytatni fogjuk.

—r — e.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hírek. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő Exja f. hó 13-án az esti 7 órai vonattal egészen váratlanul városunkba érkezett s igy a városi hatóság által tervezett ünnepélyes fogadtatás elmaradt. — Reit tér István cs. kir. udvari kocsigyáros polgártársunk; Ödön nevű fiával f. hó 14-én Bécsbe utazott az „alsó-ausztriai

iparegylet“ által rendezett kiállítás megtekintése végett. — Boross Samu hírlapíró, lapunk dolgozótársa, f. hó 14-én városunkba érkezett. — Márffy Ede, kir. adófelügyelöi-helyettes, pénteken (f. hó 15.; adótárgyalások czéljából városunkban időzött. — Szeberényi Gusztáv evang. püspök, titkára kíséretében f. hó 10-én látogatásával tisztelte meg a helybeli evang. egyházközséget.

= ISérmálás a fegyházhan. Neszveda István félsz, püspök ő méltósága a múlt vasárnapon fényes egyházi seg'édlet mellett a helybeli kir. fegyintézetben 65 fegyenczet részesített a bérmálás szentségében. Megemlítésre méltónak tartjuk, hogy 1859. óta a kir. fegyintézetben nem volt bérmálás.

= Kinevezés. 0 Felsége a m. kir. igazságügyminiszter előterjesztése folytán Helcz Ferencz esztergomi kir. albirót, a váczi kir. járásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki.

= A „Jósziv“ Váczon. Azon emberbaráti mozgalom, mely az elemi csapások által sújtott embertársaink segélyezése iránt, a fővárosban megindult és már is sok szerencsétlennek könyeit szárította fel; városunkban is visszhangra talált. Mint örömmel értesülünk városunk „jószivei“ is mozgalmat indítottak egy népünnepély rendezése iránt, melynek tiszta jövedelme a tűz- és árvízkárosultak javára lesz fordítandó. A nemes eszme Millman Géza derék polgártársunk szivében fogamzott meg, ki a múlt hét folyamán már egy lelkes kis tábort nyert meg az eszme részére. A hét folyamán értekezlet fog e tárgyban összehivatni, melynek helye a szétküldendő meghívókon lesz megjelölve. Az értekezlet tárgyát az ünnepély programmjának megállapítása és a rendezőség összeállítása képezendi. Terv szerint az ünnepély a „Buki“-ban fog megtartatni s hogy a részvétel a szegényebb sorsuak részére is lehetővé legyen téve 20 kros belépti jegyek lesznek kibocsájtva. A közlekedést egy propeller fogja közvetíteni, melyet a Dunagőzhajózási társaság, a nemes czél iránti tekintetből, méltányos feltételek mellett bocsájt rendelkezésre. Az ünnepély megtartásának határidejéül — melyre olvasóink figyelmét, addig is mig bővebb részletekkel szolgálhatunk, előre felhívjuk — f. évi julius hó 22-ik napja van kijelölve.

= Sikerült juniális. A váczi első általános ipartársulat által rendezett juniális iránti érdeklődést a kellemetlen időjárás mivel sem csökkentette, sőt anyagi siker tekintetében az idei juniális jóval fölötte áll diadalmas elődeinek. A társulat fiatal tagjai a borongós idő daczára már a reggeli órákban vonultak ki a kies cselőtei erdőbe, hol kellemes szórakozással töltötték a délelőtti időt. Délután pedig, midőn az idő jobbra fordult és a hölgyközönség is megjelent: a jókedv forrpontját érte el, mely csakhamar igazi ropogós csárdás alakjában tört ki a fiatalságból, melyhez persze lassanként az öregebb urak is hozzáláttak. A jelenvoltak hölgyek közül tudósítónk a következőket jegyezte fel: Reitter Panka és Lotti, Merka Ida, Kresák Ilka és Berta, Kalencsik nővérek, Lipták Hermin, Per- kinkó Berta (Kosd),Petter Anna, Papp Ágnes (Kösd), Stibrik Ilka és Janka, Filó Pataky Ida, Sztanya Mariska, Sári .Sarolta, Szvetenay Juliska (Kösd), Sebők Anna, Tóth Ilka és Erzsi, Velzer Margit, Hips Mariska, Hufnagel Lujza és Margit (Rád), Vigh Francziska (Szokolya) stb. — továbbá: Reitter Istvánná, Alberty Eerenczné, Ábrahámné, Bezdek Jánosné, Velzer Kálmánná, dr. Csányiné, Ernyei Jánosné, Cserni Józsefné, Fedor Sándorné, Gott- schallné, Hufnagel Józsefné (Rád), Elorváth Sándorné, Haidfeld Gyuláné, Heinisch Richárdné, Korpás Mártonné, Millmann Gézáné, Racsek Jánosné, Maurer Józsefné, Kohlman Istvánné, Perényi

Istvánné (Kösd), Hinka Gyuláné (Kösd), Schmidt IHorenezné, Sztanya Lajosne, Sebők Józsefné stb. — A kedélyes mulatság, melyen Majthényi István orsz. képviselőnk is jelen volt, csak késő este ért véget.

