Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-09-11 / 37. szám

gyéje fejét, mint „Föid“-et, kinek működése eredmé­nyét jótékony termőföldhöz hasonlitá, s végül mint „Vár“-at éltette. Poharat emelt ezután Dr. Kiss, gyönyörű beszédben éltetve az alispánt s ecsetelve az eddigi váczi állapotokat, melyek megváltoztát a mai szerencsés választás által bizton remélli. Éltették még az alispánt Kemény főszolgabíró s Ke is er Béla ügyvéd szép beszédekkel, kikhez csatlakozott Dr. Csányi is az Ő tósztjával. Kurdi Bálint, K. Csereklye István és W i 11 Manó az újonnan meg­választott tisztviselőket éltették, inig Dr. Ér any ó a városi képviselőkre, Gajáry pedig a város közön­ségére emeltek poharat. Végül az alispán Réty pol­gármestert és K e m é n y főszolgabírót éltette kívánva utóbbinak, hogy ha kiérdemelt pihenőt kívánni akar, helyébe jeles képzettségű „Kálmán“ fia, a gödöllői kedveit szolgabiró lépjen, s általánosságban is fel- emlité, hogy a fiák vannak a megyében elsősorban hivatva atyáik állásának betöltésére, mely nyilatko­zata az alispán urnák annál is inkább köztetszésre talált, mert köztudomású, hogy neki is van egy kép­zett fia, ki jelenleg orszgy. képviselő, s jeles tulaj­donai következtében atyja állására van a jövőben ki­szemelve. Az ebéd csak 4 óra tájt ért véget, mely után torna produkcziók következtek. Majd az alispán ur egynéhány czéllövést tett, igen jó lövőnek mutat­ván be magát. A víg társaság csak az esteli órákban oszlott szét, mikor is az alispán ur az esti vonattal kellemes emlékekkel — aminek különben kifejezést is adott — székhelyére: Budapestre utazott. = Templomi ének. Mária nevenapján a „Hétkápolnánál“ a nagy misén Ulrich Károly C-dur miséje adatik, betétül gradualera Beleznay Antal-féle magyar „‘Üdvözlégy Mária“ Bariton soló énekli Varázséji Gfyula; offertoriumra Blahack nagy „Ave Maria“-ját énekli Vörös Anna özv. Spis- sákné úrhölgy. — A Mária névnapi bucsu az idén sem vesztett szokott látogatottságából, A tegnap reggel megeredt eső ugyan sokakat visszatart)atott a hosszú útra való elindulástól, mindamellett másfélezerre te­hető a hívők száma, kik a hétkápolnai szent szűz­hez zarándokoltak. Városunk tegnap egész napon visszhangzott a bucsusok ajtatos énekétől, kik az útban talált templomokban stácziót tartva, a hétká­polnához tartottak. Majd onnan szerte-széjjel menve benépesítették a várost, mely ezáltal szokatlan élénk­séget nyert. Este fénytengerré változott át az egész hétkápolnaiterület s tódult város unk közönsége kifelé, hogy a hívők ajtatosságában gyönyörködjék. A szo­kásos körmenetek és szent-beszédek a mai délelőtt folyamán mennek végbe, mely utóbbiaknak különös érdeket kölcsönöz azon körülmény, hogy a magyar szent beszédet, mint azt lapunk múlt számában előre jeleztük, Dr. Kanyurszky György budapesti egye- tdmi tanár fogja tartani. = EÁeíiös siienyegzo. Amint hírlik, f. évi szeptember hó 24-én fogják megtartani egybekelésü­ket Esch er Ferencz galántai állomási felvigyázó Vizner Erzsiké kisasszonynyal — és Bunyata Vin- cze kéményseprő Vizner Teréz kisasszony nyal. Ál­dást kívánunk frigyökre ! == Templom-rablás. Lapunk