Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-10-30 / 44. szám

így kergettem vagy 200 lépésre az ellenséget vissza, a midőn a zászlóaljt megállitám, fegyvereket megtöltettem, uj sortiizet adaték s szuronyszegezve újra előre mentem. Ezen második előre nyomulás alkalmával már igen sok holt és sebesült ellenséget találtunk a föl­dön heverve, kiknek honvédéin! levették a hornyai­kat és fegyvereiket azokéival kicserélték. Gondoltam, ha ez igy tart, honvédeim nagyobbrésze el fogja magát bornyuval láthatni, a mi még zászlóaljámnál hiányzott s azért is zsíros tarisznyásoknak nevez­ték, valamint jó gyutacsos fegyverrel is el fogja magát látni, — a melyből a zászlóaljnál szintén sok rossz volt. Ezen második előre nyomulásunk alkalmával lovamról leszálltam és gyalog vezényel­tem a zászlóaljat. Harmadszor is akartam előrenyomulni, a midőn előttünk egy feketélő vonal tűnt fel, mozdulatlanul, mint egy fal s arra egy fegyvervillanás, a mely egy ellenséges zászlóaljnak ellenünk intézett sor tüze volt. Ezen tüzelésre embereim közül sokan elhultak; azonban én rohammal újra előnyomultam, mialatt még egy második és harmadik sortüzet is kaptunk ; ezen alkalommal Vojnics Imre százados, Dani Nán­dor főhadnagy (most kúriai biró Budapesten), Argay hadnagy megsebesültek és Fazekas hadnagy agyon lövetett. Amint körülnéztem láttam, hogy én a zászló­aljammal már annyira előrenyomultam, hogy balra, Szeghegyfelé a hátam megett vagy 400 lépésnyire, láttam a fegyvereket villogni, hol a tüzelés csak most kezdődött meg. Ennek következtében csapatommal hátrább vo­nultam s vártam egy utánnam jövő segédcsapatot, hogy az előrenyomulást ismét megkezdhessem. Jött is, de nem volt benne köszönet, mert az a bácskai mozgó nemzetőr zászlóalj volt Pongrácz szá­zados vezénylete alatt, kiknek felének sem volt lő­fegyvere, s annak sem sült el fele. Mindazonáltal én Pongráczhoz siettem és fel- szólitám, hogy hagyja a zászlóalját arczba fejlődni s sortüzet adni. Ez alatt az őrsereg század csapatban csak ment előre az ellenség felé ; mire ez egyszerre elkezd Zsi- viót és právit ordítani, csákójukkal a levegőben in­teni, s azonnal megindulni a nemzet őrség felé; ezek meg szintén vállra vetett fegyverrel csak mentek továbbá a horvátok felé, azon hiszemben, hogy a hor- vátok megakarják magukat nekik adni. Én átlátván ezen vészteljes perczet előre sza­ladtam a nemzetőrség első századához, és reájok or­dítottam, hogy ne menjenek tovább az Istenért, ha­nem álljanak meg és tüzeljenek, mert a horvátok meg akarják őket csalni ezen kiabálással — (mely­nek okát még ekkor nem tudtam). Az első század ugyan meghökkent s kezdték is a rósz puskáikat kilőni, de az utánok jövő szászadok mitsem tudva, előre nyomták az elől menő századot, mig egyszerre szemtől-szembe jöttek a horvátokkal. Lett erre nagy zavar, a mit előre láttam, a horvátok és a nemzetőrök közt lett ütés, verés, lövés kiabálás, mig egyszerre természetszerűleg a nemzet­őrök megfordultak és rohantak, visszafelé egyenesen az én még sorban álló zászlóaljamnak, melyet ezen futásokkal egészen széthánytak és felbomlasztottak volt. Azonban ezen perczben érkezett oda egy század Koburg huszár, Hertelendy