Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-10-30 / 44. szám

játékával, a második felvonás nagy jelenetében oly hatást ért el, hogy a közönség nyílt jelenetben is frenetikus tapsokban adott tetszésének kitejezést. Csak egyenesebb testtartást ajánlunk Baginak, mit haelsajátít, reméljük, hogy idővel nagyobb színpadon fogjuk őt üdvözölhetni. Szerdahelyi elegáns her- czeg volt, de játéka arra vall, hogy inkább a népszínmű- és operetteben érzi magát otthonosnak. D o- bocsányi (Moulinet), bár azt hangsúlyozta szerepében, hogy „otthon jól megtanulta a mondandókat“ — még sem tudta eléggé m o n d ó k á j á t. S z a- b ó n é (Beulieu mar.quisné), Szabó (Prefont), J á m- b o r i n é (Athenais) és Petrené (Sophie) kifogástalan játékukkal szintén hozzá járultak az est sikeréhez. Közönség szép számmal volt jelen.

Vasárnap, okt. 23-án Gero Károly népszínműve „Túri Borosa“ került színre. A czimszerepet (Borosa) Bizzáné személyessé. Hálátlan szerep, az egész estén át mindig ugyanazon érzelmeket — bár más s más szavakkal — kintornalni. De ez nem az ő hibája, és iparkodása dicsérendő. Jámboriné (Tercsi) játéka tetszett. Itt kell megjegyeznünk, hogy e színdarab zenéjét ugyan Erkel szerzé, de nem minden e darabhoz irt nótát is hallottuk Tercsi által elénekelni. Szerdahelyi (Ferencz), Bag i (Gábor), Szab óné (Gombos Andrásné) ügyes játék által sem valának képesek e darabot érvényre juttatni. Felemlítjük még Dobocsányi (Czuruk) ügyes maszki- rozását.

Kedden, okt. 25-én Almássy Tihamér „Mili- már i“-ja adatott elő. Keiner Antónia (Vera) énekes primadonnának első fellépte kivívta magának közönségünk elismerését. Hangja iskolázottságra vall s kolora- turája igen szép. Játékában a színpadi otthonosság jellemző. Szerdahelyi (Ferencz) betegsége miatt énekrészeit kihagyta, de kifogástalan játéka nem árulta el betegségét. S z a b ó n é (Kerenák) a leányain mindenáron túladni óhajtó anyának szerepét ügyesen oldá meg; Völgyi Gyuláné (Tini), Jámbor iné (Fini) a közönség megnevettetése helyett -- maguk nevettek folyton. Bagit (Jóska) szívesebben látjuk drámában. Dobocsányi (Jankó) e szerepében volt a legkitűnőbb. E helyt kell köszönetét szavaznunk otthon elkészített „rögtönzött“ ártalmatlan versikéjében, e sorok Írójáról való megtisztelő felemlité- seért. Mi siettünk neki legelőször tapsolni. Szabó Károly (Vandrák) elég jó volt. F e r e n c z i (Hershel) ma kissé túlzott.

Szerdán, okt. 26-án Csiky Gergely a „Sötét pont“ czimii 3 felvonásos színmüve. Különös, mondhatnék „Sötét pontok“. A nézőtér sötétsége, üressége, nem sötét pontok-e, mind a közönség, mind a színigazgatóra nézve? Valóban sajnos közönségünk hideg közönye társulatunk irányában ! Pedig valóban egy szépen lefolyt estnek voltunk tanúi. Szabóné Kóza (Balkányiné) a kesergő, és szerető anyának szerepét, s a két érzelemnek harczát művésziesen tárta szemeink elé. Bizzáné Anna (Lydia) az önkénytelenül bűnbe sodort leány lelkifurdalását kitünően, a haldoklási jelenetét pedig mesteri leg mutatta be. Mindkét szereplőt élénken megtapsolta és hívta műértő közönségünk a „gyertyák“ elé. Deák Ferencz (Béla) iparkodott szerepét ügyesen ábrázolni, játékán eleganczia vonult ugyan végig, de szívesebben láttuk volná e szerepben Bagit. A többi mellék- szereplő megállta helyét. Ferenczi (Prókai) ügyesen mozog, és az ügynök „nonchalance“ szerepét érvényre juttatta. Sajnáljuk, hogy nem láthatjuk őt nagyobb és hálásabb komikus szerepekben.