múlt számá­ban ily czim alatt közölt hírünket a megejtett vizs­gálat alapján oda módosítjuk, hogy a borsos berinkei templom meszelését végzett kőműveseket, kik egy közbecsülésben álló pallér felügyelete alatt voltak, a legkisebb gyanú sem terheli, hanem a lopást va­lószínűleg a szomszéd községben tanyázó oláh czi- gányok követték el, kik közül néhányat már el is fogtak. = Tű*. Csütörtökön, f. hó 8-án reggeli 9 óra­kor, éppen midőn ag város zömét a választás zajos izgalmai tartottak elfoglaltságban harangok kongása tüzet jelzett a városban. Lett erre szürzavar, mely — Ah! s ott ilyen szépeket lehet tanulni? — Oh még szebbeket is. Ha Fodor néninél ha­ladó lehettem volna — — S miért nem lehetett az? — Miért? hát nem tudja? — mert Fodor néni felment messzire lakni, egészen a kőkapu mellé, kis Yáczra. — És oda nem megy magácska ? — Van eszemben. A czipőt nem adják ingyen, hogy cdáig koptassam. — S hova fog most járni iskolába? — A kedves testvérekhez. — S szívesen fog oda menni? — Bizony szívesen. — Miért ? — Mert a kedves testvérek nagyon jóságos né­nikék ám, azoktól csupa jót meg szépet lehet tanulni, csak úgy mint a Fodor néninél. — Szent igaz, — s kitől tudja ezt ? — Anyuskámtól, meg mindenkitől. — Nos ha ott haladó lesz? — Ha haladó leszek, hímezek a bácsinak házi sapkát, meg papucsot is. — Papucsot is? hm! korán kezdi leikecském. — Miért korán ? — Ezt most bővebben nem magyarázom meg, majd megtudja tiz év múlva. — Addig várjak?! — Vagy még tovább is. — Tovább is? — maga rósz bácsi! Most azért is itt hagyom. — Hová siet ? — Sok a dolgom. — Ejnye de sajnálom ! — Fáj a szive ugy-e, hogy itt hagyom, de hát tudja kérem, a kötelesség' az első, apuska mindig azt mondja. Nagyon jól mondja. nek azonban csakhamar vége szakadt, miután derék tűzoltóink „re bene gesta“ inár visszatérőben voltak, midőn a tűzről értesült polgárság a színhelyre akart sietni. —Különben a jelentéktelen tűz, mely Schmidl Károly pinczéjében egy fertályban lévő szesznek vigyázatlanság folytán történt meggyűli adása által I kiütött, ha a gyorsan odahívott tűzoltók azt rögtön el nem fojtják, végzetessé is válhatott volna, mert a tágas pincze szeszszel és pálinkával telt hordókkal volt telerakva. = U.j iskolaszéki elnök. A váczi izr. status- quo hitközség iskolaszéke a Reiser László lemon­dása folytán üresedésbe jött elnöki tisztségre egy­hangúlag Dr. Lengyel Soma ügyvédet választotta meg. = A váczi kaik. legényegylet szeptember 4-én tartott tisztújító ülésében általános szótöbbség­gel dékánnak választatott: Scheicher Géza, másod­dékánnak : Járóvszky Ferencz. — Könyvtárnok lett: Szalay Pál, alkönyvtárnok: Kovács József, iparos-segédek. — Az ülés további folyamában egy háromtagú bizottság küldetett ki a könyvtár meg­vizsgálására s végre a beteg-segélyzés ügye végleges megoldást nyert. = Hatóságunk vétkes hanyagsága. A gőzhajó állomáshoz vezető utcza veszélyes kátyúit végre megtöltötték. Tulerunt lutum, supra lutum et fecerunt magnum „por“ áldomás ! Elképzelhetlen, hogy ezen főközlekedési utczát, bár közvetlen a Duna mellett van, senkinek sem jut eszébe megöntöztetni s legalább kissé apasztani azon