Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-04-03 / 14. szám

= Megégett. Özv. Jan esek Józsefné szül Pólyák Zsuzsanna tegnapelőtt (április 1.) valami becsületsértési ügyben a váczi kir. járásbírósághoz lévén berendelve, hon hagyott, alig 8 éves, Mária nevű s még alvó lánykájára rázárta az ajtót. Hogyhogy nem történt, elég az hozzá, hogy midőn a szerencsétlen asszony a bíróságtól visszatért lakására lányának már csak csontvázát találta : mert az szószoros értelmében teljesen összeégett volt. A minden felügyelet nélkül hagyott gyermek valószinüleg felébredt s gyufával játszva tüzet rakott a szalmazsákon melyen feküdt és a szerencsétlen gyermek igy lett a tűz áldozata. A kétségbeesett anya városunk rendőrségnél az esetet önként jelentette fel.

= Öiagyálltosság. Varga Imre helybeli lakos folyó évi márczius hó 29-én helyben öngyilkossági szándékból mérget vett be, s ennek következtében — noha Dr. Bolgár Lajos városi főorvos megmentésére minden lehetőt meg tett — rövid pár órai szenvedés után meghalt. Az öngyilkosság oka ismeretlen.

== Csalárd bukás. A budapesti kir. ítélő tábla helyben hagyta a pestvidéki kir. törvényszék azon határozatát, amely szerint Juhi Béla csalárd bukás Weiner Ignácz pedig csalárd bukásban való bünrészesség miatt vád alá helyeztettek. A kir. ítélő táblának e határozata ellen további felebbezésnek helye nincs.

= Modern bűneset. Az aszódi takarékpénztár 1884. évben Cserni István, Ladjánszky János és Koller János ellen 40 frt váltótoké és járulékai erejéig a budapesti váltótörvényszéknél sommás végzést eszközöltetett ki. A megtámadottak kellő időben nem védekezvén, az aszódi takarékpénztár követelését .rajtuk végrehajtás utján megvette. Időközben Zá- borszky Dániel bottyáni gazda felesége elkotyogta, hogy az ő sógora, Záborszky Gábor, tud a váltó létre jöttéről és hogy a váltó h a m i s. Erre a károsult felek panaszt emeltek Szlacsányi Ede váczhartyáni körjegyzőnél, aki Záborszky Gehört a községházához hivatta, hol ez az esetet csakugyan részletesen elbeszélte. A károsultak ennek alapján a pestvidéki kir. ügyészségnél feljelentést tettek Mayer Lőrincz és Goczon István bottyáni földmivesek ellen. A pestvidéki kir. törvényszéknél f. hó elsején megtartott végtárgyaláson Groczon István következőleg beszéli el az esetet: Ő 1884. évi april hó 6. napján (virág vasárnapján) délután Boty- tyánban Mayer Lőricz háza előtt ballagott el. Mayer behívta és azzal állt elő, hogy jó lenne ,egy kis pénzt csinálni.“ Jó ám, de hogy? — Kurtán megegyeztek azon, hogy másnap reggel bemennek gyalog Aszódra és ott az aszódi takptártól hamis váltóra pénzt vesznek fel. El is mentek. Domonyban Mayer jól tartotta Goczont pálinkával. Aszódon egy zsidó-boltban váltó űrlapot vettek s átmentek a korcsmába. Itt Mayer 8—5 darab régi váltót vett elő, amelyeken Ladjánszky János és Koller János aláirásai voltak. 0 két nevet e minták után irta a váltó űrlapra. Harmadik néven is okoskodtak. A saját neveiket nem tartották okos dolognak aláírni. Végül abban állapodtak meg, hogy Cserni István nevet Írunk még harmadikul a váltóra, mert Bottyánban valami 5 Cserni István lévén, nehezebben találnak az igazira (?) és mert amúgy is Goczonnak állott tisztében megállapodásuk szerint a váltót a tkptárba értékesíteni és magát az aláírók valamelyikének nevén kiadni. így aztán Mayer elvezette a járatlan Goczont a tkptár kapujáig s ott a kapust kérte meg, hogy vezesse be Goczont a tkptari pénztárhoz. Goczon már itt Cserni István névén szerepelt. A véletlen úgy kívánta, hogy Zá- borszky Gabor is épen ott járt saját dolgában. A pénztári igazgató a váltó megszavazása előtt felmu- a .a a 40 írtos váltót Záborszkynak és azt kérdezte tőle, hogy ismeri-e az aláírókat? Az aláírókat ismeri, de aláírásaikat nem, volt a felelet. Erre Procopius igazgató kiszól az ajtón: „Cserni István!“ Persze Goczon lép be. Záborszky az igazgató kér- c esere azt felelte, hogy ez az ember nem Cserni, hanem Goczon. De Goczon is hamar feltalálta magát, Az hát, valamelyik nagyanyám után Goczonnak neveznek, de az igazi nevem Cserni. A kellő liang- , Jy1, ® nyomban adott felvilágosítás imponált: a váltó értéké 37 frt s nehány krajczár kifizetetett. Mayer Goczont a kapu előtt várta. Elmentek a ^oicsmaba^ de útközben Goczon elbeszélte sorsát iayernek is. Mayer a furfangosabb azt tanácsolta, hogy ■'óaborszkyt valahol ell kell csípni. Meg is tör- tént. Bevitték a korcsmába s ott Mayer azon kérdéssel csiklandotta meg, hogy tudja-e, hogy mi történt. Igenis tudom. No hát erről a dologról nem szabad ám senkinek tudni. S hogy szavának nyomo- téka legyen 5^ frtot nyomott Záborszky markába. Mayer eltett 15 frtot és 15 frtot Goczonnak adott, a többit pedig^ stanto pede megitták. — Záborszky Gábor vallomása Goczonéval összevág; de Mayer semmit ^ se akar tudni az egészről; még arra sem emlékszik, hogy Goczonnal Aszódon lett volna. Szembesítésnél az elnök figyelmeztető szavára, hogy: „Mayer mást beszélnek ezek!“ azt felelte Mayer, hogy ő tőle ugyan beszélhetnek amit akarnak, hiszen nem üthet a szájukra. — Mayernek még egy másik baja is volt. Derner végrehajtó 1885. april 16. napján árverést akart nála foganatosítani, de Mayer a felprest kilökdöste, Dernert pedig nyalábjába^ kapva^ kivitte a kapuig s ott kilökte az utczára. A bizonyítási eljárás befejezése után a törvényszék Goczon Istvánt a magán okirat hamisítás bűntettében, Mayer Lőrinczet a magán okirat hamisítás és hatóság elleni erőszak bűntettében, Záborszky Gábort a magánokirat hamisítás bűnpártolásának vétségében marasztalta el, s ezért Goczont egy évi börtönre, Mayert 3 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre, Záborszkyt pedig 3 havi fogházra Ítélte és mindhármukat egyetemlegesen kötelezte a károsultak kárának megfizetésére.

