Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-05-22 / 21. szám

magyarország elemi iskolák tanfelügyelőjévé neveztetett ki.

Rókának irodalmi munkássága pozsonyi tartózkodására esik; legalább itt nyomatta ki első nagyobb önálló munkáját Gizella magyar királyné temetkezési helyéről: Passauról; a mely könyvében Pray ellen védekezett. Szerzőnk ekkor negyvennyolcz éves volt s a következő tizenhárom év lefolyása alatt ugyanannyi müvet adott ki, természetesen olyanokat, melyeknek kézirata már vagy előbb készen volt, vagy legalább azon adatok voltak összehordva benne, a melyekből aztán a könyvek szövegét levezette, kritikailag leszármaztatta.

Miután a Róka müvei ritkák s egy-kettőt kivéve a tudósok előtt is ismeretlenek, szükségesnek tartottam czimeiket itt közzé tenni :

„Protectus adversum Prayanas infesigtiones piis- simae Protoreginae Hungáriáé Giselae Passaviensis tumulus“ 1774-ben negyed rétben jelent meg ; a melyet őt, olyan munkája követett, a melyet Pozsonyban ; ismét másik őt, a melyet Bécsben nyomtak és pedig:

Pozsonyban jelentek meg a következők :

„Vita Ignatii Koller de Nagy Mánya Episcopi Veszprim“ (1775), a melyet a következő 'évben 8° rétben német nyelven is közzé tett. Ugyan itt nyomtatták : „Passavia vindicatus et animadversionibus illustratus piissimae protoreginae Hungáriáé Gyselae tumulus“ (1776), a melylyel az általa két évvel előbb szellőztetett kérdést latin nyelven, majd 1779- ben németül oldotta meg. Erre következett az „Altund Neu-Waitzen“ 1777-ben, rézre metszett képekkel; végre pedig a „Vitae Veszprimensium Praesu- lum ab anno 1009—1764,“ Biró Márton arczképével, nyolczadrétben, az 1779. esztendőben kinyomva.

Bécsben adta ki a következő ötöt:

1. „Idea methodi erudiendi iuventutem in scho- lis trivialibus jussu Aug. M. Theresiae terris suis haereditariis praescripta Lingua latina“ 1775-ben ;

2. „Methodus catechisandi“ 1786.

3. az a mű, a melyről fenntebb is szóltunk „Das Leben der Seligen Gisela, ersten ungarischen Königin“ 1779.

4. „Janni Arrabonensis Dissertatio de Jaurino“ 1782.

5. „Janni Arrabonensis Nox attica“ — ugyan abból az esztendőből.

Hazánk fővárosában két művét rendezte sajtó alá, úgy látszik már akkor, midőn Pozsonyból eltávozván váczi kanonokká léptették elő; ugyanis 1785-ben Budán nyomatta ki a „Kriegs- und Frie- densgeschichte zwischen der Krone Hungarn- und der Ottomanischen Pforte seit dem Jahre 1526“ *) majd ismét két évre reá Landerernél Pesten „Das Vaterunser ausgelegt“ czimüt 1787-ben.

Állítják, hogy Rókának egy pár alkalmi latin és magyar munkája is van; mi ezeket, fájdalom fel nem fedezhettük, az egyházmegyei papságon van a sor, hogy ezen adatokat saját érdekében tisztázza és tegye közzé.

Róka 64 éves korában hunyt el; hogy hol, nem mondhatjuk meg, minthogy élte alkonyán ő diako- vári kanonok is volt.

(Vége következik.)

*) Révai Leo budapesti antiquarius e mű szerzőjét legújabb jegyzékében „Ro okának“ (sic) irja.

Nem látja most más Örzsikét csak az úr isten, bizon letört ő egy rózsaágat; egy csomóban volt rajta két nyílott és egy félig nyílt rózsa, meg vagy három bimbó. Hamar el is szaladt onnan, csak úgy vert a szive, betért az első árnyas útra, mely füvei volt benőve. Még ott is szaladt, mindaddig mig a fák el nem takarták.

Szaladás közben a két kinyílt rózsa elhullató szirmait, a mere csak a lány szaladt.

ő csak akkor vette észre, mikor egy töredezett, mohlepte kőpadra ült lihegve, hogy megpihenjen.

Olyan némaság volt itt, szinte megdöbbent.

Semmi mozgás, csak a pádon túl egy kökénybokor ágain szőtte hálóját egy nagy-nagy világoszöld nyári pók.

Hanem azért Örzsike ott maradt; olyan üdülő, enyhe, hűvös volt. Ott künn pedig forrón süt a nap. Várni fog, később talán előkerül Péter bácsi.

