Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-04-17 / 16. szám
mely á posványok felett lebeg és az utast az ingoványba csalja'és sülyeszti. Ugyanezen katkolikus '’szent hitben, szeretett hiveim, neveljétek gyermekeiteket vallásos és erkölcsös szoktatás által, — küldjétek őket az iskolába, hogy ott a vallási és más hasznos ismeretekben kiképeztessenek. Hogy a romlott erkölcsök mindinkább terjednek, hogy hazánkban a szegénység egyre növekedik, hogy egy évi rósz termés köztünk végső Ínséget szül, — mind ez nagy részben onnan is ered, hogy a szülők iskolába nem küldik gyermekeiket, hol ezek már gyenge korukban tanulják meg az Istent félni, a tulajdon szentségét tisztelni, vágyaikat fékezni, a törvényeknek engedelmeskedni, — de hol egyúttal oly ismereteket is nyernek, melyek őket hasznos polgárokká kiképezzék s arra oktatják, miképen lehet a tisztességes kenyérkeresés különféle ágait emelni, tö- kélesiteni és hasznosbitani. Azért keresztény szülők, hathatósan kötöm szivetekre azon^ kötelességet, hogy szorgalmatosán küldjétek iskolába gyermekeiteket, — ha ki gyermekét iskolába nem küldi, az súlyosan vétkezik saját vére ellen, — mert, hogy a fiák, mondja aranyszáju Sz. János, gonoszak lesznek, annak egyedüli oka, hogy szüleik kizárólag az élet hasznait az esztelenségig űzik és ezzel a maguk és gyermekeik lelkét elhanyagolják. Gyermekgyilkosoknál gonoszabbak és kegyetlenebbek ők, mert e gyilkosok a testet választják el a lélektől, ők pedig a testet is s a lelket is az örök kárhozatba döntik. Azonban, szeretett hiveim, ne legyen elég nekünk az iskola, — odahaza mutassa szó és példa folyton a jó utat, odahaza buzdítson, serkentsen szavatok és példátok, és pedig a gyermek legkisebb korától kezdve. De legfőképen ti keresztény anyák tartsátok szemeitek előtt magasztos hivatás- tokat. Tőletek függ a világ boldogsága. Ha a férfi a világ esze, akkor a nő annak szive, tőle függ, vájjon jó vagy rosz-e a szív. Nem tudok itt e világon nagyobb hatalmat, mint az anya hatalmát. A te hatalmadban, kezedben óh keresztény anya, van a te gyermeked szive, lelke, — a hogy te azt képezed, olyan marad az. Te vagy, igenis te vagy, de légy is első papja gyermekednek. Ha te vele, vele eg-yütt, naponta imádkozol, ha szoktatod őtet az Istenhez, szoktatod az ő parancsolatainak megtartásához, ha vezeted a jóra, elvonod á rosztól, — mindez mintegy vésve marad s eltö- rülhetetlen gyermeked szivébe, s életében, úgy ha az nagyobb korában taUn el is téved, csendes pillanataiban bizonyosan meg fog emlékezni szavaidról, — hisz a legnagyobb bűnös is, mielőtt halálos büntetését venné, magához hívja édes anyját, mivel siralmas állapotában megemlékezik anyja szavaira. De különben is, a midőn már a rideg hant födi poraitokat, keresztény anyák, szavaitok folyton élni fognak gyermekeitek szivében és késő korban is áldani fogják a jó anya emlékét. De a midőn Jézus, a mi mennyei Mesterünk azt hagyja meg nekünk, hogy az örök igazságokat higyjük, egyszersmind azt megparancsolta, hogy azon törvényeket, melyeket ő a mennyei Atyától hozott és apostolai által hirdetett, szentül megtartsuk. A hit magában véve cs;ak kapuja a mennyországnak, de nem maga a mennyország. — a hit csak képessé tesz minket a keresztény életre, de maga a keresztény élet a szent hiten kívül még az istenes erkölcsökben