borzasztó portengert, mely a közönség tüdőit a megsemmisítéssel fenyegeti. Azonkívül a közlekedés reggelénkint oly tömörült ezen utczában, hogy a sok kocsi a járdát is elzárja, mig az inspekeziós rendőr úr a hajó hídon, mivel sem törődve piszkálja fogait. Kérdjük, meddig tart még ezen ázsiai állapot városunkban, avagy a gőz­hajón utazó közönség mindig arra lesz-e kárhoztatva, hogy az „emberirtó“ levegőt szívja magába ? Ajánl­juk mindezeket erélyes képviselő testületünk figyel­mébe ! (Megkönyörült rajtunk a jóságos ég és bő ál­dást küldött a portengerre. A szedő.) = Szinclőadús. A helybeli kath. legényegy­let saját pénztára javára tánczmulatsággal egybekö­tött szinelőadást készül tartani a „Curia“ szálló nagytermében. Előadásra kerül Vahot „Huszárcsiny“ czimü színmüve, melyből a próbák már javában foly­nak. Az előadás napja még nicsen meghatározva. = A víiczi múzeum részére néhai ifj. Varázséji Gusztáv által összeállított czimer gyűjte­mény folyó évi szept. 10-én adatott át Csávolszky József kanonok urnák gondviselés végett. A gyűj­temény áll: 85 drb rézmetszetű, 12 drb színes (2 táblán), 48 drb czimer rajzból és 241 drb czimer is­mertető jegyből. Továbbá magában foglalja: a Dunán- innen, Dunán-túl, Tiszán-innen, Tiszán túli megyék, — Slavon és Horvátország, Magyarország, Japán, Nagy-Británia, Ausztria, Spanyol-, Olasz-, Német- és Szászországok, úgy Herczeg Auersberg, Szántay Adolf és a Krácsum család czimereit (összesen 7b drb.) — Van még a gyűjteményben egy „Öröm Alá- gya“ 1798-ból, Mármaros Gottlieb Antal nyomdájából Váczon — és egy 1826-ik évből Plöszl Leopold vá­czi nyomdájából kikerült érdemsorozat; vagyis össze­sen : 414 drb. — Mines*úri lovak bérbeadása. A hely­ben állomásozó 6-ik honvéd-huszár ezred tartalék lo­vait f. hó 30-án polgári vállalkozóknak bérbe adják ki. — A kivett lovak 5 évi kitűnő tartás, vagy ha egyszer csak ’kielégítő lenne az osztályzat, 6 évi tartás után díjtalan a bérlő tulajdonába mennek át. — A lovak tenyésztési czélokra nem használhatók, esetleges megbetegedésüket mindig be kell jelenteni az ezredparancsnokságnak. A lovak tavasszal szemle — Mielőtt elhagyom, mondok egy kis újságot, jó lesz ? — Ugyan ? s mi az ? kiváncsivá tesz. — Hát — hát — hát — elmegyünk anyuskával Dobsinára. — A jégbarlangot megtekinteni? — Igen bizony! — S mikor? — Majd ha két akkora leszek mint most vagyok, majd akkor. — Oh ez kissé korai újság. — Nem az ! nem sokára lesz, anyuska mondta, már pedig a mit az én kedves auyuskám mond, igaz az mind az* első szótól az utolsóig. Úgy ám ! — De most már igazán elmegyek, ne is búsuljon, elhagyom s azzal vége ... de majd visszajövök mindjárt . . . — Jó ; de legalább mondja meg piczikém, hová siet oly nagyon ? — Hova ? már mondtam, hogy sok a dolgom, kell főzni, mosogatni, ágyazni . . . — És mit főz ? — Almát, kenyeret . . . — És kinek főz ? — ha szabad kérdeznem, — a kis cziczának vagy a csibéknek ? — Ejnye ! — hát a babámnak ! — Hisz a baba feje le van törve, annak nem kell már étel. —- Dehogy nem kell, sőt inkább alig bírom koszt­tal, olyan jó étvágya van. — Hanem sokat ne adjon neki, meg talál bete­gedni. — Nem