A kertész-lakba nem akart bemenni, ne lássa a kertészsegéd, hogy ő ide jár.

Várt tehát, de nem hozván magával kötést, a mint ott üldögélt a nagy csendben, elálmosodott.

Már maga sem tudta hogyan, ledőlt a padra, egyik karját feje alá téve, elszenderedett.

Alig pár perez múlva valaki közeledett ugyanazon úton, időnként meg-megállt, mintha a fűben nézne valamit.

Követte azt a nyomot, melyen az elhullt rózsalevelek vezették.

Majd dühösen rohant a kőpadhoz, de ott megállt és bámulva, keresztbefont karokkal nézte az alvót.

Magas erőteljes alak volt, kiválóan 3zép férfi.

Lehetett negyven éves, dús, fekete szakállal és sötét, vad kifejezésü tekintettel.

Arcza azonban lassanként némi enyhébb kifejezést öltött, majd halkan, de sietve távozott. De nem sokára vissza tért.

Kezében óriás csokorrózsa volt.

Bajátszerü komoly kellemmel rakta a virágokat a kőpadra, vigyázva, hogy Örzsike föl ne ébredjen.

Aztán eltávozott a kert sűrűjébe.

Mikor Örzsike fölébredt, elbámult, két annyi rózsa vette körül, mint a mennyit Péter bácsi a multkor hozott, mintha rózsaágyon feküdnék, úgy

Városi és vidéki hírek.

= A jótékouy-czélík hangversenyre felül- fizetők névsorát lapunk jövő számában fogjuk közölni.

= megyés püspökünk a tűz által elpusztult eperjesi „Stefánia“ intézet helyre ({állítására 28000 frtot adott. A tett önmagát dicséri I

= Megnyitás. A lövőház ünnepélyes megnyitása f. hó 29-én, piros pünkösd napján lesz. Az előkészületek már nagyban folynak. Lesz érdekes dijlövészet, amelynél az újonnan föltalált órával fogják a lövéseket mérni, s nem mint eddig, körrel. A teke-pályán (kugli) is érdekes dijakra lehet játszani. Ez az egy nyári mulató-helyünk van : ne hagyjuk ezt is elveszni 1 Sajnos, hogy sokan nem tudják, vagy nem akarják, ezt a szép helyet megbecsülni !

= Szárazföldi torpedó gyakorlatok. A

Zubovits parancsnoksága alatt álló torpedó-tanfolyam gyakorlatait f. hó 20-án a magas katonai körök több kiváló tagja élénk odaadással nézte végig. Eölrándultak ez alkalomra: komlós-keresztesi báró Eejérváry Géza, honvédelmi miniszter; kíséretében voltak: vajszkai és bogyóni G-romon Dezső államtitkár ; ghyczi és ablánczkürthi G h y c z y Béla altábornagy, a m. k. I. honvéd kerület parancsnoka és a torpedó-tanfolyam főfelügyelője ; lovag Henne- b e r g Károly altábornagy, honvéd lovassági felügyelő ; koronvári J elentsik Vincze tábornok, a honvéd fő- törvényszék elnöke; Zsoldos Ferencz, gyalogságiezredes, a m. k. honvédelmi minisztériumi, ügycsoportjának főnöke; Palkovits József alezredes, a 6. honvéd-huszár ezred parancsnoka ; S t a n e k János, gyalogsági őrnagy, a budapesti I. honvéd kerület se- géd-tisztje ; A 1 g y a Sándor honvéd-huszár százados, miniszteri paranezőrtiszt és Dobiecki József huszár-főhadnagy, segédtiszt. A sikerült gyakorlatokat dicsérő elismeréssel kisérték a jelen voltak. A reggeli 9 órától déli 12 óráig tartó gyakorlat után a magas vendégek átjöttek a szigetről a városba, ahol néhányan látogatást tettek pár perezre Neszveda püspöknél. Innen a honvéd-laktanyába hajtattak, ahol a miniszter az ezred részére ujonan beszerzett pótlovakat szemlélte meg, a melyeknek minőségéről és jó kinézéséről dicsérőleg nyilatkozott. A vendégek, teljes megelégedésük nyilvánítása mellett, a d. u. 1 óra 20 perczi omnibusz vonattal távoztak a fővárosba.

= A dnna-fiit'dö, melynek Rasovszky Márton már 22 év óta birtokosa, az idén teljesen megnagyobbítva, a kényelem minden nemével berendezve, a közönség rendelkezésére már teljesen készen áll. Olcsó és pontos kiszolgálatról. Rasovszky jóhirneve kezeskedik. Hiszszük, hogy ez egyetlen fürdőt, amely a testi egészség fenntartására oly elkerülhetlen, a közönség tömeges pártfogásban fogja részesíteni.

= Temetés. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Stefan Ferencz és neje, úgy maguk valamint gyermeik: Ida és Ilka, továbbá számos rokonaik nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik a feledhetetlen fiúnak, testvérnek és rokonnak Stefan Vilmosnak f. 1887-ik évi május hó

16-án, délután 2 órakor, életének 20 ik évében a halotti szentségek ajtatos felvétele és hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei f. évi május hó 18-án d. u. 1j2 5 órakor fognak (a „Csillag“ szállodából) a római kath. egyház szertartása szerint az alsó-városi sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő sz. mise áldozat pedig május hó 20-án reggeli 7 órakor fog az alsótele volt rakva a pad, ruhája, hajfonadéka, még keblén is egész csomó.

— Ej az a Péter bácsi, mit művelt, hogy tudtam én igy elaludni.

A kis kötény színig lett rózsával.

Jaj, hogy sietett haza.

Alig várta a másnapot, ^átmegy újra legalább megköszönni Péter bácsinak.

Alig ebédeltek meg, már futott.

Éppen a déli órákban van az, hogy mindenki födél alá búvik a meleg elől.

Ilyenkor legjobban végig mehet valaki a falu utczá ján a nélkül, hogy látnák.

Örzsikét se látta senki jönni-menni.

Bizonyosan Péter bácsi is egy kis délutáni szen- dergésbe merült.

Örzsike elhaladt a rózsatábla mellett, majd szakit ő visszajövet, legalább nem hervad addig.

Eljutott a kőpadhoz.

Hanem ott most csak egyetlenegy rózsabimbó volt.

Felvette. Nagyon szép piros bimbó.

Az asszonynép nagy részét majd mindenre rá lehet venni csemegével, szerelemmel még jobban lehet vezetni, de ha kíváncsisága van felébresztve akkor minden veszedelemnek rohan.

Örzsike most nem volt álmos.

Péter bácsi most nem aranyos, csak egy rózsát tett a padra.

Pár lépést tett odább.

De a fűben meglátott egy másik rózsát is.

Odább ment vagy három lépésre volt egy még szebb. Tovább lépkedett keresve, már szinte bosz- szankodott, mit ér e két-három rózsa, midőn ismét talált egyet, tiz lépésre egy másikat, megint tiz lépésre egy újabbat. Innen aztán megpillantott egy távolabb eső kőpadot. Még szebb helyen, mint az előbbi.

Oda futott és ime azon temérdek rózsa volt.

— Aranyos Péter bácsi, éppen úgy ingerkedik velem, mint én otthon a kis cziczáva.1, mikor spárgára papirt kötök s húzom előtte s a füstös el akarja fogni.

Azt nem vette észre Örzsike, hogy valaki a lomvárosi plébánia templomban a Mindenható Istennek bemutattatni. Vácz, 1887. május hó 17-én. Örök béke lengjen hamvai felett! A temetés nagyszámú közönség részvéte mellett ment végbe. Koszorút tettek a koporsóra: „Albrecht család — szeretett Vilmosnak“ ez. felirattal ; a „Ház Törzsvendégei“ ; „Hauer Zsig- mond — részvéte jeléül;“ „Garay Samu személyzete — feledhetetlen szaktársunknak.“ Továbbá: Pécs Sándorné, őr. D u r a y Jánosné, B o s z o r Mátyásné, K é b 1 i g e r Józsefné. A megszomorodott szülék leljék örömüket élő gyermekeikben !

—_ A* egyes községek választóinak számát sikerült a következőkben összeállítani. A szavazó polgárok következőleg oszolnak meg : Vácz ad : 918; Mácsa : 119; Kis-Ujfalu: 32; Zsidó: 34; Ver- segh : 89 ; Veresegyház : 107 ; Vácz-Hartyán : 68 ; Tóth-Györk : 23 ; Sződ : 103 ; Szilágy : 62 ; Szada : 78 ; Rátót; 64; P.-Hatvan : 126 ; Kis Szt.-Miklós: 70 ; Kis-Némedi: 40 ; Kartal: 45 ; Iklad : 61 ; Duka : 20; Domony: 45 ; Csővár : 49 ; Csornád : 55; Bottyán : 43 ; Aszód : 189; Ácsa : 84. Az összes szavazó polgárok száma 2554.

= A választó polgárok névsorának kiigazításával megbízott bizottság 1888. évre, f. hó 23-án s következő napjain, naponta d. e. 10—12, d. u. 4—7-ig tartamija üléseit. Figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy jogaik épségben tartását szivükön hordják.