is áll. — Hinnünk kell keHálás e nép, hálás hiszen magyar, Érzelme nyílt, miként a tiszta ég, Istent imád s hazát szeretni tud, Szivoltárán szerelme lángja ég. — Ha megtöröd az ige kenyerét S az Üdvmannát kebledbe zárod el, Ha szűdbe önti égi mámorát A szent malasztot gyöngyöző kehely : Mi ott leszünk, érted mondunk imát. — A jó gyermek atyjáért esdekel - Fogadd, fogadd a tiszta üdvóhajt! Miért dobog ma annyi hű kebel. — Oh csak vezess ! mi bátran harczolunk, Erőt nem vesz demon szelleme, Szivünkben hit, kezünkben a kereszt E jelben küzdünk mindig ellene. A győzelem előbb-utóbb mienk S majdan feléd lobog a hálaláng Örül az Ég e győzelem fölött. Örül szent egyházunk s dicső hazánk ! Révész István. vácz-egyházmegyei áldozópap, fóthi segédlelkész II r. Öröm töltsön ma minden tiszta szívet. Beteljesült, mit ezrek ajka kért, Meghallgatá az Úr forró imánkat, Dicső F ő pásztort külde im az Ég ! Légy üdvözölve trónod zsámolyánál, Fogadd Apostol szívünk érzetit, Oh légy Atyánk ez elárvult megyében, Fűzzön hozzánk a szeretet, a bit! — Dicső a láncz, a melynek tagja lettél, Emléktől szentelt minden, hova lépsz; Altbántól kezdve most elhalt atyánkig Egy szent nagyokból álló nemzedék. resztény módon, ez által leszünk az anyaszentegy- ház tagjaivá, de kell keresztény módon élnünk is a vallás szent törvényei szerint, ez által leszünk a mennyország polgáraivá. Ilyen hívekre van szüksége az egyháznak, ilyen polgárokra van szüksége szeretett hazánknak. Polgári erényeket, — tántorithatlan hűséget, vagyon és személynek tiszteletben tartását, áldó- ' zatkészséget, erkölcsiséget, lelkiismeretes köteles- ségteljesitést, önmegtagadást s feláldozást, — nem várhatunk oly embertől, kiben nincs vallásosság; mert ki elég lelketlen arra, hogy Isten törvényeit megvesse, nem fogja az soha, de soha sem tiszteletben tartani az ország törvényeit sem. Az egyház hü fiai egyszersmind a hazának is hü legjobb polgárai. Azért Isten szent nevében kívánom tőletek, hogy a hitből, a hit szerint éljetek. Miként szent a ti hitetek, szentek legyenek erkölcseitek is. Teljesítsétek mindenben kötelességteket, — teljesítse a szülő gyermekei iránt, a házastárs házastársa iránt, az alattvaló fejedelme iránt, a polgár a törvény iránt, a tisztviselő hivatala iránt, az úr és cseléd egymás iránt; — kerüljétek a féktelen önszeretetet, az erkölcsöt és családot rontó fényűzést és a bűnös haszonlesést, mert ez dúl fel a világon mindent, a családban úgy mint a községben, az országban úgy, mint az egyházban. Többiben esdekelve kérem a mindenható Úr Istent, kitől minden jó adomány származik, áldjon meg titeket, kiket nékem adott, hogy híven tanítsalak és vezéreljelek s közületek egyet se veszítsek el. — Áldja meg kedves hazánkat, áldja és vezérelje felséges királyunkat, — áldja meg az anyaszentegyház látható fejét, a szentséges római pápát, áldja meg ezen egész vidéket és helységeit, — áldja meg a családatyákat és anyákat hogy magzatjaiknak őrangyalai legyenek, — áldja meg a házastá ^akat, hogy egymásnak hü támaszai legyenek, — áldja meg a nép elöljáróit, — áldja s őrizze meg fiataljaitokat a csábítás veszedelmeitől, — áldja meg kezeitek szorgalmát a becsületes kenyérkeresésben. — Ti pedig, Krisztusban kedves gyermekeim, imádkozzatok érettem, főpásztorotokért, hogy közietek hathatósan gyakorolhassam apostoli működésemet az Isten dicsőségére és a ti halhatatlan leikeitek üdvösségére. A béke Istene, — ki feltámasztotta halottaiból a juhok nagy pásztorát, a mi Urunkat Jézus Krisztust — tökéletesítsen titeket minden jóban, hogy cselekedjétek az O akaratját...............Jézus Krisztus által, kinek dicsőség mindörökön örökké. Amen.