Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Ne ócsároljak a távozót és ne örüljünk az írj jövevénynek. A távozónak már voltak rosszabb, gonoszabb és kártékonyabb elődei is, az uj jövevényt, pedig még nem ismerjük.

Az uj év napja e szerint az elmélkedés és a számatlás napja. A kereskedő lezárja üzleti könyveit, elkészíti a nyereség és veszteség mérlegét; a gazda is számot vet magával; mindenki visszapillant múlt évi működésére és telve jó reményekkel tekint egy szebb jövő felé.

Mindenkibe uj életet önt, mindenkit tettre serkent a jövőbe helyezett jó remény, egyedül a hírlapírók, a nemzet napszámosai élnek a rideg jelennek. Ismerik zord helyzetüket, tudják azt, hogy munkájuk mindenütt hálátlansággal találkozik és mindez nem riasztja őket vissza nehéz pályájuktól. Tudják kötelességüket és elismerésre nem számítva kettőzött erővel látnak uj és nehéz munkájukhoz.

A mai napon mi is vissza tekintünk múlt évi működésűnkre. Tegyük szivünkre kezeinket, valljuk be legszigorúbb bírónk, önmagunk előtt, miként használtuk fel az elmúlt év lepergett napjait? A visszapillantás teljesen megnyugtató. Ha valaha, úgy ezúttal merünk önérzetes büszkeséggel visszatekinteni múlt évi pályafutásunkra, mert hivatásunkat híven és pontosan töltöttük be. Mellettünk szólnak azon korszakalkotó változások, melyeken városunk a múlt évben átesett. Lapunk mindig fennen lobogtatta azon zászlót, melyre a kor uralkodó eszméi: a reform és haladás vannak felírva

Tudatában voltunk annak, hogy városunk is azon vidéki városok közé tartozik, melyekbeu még a régi slendrianizmus, könyelmüség és rendetlenség uralkodik és melyekben a csínra és haladásra éppen semmit sem fordítanak.

Ezekkel szemben elég, ha városi atyáinkat, az évtizedeken át tartott lethargikus álmukból fel tudtuk verni és községi életünket a gyökeres reformok útjára terelni.

És ha most visszapillantunk a lefolyt év eseményeire : oly tényekre találunk, melyek minden várakozásunkat fölülmúlják. Felemelt homlokkal és az öröm egy őszinte érzetével konstatálhatjuk : hogy életképes erő és akarat lakozik bennünk és hogy eddigi elmaradottságunk mulasztásait nem csak helyrehozni akarjuk, de azokat helyre hozni is tudjuk.

Első sorban a váczi káptalan kezdte meg városunk csinosodására irányult nemes munkáját a Curia kiépítésével; egy régen érzett hiányon segített, azáltal, hogy a városunktól távol tartott Thália papjainak is menedéket nyújtott és a Curia nagytermét oly díszesen alakitatta át, mely a vidéki városokban ritkítja párját. Ez mindenesetre oly tény, mely szintén tanúságot tesz arról, hogy a káptalan mennyire hordja szivén városunk jövőjét.

Tanügyünkben lényeges és úgyszólván korszak alkotó fordulat állott be az által, hogy a Szt. Miklós téren egy a kor igényeinek megfelelő leányiskola emeltetett.

Ez is oly tény, mely a jövőben fogja megteremni üdvös gyümölcseit.

Járdáink helyreállítása is a múlt évben kezdetett meg és remélhető, hogy ezen év folyamán városszerte lesz végrehajtva. Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy az utczák és közterek kövezésének kérdése is végleg el van döntve, a mennyiben e czélra oly jelentékeny összegeket szavazott meg képviselő testületünk, hogy azok gyökeres javítása már a közel jövőben remélhető.

Különben képviselő testületünk elismerésre méltó tevékenységgel működött a lefolyt évben.

A vásári rendtartás, a házalás korlátozása; a fogadók, kávéházak és kávémérésekről, a fuvarosokról, a kéményseprő üzletről és a zsibárusokról szóló szabályrendeletek, városunknak számos és rég óhajtott bajait orvosolták ; azáltal pedig, hogy a 60.000 frtos városi kölcsön ügyet realizálta és azt teljesen megvalósitotta : a várost régi csip-csap, de azért mégis jelentékeny terheitől szabadította meg ; helyreállította az egyensúlyt a város háztartásában s közpénztárunk at a mindig fizetni képes pénztárak nivójára emelte. — A megalkotott lak bérleti szabály- rendelet által — mely már Gyertyaszentelő napján lép életbe — Budapest lakossága előtt városunk kapuit teljesen megnyitotta, a mennyiben rendezett és a fővároséhoz hasonló lakbérleti viszonyokat teremtett meg. S ha még megemlítjük azt is, hogy a fogyasztási adókezelést a vállalkozók kezéből kivette s azt városi közegek által határozta kezeltetni : ismételten csak azt mondhatjuk, hogy képviselő testületünk a lefolyt évi működésére büszkén tekinthet vissza, mert az ó-év kincseit a lehetőségig kizsákmányolta s önelégülten foghat további alkotásaihoz a legközelebbi jövőben.