= Hány iróaaő van Magyarországon ?

A mily érdekesek szoktak lenni az időnkint nyilvánosságra jutó statisztikai adatok az irók számáról, még tizszerte érdekesebbek volnának, ha bennök az írónők száma is részletesen fel volna tüntetve. Mert hölgyeink körében bizony nagyon számosán vannak kik nem félnek attól, hogy patyolat kezecskéiket betintázzák, hanem erélyesen megfogják a tollat és ép oly tüzesen kelnek sikra a nőnem érdekei, mint akár melyik politikai vezérczikk-iró pártjának elvei mellett; ép oly gonddal és szakavatottsággal írnak az őket érdeklő tárgyakról, a konyháról, a gazdaságról, a nevelésről, a divatról s száz más dologról, mint akár egy matematikus egy bonyolódott mennyi- ségtani tételről s ehhez járul még, hogy Írónőink az intelligens társadalom minden rétegéből vannak. Legjobban szemlélhetjük őket a Budapesten megjelenő „Magyar Háziasszony“ czimü háztartási, gazdasági

es szépirodalmi hetilapban, melynek hasábjain ott látjuk a magas arisztokráczia hölgyeinek neve mellet, a szerény polgári család leányáét, a művésznőé mellett a tanítónőét stb. Valóban már csak ezért is erdemes a „Magyar Háziasszony“ kiadóhivatalától (Budapesten, nagy korona-uteza 19.) egy mutatvány- számot Kérni, melyet az kívánatra mindenkinek ingyen és bérmentve megküld s a ki a magyar írónők munkásságát figyelemmel akarja kisérni, annak nem szabad sajnálni azt a 6 frtot évenkint, a mibe a „Magyar Háziasszony“ kerül. A legújabb szám is változatos tartalommal jelent meg.

— Tyíikszem tapasz. Felhívjuk olvasóink figyelmét azon feltűnő eredményekre, melyeket a M e i s s n e r-féle tyúkszemtapasz által tyúkszemek, bibircsek, bőrkeményedések és daganatok ellen elérni sikerült. Különben ezen az országos közegészségügyi tanács által is jónak elismert tyúkszemtapasz kitűnő gyógyhatású mellett szóljanak a következő levelek :