= Jegyző választás. A Félix Mihály lemondása folytán üresedésbe jött s eddigelé Sze- kerka Karoly csomádi jegyző által ideiglenesen betöltött községjegyzői állás — mint illetékes hely ről értesülünk — f. hó 27-én fog véglegesen betöl- tetm. A jegyzőségre pályáztak: Snapp Lajos kis- szt.-miklósi jegyző és Pentz Ferencz oki. jegyző, városunk szülötte.

— ^ Váczi SVili sz. Yincze Blgylet4*

alapszabályai a m. kir, Belügyminisztérium által f. é. máj. 16. 32478: VII. bemutatási záradékkal ellátva az egylet elnökségéhez leküldettek. Az ekként jóváhagyott alapszabályok legközelebb kinyomatva, a m. t. pártoló tagoknak meg fognak küldetni.

— Acmes teli. Lapunk 23. számában említést tettünk azon kiváló ügyességről, melyet Vörös Julianna úrhölgy lapunk munkatársa, élő rózsabimbók festésében tanúsít, s azon nemesszivü készségről, melylyel a duna-bogdányi tüzkárosultak javára ily rózsákat egyenkint 20 krért tetszésszerinti felirattal s rajzzal díszíteni ajnlkozott. üröméi közöljük azok névsorát, kik a remekül festett bimbókból vásárolni siettek. Ben kár Dénesné ő nga. 1 rózsáért 1 frt, I1 ellegi Viktor 1 rózsáért 1 frt, ft. Pi vár Ignácz 2 rózsáért 1 frt, Scheicher Géza 2 rózsáért I frtot tettek a jótékonyság oltárára. Továbbá: Hiebs eh Mariska k. a- 50 kr, Kovách Ernő 50 kr, Hornung Albert 50 kr, Pfan Károly 50 kr, Terstyánszky Etelka úrnő 40 kr, Dr. Huzella Mátyás 40 kr, V. G. 40 kr, Füredy Antal 40 kr, L. S. 40 kr, Nagy Mózes 40 kr, N. N. (Bpest) 40 kr, N. N. (Bpest) 40 kr, Banda Márton 40 kr, Reiser Henrik 30 kr, Varga N. (Bpest) 30 kr, Lencsó Sándorné úrnő 30 kr, ifj. Velzer Lajos 30 kr, Dászkál György 30 kr, Trümmer Sándor 30 kr, N. N. (Bpest) 30 kp N. N. (Bpest) 30 kr, N. N. (Bpest) 30 kr, N. N. 30 kr, Dr. Rácz Béla 20 kr, Fortúner Elek 20 kr, Kodt Lajos 20 kr, Roman István 20 kr, Mohaupt Ferencz 20 kr, Scheicher Géza 20 kr, N. N. (Bpest) 20 krt áldoztak egy-egy rózsáért ugyanazon nemes czélra. Összesen 14 frt. Mely összeg Duna- Bogdány község elöljáróságához f. h. I4-én elküldetett. Fogadja a nemesszivü urhölgy a tüzkárosultak érdekébén tanúsított nemes fáradozásáért őszinte köszönetünket!

= Vörös Julianna úrhölgy, mint újabban értesülünk, egy általa festett olajfestményt ajánlott fel eladásra a duna-bogdányi tüzkárosultak nyomora enyhítésére. Midőn ezen nagylelkű ajánlatot teljes elismeréssel registráljuk, a képet müértő közönségünk becses figyelmébe ajánljuk. A kép Pertzián G. üzletében lesz megtekintés végett kitéve.

= Uj háztulajdonosok. Intzédy Soma polgártársunk a napokban a váczi háztulajdonosok közé lépett, amennyiben a Fő téren levő Joó János- féle házat 26 ezer írtért megvette. — Ökröss Bálint budapesti kir. közjegyző pedig Pintér Dávid polgártársunk házát vette meg 5500 frt vételárért. — Szívből üdvözöljük az uj háztulajdonosokat.

= ^ Ulászlók összeírása. Az országgyűlési képviselők választására jogosultak összeírására kiküldött bizottság dr. Freysinger Lajos elnöklete alatt befejezte munkálatait. Az összeírás az előbbinél kedvezőbb eredményeket tüntet fel. Az összes választók száma Vácz városában : 1027 (48-al több, mint a múlt évben). Ezek közül régi jognál fogva 10, földbirtok alapján 131, házbirtok alapján 220, jövedelem után 514 és értelmiségi alapon 152 lett a választók névjegyzékébe felvéve.

A..VACZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.

Szeretsz-e még? . . .

Szeretsz-e még barna kis lány, Lelkem menyországa?

Szeretsz-e még sivár éltem Zöldelő óáza?