Nyomasztó adó ügyünk is rövid idő alatt rendezve lesz, amennyiben leszámolás folytán a régi hátráló kokból mintegy 20.000 írt terjesztetett fel leírás végett; az állandó színház építése és a tervbe vett csatornázás is legközelebb várnak már megoldásra, ezek mind oly tények, melyek erős hitet és reményt keltenek fel bennünk városunk jövő haladása, fejlődése és a kor színvonalán álló városokhoz való felemelkedése iránt.

Egyáltalán a lefolyt esztendő városunkra nézve szerencsésnek mondható és méltó befejezést nyert Schuszter Konstantin kassai püspöknek, egyház megyénk kormányára történt kineveztetése által. Ez oly esemény, mely városunk minden polgárát örömmel töltötte el, annyival is inkább, mert Schusz- ternak eddigi székhelyén az egyház, a haza és közművelődés terén szerzett hervadhatlan érdemei reményleni engedik, hogy áldásos működése városunkban is hosszú időn át lesz emlékezetessé.

De azt, ami mellett már évek hosszú során keresztül küzdünk, a lefolyt évben sem tudtuk elérni, t. i. reformálni társadalmi viszonya inkát.

Társadalmi életünk most is zilált. Versengés, kielégithetlen ambiczió szülte viszály, éretlen ellenségeskedések tönkre tették társadalmunkat. — Ha egyleteink beléletébe tekintünk: mindenütt zavart, ellenségeskedést tapasztalunk, pedig ezen egyletek volnának leginkább hivatva a régi nemzeties szellemet, a jó egyetértést és harmóniát helyreállítani.

Emellett városunk társadalma mindig egyoldalú volt. Itt a társadalom részéről más irányú fellépés, mint legfeljebb a társas mulatozás előmozdítása, még alig volt tapasztalható. Meg kell nálunk is a társadalom kebelében érlelődni azon gondolatnak, hogy a társadalom a második nagy faktora a közélet előbbre vitelének. Hogy nemcsak kedélyeskedés és mulatozás az, a melynek a társadalom szolgálatokat tehet, hanem komoly és nemes czélok is azok, a melyek soha, vagy csak nagyon hosszú idő múlva valósittatnak meg, ha a társadalom érdekükben nem tesz és nem fárad. Pedig nagyon sok becsületes és munkás tagja van társadalmunknak, a mely tagok egyéni érdekeiknek teljes szolgálata mellett még nagy és fontos szolgálatot tehetnének a jelennek és a jövő időnek is.

Ha a közélet fejlődését kivánjuk, akkor rá kell

1 mutatni a társadalomra, melynek a közélet fejleszté sében nagy és fontos szerepe van.

Úgy hiszszük, hogy amit a múltban elérnünk nem^ sikerült, azt a jövőben fogjuk elérni s ennek reményében kívánunk az uj évre minden jót!

Városi és vidéki hírek.

— Boldog újévet kívánunk lapunk minden olvasójának és lapunk összes munkatársainak.

= Hátralékos előfizetőinket felkérjük, h°gy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be.

= ®r*( Schuszter Konstantin püspökünk ő nagyméltóságát uj évtől kezdve lapunk előfizetői sorában üdvözölhetjük.

= Bapszenteles. Jóllehet az évenkénti papszentelések rendszerint júliusban szoktak végbemenni, de tekintettel két segédlelkészi helynek szükségessé vált betöltésére Neszveda István felszentelt püspök és káptalani helynök Léska József és Niedermann Márton negyedéves hittanhallgatókat a püspöki rezidencziában levő kápolnában, deczember hó 28-án — kivételesen — áldozárokká szentelte fel.

= A püspökség átvétele. A püspökségi javaknak az időközi kormányzattól való átvétele az uj püspök ur részére, az uj év első napjaiban fogja — a szokásos eljáró bizottság közbenjöttével — kezdetét venni ; melynél az átvevő püspök ő nagyméltóságát annak megbízásából Dr. Szivák Imre orsz. képviselő uradalmi ügyész fogja mint teljhatalmazott képviselni.

