Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
mód uj, olcsóbb és megközelithetőbb források létesítéséhez. — 9. Beleeresztkedhetib-e a bizottság Lencso Sándor városi képviselő ur azon indítványa érdemleges taglalatába, hogy a kipusztitott szőllőterülete- ken dohány termelés eszközöltessék. Mi \7olna-e tekintetben a bizottság által elfoglalt álláspont. Ezek azon kérdések melyekre a bizottság tái- gyalásai kiterjeszkednek. Mindaddig mig a bizottság tárgyalásának eredményét nem tudjuk, e tárgyhoz hozzá nem szólunk, de mindenesetre előre is elismeréssel^ tartozunk Dr. Kiss urnák, mert az általa felvetett kérdések ölj nemzetgazdasági értekkel bírnak, melyek effektuálasa nem csak kárpótolni fogja a fillokszera okozta veszteséget, hanem városunk felviragozásat is nagyban elősegitendi. Különben e fontos kérdésre még visszatérünk. Élemények a köze! múltból. — Választási karezolat. Ismerem ugyan, de annál kevésbbé respektálom ama közmondást „Aki korán kel, aranyat lel“, mindazonáltal nagy-karácsony napján megparancsoltam a kiszolgálómnak, hogy deczember 26-án 7, mond. hét órakor keltsen fel, mert hát tetszik tudni az ilyen magamfajta agglegényt érdekelte az ezen napon végbemenő választás lefolyása és eredménye. Koran (?) pont 7 órakor fel lettem keltve, azonban a kriminális rósz idő első pillanatban csaknem arra birt, hogy ne térjek el rendes szokásomtól és ne hagyjam el 8 óráig az ágyat, s midőn már-már tervemtől el- állani szándékozám, emberem önté belém a bátorságot s birt ellenkező elhatározásra, mondván: „Tekintetes uram ! Bizonynyal a mai választások miatt keltette fel magát ily korán, kérem csak tessék elmenni, mert nagy dolgok vannak készülőben, tegnap már sokat hallottam a mai napra vonatkozólag Az alsó városban Korpás Józsi bácsinál tartott többrendbeli értekezleteken má.r el lett határozva, hogy csak az ő értekezletein megjelentek lesznek megválaszthatok. A belvárosban amint beszélik Reiser ügyvéd ur mutatta meg, hogy ügyes fiskális fogással miként lehet a legellentétesebb elemekből megdönthetien erős pártot készíteni; itt amint mondják Olaj Feri bátyánknál határozták el, hogy kit lehet képviselővé választani. A felső városban Csereklye Pista Baján János urammal egyesülve néz farkas szemet Kurdi Bálint uram és Szekeres Istvánnak tekintélyes pártjával és itt mint beszélik erős küzdelem, sőt még tán ember-halál is lesz.“ Jóskám kiverte szemeimből kikerekitett mondó- kájával az álmot s mit volt mit tennem felkeczme- regtem. „De te Józska! Nem vagy-e tán valamelyik jelöltnek mára fogadott czédu!a osztogató fokortese?“ Néma csend s egy pár őszinte lesütött szem követék szavaim s én most már egy perczig sem haboztam, meg kell látnom, hogy hol és miként szerepel a Jóska? Isten áldjon meg fiam aztán ma kitégy magadért s indulóban valék. Pár lépés s kitűnő pörkölt szag üti meg az em bér orrát, még egy lépés s vagy tiz czivis visz magával reggelizni; nem állhattam ellent, ettem és ittam, de mert a közép városban voltam a szavazók listájában illetékes, ajánlani kezdtem magam. Nem Írhatom le azon jelentőségteljes arczokat, melyek távoz- tamkor kisértek, „ha nem szavazó az ur ne egyék“ mondá az egyik főkortes; majd feljelentem Kresák Ferencz elnök, Zemanovits József alelnök uraknak, B. Kovách István, Prokopp Károly, Udvardy Mihály, és Rusoczky Antal bizalmi férfiaknak, kiálták többen, de ekkor már a barátokig lábaltam s gyors lábaim nem tudom nem-e mentettek meg nagy bűnöm érdemelte elzáratástól. Siettem a városházára hol szavazni akartam. Hogy itt hányán fogtak karon azt nem birom számokkal röviden kifejezni, arról azonban tehetek vallomást, hogy a főkortesek magukkal vittek; sok üveg magyarádi — kitűnő paprikás szalonna és