“ A sz. beszéd elvégezte után megkezdődött az ünnepélyes nagy mise. Ä mise végeztével haza vonult a püspök, hogy a küldöttségek tisztelgését fogadja. A tisztelgők sorában ott láttuk városunk szinét- javát minden nemből és rangból. Ott volt a központi papság mellett a honvéd-huszár tisztikar, a vöröskereszt-egylet mellett a legény egylet, a városi képviselő testület mellett az iskolaszék, az összes szerzetesek mellett a káptalani alapítványi hivatalnokok, a reformált mindkét egyházközség mellett a növendékpapok, az ipartársulat mellett a haladó zsidó hitközség, stb. Minden küldöttség élén egy bizalmi férfiú tolmácsolta ő excellentiája előtt az igaz ragaszkodás, az őszinte becsülés hangjait. Külön-külön válaszolt Volt bíboros, volt fejedelem közöltök, Ki létévé a fényes koronát, Hogy angyal szíve hő szeretetével Hivő népét jobban karolja át. Migazzink volt, kinek nevét dicsérik Ős városunkban annyi szent helyek, Főherczegünk, Ambrus királyi vérből, Ki hő szivének áldozatja lett. Volt, volt — — de a távolban mért merengek, Midőn előttünk még a bús napok, Melyekben városunk legjobb atyája Hő könnyeink közt minket elhagyott. — Boldogtalan, ki nem képes szeretni, Mert boldogság a szeretetbe' van : Az ő szivében lángja gyújtva égett, Érzők melegét mi mindannyian; Azért valánk mi boldogok alatta S azért keserg most az árvult kebel, Bizonytalanba révedezve nézünk S szivünk a múltba visszaesdekel. — — De nem ! — hisz’ itt vagy Apostol! közöttünk, Remélve néz ma sok ezer R e á d S én vissza nem térő múltért esengjck, Mig a jelen mosolygva Téged ád ? ! Hisz’ jó Atyánk leszesz T e őrhelyében, Nagy múltad biztat s áldó mosolyod, Újult reménytől földobog ma szivünk, Midőn kiáltjuk most: »Isten hozott!» Nem ismeretlen városunk Előtted, Ifjúságodból egy év telt el itt, Mit sz. Kalazant iskolája hirdet, Itt szedted az erény virágait. A jó szivet, mely tárva a szegénynek, Mely jóra több száz ezret áldozott — S bár rég letűnt az ifjúság ez éve, Emlékezésünk fáklyája fennlobog! S mig Kassa város visszasír U l á n a d, Örül Váczunk, mint régi ismerős; mindannyira a püspök. Jó, el nem évülő benyomást gyakorolt a püspök adott válasza a jelenlevőkre s el nem vitathatóvá tette ama meggyőződésüket, hogy reményükben, melyet atyai jóságához fűztek, csalódni nem fognak. Az uj püspök első fellépésével a szó teljes értelmében meghódította városunk közönségét. Az az annyira hangoztatott ember-baráti szeretete kell, hogy viszont szeretetre találjon a mi kebleinkben is. Ez az emberbaráti szeretete szépen nyilatkozott a más val- lásvelekezetieknek adott válaszában, szépen a kápt. alapitnányi hivatal tisztviselői előtt tett nyilztko- zatában. A küldöttségek tisztelgése a késő délutáni órákba is benyúlt, mert sok, nagyon sok volt azok száma, a kik tiszteletüket leróvni akarták. Még szegény „Thalia papjai“ is ott voltak, hogy átnyújtsák a csinosan kiállított színlapot, a mely e nagy nap emlékére tartandó díszelőadás programm- ját tartalmazta. Ez