Csütörtökön, okt. 27-én Seribe és Legouve vigjá- téka „Női harcz“ adatott elő. Szabóné (Autreval grófné), Bizzáné (Villegontie Leona) ügyesen „har- czoltak.“ Bagi (Flavigneaul Henrik) szerepében pedig szívesebben láttuk volna például Deákot, miután Bagi csak mint drámai hős van elemében. SzaMindenható alkotta, halhatatlan lelket lehelvén az élettelen agyagba. Amit a középkorban a legnagyobb gonosztevők legsúlyosabb büntetésének tartottak, hogy ugyanis az Isten s emberi társadalom ellen elkövetett bűntetteikért a máglyán elégettettek és a hamu szélnek ereszthetett, azt ajánlják a halottégetők a fölvilágosodott tizenkilenczedik századnak 1 Álokoskodásuk nem képes azonban az emberiséget megvesztegetni, amely elismeri és a gyakorlatban érvényesíti is minden egyes halott ama jogát, hogy az anyaföld ölében aludhassa utolsó álmát a föltámadás napjáig.

Es ebben nemcsak az elhunyt kedveseink iránti kegyelet képezi a hatalmas rugót, hanem az egyenlőség és testvériség érzete is, melyet a halálban s halál után a temetőben az isteni kinyilatkoztatáson alapuló keresztény hit értelmében oly világosan és nyilvánosan látunk kifejezve. Mindnyájunknak meg kell halnunk egyaránt és mind ugyanegy megszentelt földbe temettetünk el, kivéve azokat, kiket az isteni s emberi törvény alapján a társadalom saját hibájuk miatt kitaszított a maga köréből. Lehet a koporsó drága és fényes, vagy szerény és dísztelen, lehet a síron mauzóleum márványból vagy egyszerű kereszt fából, e különbség nem oszlatja el a tudatot, hogy gazdag és szegény egyformán por és hamu, mely elvegyül az anyafölddel, miglen az utolsó Ítélet harsonáinak eget-földet megrázkódtató hangjára mindenki megjelenend legfőbb és legigazsá- gosabb Bírája előtt.

Ebben van a legtökéletesebb egyenlőség. Magas rangú és alacsony állású, dúsgazdag és földhöz ragadt szegény egyformán tartozik majd számot adni tetteiről, elveendő az örök dicsőség s boldogság koronáját jutalmul jó cselekedeteiért vagy az örök kárhozatot büntetésül megátalkodott gonoszságaiért. Az emberi törvényt ki lehet játszani, az emberi bírót, aki szintúgy hibázhat mint az előtte álló vádlott, meg lehet vesztegetni vagy tévedésbe ejteni, de

; bó (Montrichard báró) játékában helyén lévő komoly- 1 sága tetszésünket kivívta. Tóth (Grigon) szerepében I a száj hőst jól személyesité.

Végül még valamit.

Kritikai bonczkésünk kérlelhetlen élessége színházi körökben elégedetlenséget okozott. Persze kritikánk a száraz valóságon kívül , nem tartalmazott egyet sem e hangzatos nevek közül, mint: verve, routin, ensemble, stb. De bennünket nem befolyásolhat sem méltatlan indignáczió, sem szép szó, még kevésbbé roszakaratú ezélzás; ezek kedvéért sem epébe, dejedes nedűbe sem mártjuk toliunkat, mert első sorban közönségünket czélunk szolgálni, és annak híven referálni.

Valakit érdemén felül dicsérni, vagy valakit ér- demetlenül lerántani két véglet, melybe esnünk nem szabad, ha azt akarjuk, hogy soraink kritika számba jöjjenek. ___________ — r.

A közönség köréből.*)

Gyermeknevelésünk ügyében.

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Becses lapjának irányát ismerve, bátor vagyok a közönség érdekében, de a méltányosság szempontjából is gyermeknevelésünk ügyét a következőkben szellőztetni:

Többször fordult elő az év folyamán a város különböző részein, de leginkább a temető utczában, hol egy családnak gyermekei az utczán járó kelőket kor- és rangkülönbség nélkül insultálják, nemcsak, de gunyolásaikkal vérig bosszantják; ha ez így tart, maholnap egy tisztességes ember az utczán nem járhat. Sajnos, hogy az ily szülők gyermekeiknek pusztán csak nevet, de nevelést adni nem képesek.

Az ily majom anyai szeretettel bálványozott fin minden idegen iránt ellenszenvvel viseltetik. Miért? mert az anya elfeledi a gyermek zsenge szivébe az idegenek iránti tiszteletet emlőjével becsepegtetni.

Mint volt tanitó a mostani tanítási rendszerrel éppenséggel megelégedve nem vagyok; nem azért, mert testileg fenyiteni tilos —• hanem azért, mert fegyelem nincsen. A régibb időben fegyelem volt; most fegyelem nem lehet, mert ha a szülők által dédelgetett fiút a tanitó holmi kihágásáért, avagy illetlen viseletéért bezáratással fenyiti, a szülők rögtön ostromolják az iskola ajtaját, s önhatalmúlag követelik a „Liebling“ szabadon bocsátását.