kész az ember . . . szavazni. Sokan kisértek a tanácsteremig folyton szemmel tartva kezemet, melyben az ő szavazat lapjuk szorongattatott. Katonásan mondám nevemet. A választási el Ök Dr. h reysinger Lajos kérdőleg tekintett reám, hogy hát még én is akarok szavazni, amit még én soha sem tevék ; Weiszbarth alelnök még most sem hiszi, hogy én szavazni akartam ; Reitter bácsi meg Csilien Izidorba bizalmi férfiak pedig nem fogják soha elfeledni, mint szégyenlettem magam, midőn azzal, hogy „ön uram nincs a szavazók névjegyzékébe felvéve“ elutasit- tatván, elhordtám magam. Tehát itt is hiába trak- táltak meg? Ezt nem engedhetem meg gondolám s felváros felé indultam, hátha az ő listájukba vagyok felvéve, s azon erős akarattal érkeztem a választási színhelyre, hogy itt előbb szavazni fogok s csak ezután fogadok el egy kis szerény ebédet. Per morém . . . Jóska fog karon! . . . Kedves tekintetes gazdám most tálalták fel a levest túl a szomszédban, vannak vagy 60-an. Ebéd! Itt az ideje. Kitünően megebédeltünk. Három óra múlt, midőn utasítást kaptunk, hogy aki még nem szavazott siessen. Nem késtem. A °felvárosi listába fel lévén — tolihiba folytán —- véve, itt le is szavaztam, hogy kire azt nem tudom, de hogy sárga szine volt a ezédulának, melyet tisztán adtam be arra emlékszem. Itt a polgármester volt a főelnök, Oigyay János az elnök, K. Csereklye István az alelnök, Kresák József, ifj. Hegedűs Pál, Szekeres István s Dudás József pedig bizalmi férfiak. Emberhalál nem volt csak, egy pár erős csattanást hallottam s egy embert a hóban eltűnni láttam, s miként később megtudtam a cselekvő személyiség a Jóskám a szenvedő individual pedig egy izr. polgártárs volt, aki a belvárosban a városházáról kitaszit- tatván ide jött szerencsét próbálni, ahol azonban két- kulacsossága büntetéséül jól megpofoztatott. A választási elnök urak lankadatlanul működtek s különösen a belvárosi elnök : Dr. Frey singer Lajos urat kell kiemelnem, akit Dr. Miltényi a választás befejezte után méltó érdemeiért szép beszéddel éltetett. ügy hiszem, hogy a választás lefolyásáról meglehetősen hü képet nyújtottam. De a javáról majdnem megfeledkezem, a hagyományos áldomásokról, milyenek több helyen tartattak; de a legkülonb a nagy-sörházban volt, ahová én is benéztem s a bonnet haza is vittek. Némi indignáczióval mondja most nekem a Józska: „Édes tekintetes gazdám, ne menjen többet a választásokra, mert attól megbetegednek sokan.“ —a. Iparhatósági megbízottak választása. Az iparhatósági megbízottak választása Gajáry Géza városi főjegyző, iparügyi előadó, iparhatósági biztos, kiküldött választási elnök vezetése alatt decz. 30-án ejtetett meg a városház tanácstermében; a midőn is összesen 52 szavazat adatott be, s az eredmény a következő volt: A városi tanács mellé megválasztatott iparhatósági következő 20 megbízott: Klapka József, (51), Zemanovits József (52), Schmidt János (52), Siraki Lajos (52), Klapati János, (52), Almási János (52), Cserni József (49), Ifj. Korpás Pál (50), Friedrich Alajos (51), Kmegy János (50), Udvardi János (50), Biazsovits János (51) , Kovács Ferencz (52), Schon Ferencz (50), Remes József (51), Meiszner Rudolf (52), Mi Ilin an n Géza (52), Trag or Ignácz (52), Sipos István (52) , Leitner Sándor (52) szavazattal. A vácz-felsőjárási főszolgabiróság mellé a következő 20 iparhatósági megbízott választatott meg: Seb mid t Károly (52), Torna Kázrnér (51), Heinis eh Richárd (51), György Mihály (52), Fehérvári F-rencz (525, P. Kiss Sándor (52), Vörös Mátyás (52), Streiter József (51), Novotni György (52), Mandics János (52), Kohl János (51), Kátai Ferencz (52), Hornicsek Károly (50), Obermayer Lőrincz (52), Vercz Jakab (50), Veizer Lajos (52), Haidfeld Alajos (52), Krenedics Géza (52), Grün- hut Dávid (51), Ernyey János (52) szavazattal. Afőszolgabiróság részéről Rmdnyánszky László 1 szolgabiró küldetett ki. A választásnál bizalmi férfiakként: Olaj Ferencz az ipartestület érdemdús elnöke és Kátay F rencz. működtek közre. Az iparosok közül 291, a kereskedők közül pedig 146 választó volt összeírva a választók névjegyzékébe, kik közül azonban csak 52 választó élt sza vazati jogával. A szavazás 6 órakor fejeztetett be s a választás esti 7 órakor ért véget. p— J, Levél a szerkesztőhöz.