betegszik az meg soha! — no és ha épen roszul lenne, elszalajtjuk Zsuzsit a doktor bá­csiért, az majd meggyógyítja. — Nagyon szereti magácska azt a fejetlen ba­bát, talán jobban, mint engem. — No már az mese. — Lássa nekem nem főzött még ebédet soha. alá kerülnek s minden év augusztus havában 35 napi gyakorlatra bevonulnak. A bérlőknek az ezred- parancsnoksághoz kell fordulniok s folyamodványuk­ban vagyoni állásukat hiteles okmány nyal kell iga­zolni, hogy képesek-e a lovakat eltartani s kár esetén kárpótlást nyújtani. = Halálozási .statisztika. A vácz-alsó-vá­rosi plébánia területén múlt augusztus hó 15-től, ugyanazon hó 31-ig bezárólag a következő róm. kath. valláséi hívek haltak meg: Végh Eerencz 11 hóna­pos, — Ludányi Márton 73 éves,— Kovács Mihály 1 éves, — Hajdú József 8 éves, — Schmaha Katalin 57 éves, — Debrei Ignácz 7 hónapos, — Petőcz Ju­lianna 2'/2 hónapos, — Balázs János 13 napos, — Sós Mihály 28 éves — és Tóth János 3V2 hónapos. — Továbbá vácz-feiső-városi plébánia területén : Ma­gát István 20 éves, — Bartos Julianna 2 éves, — Dudás Ferencz 5 hónapos, — Rák Károly 3 hóna­pos, — Lajer Erzsébet 9 hónapos, — Pajor Katalin 70 éves, — Puskel Terézia 4 hónapos, — Orbán Sándor 24 éves, — Zölley Matild 1*/4 éves, — Di- vicsek Veronika 5 éves, -—- Czikora István 8 hóna­pos, — Lajer Mária 1 */4 éves — és Polónyi János 29 éves. = A „Segítség b emlék-album augusztus 20-ikára készült el s első példányai a szeut-istván-napi népüunepén bocsát­tattak forgalomba; a díszes mű nagy ívrét alakban jelent meg, összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldal 48 lapra egészit ki ; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, a kik kö­zül 45-en adtak verses és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös „Eperjes-Nagy-Károly-Toroczkó“ czimü közle­ménye nyitja meg, fac-similében van adva, egy lapon Stefánia föherczegnő rajzával, melyeket a Roskovics Ignácz által készített szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József föher- czeg buzdító szavait találjuk: „Néhány őszinte szó nagybirto­kosainkhoz“ — vezérczikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt kö­veti Kóburg Fülöp herczeg két czikke : „Egy szerencsés — és egy szerencsétlen vadászat 1 nap“, két érdekes leírás, érdekes vadászatról. — A „Segítség emlékalbum négyféle kiadásban je­len meg, u. m. : egy forintos, három forintos, t i z forintos és száz forintos kiadásban, melynek már elseje ■>— legolcsóbb — az egy forintos is csinosan van kiállítva, s díszes borí­tékban 44 nagy oldalra terjedő s több mint 80 képpel illustrált füzetet a külföldi nagy irodalmakban is csak két-három ekkora áron lehet megszerezni. A drágább példányok fokozott diszszel vannak kiállítva s külön művészi mellékletekkel ellátva. A „Segítség“ emlékalbum első kiadásának egy és három forintos példányai a szent-istván-napi népünnepen, augusztus hó 20-án bocsátanak forgalomba s ugyankkor kezdetét vette a példányok­nak az előfizetők részére való szétküldése abban a sorrendben, melyben az előfizetések beérkeztek. A tömeges szétküldésére napok lesznek szükségesek, s mivel a gyűjtő iveknek egy része még nem érkezett vissza : a szerkesztőség elhatározta, hogy az előfizetési határidőt szeptember 15-éig meghosszabbítja. — A „Se­gítség“ gyűjtő ivei és előfizetési összegei a Franklin-Társulat ki­adó hivatalához (Budapest, egyetem-uteza 4 sz.) szeptember hó 15-ikéig küldendők be. A t. megrendelők kéretnek, hogy a meg­rendelésben világosan tüntessék ki, melyik kiad st (az 1. 