Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-06-05 / 23. szám
érdemelt jutalmát. Az I—III. oszt. gyermekek haladásával szinte meg volt elégedve a mindent tudni, látni szerető főpásztor. — Folyó évi junius 1-én már hajnalban erős mozsár durranás jelezte a drága és szeretett fŐpásztor s kegyúr jelenléteiét A délelőtti isteni tiszteletre a templomba egybegyűlt a község apraja-nagyja s a plébániához tartozó más községbeli kath. hivek is zsúfolásig betöltötték a templomot, kiknek nagy lelki Örömére ő nagyméltósága tartott főpásztori szent beszédje, mely nagy hatást gyakorolt s az ájtatosságot nagy mérvben emelte: örökké emlékezetes lesz a mai püspök-hatvani hivek szivében. A szent misét ő kegyelmessége — főpásztorunk — végezte a kerületi érdemes papság fényes segédletével, s annak egyes részei alatt a szokásos diszlövések voltak hallhatók. A szent mise végeztével következett a bérmálás szentségének kiosztása. Ő nagyméltósága a délelőtti órákban fogadta még a község elöljáróságának, képviselete- és iskolaszékének tisztelgését, melyet nagyon kegyesen fogadott, s kifejezte a mindenben tapasztalt rend és pontosság feletti örömteljes megelégedését; kiterjeszkedett a község — a hivek lelki és anyagi állapotára, főpásztori jó tanácsokat osztva; félóránál tovább tartó, de a szív mélyéig ható beszédet tartott. A főpásztori beszéd különösen akkor szült általános elérzékülést, midőn a helybeli esperes-plebá- nos úr és hivei közti viszony is megérintetett s arról is kívánt tájékozást szerezni a legjobb atya, de élő válasz helyett, örömköny tolult plébános urunk és mindnyájunk szemébe, a miből az éles látású főpásztor csakhamar constatálhatta, hogy así itteni hivek és azok nagyérdemű lelkiatyja közt boldog egyetértés és kölcsönös szeretet létezik, melyet állandóan meghonosított és a nép szivébe osztott, a kötelességet mindenkor szivén hordozó jó lelkiatya, — a kinek minden tekintetbeni áldásos itteni működése kiszámithatlan hasznú erkölcsi és anyagi nyereség, a ki támogat minden jóravaló törekvést és igy nem lehetett csodálni, midőn ő nagyméltósága említett puhatolódzására a várt válasz helyett kölcsönös megelégedésben! némán nyilatkozó örömkönyek majdnem örömzokogássá változtak át; — a tisztelgés ezzel véget ért. Délután 1 órakor volt az ebéd, melyre ő nagyméltósága szívesen látta maga körül a kerületi papságot ; hivatalos volt: br. Prónay Dezső úr ő méltósága, a ki azonban sürgős ügyben kénytelen volt elutazni és nem jelenhetett meg ; kitüntette még ő kegyelmessége dr. M élez er Gyula acsai evang. lelkész urat és a püspök-hatvani jegyzőt is vendégszeretetével. Ebéd után ő Excellentiája igen szép beszédben méltatta a helybeli esperes-plébános ur érdemeit; elismerését fejezte ki a templom, — az egyházi épületek, iskolák, úgy bel, mint külső csínja, rendje és a tapasztalt tisztaság felett; megemlékezett a község elöljárósá- ról, buzditván azt kitartásra, s a megkezdett utón való további üdvös haladásra; kitüntette a járási főszolgabiró urat és az acsai evang. lelkész urat is a hozzájuk intézett asztali kegyes beszédében. Mire Vili ás y István esperes-plébános ur a teljes meghatottság és szivjóság meleg hangján éltette a körültekintő, ritka nemes tulajdonokkal biró főpásztort és kegyurat. Végre dr. Melczer Gyula acsai evang. lelkész ur mondott még valóban nagyon sikerült és talpra esett üdvkivánatot ő nagyméltóságára, a melynek alapeszméje volt a diadalkapun meglátott és azon fényeskedett aranykereszt, s ezzel kapcsolatban igen találóan használta fel Nagy Constantin csatára készülődésének történetét, a midőn az égen fénylő kereszt jelent meg e felírással: „in