*) Kell-e Vácznalc állandó színház ? Vácz, 1887. decz. 28. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Váczi Közlöny“ f. évi 50-ik számában egy s.“ betű mögé rejtőzött úr az állandó színház felépítéséről czikkezik és oly tervnek keresztülvitelét forszírozza, mely fölött annak megpendőtői i. a elzengték a halotti éneket. Megvallom, ha valaki: úgy én, ki a színészetnek mindig lelkes pártolója voltam, óhajtanám leginkább, kogy a Múzsa városunkban állandó lakhelyet nyerjen. Mert azon számtalan szellemi élvezetek között, melyek számunkra kínálkoznak (?) valóban alig van egy is, mely nemesitőbben hatni a lélekre, jobban felfrissítené a szellemet és jobban fejlesztené az Ízlést, mint : a színház. De különben a színház szükségessége mai napság már az úgynevezett „túlhaladott álláspontok“ közé tartozik. S alig találkozik számba vehető város széles e hazában, hol a Múzsának ez idő szerint már állandó lakhelye nevolna. Mindezek daczára, nem látom időszerűnek, hogy a Múzsát városunkban állandóan megte- lepi tsük. A közel múltból merített tapasztalatok, sajuos azon meggyőződést keltették bennem, hogy városunkban kevés azon hívek száma, kik a Múzsát állandóan támogatják. — Vau ugyan városunknak egy csekély színház látogató közönsége, de ez édes kevés arra, hogy egy színtársulatnak megélhetését biztosítsa. — Már pedig ha állandó színházat építünk, arról is keli gondoskodnunk, hogy az itt működő színtársulatok ne legyenek a nélkülözéseknek kitéve, mint azt legutóbb is tapasztaltuk. — Igaz, hogy az imént itt időzött színtársulat a legszerényebb igényeket sem elégítette ki s így a pártolásra sem volt méltó ; de voltak legközelebb városunkban tisztessé - ges elemekből szervezett társulatok is, melyek a pártolást megérdemelték s ezek is általános részvétlenséggel küzdöttek. Ezekután jogosan ismétlem: hogy Vácznak nem kell állandó színház, hanem annál sokkal czél- szerűbbnek tartom, — miként ezt becses lapja is legközelebb megpendítette — ha az állandó szinház építésre előirányzott Összegek a „kis sörház" *) Adjuk e levelet, hogy az ügy minél több oldalról legyen megvilágítva, jóllehet annak Írójával nem vagyunk egy nézeten. Különben e kérdéshez, melynek megoldása elé érdeklődéssel nézünk, alkalmilag mi is hozzá szólunk. lázerk. A..VACZI KÖZLÜNTTARCZAJA. Szilveszter éjjelén. Eltűnt egy év a múltnak tengerébe!.. A bosszú év lezajlott nyomtalan . . . Csak pár perez még és alig vesszük észre, Hogy itt előttünk már utódja van. Kezdjük elölről azt a régi nótát, Melyet hallunk oly hosszú éveken : A múlt lezajlott, a nélkül, hogy jót ád, Jövőt takarja még sűrít lepel ! Ne számoljunk a jóságos jövőre, Gonosz marad az örökkön-örökre ! Oh, szép virágzó, kedves ifjúságunk! Hová tűntél te el oly hirtelen ? Jöjj vissza! Látod, mily epedve várunk A hő .vágytól szétpattan a kebel ! Jöjj vissza, oh 1 és édesitsd meg éltünk Úgyis sok tüske vérzi lábaink 1 Kétes jövőtől oly remegve félünk: Nem teljesülnek sohasem vágyaink. Az Ifjuság felel esdő szavunkra: „Mi elveszett, nein hozhatom már vissza 1“ Szép férfikor! Ki késztetsz minket tettre i e is elhagytál minket hütelen ? főiekre vagy te mindig festve, J)1’ J°Jjmég