3. 10. 100. frtost) és hány példányban rendelik meg. Szeptember 15-ike után a „Segítség“ emlék-album csak a magasabb bolti árakon lesz kapható- Könyvárusi forgalomba az emlékalbum csak az előfizetési határidő lejárta, tehát szeptember 15-ike után adatik. A mennyiben azonban egyes könyvárusok nagyobb számú példá­nyokra fizettek elő, vevőinek az előfizetési áron természetesen adhatnak át példányaikból. A díszesebb kiállítású 10 és 100 frtos példányok, melyekben számos kép szinnyomatban lesz adva, s melyekhez külön mellékletek is lesznek csatolva, több gondot és időt vevén igénybe, csak szept. hó folyamán fognak megjelenni, de ezek előfizetői, még díszpéldányaikat kezeikhez kapják, az ol­csóbb kiadásból díjtalanul kapnak egy példányt, = A E*iscliiuger-féle tortát és kiflicskéket, amelyet lapunk hirdetései között hirdetünk, ajánljuk közönségünk figyelmébe. Mérleg súlyok nélkül. A találmányok századát él­jük. A szabad verseny, a gyakori kiállítások iparosaink látkö- rét nagyobbitani, tapasztalataikat szaporítani hivatvák. Nemes versenygésükben honi gyárosaink ma már nem a külföldi gyárt­mányok utánzására, hanem azok túlszárnyalására törekszenek. Ha a keresk. múzeum a városligeti iparcsarnokban elyhelyezett kiállításán végig tekintünk fenti állításunknak sokszorta találjuk igazolva. Egy mérleg csoporton akadt fenn szemünk. Mily pri­mitívnek tűnik a némely vidéken még most is használatban lévő — Oh ! hisz nem enni való az a mit én főzök, csak játék ... és lássa meg az ember, a bácsi mi­lyen követelő: szeressem is, meg ebédet is főzzek, no persze ! — Nem úgy értettem én azt galambocskám. — Galambocskám? — mit beszél ez a bácsi össze-vissza . . . nos tehát tudja meg, én mindig meg­kérdezem anyuskámtól, hogy kit szerethetek. A kit ő nem kedvel, én sem szeretem, a kit pedig ő kedvel, azt én is szeretem, hanem ebédről szó sincs ám. — E szerint az anyuska kedvel engemet nemde? — Egy cseppet sem. — Úgy ? — Miért szeret tehát magácska mégis engemet" — No épen azért! nem érti ? — mert maga ki­vétel, a bácsit szeretem, mert a bácsi jó, s bár anyuska megtiltotta is, még is szeretem. — Úgy? és szabad ez? — a jó gyermek nem köteles-e engedelmeskedni anyjának minden esetben?... Reám nézett mélyen azokkal az okos fekete sze meivel, s elérzékenyülve rebegé ; — Igazán ? . . . engedelmeskedjem ? . . . most is ? . . * Akkor én a bácsit nem szerethetem többé . . . hát ne szeressem ? . . . Kereszttűzbe kerültem. Ha biztatom, hogy szeressen, akkor egyszersmind engedetlenné is teszem, a minek lennie nem szabad ; s ha engedelmességre intem, úgy tiltva lesz engem szeretnie, a mi reám nagyon fájdalmasan fog hatni. Mit feleljek Emmuskának? . . . Várföldi Elek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom