Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-06-12 / 24. szám

selŐ-választási mozgalmak miatt csak később fog megtartatni, miután a mozgalmas idők most épen nem alkalmasak ennek megtartására.

De Szentkirályiné ez idő befolyása alatt sem marad tétlen.

Egy gyűjtő-ivet bocsát ki, amelyre ő maga 25 írttal van elsőnek Írva, hogy az összeget, a melyet a sújtottak részére átadni akar, ez által is tetemesen gyarapítsa.

Mi hiszszük, hogy akad sok ember-barát, a ki szint oly önzetlenül, teljes jóakarattal adja at filléreit e szegényeknek, mint azt a kezdeményezőné teszi.

Legyen áldás és siker fáradozásán.

Városi és vidéki hírek.

= Szentkirályi Albert, kerületünk képviselő - jelöltje, ma reggel indult fa környékre, bogy a beszámoló- és programm-beszédét megtartsa.

= Ö szentsége a pápa aranymiséje alkalmából a Vatikánban rendezendő nemzetközi mü- és ipar-kiállitásban való részvétel előmozdítására és a szeretet adomány gyűjtésére a központi női bizottság elnöksége városunkban Szentkirályi Albertné és Meiszner Jánosné úrhölgyeket kérte föl. Nemcsak kér. katholikus, de honfiúi kötelességünk is pár tolni azt a nemes és dicsérendő tettet, a melynek végrehajtására a központi női bizottság vállalkozott. Nem- és kor-különbség nélkül tartozó kötelességünknek kell elismernünk a támogatást, ha méltó polgárai akarunk lenni a Mária-országnak, a melyet büszkén nevezhetünk Magyarországnak. Az aláírási- és gyüj- tő-iv Szentkirályi Albertné és Meiszner Jánosné urhölgyeknél megtekinthető. Aki talán t é- vedésből ezt az ivet nem látta volna: szíveskedjék a gyűjtő úrnőkhöz fordulni, a kik a legnagyobb készséggel fognak felvilágosítással szolgálni. Az adomány tetszés szerinti; a legkisebb 5 o. értékű kraj- czárban van megállapítva. Még egyszer és lelkiink- lelkéből ajánljuk városunk polgárainak és polgárnőinek figyelmébe és jóakaratu indulatába ezen életre való mozgalom pártolását.

= IVyAri mulatság. A „Krenedits Matild nevelő-intézeténeka növendékei által a lövő-ház dísztermében múlt kedden rendezett nyári mulatság a legfényesebben sikerült. Az apró-cseprő gyermekek jókedvét örömmel nézte a jelenvolt nagyszámú közönség s fölvilanyozva a kicsinyek jó kedvétől : az esteli órákban a nagyok is tánczra perdültek s járták késő éjfélutánig. A kedélyes mulatság 3 órakor hajnalban ért végett.

= A váczi borok jóságát, tartósságát már nem egyszer és nem avatlanoktól hallottuk dicsérni. Voltak — és nem kevesen — akik köröm-szakadtáig kardoskodtak a váczi boroknak idegen országokba való küldése mellett, mert meg voltak győződve arról, hogy a mi borunkat az út viszontagságai meg nem törik. S ezeknek igazuk van. Fényes bizonyíték kardoskodásuk mellett a következő tény. Zeller, helyben lakó vasúti hivatalnok, Stefan Ferencztől, a „C i 11 a g“ vendéglősétől egy fél-akó „csörögi“ bort vett, hogy azt elküldje Dél-Amerikában, Rio- Janeiroban lakó vejének, Hohl sack Józsefnek. A küldemény, nem tudni mi okból, 7 mond hét egész hónapig, hol vaspályán, hol tengeren hányódott, mig rendeltetése helyét elérte. Az egyenlítőn (aequator), ahol tudvalevőleg a legnagyobb forróság van, kétszer is keresztül vitték a mi csörögi borunkat. Daczára e körülménynek, mint Hohlsach Írja, a bor sem minőség, sem íz tekintetében egy szemernyit sem vesztett; egyszóval : a legkisebb fogyatkozást sem szenvedte s azonnal élvezhető volt. Fényes bizonysága ez annak, hogy

Szívesen hívná ő Bélát, hogy kisérje, de mikor Béla rózsaszín levelet kapott, akkor mégsem hívja eztán soha.

Este ért haza.

Távolról folyton kisérte .egy magas fekete alak, csak akkor tűnt el, midőn Örzsike a falu utczáián volt.

Örzsike egy tál vízbe tette az összes rózsákat.

A kikészített almát és kenyerkét sem ette meg, párnájára hajtá fejét, kezeit összekulcsolta s imádsága első soránál mélyen elaludt.

Korán ébredt másnap, de igen gyengének érezte magát és ismét elaludt.

A nagymama rég adott enni a pipikéknek, kis kedves unokájának meg be is hozta a kávét.

örzsike akkor ébredt fel újra és mosolyogva nézett a nagymamára.

Hejnye, ejnye, mondá a nagypapa, a ki, mint mondani szokás, ott is terem, a hol nem vetik.

IX.

Learattak, nemsokára túl lesznek a nyomtatáson is.

Maholnap itt lesz a szüret.

Mi sem zavarta a napi rendet, ment a munka, úgy mint máskor.

Egyszer átjött Péter bácsi megint.

— Ki van itthon, ki nincs ? kérdé, benyitva.

— Isten hozta, Péter bácsi!

Nagyapa, nagymama még öt órakor kiindultak a szőllőbe, én meg egy kicsit takarítottam, aztán utánok megyek.

— Elkísérem egy darabig.

— Jó lesz Péter bácsi úgyis rég’ nem láttam, köszönöm a sok szép rózsát.

— No, most Örzsike rám akar pirítani úgy-e, hogy nem hoztam rózsát.

— Dehogy, hiszen már nagyon sokat kaptam Péter bácsitól.

1 a mi „csörögi“-nk kiállja a szállítás viszontagságait, ha úgy van kezelve, amint azt Stefan jóhirű vendéglősünk kezeli. Méltó elismerést érdemel e férfiú ügybuzgalmáért és lelkiismeretes pontosságáért.

= A* úrin api körmencíet megyés püspökünk ő nagyméltósága személyesen vezette.

= Az iparos tanonezok kiállítása, amely f. hó 5 én tartatott a városház tanácstermében, meggyőzött bennünket arról, hogy iparos tanulóink kiképzését nemcsak a tanítók, hanem az iparos mesterek maguk is szivükön hordják. S ez igy van a legjobban, legczélszerübben és leghelyesebben. Mert az európai államok nívójára csak úgy emelkedhetünk, ha iparosaink öntudatosan, számítva és fegyelmezve a jóra űzik azt az ipar-ágat, a melyet választottak. Iparosaink műveltségi foka egyúttal mérője az egész ország műveltségének. Örömmel láttuk a kiállított tárgyak sokaságából és ügyes előállításából, hogy iparos tanulóink java-részében meg van a jóra való hajlam ; ezt a hajlamot kell ápolni, hogy el ne veszszék. A kiállítást városunk közönsége a legnagyobb érdeklődéssel nézte végig. Nem csak férfiak, de hölgyek is — és talán ezek túlnyomó számmal — gyönyörködve és érdekkel néztek meg minden tárgyat. Ez a meleg érdeklődés szolgáljon ösztönzésül a derék tanítóknak és vezetőknek a jövőre !

= íáyászliir. A következő gyászjelentést vettük : özvegy Muslay Bertalanná született Ger- h a u s e r Hermina mélyen elszomorodott szívvel jelenti úgy maga, mint számos rokonai és barátai nevében forrón szeretett, felejthetetlen sógornéjánaű, illetve rokonuknak Muslay Alojziának folyó 1887. évi junius hó 10-én, a halotti szentségek áhitatos felvétele után, reggeli 4 órakor, hosszas szenvedés után átalános vizkór folytán bekövetkezett gyászos elhunytát. — A boldogultnak hült tetemei folyó hó

11-én, délutáni 4 órakor, Yáczon saját házában fognak beszenteltetni s ugyan e hó 12-én, délutáni 4 órakor a Nógrádvármegyébe kebelezett Kád helységben lévő családi sírboltban a feltámadás nagy napjáig örök nyugalomra tétetni. — Az engesztelő szentmise-áldozatok folyó hó 13-án, reggeli 10 órakor a rádi-, Váczon pedig a felső plébániai egyházban ugyancsak rfolyó hó 13-án, reggeli 10 órakor a Mindenható Űr Istennek bemutattatni. — Vácz, 1887. junius hó 10-én. Örök áldás és béke lengjen hamvai felett!

= Kiveszett karperec*. A váczi lőházban kedden lefolyt nyári mulatság alkalmával, a lőház helyiségében, vagy onnan hazajövet, a fő-utezán egy ötsoros Korall gyöngy nagy arany csattal veszett el. Miután ezen karperecz nem annyira értékénél, mint emlékénél fogva becses, tulajdonosa kéri a megtalálót, hogy azt a városi rendőr-kapitányi hivatalban adja át. Illő jutalom van biztosítva részére.