vissza, oh; maradj velem! Hogy elhagytál azóta már hús éltem, Azóta fogy már lassan az erőm ; I)e nem sokáig fonyadok, azt érzem, fe varom halálom némán s kétkedőn* Lassan emészt, elpusztít a bubáuat, ’ Szép fér likőr ! Én meghalok utánad ! f,e “eiU ne. essünk ily korán kétségbe Előttünk nyitva áll még szép idő, Dolgozzunk még s fáradságunkat végre biker kíséri : égből áldás jő ! Legyünk szilárdak s híven eltökéltek, Dolgozni, mig csak dobog a kebel ; Légi igazság, hogy csak azok éltek, Kik dolgoztak, fáradtak szüntelen. Elismerés lép a küzdés nyomába . S dicsőn végezve all a hosszú pálya. Es te nagy Isten, Ura a világnak Esdő szavunkkal Hozzád fordulunk, Hozzád a Nagyhoz és a Végtelenhez, S kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk ! Add, hogy dicsőn végezzük azt a pályát, Melyet oly sok küzdéssel végezünk, Oh, nyújtsd nekünk a győzelemnek ágát, Oh, édesitsd meg terhes életünk ! . . . És most, te vén év, légy te elfeledve, Az uj, az ifjú lépjen hát helyedbe! Sah. Rómába és vissza. II. Roma a varosok királynéja — kincseit nem fitogtatja, nem mutogatja ; hanem mint a teljes eszű bölcs, megalázza magát, rejtegeti azokat. . .H°gy vannak kincsei, azt tudjuk, de ha reá leintünk, arról csak némi sejtelemmel bírhatunk, s e sejtelmet is a kimagasló Szt. Péter tem.Jom tolmácsolja messziről. Láttam nehány éve — a szél?es fejér vári papnövelde kápolnájában egy fresco-keresztet, melyet ia omas szerint angol szakértők több ezer forintra becsültek és ^ falastól megvásárolni óhajtották. Szé- vesfejej'var büszke ezen kincsére — és méltán. lómanak 386 temploma van, melyeknek frescói, estményei, szobrai és egyéb műiemekei oly számmal vannak, milyennel a világnak egy városa sem, talán egy országa sem dicsekedhetik; oly művészek által eiemtve, milyeneket a mai kor fel nem mutathat, e tabui a távol jövő sem fog felmutatni soha. Ls csodálatos jelenség: ily kincseket olykor egyszerű kápolna őriz, mely hogy kápolna, csak akkor tudjuk meg, midőn belépünk, mert külsején már a vakolatot is lehorzsolta a kíméletlen fuvaros tengelye.* & $ # Tény, hogy Róma városa hét hegyen, illetőleg halmon épült, de e hét halmot is tudni kell; mert ha kocsid végig robog az apró kövezeten, eszedbe sem juthat, hogy halmokon jársz. De ha itt-ott a befogott pára fáradságosabban kapaszkodik, vagy a szemfüles kocsis kereket köt, ne tekintsd egykedvűen a dolgot, mert a bét halom egyikén jársz. A vatikáni begy a Tiberis folyón túl emelkedik. E helyen építtette diadaljelül Anaklét pápa az első • keresztény kápolnát. E helyen építtette Nagy Konstantin császár az első bazilikát, melynek helyére tervezte V. Miklós és tette le II. Gyula (1506. évben) a Szt. Péter templom első alapkövét, ott, hol most Szt. Veronika szobra áll. y Az építés vezetői Bramante, Raffael, Sangallo, Michelangelo, ki a kupolát tervezte, s terveit a legkisebb kőig és oszlopig oly pontosan elkészítette, hogy halála után azok nyomán Vignola, Maderna és Bernini befejezhették. Az építés 100 évnél tovább tartott s a templomot VIII. Orbán szentelte fel 1626. évben. Teljesen azonban csak 1775. évben fejeztetett be, ha ugyan ezen befejezés teljesnek mondható, mert a belső rész ékesitése, egyes kápolnák restaurátiója, szobrok stb. elhelyezése, mai napig tart. A Péter-templom Szt. Péter apostol hamvai fölött emelkedik, kereszt alakban. Kupolája alatt áll a pápa részére fontartott főoltár. Ez alatt Szt. Péter és Pál apostolok hamvainak egy része egy kereszttel jelölt szekrénykében van, e fölött a vaskoporsó s az érseki jelvényt tartalmazó ezüst szekrényke. A hamvakkal szemben VI. Pius térdelő szobra (Cauová- j tói) fehér márványból, ezen felirattal: „Pius VI, : Braschius Caesenus, orate pro eo.“ E hely a tem