hoc signo vinces“ — „e jelben fogsz győzni“. — S éltette válogatott kifejezésekben Constantin püspök ő nagyméltóságát. Ezzel az ebéd véget ért, s püspök ur ő kegyelmessége szobájába vonult. Délután 3 órakor volt a továbbindulás ideje kitűzve; megjelent újra a szép bandérium s a sok kocsi, melyeken az elöljárók és helybeli lakosok harangzúgás és mozsár-lövések közt kisérték a „Galambos“ pusztáig a sok szép és kegyeletes emléket itt hagyott főpásztort, — hol a főszolgabiró ur és a község jegyzője mondott néhány búcsú-szót — ezeket megköszönve — nyomban fogadta az ott már várakozó Szilágy község küldöttségének hódolatát és tisztelgését, erre kegyesen válaszolván, diszfogatáu elrobogott. Az Isten tartsa, éltesse az ilyen, minden tekintetben gondos, körültekintő és élesen látó főpásztort, kinek drága személyével az isteni különös gondviselés egyházmegyénket — és igy minket is — oly bőven megajándékozott, és a kire, mint ilyenre, oly régen szükségünk volt és a kit boldogító, igaz szeretettel vártunk és határtalan örömmel, fiúi kegyelettel fogadtunk. Királymezei Henrik. Városi és vidéki hírek. = A választási jog szahad gyakorlatába!* * biztosítása érdekében a belügyminiszter következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: „Az alkotmányos jogok egyik legkiválóbbja a választási jog gyakorlatának teljes szabadsága; ennek minden eshetőséggel szemben való biztosítása kötelességemmé teszi, miszerint utasítsam a törvény- hatóságot, hogy felelősség terhe alatt intézkedjék azonnal az iránt, hogy a különböző elvű és nézetű képviselőjelöltek föllépései s beszédei és általában — képviselőválasztási mozgalom törvényes nyilvá- nulásai alkalmával, a nézetek szabad elmondása semmikép se gátoltassék, az pedig, hogy egyesek, vagy felizgatott tömegek erőszakossághoz nyúlhassanak, minden viszony között s minden eszközzel lehetetlenné tétessék. Utasítom: hogy mindazok ellen, kik ily törvénytelenségeket megkísérelnének vagy arra búj fogatnának, elv, nézet és személy válogatás nélkül, minden a törvény által megengedett eszközöket alkalmazza arra nézve, hogy a törvénytelenség végrehajtásában meggátoltassanak s hogyha bárhol ilyenek mégis előfordulnának, a résztvevők megfenyitése iránt azonnal a legszigorúbb eljárás foganatosittassék; utasítom, hogy mindama hivatalos közegek ellen, kik e tekintetben mulasztást vagy épen részrehajló eljárást követnének a törvény által előirt fegyelmi eljárást azonnal alkalmazza s esetleg a tényálláshoz képest, az illetőket az illetékes bíróságnak jelentesse föl. Végül utasítom a törvény- hatóságot, hogy jelen rendeletemet minden város és községben hirdettesse ki s e hirdetményben a választókat nyugtassa meg az iránt, hogy ott, hol az esetleg szükséges, fegyveres erő által is biztosítva lesz a választási jog szabad s minden félelem vagy tartózkodás nélküli gyakorlása. Budapesten, 1887. május 25. A miniszter helyett: B e n i c z k y s. k. államtitkár.“ = Megyés gmspöktiiil* ő nagyméitósága tegnap, 4 én, d. u. érkezett meg székhelyére egyházügyijének látogatásáról s az ezzel kapcsolatos bérma-körutjáról. = Nyári mulatság. Mint bennünket magán utón értesítettek, kedden, e hó 7-én, tartja a jóhirű „Krenedits Matild-féle nevelő intézet“ nyári mulatságát, Az apró-cseprő gyermekek örömtől dobogó szívvel várják e nagy napot, amidőn fesztelenül, gyermeki ártatlanságuk egész teljével átadhatják magukat a jókedvnek. Mi hisszük, hogy e majális-féle mulatság nem fog az eddigiektől siker tekintetében elmaradni, s a kisdedek jókedve fel fogja villanyozni a nagyok kedvét is. = Eljegyzés. Kiima József kataszteri segéd- mernök múlt hó 30-án, azaz