= Váratlan ajándék. Körülbelül egy év előtt két fiatal ember, egy fővárosi kereskedő és egy vidéki hivatalnok egy szép leány kezét kérték meg. A leány a kereskedőt választotta. — Januárban a kereskedő a hivatalnoktól a következő levelet kaptak : „Kedves barátom ! Névtelen soraidat, mind pedig a küldött sorsjegyet, miután még menyasszonyom nincs, visszaküldöm, jobban fog ennek saját menyasszonyod örülni. — Tisztel igaz barátod N. N.“ E levélhez egy Kincsem-sorsjegy az előbbi húzásról és következő sorok voltak mellékelve : „Küldök egy Kincsem- sorsjegyet menyasszonyod számára. - Egy névtelen barát.“ — A kereskedőt e küldemény meglepte, miután eszébe sem jutott, kikosarazott barátjával ily tréfát űzni és a sorsjegyet a levéllel azonnal visszaküldeni szánta. — Kíváncsiságból előbb megkérdezte nem nyert-e valamit a kérdéses sorsjegy. — Mily nagy volt meglepetése, midőn itt azt mondták, hogy

— Nem volt az olyan sok.

— Hát a kőpadon ?

— Hol?

— Ne tréfáljon már, aranyos Péter bácsi, más nem adhatta nekem, tudja mikor a kőpadokra rakta ?

— Én nem Örzsike.

— Jaj, gondolá Örzsike, csak nem Béla, de mégse, hiszen ő ma megint kapott egy rózsaszín levelet.

—.. Nem is adhattam volna folytató az öreg, mert Örzsikét én már régen nem láttam.

Aranyos Péter bácsi, tudja mit, úgyis megígérte, mesélje el nekem ki volt a kastély ura és miért nem szabad a rózsákból szedni, elmondhatja, mig kiérünk a szőllőbe, fele úton a nagy diófa alatt meg is pihenünk majd.

Mit volt mit [tenni, Péter bácsi nem szeghette meg Ígéretét.

— Ezelőtt hat évvel kezdé elbeszélését az öreg kertész, vig élet volt a faluban, itt lakott az uraság.

Szépséges fiatal asszony volt a nagyságos asszony.

Járt is ide sok vendég, fényes úri nép.

Tartottak sok mulatságot és vadászatot.

Folyt a tej és méz meg a pénz, sokszor a muzsika is szólt a kastélyban.

Nagy városból hozta a nagyságos úr a feleségét, szerette is a bolondulásig.

Egyszer vadászatra kaptak meghívást a szomszéd birtokoshoz.

A nagyságos asszonynak, feje fájt, otthon maradt.

Hanem a szomszéd birtokost nem lehetett ám megsérteni, elment legalább a nagyságos úr.

Pár óra múlva nagy vihar támadt.

Azt gondoltuk a nagyságos úr a szomszéd kastélyba szorult, de biz' a váratlanul haza jött.

Föl is ment az emeletre azon módon vadász- ruhában.

De odafönn ám nem egyedül volt a nagyságos asszony.

I a sorsjegy 2000 frtot nyert. — Kemény próbára

volt most igazságszeretete téve; elküldje-e a menyasszonyának a sorsjegyet, akit a nyeremény jogosan illet, miután a névtelen beküldő ezt írásban neki ajándékozta, vagy ajándékozza ő maga neki és hallgassa el a névtelen levél történetét. — Végre elszánta, magát, hogy a sorjegyet barátjának visszaküldi. — A hivatalnok a visszavételről tudni sem akart és azt hiszik, hogy ily ritka módon akarta hajlamát a leány iránt kifejezni.

= Az aszódi ev. gymnasium növendékei e hó

2-án tartották meg a kis baghi erdőben a szokott nyári mulatságukat, szép és sok vendégsereg jelenlétében. Volt is kedélyes vig mulatság, nemcsak a növendékeknek, hanem a nagyoknak is. Ott voltak a vidék szépei: Konyáry Nelli, Montedego N., Mo- ravesik Emmi, Bori és Margit, Vladár Vilma és Ilona, Prónay Ilka, Guba Mari és Erzsiké, Majer Aranka és Jolán, Valent Irma és Gizella, Scher Margit, Pataky Irén, Csápp Gizella és Irma kisasz- szonyok. Továbbá: Havati Dózsa Árpádné, Dögheyné, Endreffyné, Prónayné, Margvesyné, Bencsikné, Dr. Hackerné, Chariné, Polnerné, Sárosyné úrnőket. A kedélyes nyári mulatság késő esti órákban végződött.