Hol itt a fegyelem? Hol a tanítói tekintély? Pedig tanitó tekintély nélkül nem képzelhető ; a gyermekeiket dédelgető szülők rendesen győznek, a tanitó tekintélye pedig síilyed.

Fegyelem és tekintély nélkül tanítani teljes lehetetlen és tapasztalatból tudom, hogy a midőn egy ilv dédelgetett fiúnak egyszeri csínja sikerül, reá sem hederit többé a tanitó intésére ; ilyenek később csak is a társadalom kárára nőnek fel, s szülőik elhunytával züllötten tengik át viszontagsággal telt életüket.

Én magam is voltam tanitó, de abban az időben a rakonczátlan gyermek a megfenyitést soha ki nem kerülte, a tanítónak is volt tekintélye; most ha véletlenül a tanitó ily fiút büntetéssel sújt, a szülők orvoslásért rögtön az iskolaszékhez fordulnak s legyen az a tanitó, tanítványai jólétét szivén hordó legjobb atyja is, rendesen vesztett fél marad. Ily eljárás mellett a tanitó tekintélye elvesz, minek következménye az, hogy midőn az iskolából a tanulókat haza eresztik — mint vad csorda, ordítva, veszekedve és köveket dobálva futnak haza. Ha már a rendelet elvette a tanitó tekintélyét,^állítsanak oda

*) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. . A szerk.

a mindent tudó, örök igazságu Isten ítélő széke előtt csak az állhat meg, aki igaz s megtartotta az Ő parancsolatait.

Ez a másik vigasz, melyet mindenkor, de kivált halottak napján önkéntelenül érezünk. Amint boldogok vagyunk ama szent hitben és isteni Ígéretben, hogy elhunyt szüleinket, testvéreinket, gyermekeinket, barátainkat viszontlátjuk a túlvilágon, hogy velük örökre és már többé eiválhatatlanul egyesülünk; úgy megelégedés tölti el keblünket ama tudatban, hogy elköltözött drága kedveseink, kiknek minmagunk alig hog}'’ viszonozhattuk szeretetüket, nem, hogy kárpótoltuk volna ránk pazarolt jóságukat, majd az igazság és méltányosság leghatalmasabb Urától elveendik jutalmukat jó tetteikért, szenvedéseikért, erényeikért egyaránt.

És ha netán fogyatkozásaik voltak, lévén ők is emberek, emlékezzünk meg azokról is a kegyelet eme megszentelt napján, hogy ha földi életükben nem visszonozhattuk értünk kifejtett fáradozásaikat, legalább holtuk után igyekezzünk ima és jó cselekedetek által kiengesztelni irántuk az örök Igazságot, mert vétek volna halottak napján koszorúval és kivilágítással ékesíteni a hideg sir hantot, ha egyúttal halhatatlan lelkűk örök boldogságáért elmulasztanék hő fohászt röpíteni a könyöriiletésség Istenéhez.

Még egy nagy s fontos kötelezettséget kell teljesítenünk.

Amidőn megemlékezünk elhunyt kedveseinkről, nem jut-e eszünkbe a szellemi örökség, melyet reánk hagytok? Nem lehet megfeledkeznünk atyánk és anyánk intelmeiről, melyeket szivünkbe csepegtettek, ama szellemi kincsről, melynek köszönhetjük, hogy lélekben is képmásaik vagyunk, hogy jó tulajdonságaik, erényeik bennünk mintegy folytatólag élnek s működnek Isten dicsőségére, az ő érdemeik gyarapítására, saját és embertársaink javára. E szent hagyomány az a kötelék, mely legszorosabban fűz

| egy pár városi rendőrt; hiszem, hogy akkor rönd

' lesz.

A napokban szemtanúja voltam, midőn délután az iskolából haza menő iskolás fiuk a íSzt. Háromság köré csoportosulva, egymást kövekkel dobálták ; — a sorház utczán a Dunától feljövő 70 éves Márton táligasnak majd a szemét ütötték ki ; — de ez nem is maradt adós, leugrott taligájáról, a kit legközelebb elért, egy pár poffal, a tanítót pedig, a ki erre tanította, több immorális szóval megtisztelte.

A kedves nővérek keze alatt levő leánykák a legnagyobb rend és csendben térnek szüleik lakására, csak is a közép városi elemi iskolába járóknál kell ily visszaéléseket és rendetlenségeket tapasztalni.

Kívánatos, hogy az iskolaszék elnöksége ezen rendetlenségnek mielőbb elejét venni szíveskednék.

Yellov.

CSARNOK.

A hegyesi csata.*)

Irta : IKI ovách, IE r n. ©.

