Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-05-08 / 19. szám
sebb támogatásra számíthat a közönség részéről is, a mely őt magáénak tudja és legjobb akaratáról meg van győződve. A fődolog azonban mindenesetre a képviselőtestület higgadt, habár jóindulatú, de szigorú Ítélete a jelöltek fölött és félretétele minden egyéni vagy pártkedvezménynek, csakis a sze- j mélyes érdem méltánylása. Miután pedig ismerjük városunk képviselő- testületének komoly törekvéseit, önzetlen kötelességérzetét, a közügyek iránti élénk érdeklődését, bizton és nyugodtan nézünk a bekövetkezendő tanácsos választás elé, meg vagyunk győződve, hogy ez a választás csak díszére fog válni a városnak és az azt megejtő képviselőtestületünknek. A közönség köréből. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Perfidiae sors haec: ut foeda per ausa necetur, Nullaque frena timens letha sibi ipsa párét. Ezelőtt két héttel adtam ki az egyik birálómnak az absolutoriumot, ma a másiknak kötöm föl a talpára az útilaput; mert másik is akadt ám, még pedig Scherer ur személyében. Nem tudom, hogyan ment lépre; de, ha már lépre ment, ám hadd hulljék a tolla ! De beszéljenek a tények. Scherer azt mondja e becses lap múltkori számában, hogy az ő bírálata, mely „Egyetértés“-ben megjelent, egybehangzó azzal, amit Taritzky ur a „Budapesti Hirlap“-bá ellenem fölvétetett. Először is kijelentem, hogy ezeknek egyike sem volt bírálat; hanem csakis egy fontoskodó képpel elmondott: „Nesze semmi, fogd meg jól!“ Mert egy bírálatnak, szerintem a megbírált műnek legalább valamely részét kellene bonckés alá vennie és kellő megokolással, (egyedül helyesen) egy, esetleg több szembe állított jobb elv bemutatásával, annak téves voltát kimutatnia és bebizonyítania. De ezt mindkét bírálóm az ügynek és kivált önmagoknak nagy veszteségére megtenni elmulasztotta. S _így természetes, hogy a merész hang egymagában nem hozta meg ama megadást, melyet ők részemről vártak. Ami különben Scherer úrral szemben annyira nem vált szükségessé, hogy én még köszönetét is mondtam neki jóakaratáért. S mily különös dolog! Scherer ur most maga is herostratosi dicsőségre vágyik. Fiat voluntas sua. A dolog mibenlétének felderítése végett 'álljanák itt egymás után emez, úgynevezett bírálatok betű- szerinti szövegükben. a) Scherer űré: „A beszélő siketnémák nyelvtanítása módszertani tanulmány, irta Pivár Ignácz, kegyesrendi áldo- zár, siketnéma intézeti hitoktató. Megjelent Váczon. A mü tartalma nem felel meg egészen czimének, nem a nyelv, hanem a nyelvtan tanításáról van benne szó. A szerző számos példával világítja meg módszerét, nem ád a dolog természeténél fogva tankönyvet, de hasznavehető utasítást a nyelvtanítására. Minthogy a szerző tapasztalás alapján fejti ki utasításait, mindazok, kik a siketnémák tanításának nemes, de nehéz munkájával foglalkoznak, jó hasznát fogják venni e füzetnek, melyet Mayer Sándor igen szépen állított ki. Örülünk, hogy vidéki nyomdából is ily csinos termékek kerülnek ki.“ b) Taritzky űré: „A beszélő siketnémák nyelvtanítása“ czim alatt jelent meg a napokban Váczon egy 94 oldalra terjedő Talán már az éjfél sem lehetett messze, midőn egy magas alak bontakozott ki a sűrűből. Óvatosan nézett körül. Bár nem lehetett jól látni az utat, mégis biztos lépésekkel haladt tovább, mint ki nem most jár először arra. Elhaladt a régi sírok mellett s egy sötét facsoport mögött eltűnt, de csakhamar megjelent azontúl; most már feledni látszott minden mást, egész figyelme egy előtte levő síron összepontosult. A sir maga kopár volt, mintha leégett volna rajta a fű. A márvány síremlék kidőlve