= Ünnepélyes fogadtatás. Mint Verőczé- ről értesülünk, megyés püspökünk ő nagyméltóságát folyó hó 19-én délután Verőcze határában Nógrád- megye küldöttsége ünnepélyesen fogadta. Lovas-bandérium s mintegy 30 fogat ment eléje. Benn, a faluban, diadal kapu volt fölállítva; este kivilágítás volt.

= ISeszámoló. Kerületünk országos képviselője, Szentkirályi Albert, folyó évi május hó 30-án, vagyis pünkösd hétfőjén d. e. 10 órakor tartja beszámoló beszédét a helybeli „Curia“ termében. Választó polgáraink érdeklődését, s tömeges megjelenését előre is felhívjuk e beszámolóra.

= Majális. A „váczi első általános ipartársulat“ folyó évi május hó 30-án, azaz pünkösd hétfőn, tartja a cselőtei kies erdőben majálisát. Kedvezőtlen idő esetére a nyári mulatság egy héttel elhalasztatik. Belépő díj tetszés szerinti. A tiszta jövedelem a társulat pénztára javára fordittatik. Ajánljuk e derék társulatot a nyári mulatságot kedvelők szives figyelmébe!

= Vihar. Folyó hó 17-én délután 2 órakor délkelet felől vészes felhők gyűltek városunk fölé ; erős villámlás és menydörgés között megeredt az eső, a város és annak határa fölött. Alig tartott 10 per- czig ; de ez a 10 perez elég volt arra, hogy az egész viruló természetet tönkre tegye. Ember emlékezetet meghaladó jégdarabok estek ; nem egy helyen 12— 14—16 dekagrammos jeget mértek meg. Tönkre tett, megsemmisített ez mindent, ami útjába esett. Az össze tört ablak-táblák száma több ezerre megy ; a házak cserép-födeleit száz helyen is összetörte ; a gyümölcsfák gyümölcseit mindenütt leverte. Akár óriási. Benn, a városban, a házak lettek áldozatai ennek a jégnek ; künn, a szőlőhegyen, a szőlők és a vetések. Számtalan helyen a megmaradt zöld-vetést ezen vihar után learatták, hogy legalább takarmányul használhassák. Az egész vidék a siralom völgyéhez hasonlít. Méltán sóhajthatunk föl: Ne éreztesd már, Uram, tovább haragodat!

bök között minden mozdulatában gyönyörködik, mig a rózsákat összeszedi.

Jaj, ha valaki megtudná, gondolá, szegény Péter bácsi mindjárt elvesztené kenyerét.

(Folytatása következik.)

A kit mi gyászolunk.

— Visszaemlékezés ifj. Varázséji Gusztávra. —

Nincs szomorúbb kötelesség, mint mikor az embernek egy korán elhunyt jó barátról kell Írni, kihez a legkellemesebb emlékek fűzik. Különösen nekem esik ez nehezemre, ki még lelki szemeim előtt látom azon testileg megtört alakot, ki betegsége legválságosabb perczeiben sem vesztette el szelleme rugékony- ságát. Már a halál lehelete lengte át a hűvös végtagokat s a beteg nem csüggedett, . . . nem hagyott fel a reménynyel. De a halál erősebb minden földi hatalomnál; a hosszú küzdelem szomorúságunkra mégis csak a halál győzelmével végződött. — Most ő, a boldog, már a sírok csendes hazájában aluszsza örök álmát; — legyen áldott emlékezete.

A nagy halott iránt érzett kegyelet ösztönöz arra, hogy e lapok hasábjain, melyeken oly hosszú időn át szolgáltunk együtt a helybeli társadalomnak, én is megemlékezzem. — Miután a nekrológot Kapás, lapunknak belső dolgozó-társa és az elhunyt egyik legjobb barátja már megírta, részemre nem marad egyéb hátra, minthogy a megboldogultat e rövid czikk keretében teljes nagyságában és azon oldalairól mutassam be, melyek előtt még a kaján irigységnek is fejet kell hajtani. És erre annyival inkább érzem magamat hivatva, mert nekem bizalmas összeköttetésem mellett bő alkalmam volt az ő sziv- jóságát, lángszellemét megismerni és áttanulmányozni.

Nem tartozott ő azon pongyola emberek közé, kiket minden tettökben a feltűnési viszketeg és az önérdek vezérel; nem kereste ő az anyagi hasznot sem; bő jutalomnak tekintette Ő azt, ha egy eszméje diadalra jutott. S hogy ily általa felkarolt eszméért mily áldozatokat tudott hozni, azt csak azok tudják, kik működését figyelemmel kisérték.

Ha igaz az: ki kötelességét teljesítette, az le-