kapitány alatt. Én azonnal ehhez szaladtam s felszólitám, mi szerint vágjon az ellenség közé, megmentendő nem­zetőreinket a horvátok elől. Ezt meg is tette s közbe vágott az ekkor ököl- harczban levő horvátok és nemzetőrök közé, a mikor különbséget a roham hevenyében nem igen tehetve, e napon a szemekből hullanak, a gyász könyei, de egyszersmind a szeretet könyei, A hol szeretet nincs, ott nincs gyász. Nincs ember, kinek olykor eszébe nem jutnának elvesztett szerettei, kinek olykor szemébe nem tolul­nának azok elvesztése fölött, a fájdalom könyei. És ez igen természetes. Mert nincs, nem lehet oly em­ber, kinek szive minden érzékenységét elvesztette volna Hogy kinek mikor ébredjen fel lelkében elhunyt szerettének emléke, annak törvénye nincs. Az árva, ha panaszos kenyerét eszi, szülőjére gondol; az öz­vegyen maradt férj siró gyermekei között, a család elvesztett drága kincsére; a kesergő özvegy kidőlt támaszára ; az elhagyatott jótevőjére .... mikor ? annak törvénye nincs. Csendben félrevonulva hul­latják kényeiket, hogy a világ ne lássa gyászoló arczukat, midőn eszökbe jut, hogy a kit szerettek, nyugalomra tért. Üres a hely, hol jelenlétének örven­dettek s ápoló gondjait a gondviselő Isten vette át. Évezredes intézkedése az Egyháznak, hogy az elhunytak emlékének egy külön nap legyen szentelve. Mennyi fájdalmas emléket, mennyi pótolhatlan veszteséget idéz fel lelkűnkben a halottak napja ! A templomokban az elhunyt hívekért isteni­tisztelet tartatik, a hívők serege a temetőkbe vonul, hogy megkoszorúzzák elhunyt szeretteiknek sírját s lelkűk üdvéért imádkozzanak az élet és halál Urá­hoz. Oh ne háborgassátok őket, ha szeretteik nyug­helyét könyeikkel öntözik, mert azok a kények az igazi szeretet könyei. Ott térdel az elhagyott árva, ki gondos atyját, vagy szerető anyját vesztette el, kényeinek- árja hull sírjaik felett, mert szerette őket. Az elhagyatott férj, ki szivének szerelmét vesz­tette el, meglátogatja hitvesének sírját, eszébe jut az oltárnál fogadott hűség és szeretet esküje s a kedves sirhalrnára érző kénye hull. , vágták azok a horvátokat, de meg’a nemzetőreinket is összevissza. Azonban ezen bevágás mégis időt adott, hogy j nemzetőreink megmenekülhettek, s a horvátok magú- 1 kát összeszedve csoport tüzelést kezdtek a köztük szá­guldozó huszárokra, mely alkalommal Hertelendy kapitány is megsebesült s a huszároknak visszavo­nulni kellett. Ezen pillanat vált reám végzetteljessé, mert ek­kor a horvátok futva előrenyomultak és én vagy 7 emberemmel elől egyszerre köztük találtam maga­mat, mig zászlóaljamnak a zöme hátam megett vagy 50 lépésre nyomtatva, dulakodott az előre nyomult ellenséggel, mint egy kocsmai verekedésben ököl és puskaaggyal, kiabálva és káromkodva. A horvátok a nagy zavar és felindulásban nem is vettek eleinte engem s néhány embereimet mel­lettem észre — és én ezt felhasználva az embereim felé iparkodtam menekülni, a mi egy darabig ment -is mig a horvátok előrenyomultak, de egyszerre a I horvátok embereim által visszaszorítva hátrálni kezd­tek, s mellettem elszaladva, reám tekintve vettek csak észre bennünket köztük. Itt megemlítem, miszerint ez csak is úgy tör­ténhetett, hogy