hevert a földön s a helyen, hol belehetett valamikor állítva, gödör tátongott, a föld se lett elegyengetve. Legcsodálatosabb azonban, hogy mig máshol a temető fái dús lombozattal bírtak, e sir körüli részen szárazon mereszték ágaikat, egyetlen levél se volt azokon. Ellenben a sirhoz közel minden oldalról sűrű növényzet kúszott össze, miről következtetni lehetett, hogy az emberek kerülik e helyet, nem tapossák le a füvet, ide nincs járt út. A magas férfi soká állt ott, egy hangot sem hallatott, csupán öklei szorultak Össze görcsösen. Majd lábával vadul tiport el a síron egy csomó frissen kibújt füvet. Aztán újra mereven állt meg, mintha őre volna e helynek. Órákig virasztott a sírnál. Sötét szobor élő síremlékként. Csak ritkán emelte fél karját s ujjait hajába merítve izgatottan borzalta fel. Egyszerre felüté fejét. M i volt az ? Egy fehér alak lebbent tova, közvetlen a sírtól távozott el. Őrülten rohant utána vadul felorditva. könyvecske. Szerzője : Pivár Ignácz kegyesrendi pap és siketnéma intézeti hitoktató. Nem tagadható el szerzőtől a szorgalom, gondolkozás, általános tudományosság s a jóakarat, mely jó tulajdonait a könyvecske futólagos megtekintése is elárulja. Elárulja azonban a szakavatott előtt először azt, hogy csak rövid idő óta foglalkozik a siketnémák vallásoktatásával, másodszor pedig azt, hogy sem az idevágó szakirodalmat, sem a körülbelül 10 év óta egy pár hazai tanügyi lapban megjelent szakértekezéseket nem ismeri. Ha e körülmények nem forognának fenn, melyek könyvét dilettáns munkává teszik, bizonyára más elveket tartana a siketnémák nyelvoktatása érdekében c^úlhozvezetőknek.“ Nos mi egybehangzás van e két bírálat között? Én csak azt mondom, hogy Scherer ur: „Per- fidia usus est in sententiam propriam prius edictam,“ magyarán kimondva: meghazudtolja önmagát. Sokrates, az ó-kor legnagyobb bölcsésze azt mondotta, hogy ha az embernek valamely nem tiszta szándékú ellenfele támad, akkor legjobb őt e bűnében fetrengeni engedni; mivel a léleknek legnagyobb átka az, ha fölvilágosodás nélkül szűkölködik és bűne súlya alatt tönkre megy. E szempont szerint nekem Scherer úrral, ki önkényt rohan a veszedelembe, nem kellene egy pillanatig sem vesződnöm ; de a közügy, melyre ő is hivatkozik, kötelessége|tep^.^szijfe hogy minden tartózkodás nélkül figyelmeztes^úi; - miszerint épen a közügy az a dolog, melyet szemfényvesztéssel szolgálni nem lehet; és hogy azon az utón, melyen ő halad, csak azt éri el, hogy szavaira súlyt fektetni semmiféle komoly ember nem fog ; és végül, hogy az ilyen fajta eljárás épen nem alkalmas arra, hogy a tényállást kellő viliágosságba helyezze; hanem igenis arra, hogy az emberek ítéletét megtéveszsze és a viszály magvait mennél lelkiismeretlenebb módon elhintse. Amit eddig mondottam, az jobbadán csakis ÍScherer urnák szól, amit pedig ezután mondok, az a kompa nista urat is illeti. Ok ezt is mondják nyilatkozatukban : „ . . . nem tartjuk a hírlapi polémiát alkalmasnak ily nagyfontosságu kérdésben ; hanem észrevételeinket és bírálatunk indokolását legközelebb megjelenő röpiratunkban fogjuk bővebben kifejteni.