(Folytatás.)

Julius 14 én éjféli egy óra után én hallottam néhány lövést az előőrsökön, erre felkeltem és a sátorból kiléptem.

Künn minden csendes, a tábortüzek már elaludtak, csak a fegyver gúlák mellett mozgott egy-két honvédem, kiktől kérdeztem, hogy merre hallották a lövéseket. Mondták, egészen a jobb szárnyunk felé.

Miután ismét csend állott be, sátoromba mentem lefeküdni, de néhány perez múlva ismét 12, egész 15 puskalövést hallottam. Ekkor ismét kiléptem sátoromból, amint a puska ropogás megszűnt, de harmadszor is megújult és pedig sokszorozva, a mikor a sötétben az előőrsöktől egy huszár vágtatott el mellettünk, bizonyosan hirt vinni a főhadi szállásra.

Erre az ébren levő honvédekkel a fegyverek mellett alvó honvédeket halkan mind felköltetém, csataruhámat magamra véve lóra ültem és a zászlóaljat arczvönalban állítottam az ellenség felé; a zászlóalj podgyászait kocsira rakatám s azt hátra küldve, álltam készen a csatára.

így álltam már fél óra hosszat, de sehonnan sem kaptam rendeletet; egy főbb tiszt, vagy nyar- gancz sem jött felém, hogy valami intézkedést kaphattam volna.

Ezen idő alatt az akkor előőrsön lévő Váza zászlóalj egyenesen felém vonult vissza, s annyira közeledett az ellenség, hogy puskagólyóik minket értek.

E szerint én helyben nem maradhattam, hanem vagy előre, vagy vagy hátra kellettt mozdulnom, miért is a zászlóaljból az 1-ső és 2-ik századot Rö- zsényi százados alatt (ki utóbbi időkben Holdmező- vásárhelyen városi tanácsos) előre küldtem a Váza zászlóalj segélyére.

Két századom előre menvén, a tüzelést mindjárt megkezdte; azonban az ellenség ereje a Vázákkal együtt azt is visszanyomta.

Miután még mindeddig semmi intézkedést sem kaptam, én pedig nem engedhetvén, hogy az ellenség egészen a táborba előre nyomuljon, a nálam maradt négy századot arczban az ellenségnek vittem és mikor csak hamar elértem a visszavonuló Vázákat és előre küldött két századomat, a zászlóaljat meg- állitám, egy sortüzet adattam s riadót fuvatva, szuronyszegezve előre mentem.

*) Adalék szabadságharezunk történetéhez.

hozzájuk, amely emléküket szivünkben oly kitörölhetetlen dicsfénynyel övezi. Vájjon megőriztük-e azt úgy, mint ők óhajtották ? Vájjon fejlesztettük-e, mint ők szent kötelességünkbe tevék? És vájjon iparkodunk-e azt, mint reánk bízott kincset, időközben ok- vetetlenül f’eiszaporitandó kamataival együtt, majdan utódainknak, gyermekeinknek átadni?.

Szüléink, őseink e hagyatékát ama vallás erkölcsi s polgári erények képezik, melyeket bennük tiszteltünk és tőlük tanultunk:* ezek nélkül emlékük nem volna teljes, nem oly drága nekünk ; ezek nélkül a mi kegyeletünk nem lehet kedves nekik! Nem kell-e lelkifurdalást éreznünk, magunknak szemrehányást tennünk, ha e kötelzettségünk teljesítésében hanyagok voltunk, ha legdrágább emléküket, szellemi hagyatékukat nem ápoltuk, és most e ke- gyeletes napon elgondoljuk, hogy ők szomorúsággal eltelve tekintenek le reánk?:

Azért őrizzük meg jól ez erkölcsi javakat, a melyek szüleinket s őseinket boldogították, nemzetünket nagygyá tették, ápoljuk és öregbítsük azokat, hogy elhunyt kedveseink majdan tárt karokkal örömrepesve a megelégedéstől fogadhassanak minket, ha üt majd a viszontlátás órája, melyet édessé teend a betöltött kötelesség tudata és ama szilárd meggyőződés, hogy amaz öröklött szellemi javak átszármaztatásával tőlünk telhetőleg igyekeztünk biztosítani, mint egykor ők, a mi boldogulásunkat, mi is gyermekeinknek minden földi kincsnél értékesebb erkölcsi javát.

' Ez igyekezet méltóbban fejezi ki kegyeletünket, mint koszorúk s lámpák, mely utóbbiak amaz első nélkül sértik drága emléküket. "Csippék Ferencz.

Halottak napja.

A halottak napja gyásznap, de egyszersmind a szeretet nyilvármlásán ak napja. A könyek, melyek