pünkösd hétfőjén, jegyezte el a bájos és szeretetreméltó Rappensberger Jolánt, Rappensberger József püsp. urad. mérnök leányát. Szívből üdvözöljük az igaz szerelmen alapuló ezen eljegyzést. Fogadják jó kivánatainkat. = Majális. A „váczi első általános ipartársulat“ -nak pünkösd hétfőn tartott majálisa a kies cse- lőtei erdőben, a legpompásabban sikerült. Az idő olyan kedvező volt, hogy kedvezőbbet már alig kívánhatni ; csak azt vettük mindannyian zokon, hogy már korán, esti 8 órakor szét kelle szélednünk, miután az eső apró cseppekben permetezni kezdett. De a jókedv már ekkor olyan volt, hogy — bár fájó szívvel — de hazafelé indultunk. Különben a társaságnak egy jó része már a kora reggeli órákban kivonult ; a másik — tetemesen a legnagyobb rész — csak a délutáni órákban jött ki. Délben pompás társas-ebéd volt, amelyen mintegy százan vettek részt. Ott láttuk a többek közt dr. Kiss Józsefet, dr. C s á n y i Jánost, Olgyai Jánost, Kapás Lajos Aurélt, Argayt és nejét (Budapestről), a tanitó- kar legtöbbjét, iparosn'nk szine-javát. Kár, igazán kár, hogy némelyek korteskedési helyül tekintették e mulatságot, s az általános jókedvet és szép egyetértést korteskedési viszketegből meg akarták zavarni. A többség higgadtságának köszönhető, hogy valami sajnos inczidens nem történt. Ebéd fölött toasztot mondottak: Reiter István, K a 1 e n c s i k István, dr. C s á n y i János, dr. Kiss József, U d v a r d y Mihály és K a p á s Lajos Aurél. Délután megkezdődött a táncz jókedvvel, fesztelenül. Az első négyest mintegy 100 pár tánczolta. A délután folyamán több előkelőbb család is megjelent; köztük Szentkirályi Albert és neje, akiknek megérkeztét taraczk lövések, eget-verő éljenzés jelezett. A teljes névsort — sajnálatunkra — nem bírtuk összeírni. Ezért bocsánatot kell kérnünk attól a sok szép hölgytől, a kik jelen voltak. A derék egylet büszke lehet ezen jól sikerült mulatságára. = Gyászhir. A következő gyászjelentést vettük : Alulírottak úgy maguk, mint számos rokonaik nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen fiúinak, testvérnek, sógornak és rokonnak Holmann Lajosnak, folyó 1887-ik évi május hó 29-én reggeli 6 órakor, életének 24-ik évében, a halotti szentségek áhitatos felvétele, hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogulnak hiilt tetemei folyó évi május hó 31-én d. u. 5 órakor fognak (a fő-utezai 8. számú házból) a római kath. egyház szertartása szerint az alvárosi sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig junius hó 1-én, reggeli 1/28 órakor fog az alvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak _ bemutattatni. Váczon, 1887. évi május hó 29-én. Örök béke lengjen hamvai felett i H o 1A VÁCZI KÖZLÖNY’TARCZÁJA. A titokszerü ember. irta: Vöiäs CTvLlIa,n.n.a. (Folytatás.) VII. Béla már egy hete hiában leskelődött a temetőben, elhatározta, hogy még egyszer ki megy, ha akkor sem lát senkit, felhágy az egész komédiával. Most világos éj van jobban látja, hova lép, bízott fiatal izmaiban és hatalmas botjában. Nem is nagyon fog elrejtőzni. Már oly soká várt, hogy éppen haza akart indulni, kilépett rejtekhelyéről, de csakhamar egy másik fa mögé vonult, mert mintha a földből nőtt volna ki, ott állt a sírnál a fekete alak. Keresztbo font karokkal gondolkozni látszott. —f Ni vagy ? Kérdé Béla előlépve. Hangja csakúgy csengett az éjben. A sötét alak felemelte fejét, s anélkül, hogy a sírtól elmozdult volna, mély, menydörgő hangon felelte. — Mi közöd hozzá ? — Megmagyarázom, felelt Béla közeledve. Szerette volna jól látni az ismeretlen arczát. Az úgy látszik, észre vette, hogy Béla bottal van fegyverkezve s phllanat alatt