“ E mondat első fele a pontosveszőig, ezt jelenti: amig Pivárnak a hátát puhitgathattuk, addig pompás volt a hírlapi polémia, még pedig nem is valamely szaklapban, a hol egyoldalú okoskodásainkat tán meg sem hallgatták volna; hanem a két legolvasottabb napilapban, ahol a nem patent dolgok is könnyebben elcsúsznak, mivel ez igy okozott nekünk legnagyobb gyönyörűséget: de most, hogy Pivár kezdi saját drága bőrünket kissé alaposabban nyújtogatni, miszerint abban kényelmesebben megférjünk; úgy kezdjük magunkat érezni, mint a pajor a napon, és jobb szeretnék, ha vakondok-munkánkat valamilyesképen kedvelt homályunkban végezhetnők. Ámde, drágalátos uraim! a világ esze nincs még úgy megbomolva, amint azt önök szeretnék. A világ józan esze igy okoskodik: Quod uni iustum, alteri aequum. Más szóval: ha önök valakit méltatlanul megtámadnak s az önöket jól eldorongolja, akkor csak rakják zsebre, amit kaptak ; mert ha valakinek panaszkodnak, még ki is neveti önöket, és* igy az ütlegekhez ráadásul még egy jókora csomó kudarcz is járul. Ami végül a Taritzky és Scherer urak által köz- lött nyilatkozatnak a végét illeti, ama röpiratnak, melyet közel jövőben kiadni készülnek, előre is örülök ; mert fölteszem, hogy annak megírásában tárgyilago- sabban fognak eljárni, mint eddigi megszólamlásaik- ban; és mert fölteszem, hogy már ezután kevésbbé fognak engem kifejtett munkásságommal együtt el- földelni akarni, kinek egyedüli bűnöm csak az, Hah, te ki mersz jönni sírodból! Kergette. A hold perczenként két kisértetet viágitott meg. Egy vakító fehér alak lebegett elől, utánna a magas sötét rém. Köztük mind kisebb-kisebb lön a távolság, mig végre mindenik eltűnt a régi temető sötét árnyas útjában. A fekete alak utolérte a fehéret, karját kinyujtá utána. E perczben a fehér eltűnt. A fekete pedig a kezében maradt, fehér fátyol félével végig zuhant a földön. Nyögést hallatott, feje hátra csuklóit s tagjai hidegek lettek. II. — Hosszat álmodtál gyermekem ? Arczocskád oly halvány, szemeid könytől ázottak. Jer kicsikém a friss levegőre, gyönyörű reggel van, etessük a szép pipikéket s fehér galambokat, aztán a kertbe megyünk megnézni a virágokat. A reggeli is készen van már. — Igen, kedves nagymamám, mindjárt felöltözöm, nyújtsa kezét, had csókolom meg, jó reggelt kívánok. Az ajtó nyílik. — Hát a pipike még nem kelt fel ? — De már öltözöm édes nagyapa! — Ejnye, ejnye, kis álmos czicza ! Pipi pi, Pipszó Putyula ! Hát a Búboska ? Pipi, kacs-kacs, lib-lib-libukám ! Csire-csire! Tubi-tubi ! Jött is csibe, tyuk, a koronás taréjú diszes kakas, kácsa, lúd, egész sereg galamb. Még két házi nyulacska is oda szaladt, mintha bizon volna közük a földre szórt kukoriczához. — Micsoda tolakodás ez, egy ilyen kövér tyuk felrepül az ember karjára, hogy egyenesen a kosárból hogy nekik ínyükre nem levő tanulmányomat kinyomatni merészeltem. És kijelentem, hogy eszem ágában sincs eme kilátásba helyezett röpirattalszemben meghátrálni; hanem ezzel ellenkezőleg, azzal megtántorithatatlan öntudattal és szilár dsággal nézek eléje, melyet e pár, versben fejezek ki: Pressa tűmet virtus tumulataque scandit ad astra, Nec mortem trepidat ; dimicat et superat. Váczon, 1887. május 3-án. ________Pivár Ignácz. Városi és vidéki hírek. _= Schulter Monstaiitin, a váczi püspök úr 0 nagyméltósaga, folyó hó 6-án a délelőtti órákban szerencséltette magas látogatásával a helybeli kegyesrendi főgymnásiumot. Az egyes osztályokban a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta meg a tanulók feleleteit. Megtekintette ez intézet szertárait is. Végül a főgymnásium igazgatójának kalauzolása mellett az ujoncznöveldét nézte meg, hol majdnem háromnegyed óráig időzött. = A* országgyűlési képviselők választására jogosított választók névj egyzékének az 1888-ik évre leendő kiigazításával a megye választmánya által Váczon: D r. Frey singer Lajos elnöklete alatt, 0]gy ay János, K. Csereklye István mint rendes és Csekó Pál mint póttagból álló küldöttség bízatott meg. — Fraiiyó István járásb irósági joggyakornok, vámsunk szülöttje és városi tanácsos-jelölt f. hó 7-én a budapesti jogi egyetemen jogtudorrá avatatott. Gratulálunk. = A váczi első általános ipar társulat f. hó 30-án pünkösd hétfőn a cselőtei erdőben majálist rendez; belépti dij tetszés szerint, a kik azonban magukat reggeli és ebéd élvezetre előjegyeztetik, 1 frt 40 krt fizetnek az aláírási iv kézbesítőjének. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság egy héttel későbbre fog elhalasztatni. = Választási mozgalom. A megürült vá- városi-tanácsos állomásra három pályázó jelentkezett, névszerint Molcsányi Béla ügyvéd-jelölt, Fra- nyó István joggyakornok és Gajáry Géza tiszt, szolgabiró. A küzdelem, a mint a megindult nagy mérvű mozgalom mutatja, nagyon erős lesz ! = Kávéliáz áthelyezés. Ernyei Uldal- rikné a Rostetter-féle házból a kávéházat a sáros- utczai B a r t o s-féle házba helyezte át, amelyet m a, f. hó 8-án, nyit meg s ad át a nyilvánosságnak. = Vakmerő tolvajok lopózkodtak be, e hó 3-án virradóra Zacsovits Iván fóthi gyógyszerész lakására. Ellopták a mélyen alvó gyógyszerész mellől a ruhákat s a kabátzsebébe talált kulcsokkal fölnyitották a gyógyszertár pénzesfiókját s kiürítették. Összeszedve még egy jó csomó ruhaneműt, odébb állottak. A tolvajok, úgy látszik, igen jól ismerték a gyógyszerész házának minden zugát. = houionyban bizonyos Stefanek Pál földmi velő már rég óta nem a legjobb viszonyban élt fiatal csinos feleségével; mire okot a férj dologtalan és könnyelmű élete szolgáltatott. A nő megsokalván a dolgot, nehogy hozománya, — mi nem csekély összeget képviselő ingó és ingatlan vagyonból áll — férje könnyelmű élete folytán adóssággal terheltessék és egy szép reggelen a hitelezők tulajdonába menjen, elhagyta férjét. A férjet nejének elhagyása bántván, boszut állandó, csak az alkalmat leste, a midőn azt nején kitöltheti; — s igy történt, hogy a midőn a nő f. hó 2-án a pinczébe ment, a férfi őt észrevétlenül követve a pincze előtt megtámadta, félholtra verve, a nála levő éles késsel a nő haját tövén levágta és ezzel dühének kielégítést szerezve a nőt ott hagyta, kit a később arra menők vitték haza lakására. A nő megtette fenyitő jelentését a vad férj ellen. dúskálkodkassék ? Egy másik is, ez kell még csak ! Sipircz le a földre, itt csak a gatyás tubiuak és a búbos tubiczinak van helye. Ni, kedves nagymama tessék nézni ez a kis csipisz úgy nyeldesi a kukori- czát, majd megfúl ! Jé, ez a buta Tatár kutya egészeb a nyakamba ugrig már, hogy ugrál itt majd eltörte a Pipszinek a szárnyát! Tessék adni még egy kis kukoriczát! — Itt van Örzsikém, de most siess a kertbe, nagypapa már ott van a kunyhóban. — Nézd pipikém mennyi hajnalka nyílott! — Oh be remek! Ez kék, amaz rózsaszín, itt meg egy fehér halavány czirmos. Nagypapa, nézze kérem ez meg egészen sötét színű. — Add közelebb csak gyermekem a czukortar- tót. Apácska végy a pirított kenyérből. Örzsikém cziczám fel ne döntsd a tejes bögrikét te kis bolond, ne mozdúlj, nézd milyen szép pillangó repült be a kunykó ajtaján, ide szállt az asztalra, azt gondolja a piros abroz virág. — Fogja meg nagypapa kérem ! Biz az elrepült. A következő perczben csinos fiatalember tüntelő a kert utján s hallotta Örzsike jó hangosan kiejtett szavait. Kalapjával ügyesen fogta el a kívánt pillangót s a kunyhóba lépve Örzsike rózsás ujjai közé tette összefogott szárnyával, aztán jó reggelt kívánva kezet csókolt az öreg nőnek. — Kapok-e én is egy kis kávét ? mint látom a baromfi etetésről elkéstem. Örzsike ezalatt megszemlélte a pillangó liimes szárnyait, oh mily szép, mon- dá és aztán egy hajnalkavirágra tette s tapsolt Örömében, midőn az egy két szárnylebbenést próbálva tova szállt s eltűnt a kék levegőben.