= A követvála^zíási mozgalom delén vagyunk s Vácz és vidéke annyira csendes, mint soha más hasonló alkalommal. A lármás beborozott népség esti orditozása, mely ezelőtt estendén elriasztotta a békés polgárok álmát, az ingyen csapra vert bor, a választó csőditő hosszú nagy ivások, az a nagy hangú kortes lárma nincs sehol. Zászlók sincsenek a házakon sem itt, sem a vidéken. Szegé- nyes józansággal folyik a közvélemény csinálás s becsületére válik a mozgalom vezetőinek, hogy a lélekvásárlást és itatást ezúttal elhagyták a választási eszközök sorából. Apróbb áldomás-ivás talán van itt is, ott is. de a régi tanyák megszűntek. Rossz hírű kerületünknek talán igy megkerül régi önzetlen jó neve. Örül ennek mindenki, csakis a kortesek egy-két fajtája búslakodik, névszerint a tanyatartó és napidijas korteseké. Azok a tanyatartó jó urak, kik vizes borukat nagy áron csapták rá valamelyik pártra és oda álltak mindég, ahol lőréjüket legjobban megfizették, s százakat akartak szerezni mindegyik választáson, azok biz megjártak. De a napidijas korteseknek nincs semmi kelete. Ezek az urak is elégedetlen képpel járkálnak s előre megjósolják mindegyik jelölt bukását, mert nem veszi igénybe drága pénzes naplopó és zseblapitó semmit tevésüket. A közvélemény csinálásánál most ezeknek sincs semmi szerepük, csak úgy, mint a falusi árendásoknak és sok más a választókat darab számra jó pénzen liferálni szokott derék hazafinak. Ne is legyen rájuk soha többé szükség, se a jelenben, se a jövőben. Nemes fegyverekkel legyen megharczolva a választási hadjárat; melynek eredményéről azt kívánjuk, hogy Éljen Szentkirályi!

= Mápolua-megáldás. A Virter-féle kápolnát, az alsó városi temetőben, a múlt vasárnap délután áldotta meg Tanács János kanonok, aki egyúttal az összegyűlt nagy számú hivőkhöz remek beszédet is tartott.

= A kő-kapu, mint mi vácziak nevezzük, összedőléssel fenyeget. Az alatta áthaladó kocsik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, amennyiben a diadal-kapu boltozatáról a téglák és kövek gyors egymásutánban hullanak alá. Ezt, természetesen, a kocsi-rázás okozza. Igen ám, csakhogy a boltozat már megingott s minden nap újabb veszélyt hozhat. Még ha — föltéve de meg nem engedve — a kocsiknak más átjárója lenne, pedig ez nincs és nem is lehet: még akkor sem tanácsos a diadal-kapunak az ilyen állapotban való hagyása. Miért? Mert az

— Ki volt ott ?

— Nem tudja azt senki mai napig se, csak annyi bizonyos, hogy aki ott volt: kiugrott az ablakon.

Nem nagyon magas a kastély emelete, elszaladt, eltűnt, csak az ablakpárkány tört le, ahol kiugrott, úgy van most is.

A nagyságos úr sem nézett útánna, hanem nyomban ráfogta a puskát a feleségére.

A fegyver eldördült.

És a nagyságos asszony halva esett össze.

Olyan szép volt a ravatalon, rcsupa rózsával volt körül rakva, mert a rózsát nagyon szerette.

A nagyságos urat elfogták, de nem a börtönbe vitték, hanem az őrültek házába.

Három évig volt dühös őrült, ekkor azt mondták meg fog halni.

Két nap eszén volt.

Ez alatt elhozták a törvény elibe, sok jó barátja volt sajnálták, az mondták úgy is nemsokára halott, de meg olyan asszonyért, aki megcsalta, becsületében gázolt, nem is kár. Fölmentették teljesen. Kitudódott még sok más is, hogy milyen volt a boldogult.

Fölmentették a nagyságos urat véglegesen.

Akkor aztán megírta a végrendeletét, csak azt kötötte ki, amit már Örzsike a rózsatábláról úgy is tud.

Nem volt kedve ide jönni, semmiféle rokonnak erre a szomorú helyre, csendes itt most minden.

De nem halt meg a nagyságos úr, egyszer kiszökött az őrültek házából. Haza jött.

Nem bántott senkit, csak a sirhoz járt ki.

Mindig azt gondolta, hogy a nagyságos asszony kijön a sírjából és azt nem akarta engedni.

Nem is lehetett a sirt díszíteni, ő még a kis fűszálat is letiporta ami ott keilt.

Vissza vitték megint, egy évig még benn volt.

Akkor egy barátjával utazni ment két évig.

Ezelőtt két hónappal haza jött, nagyon szép ember, de komor, mint az éjszaka.