az én csataruhám igen egyszerű és semmi feltűnést nem okozó volt. Az állott fekete viaszos vászoncsákó fejemen, egy szürke posztóból rövid köpönyeg formára készített kabátból, vitorla vászon pantalonom s kard az oldalomon, melyen még az előbbi császári arany tiszti kardbojtom volt. Ha ezen kézi dulakodás közt egy feltűnést okozó ruha lett volna rajtam, úgy rég lelőttek vagy agyon szúrtak volna, de ez mentette meg életemet. Azonban mikor a mellettem levő horvátok meg­hátráltak, én meg előre törekedtem köztük a magya­rok felé, letti-m figyelem tárgyává s megragadtak engem nehány embereimmel együtt s vittek bennün­ket kényszerítve vissza magokkal, holott hátunk me­gett csak 50—60 lépésnyire nyomultak embereim utánnunk előre, s nem tudhattak engem megmenteni. így lettem mondhatom a túlságos vakmerőségem­nek az áldozata, mely eset életemnek a legszomorúbb eseményét képezte eddigelé s melynek következmé­nye nagyon sok esztendőkön át sújtott engem. Azonban hagyjuk ezt, s menjünk át az előbbi ekre. Engem, mint foglyot Verbászra vittek, honnan azonban a Hegyes és Szeghegy felől előnyomuló csapataink csakkamar kinyomták őket. Innen azután Ó-Kérre vonultunk, hol Jellacsics- nak a főhadi szállása volt, és engem elébe is állí­tottak kikérdezés végett. Azonban innen is estefelé megretirált az egész sereg sürgősen menve Titelfelé, még ott sem állva meg, a Dunán is átvonult a Szeremségbe s Rámába ütötte fel főhadi szállását. Itt a táborban tudtam meg utólagosan, hogy miért kiáltottak a horvátok a bácskai nemzetőreink­nek zsiviót és právit ? Hát ő náluk is volt két zászlóalj bánsági rácz népfelkelő csak paraszt ruhákban öltözve, mint a miéink és midőn meglátták a harcztéren feltűnni ezeket, azt gondolták, hogy ez az ő népfelkelésük ; fogadták őket örömrivalgással, s csak akkor vették észre tévedésüket, mikor szemben találkoztak egy­mással, a mikor azután kezdődött köztük az ökölharcz. De mindenesetre becsületökre válik a bácskai nemzetőrségnek, hogy őket az ő nagyon hiányos fel­fegyverkezésük mellett annyira is akczióba lehetett hozni a harcztéren egy egészen rendes katonasággal biró ellenséggel szemközt. Most pedig, hogy az eddigi hadi történészeink ezen csatát hegyesinek nevezték el, okadatolását ta­lálhatja abban, hogy a csata megkezdése és a döntő lefolyás arra csakugyan Hegyes előtt az ottani csa- * S Az elhagyatott özvegy, ki férjét vesztette el és családjának fáradhatlan gondviselőjét, zokogva áll a hideg hant mellett, hol élte párja piheni álmát. Őriz­zed emlékét drága ereklye gyanánt s viseld gondját árváidnak. A szeretet halhatatlan. A gondos szülők is szentelnek egy gondolatot elhunyt gyermekeik emlékének. Örömük nyugszik a kisded hant alatt s a hideg sir reményüket födi. Vannak kik jótevőt, jó testvért, vagy jó barátot vesztettek s pár órára letevék a köznapi gondolko­zást, hálás fohászszal róvják le irántuk a kegyelet adóját. Ott nyugszanak ők, ott pihenik az élet fáradal­mait, a Megváltó keresztjének árnyékában. S a hideg göröngy, mely múlandó poraikat födi, mindnyájunkat arra int, hogy a földi élet múlandó s az elköltözés ideje bizonytalan. Ne keresd életednek minden boldogságát óh ha­landó ! a