egy másik sírnál termett és ott egy orgonafácska mellől kirántotta a támasz-karót. Aztán bevárta Bélát. — Tisztességes ember nem bujkál sötét éjjel, szólt Béla. — Akkor hát mit kószálsz itt ? Viszonzá az alak, bámulatos mély hangon. Bélát elkapta a méreg. Botját felemelte. — Csavargó ! Kiáltott dühösen. A sötét alak nem felelt, de a kezében levő virág-karóval felfogta a botcsapást, úgy hogy a bot magasan repült ki Béla kezéből a levegőbe és egy jegenyefa tetején fennakadt. Azután a karót Béla elibe dobta a földre, hogy az menten összetört. Ezzel ki akarta fejezni, hogy fegyvertelennel szemben ő is eldobja fegyverét. S minden szó nélkül, Összefont karokkal nyugodtan távozott. Béla meglepetve nézett utána, de nem követte. Egy valódi csavargót talán megtámadott volna s ökleivel teperte volna földre, de ez lovagiasan viselte magát, őt legyőzte, megszégyenítette s ő most már nem alázhatja meg magát, hogy amaz után menjen, sem azt nem sértheti meg aljas lesekedéssel. Most jutott eszébe Bélának, hogy akarata ellenére hamarjában, milyen párbajt vívott Örzsike miatt s ha ismerősei látták volna, most őt bizonnyal kinevetnék. • Végre sem ért czélt. Nem fogja most már ugyan többé a csendőröket hívni és a falu népét fellármázni, hanem tágítani, mégse tágít. Ellenkezőleg minden este ki jön s nyíltan fog a temetőben sétálni Egy reggel betekintett Örzsikéékhez is, sőt ismét a kunyhócskában kávézott velők. Látta, hogy Örzsike arczárói már egészen eltűnt a múltkori halványság, kedves volt a lányka, mint egy üde virág. Béla szívesen csevegett vele, az öregek se bánták, megbeszélték ők már István bácsival, hogy szép pár lenne a fiatalokból. Béla bár a részleteket elhallgatta, azt nem tagadta örzsikétől, hogy a temetőben ő is látta a fekete alakot. Nagyon kérte Örzsikét, hogy semmi esetre se menjen a temetőbe, majd ő ki tud mindent. Örzsike megígérte. Aztán még beszélgettek a gyümölcsökről, sőt nehány fáról Ízleltek is, majd a méhekről, a kerti virágok, egy némelyikének mérges voltáról. A légben úszó felhőkről és Béla mindezekről természetrajzi alapon adott magyarázatokat Örzsikének, könnyen megérthető modorban. Majd végig sétáltak a kert főutján s a sövény- keritésein átnéztek a túlnan kanyargó érre, melyben fehér kacsák úsztak, meg néhány zöld szárnyú tarka gácsér. A parton fűzfák hajoltak a viz fölé, túlnan pedig vetés hullámzott s távolról hallatszott az aratók dala. Egy ideig némán nézték. Ekkor Béla hirtelen körül karolta Örzsike dere- rekát s ragyogó szemekkel tekintve rá mondá : — Örzsike, adjon egy csókot. — Majd mindjárt, jó is volna, mit gondol Béla, majd kikapnék én a nagymamától. — 0 is megengedné azt nekünk Örzsike ! — Nem, most nem, Béla. — Hát mikor ? — Nem tudom. Kibontakozott Béla karjai közül és nagyon elpirult. Menjünk fel Béla, itt már nagyon süt a nap. Szótlanul haladtak egymás mellett, beértek az udvarba. Béla nem ment a házba, köszönt és távozott. Alig tűnt. el, jött a postás fiú, oldalán bőrtáskával, ő járt be a városba, minden nap a postáról kihozni a faluba a mi érkezik. „Gazdasági lapok“ legújabb száma jött a nagypapának. — Kinek hozott még a faluba levelet Gyuri ? — Itt vau egy rózsaszín levél, la, István gazda fiának szól. örzsike megnézte. Aranyos J. betű volt a rózsaszin borítékon finom czimirás és a levél illatos. Nagyon egyszerű kis lány volt Örzsike, de azt mégis tudta, hogy ilyen levelet sem a férfiak, sem az öregek nem Írnak, hanem valami nő küldheti. Akkor van akire Béla gondol, a falun kiviil. Bement szobácskájába, behúzta az ablak üveg tábláján a kis fehér horgolt függönyt és asztalkájára borúivá sirt. (Folytatása következik.)