O-Becse, 1887. január 19. Kérek az ön által hirdetett tyúkszemtapaszból. Kiváncsi vagyok váljon ez eddig minden gyógyszereknek ellenállott tyúkszemeimtől megszabodulok-e ? tisztelettel Med. Dr. Kiss György, kor. ar. érdemkereszt tulajdonosa. —

e c s e, 1887. febr. 12. Éhez járultak kegyetlen fájdalmes tyúkszemeim. Önnek szere által elmul- t a k. Jó lélekkel ajánlom bárkinek. Dr. Kiss György. — Békés, 1887. február 2. Tekintetes kapitány úr! Ott Pécsett egy jó ember, kinek nevét nem tudom, mert a hozzám küldött levelező lapját elvesztettem, küldött nekem 1 frt 15 krért olyan tyűkszemtapaszt, melynek hatása néki dicséretére, — nekem és mind azoknak, a kiknek abból juttattam tyúkszem fájdalmainknak hálát érdemlő igaz enyhítésére szolgált. Kérem tekintetes kapitány urat, hogy ama tyúkszemtapasz elárusító jó urnák nevét, ha lehet postafordultával velem az e végett ide zártrlevelezési lapon tudatni sziveskedját, őszinte tisztelője Nagy József, városi főjegyző. — Rakovicza, u. p. Buziás 1887. febr. 5 -én. Nem mulaszthatom el, hogy hála köszönetemet ki ne fejezzem a nekem küldött Meias- ner-féle tyúkszemtapaszért. Vagy nyolez éve, hogy tyúkszem fájdalmat érzek és ez idő alatt siker nélkül használtam mindenféle tyúkszemtapaszt és kenőcsöket. Mos azonban a Meissner-féle tyúkszemtapasz hat napi használata után képes voltam négy tyúkszemeimet minden fájdalom nélkül eltávolítani, tisztelettel Popovicz E. Livius, állami tanító. Érsekújvár, 1887. január 29. Küldjön utánvétellel a hires Meissner tyúkszemtapaszból, melyet mindenütt dicsérnek. Mély tisztelettel Malinczky József. —■ Temesvár, 1887. február 12. Szelvény 1 frt 15 kr. A küldött doboz tyúkszemtapaszért, mely minden várakozást túlhaladva kitűnő. R e- v i c z k y Urb. m. kir. pénzügy, hivatalnok. — Ezen számtalan elismerő levéllel is kitüntetett tyúkszemtapasz Meissner gyógyszernek központi raktárából Pécsett, (Moor utcza 26 sz.) naponkint szétküldetik és annak, ki betudná bizonyítani, hogy a fentebbi elismerő oklevelek hamisak lennének, rokonoktól származnának, vagy ezek szivességből bocsájtották volna rendelkezésre 1000 drb. cs. kir. arany fizettetik ki a Meissner gyógyszerész-féle központi szét- küldósi raktár által. Helyben kapható Tragor Ernő urnái. 3—22

fekete lovag ? szellem-e, s ha az kié ? sokat vitatták. Terjedelmes értekezések jelentek meg róla. Az igazat eldönteni: nem tartozik jelen esetben hozzánk. Annyi bizonyos — bárki vagy bármi lett légyen is — hogy Johanna lelkületére megrendítő hatással volt. Még a pokolnak e küldötte sem tartóztatja vissza többé Johannát. Folytatja tovább a harezot; öl, hogy a csaták zajában elfeledje Lionel-t szerelme tárgyát.

Eléggé megszenved bűnéért. Saját apja vágja a szeme közé, hogy boszorkány, hogy a gonosz szellemekkel művelte eddig csodás dolgait. A nép, a király utálattal fordul el tőle s ő egy hanggal sem mentheti magát, mert megszegte a parancsot. Kiutasítják a városból, s ő önmegadással viseli sorsát; ajkát panaszra nem nyitja.

Az újabb kisértés győzedelmes visszaverése által arról tesz tanúságot, hogy megbánta bűnét, hogy megtisztult. Isten bizonyságát is adja ennek, mert meghallgatja Johanna imáját. A Szűz visszanyeri ismét a régi varázshatalmát, széttépi rablánczait és . . . győz 1

„Bayer és mindazok a műbirálók — Írja Beöthy — kik a regényes színmű epikai machináját drámai motivumokra kívánják visszavinni, Johanna szerelmében nem a tragikai vétséget látják, hanem kezdetét bűnhődésének.“

A bünhődés arányitva a bűnhöz, első tekintetre igen nagynak látszik; de mélyebb vizsgálódás után meggyőződünk, hogy a költői igazságszolgáltatásnak teljesen megfelelő. Az igaz, hogy szeretni nem bűn, de bűn áthágni a parancsolatot. Johanna, midőn szeretni kezdett: áthágta a parancsolatot; tehát bűnt követett el. Hogy bűnhődése oly nagy: az a körülmények alakulásának tudandó be.

A bűnhődést különben is a bűn neme vagy nagysága szerint kimérni nagyonis nevetséges volna, Sza- bályul állítani föl, hogy a méregkeverő igy, a király- gyilkos amúgy ; a vérfertőző ilyen, a szentélyromboló, házasságtörő olyan módon bűnhődjék: egy a lehetetlenséggel.