testnek szépségében : minden virág elhervad idővel, eíhervad egykor a te szépséged is, lehet, hogy a jövő őszt sem éri meg. Bájaid, melyek imádókat gyűjtöttek korád, a porba hullanak. Az e'rény virága, nem hervad el soha. Életed végczélját ne helyezd a kincsek és gaz­dagság keresésében! Nemesebb részedről, lelked üd­véről is gondolkozzál; mert eljön végórád, midőn meg sem gondolod, s hogy kié lesz a mit összegyüjtöttél, magad sem tudhatod. Egyedül az erény és a jó cse­lekedetek maradandó kincseid. Ne remélj fölötte hosszú életet, mert valamint a kaszás sarlója kis és nagy füvet egyaránt levág vá­logatás nélkül, akként sújthat le téged is a múlan­dóság nem várt érkezése. Vándorlás az ember élete a földön. Boldog az, kit végczéljához a jók áldása kisér, mert emléke örökre él. patáink által történt, noha azután e cselekvésbejöt­tek a Szeghegy és feketehegyi előtt álló csapataink is. Továbbá ezen dicsőségesen nyert győzedelem ki­vívásának érdeme egyedül Guyon Richard táborno­kot és az ő vezénylete alatt levő hadtestet illeti, s ezek közül is, a mint ezen leírásomból látszik az oroszlányrész illeti a vezetésem alatt állott 30-ik hon­védzászlóaljat, a melylyel én háromszori rohammal támadtam meg az ellenséget, igen sok embert vesz­tettünk s visszanyomtam, hogy a hadtest jobb szár­nyát Hegyes felül be ne keríthesse; továbbá a Váza gyalog zászlóaljat, mely az első tüzet állta ki mig én a 30 ik zászlóaljjal segítségükre mentem. Azonkívül, hogy a további csata folyamában, mely csapatok tüntették még ki magokat, arról már a felebb előállott esemény folytán, sajnos, tudomá­som nem lehetett, de hiszem, hogy azok is becsület­tel halmozták el ekkor is a régi honvéd nevet. Városi és vidéki hírek.- U.» m ise. Múlt vasárnap mutatta be a székes- egyházban első szentmise áldozatát a Mindenhatónak Petróczy József vácz-egyházmegyei újonnan felszen­telt áldozópap. Az ujmisés manuduktora C.sávolszky József papnevelő-intézeti igazgató-kanonok volt, al­kalmi szent-beszédet pedig dr. Miltényi Gyula theologiai tanár tartott. A székesegyház telve volt ajtatoskodó .hívekkel, kik a mise végén az uj misés áldásában részesültek. A mise alatt a székesegyházi zenekar működött, s szólókat énekeltek Vörös Anna és Varázséji Gyula székesegyházi énekesek. A meg­ható ünnepély végeztével a papnevelő-intézetben fé­nyes ebéd volt, vacsorára pedig az uj misés szerető anyja hívta meg a rokonok-, tanárok- és jóbarátokat. Az ünnepély hőse többszörös toasztjaiban a szív igaz hangján élteté az egyház fejét: a római pápát, a váczi megyés püspököt, valamint annak auksziliárisát Neszveda István nagyprépostot, ki az alsóbb rende­ket adta fel az uj levitának. Élteté továbbá manu- duktorát Csávolszky Józsefet, valamint azt, ki re­mek szónoklata által az ünnepély fényét nagyban emelte: dr. Miltényi Gyulát. Csávolszky József kanonok viszont az ünnepély hősére, édes anyjára és nagybátyjára Fekete József budapesti magán- gimnázium tulajdonosára emelte poharat. A vig tár­saság az éjféli órákban oszlott szét. Az uj misés Lőrinczbe küldetett segédlelkésznek. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk az ifjú- levitának szent hi­vatásit pályájához 1 = tdvöxlő távirat. Szentkirályi Albert volt választói és párthívei nevében Dr. Freysinger Lajos pártelnök múlt vasárnapon a következő távi­ratot küldötte a mezőtúri Szentkirályi pártiaknak : „Tóth Sándor pártelnök urnák Mezőtúr. Szivünk mé­lyéből üdvözöljük Mezőtúr és kerülete lelkes magyar polgárságát Szentkirályi felléptetéséhez. Vezessék méltó győzelemre zászlóját. Győzelmük nekünk is győzelem és ünnep leszen, mert tudjuk mit vesztet­tünk, önök mit nyernek Szentkirályi által. A függet­lenség zászlóját méltóbb kézbe nem adhatják. Éljen Szentkirályi. Éljenek Mezőtúr és kerületének lelkes polgárai. A váczi Szentkirályipárt megbízásából Dr. Freysinger, pártelnök.“ Úgy halljuk, hogy a válasz­tás november hó 7-én fog Mezőtúron megejtetni és Szentkirályi pártja oly erős, hogy megválasztatása egész bizonyosra vehető. == Mindenszentek napján, kedden délelőtt a székesegyházban Ulrich „A“-moll miséje; betétül Büchler „Timete Dominum“ gradualéja és Blachak „justorum animae“ oífertoriuma fog előadatni. = Halottak napján szintén ünnepélyes is­teni tisztelet tartatik a székesegyházban, mely al­kalommal Ulrich Károly „requiem“-je fog előadatni. = Halottak napjának előestéjén városunk tisztikara és fiatalsága megemlékezik ifj. Varázsé]i Gusztáv, korán elhunyt városi tanácsnok és lapszer­kesztőről. — E végből kedden d. u. 1j26 órakor váro­sunk tisztikara és fiatalsága kivonul az alsó városi sirkertbe, hol ezen alkalommal Gajáry Géza váro­sunk főjegyzője alkalmi beszédet fog tartani, a da­lárda s a helyben működő színtársulat tagjai pedig egynéhány gyászdalt fognak énekelni. — Reméljük, hogy városunk közönsége sem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy korán elhunyt jelese emlékének szentelt ezen ünnepélyen, minél számosabban megje­lenjen. — Ugyancsak kedden délután J/25 órakor a „Kath. Legényegylet“ tagjai az alsóvárosi temető­ben nyugvó honvédek síremlékéhez vonulnak ki, hol ez alkalommal Kubinyi Endre segédlelkész s egyleti alelnök fog gyászbeszédet tartani; az egyleti ének­kar pedig „Nyugodjatok békében“ czimü gyászdalt és a „Hymnust“ fogja elénekelni. — A helyben időző színtársulat tagjai is testsületileg kivonulnak ked­den délután 4 órakor a felsővárosi temetőbe, hogy az ott nyugvó pályatársak (Együd, Tóth és AbafFy) iránti kegyeletüket leróvják. Ez alkalommal a szin- társulati énekkar néhány gyászdarabot fog eléne­kelni és a sírok fel fognak diszittetni. — Gyászbe­szédet Ferenczi Frigyes, a társulat fiatal komikusa tart, Bagi Gyula pedig egy alkalmi ódát fog elszavalni. = Adakozás. A váczi-alsó-városi plébánián, a Pápa Ő szentségének 50 éves áldozári jubileuma al­kalmával átnyújtandó hódolat felirati ivet 1344 hivő irta alá. — O Szentségének ugyanezen alkalommal felajánló szt. misére adományoztak 433. E czimen begy ült összeg kitesz 101 frt 52 kr. oszt. ért. s 10 frank aranyban. Ezenkívül Meiszner János úrnőnél a hódolati ivet aláírták 672. Péterül lér czimén be­gyült nála 70 frt oszt. ért., amely összeget eme buzgó úrnő a hódolati ívvel s egy sajátkezűig ké- I szitett remek kivitelű karinggel együtt a központi I műi bizottságnak még e hó elején be is küldött

Next

/
Oldalképek
Tartalom