Szeretsz-e még napsugára Életem telének ?

Szeretsz-e még ibolyája Kehelyem kertjének?

Szeretsz-e még rózsa-piros Hajnala az égnek ?

Szeretsz-e még drága gyöngye Éltem tengerének ?

Szeretsz-e még egyetlen egy Csillagom az égen ?

Szeretsz-e még, szeretsz-e még Édes üdvösségem ? . . .

Kónya Mihály.

Rablók és tolvajok.

— Eredeti tárcza. —

Mindenkor és minden időben éltek emberek, akik elragadták azt, ami a másé volt, és abból tartották fenn magokat, amit mások szereztek.

Élv a anyánk bűnbe esett, mert elvette a gyümölcsöt, a melyhez nem volt jussa, és Ádám apánk sem járt igaz utón, mikor evett a tiltott almából.

Mi több, egyik filozófus még az istennek is szemére veti, hogy jogtalanul sajátította el azt a bordát, melyet szegény ősünktől vett el álmában. Hiába adott helyébe anyóstalan feleséget; ha manapság tenne ilyent Ádám, mégis elmehetne a törvényszékhez, hogy testi sértés miatt tegyen panaszt.

Attól nem kellene tartania, hogy nem akadna ügyvéd, aki perbe szállana az istennel.

Minden nemzet üldözte a latrokat és mindenütt szigorúan megbüntették a tolvajokat és rablókat. Csak a spártai törvények engedték meg a lopást, — ha a tolvaj elég ügyes, hogy rajta ne kapják.

Egy ízben elfogtak egy spártai fiút, akiről azt gyanították, hogy rókát lopott. A gyermek határozottan tagadta a tettet, és talán meg is menekült volna, ha hirtelen össze nem rogy. Ekkor kitűnt, hogy a kis tolvaj a köntöse alá rejtette a rókát, mely a vallatás alatt össze vissza mardosta a fiú mellét, a nélkül, hogy a spártai csemetét jajgatásra bírta volna. Végre azonban szive táján harapta a tolvajt, aki aztán összerogyott.

Manapság leghíresebbek az angol tolvajok, kiknek ügyességéről csodadolgokat beszélnek.

Megtörtént egy gazdag francziával, hogy Londonból Bristolba kellett utaznia.

Gyanította, hogy zsebtolvajok járnak nyomába, s azért nem tett pénzt a pénztárczájába, hanem egy czédulat, a következő felirattal:

— Ugye gazember, felkopik az állad ?

Beült a vasúti kupéba, és annak daczára, hogy mi értékes dolog se volt nála, ügyelemmel kisérte utitársait.

Mikor megérkezett Bristolba, abban a biztos tudatban volt, hogy akár ezreket tarthatott volna tárczájában.

Elmondta a dolgot a pályaudvaron várakozó bristoli üzletbarátjának.

— Ah, megvan a tárcza ? — kérdi az angol.

I — Hogyne 1

— Egy perczig sem aludt a vasúton ?

— Úgy hiszem, hogy szundikáltam egy kicsit... Oh, de nem ért hozzám senki se.

— Mutassa csak kérem azt a ezédulát ?

A franczia mosolyogva vette ki a papirszeletet és oda nyújtotta az angolnak. A flegmatikus ember egyszerre felkaczagott.

— Ugye hogy jó tréfa ? kérdé a franczia.

— Az ám, olvassa csak!

És a franczia hüledezve olvasta a saját megjegyzése alatt a következő szavakat:

— Ostoba franczia, tartsd bolonddá a nagyapádat . . .

De bármily ügyesek is az angol tolvajok, megirigyelhetik azokat a magyar kollégákat, akik nemrég egy dunántúli helységben betörtek egy birkaólba, és lenyirták a gyapjút, amelylyel aztán szerencsésen odábbálltak.

— Csalódom, hogy le nem nyúzták bürgéim bőrét is, szólt másnap a kedélyes károsult.

A napokban történt, hogy egy úri ember érezte, hogy valaki nagyon ránczigálja az óralánczát ; mosolyogva fordult az idegen felé:

— Oh, uram, ez a láncz csak talmi arany.

— Úgy, akkor pardon ! szólt a tolvaj, s megbillentette kalapját, elinalt.

Most van a tolvajok nyári idénye. A zöldben lakók nem is sejtik, hogy mikor ürítik ki lakásaikat. Pedig nem mindenki fogadja oly közönyösen a latrokat, mint Moliere apát, a hírneves franczia bölcsész.

Ez a jó úr egykor ágyában olvasgatott, amikor kopogtattak ajtaján.

Tessék, szólt az apát.

Nagyon gyanús küldöttségü legény lépett a szegényes szobába.

— Mit kíván? kérdé az apát feltekintve.

— Adjon pénzt!

— Pénzt ?

— Ne okoskodjék sokat, igenis pénzt.

— Ejnye hát kegyed tolvaj, ugyebár?