az előadás a milyen fényes volt szellemileg, ép oly gyarló, silány anyagilag. Alig nézte végig 20—25 ember. Pedig az előadás megérdemelte volna, hogy ezren végig hallgassák! Délután 4 órakor az egyházmegyei növendékpapság „Pázmány Egylet“-e ő excellenciája, mint az egylet fővédnöke, tiszteletére szavalattal és énekkel egybekötött ünnepséget rendezett. A fiatal leviták elég jó ízléséről tett tanúságot az előadott darabok sorozata. Legkiemelkedőbb pontja volt mindazonáltal az ünnepi „Óda“, melyet Csapó J. p. n. efszavalt. A nagyszámú és díszes közönség, világiak úgy, mint papok, kitüntetőleg hallgatták végig az előadás lefolyását. A káptalan több tagjain kívül ott láttuk a vidéki papság jó részét és városunk intelligentczáiáját. Az első két sort díszes hölgykoszorú foglalta el. így ért véget ama nagy nap, igy lettünk gazdagabbak egy boldogító remény tudatával ! Boldogító reménynek mondjuk, mert meggyőződtünk püspökünk első fellépésélDŐl arról, hogy bátran, önzetlenül, teljes lélekodaadással fog bennünket nemcsak atyai tanácsával, józan és bölcs útmutatásaival, hanem tettel is ama nehéz munkában segíteni, a mely városunk szellemi és anyagi jólétének emelésére a legújabb időben oly dicséretes lendületet vett. Mi hiszünk, bízunk és remélünk! Kósza Lélek. A váczi káptalannak az egyházmegyei papsághoz intézett körlevele magyar fordításban a következőleg hangzik : Krisztusban szeretett Főtisztelendő és Tisztelendő világi és szerzetes Testvéreink! A mitől oly hosszú időn át önként és édesde- den lángolt szivünk, a vágy t. i. odaadólag fogadni, a köteles engedelmesség- és tiszteletet mindenben teljesíteni Nmélt. és Főt. Schuster Konstantin nagynevű és kegyelmes főpásztorunk iránt, kit az Apostoli sz. Szék hozzájárulva a legfelsőbb királyi kinevezéshez, Isten kegyelméből a sz. Lélek sugalata által vezéreltetve Atyánk és telkeink Főpásztorául rendelni és igy szeretett egyházmegyénket legkegyelmesebben fölmagasztalni méltóz- tatott: immár kedves kötelességünkké vált. Az Apostoli Bullából azt, a mi ft. papsághoz intéztetett, örvendező szívvel itt közöljük. LEO Püspök Isten szolgáinak szolgája, kedvelt Sok újra lelhetsz itt azóta nálunk, De a múltaknak fénye még eró's ; S mint ott elődidnek fényes csapatja, Úgy a jövőben fényt T e vetsz reánk, Ó mert a mig T e ülsz a váczi trónon, Virulni fog megyénkbe’ szép hazánk. — Öröm töltsön hát el minden szivet, mert Beteljesült, mit ezrek ajka kért, Meghallgatá az Úr forró imánkat, Dicső Fő pásztort külde im’ az Ég. Légy üdvözölve trónod zsámolyánál, Fogadd, Apostol, hódoló szivünk ; Új atyja lész az elárvult megyének S Téged szeretni soha nem szűnünk ! — Viz Zoltán. 111. éves hittanhallgató. IV. Az örök Jóság rendelése az, Hogy híveidhez visszatérj. Miénk valál mint ifjú bajvívó Miénk vagy mint dicső Vezér! És bár egy nép maraszszon fájlalón, Kezedre hullva könyei .... Oh! jöjj közénk, uj híveid közé, A régi b ű t felejteni! Ah! nem. Soha ; Mi nem kívánjuk azt, Hogy elfeledd hü népedet. Maradj övék! maradj továbbra is, Szivünk oly önző nem lehet. De, ah ! szerelmed majd ha összeköt M i n k e t vei ü k hő kebleden, A két versengő nép egy testet ölt: Egy pásztor és akol leszen. Te nagy vagy, nagy dicső Főpásztorunk ! A Kárpát zúgja, hangjait Meghallja minden talpalatnyi föld, A merre csak magyar lakik.