A Madách Evá-ja a kíváncsiságtól ösztönöztetve

szakított le a tiltott gyümölcsből: bűnhődése mégis mily nagy volt!? Shakespeare Desdemoná-ja teljesen ártatlan s mégis halállal bűnhődik! Melindának — Katonánál — bűne sincs s bűnhődése mégis milyen iszonyú !

Johanna tragicumához beút a nemessé való avatása; a mag Lionel iránt hirtelen támadt szerelme ; maga a tragicum: helyzete.

Ha Lionel-t szereti: megszegi az Isten parancsát; ha Isten parancsának enged: megtagadja a természetet, mely nőnek alkotta őt.

Összeütközésbe jő rajongása a természet törvényeivel ; akár egyik, akár másik győz: neki vesznie kell.

A Jeanne d’Arc jellemének egyik^ nagyon is fő vonása a jósnői tehetség, amely szükségképeni folyománya isteni küldetésének.

Midőn Raoul tudtára adja a királynak, hogy egy szűz menté meg Orleans-t, aki a király elé kívánkozik : az összegyűltek megtudandók, vajon Johanna csakugyan természet fölötti erővel megáldott-e, a király parancsára Dunois ül a trónra, hogy ez által tévedésbe ejtessék a leány.

Johanna, amint belép, megtámadja az ál-királyt s egyenesen a valódi király ele lép, aki csodálkozva kérdi, hogy honnan ismeri, miután csak most látja őt először? Johanna igy felel:

„Ich sah dich, wo dich Nimand sah, als Gott,“ s folytatólagosan elmondja, hogy a király amidőn senki sem látta őt, az egek Urához forrón imádkozott. Küld ki — úgymond — ezeket s én elmondom neked az ima tartalmát. S midőn az ima tartalmának két első részét elmondotta, kérdé a királytól, hogy elmondja-e a harmadikat is ?

így adja tudtára a királynak azt is, hogy hol van azon fegyver, amelylyel fel kell neki — a leánynak — fegyverkeznie. Fierbois városában — a körülirt helyen — megtaláljak azt.

Ezen jősnői tehetsége fényesen bebizonyodik akkor is, amidőn az angol táborból jött hírnököt meg- czáfolja. Tudtára adja a hírnöknek, hogy Salisbury egy golyótól találva meghalt s ha temetésén jelen akar lenni: jól kell sietnie, nehogy elkéssék.

így látja előre a francziák fényes és teljes győ- zelmét'az angolok fölött; igy biztosítja Dunois-t és La Hire-t, hogy:

„Nicht heut’, nicht hier ist mir bestimmt zu

fallen,“ amidőn ezek vissza akarják őt a harcztól tartani.

*

* * *

A szövegből idézett helyek teljes világot vetnek Johanna jellemére annál is inkább, mert amit mond, ugyanazt meg is cselekszi. Nincs egyetlenegy tette is, amely jelleméből folyó ne lenne. A kritika által annyira megtámadt szerelme is okadatolt. Lépésről lépésre fejleszti a költő ezen érzelem keletkezését Johanna bensejében. Hiúsága fölébresztésére szolgál az, hogy nemessé teszi őt a király. Ö nem áll ellen. A mag el van hintve. És amidőn Dunois és La Hire megkérik a kezét: a magból már virág lesz. Bizonyítja ezt habozása is. Minden áron csatázni vágy. Reményű, hogy a csaták zajában nem lesz ideje a virágnak gyümölcsöt hozni. És ép ellenkezőleg történik. Meglátja Lionelt és megszereti, mert elő van rá készítve szive.

Ha úgy egyszerre támadna ez az érzelem: igaza lenne a kritikának. De amidőn mindent megokolva látunk : nem osztozhatunk a kritika ezen Ítéletében.

Nem hagyhatom megemlítés nélkül ama tévedést, amit némelyek az „Orleansi Szűz“-ről jobban mondva a darab hősnőjéről táplálnak. Nem a jellemzést támadják meg, hanem a hősnő eredetiségét. így a többi között Schneberger, egyik művében amaz állítást koczkáztatja, hogy Johanna alakja a Virgil Aeneis-ének XI. énekében szereplő Camilla.

Ez természetesen nem áll!

Schiller az ő Johannáját egész önállóan alkotta, s fölruházta őt a saját idealismusának minden ragyogásával. Camilla és Johanna esetében némi hasonlatosság csakis a cselekvény befejezésében van.

Az, hogy egynémely vonásban — s hozzá még oly távolról — egyeznek, tisztán a véletlen műve. Aki Camillát. és Johannát egy és ugyannak mondja, abban — ha másnak nem — legalább is egy jó adag rosszakaratú ráfogásnak kell lakoznia.