= A süketnémák karácsonya. Deczember hó 24-én esti 6 órakor tartá a siketnémák helybeli kir. intézete szokott évi karácsonyfa ünnepélyét. — F ekete Károly igazgató megnyitó beszéde után P i v á r Ignácz intézeti hitoktató ünnepi szent beszédet tartott a növendékeknek, kik a hitoktató beszédét szóról-szóra utánna mondották és annak jelentőségét teljesen meg is értették. A sz. beszéd tartalmát az angyalok üdvözlete képezte. — A terem közepén volt felállítva a nagy s igen díszes karácsonyfa, megrakva színig csecse-becse dolgokkal, ezernyi gyertya lánggal, a körben felállított asztalok pedig dió és süteményekkel. — Ezután osztályonkinc ar ajándékok osztattak szét, a gyermekek óhajtása előzetesen kitudakolt kívánságaik szerint. Az ajándék tárgyak könyvekből, egyéb közhasznú tárgyak! ból s az apróság számára pedig különféle játékszerekből állottak. — Volt öröm, ujongás, ieirhatlan. A gyermekek az ünnepély után még hosszabb ideig egymás közt játszottak, míg végre a nap örömei^s izgalmaitól kifáradva, boldogan tértek nyughelyüké.

= A fóthi és vidéki vörös-kereszt egriét karácsony másodnapján tartotta rendes évi kfc- gyülését Somhegyi József pápai praelátus elnk- lete alatt. Ez aránylag nem nagy községben 93 tac- van az elnök buzgalma folytán virágzó egyletn^. A gyűlésen közfigyelmet keltett Szedoglavi[cg Ferencz mogyoródi plébánosnak az országos vöri]s_ kereszt egylet működésének deczentralizácziójára irányuló és az országos közgyűlés elé terjesztendő indítványa. /

= A helybeli kir.őllaintogházbau decz. hó 29-én kezdette meg büntetését Dr. Kosztka Emil fővárosi gyakorló orvos. Kosztka tudvalevőleg egy párbaj alkalmával ellenfelét lelőtte, amiért az eiső bíróság 3 évi államfogházra Ítélte, de ebből a felsőbb bíróságok egy évet elengedtek.

— Adakozás a városi kórházra. Egy helybeli tekintélyes polgár, kinek nevét saját kérelmére e helyütt elhallgatjuk, városi kórházunk javára

tudatlan asszony, ki azt hiszi, hogy mór mindenhez ért, ábrándos összehasonlításokat koczkáztat a hősnő és saját élete, férje és a regényhős egyénisége között. Miért is számolna a bájos olvasónő azzal a körül- ménynyei, hogy a regényíró az embert és annak tulajdonait egy fokkal magasabbra állitja regényeiben, mint a hogy azok az életben állanak.

Nem akarok önnek kellemetlenséget mondani, ha t megkérem, figyelje meg barátnőit, ha valamely regényt vagy színdarabot választanak. Első tekintetük a személyekre esik és elégedetten kezdik meg a regényolvasást, ha a szereplők között grófokat vagy bárókat vettek észre. Gondolataikban egymás mellé helyezik és összekeverik a szív örömeit a fényűzés érzéki gyönyöreivel, az eleganczia csillogását az érzés nemes édességével. A mai modern fiatal asszony azt hiszi, hogy a holdsugárnál égbe szállt sóhaj, az a romantikus hosszú és néma ölelkezés, a szemben csillogó köny, mely a kézben tartott kézre esik, az a lélekemelő epekedése a szívnek, a szerelem részegítő mámora: el nem lehet a magas kastély balkonja, nagy futó szőnyegek, velenczei tükrök, fényes kárpitok, magas boltozatos ágyak, villogó drága rubintok és gyémántok, ügyes inasok kék vagy piros egyenruhája nélkül.

Csoda-e tehát, ha a fiatal asszony föl akar tűnni. Csábítja, vonzza minden, mi divatban van. Chile a női szív első kívánsága -r- és ha e szív üres a legutolsó is.

A nő, ki a chik magaslatára emelkedett, rohamos és ideges életmódjában minden dolgot e fogalom szellemében ismer föl és különböztet meg. Nála minden chik, vagy nem chik.

És, mint Claretie mondja: „nem csupán a divat, nemcsak az öltözék, a kalap, keztyii, ruha és kelme, hanem a könyv, melyet olvasni, a színdarab, melyet hallgatni, a ezukorkák, melyekkel kinálgatni, a vélemény, melylyel bírni kell : mindez menthetetlenül chik dolga.“ Finom érzékkel kipuhatolja, hány órakor kell sétálni menni, kit kell ebédre meghívni, kinek köszönését, hogy és mint kell fogadni, vagy nem fogadni. Kémkedik, kutat, hogy a társadalom előkelőségei milyen bálokba mennek, tekintet nélkül arra, hogy azon a bálon ő úgy sem fog mulatni, mig más mulatságon kedélyesen és kényelmesen érezné magát. Féltékenyen figyel minden lépésére ; a szomszédasz- szonyhoz, ki nem chik, csak úgy megy be néhány perezre, és akkor is mindig siet, hogy ne kelljen leülnie, mely esetben ez valóságos látogatás számba jöhetne. Ez a nem chikkes szomszédasszony még képes volna eldicsekedni, hogy vele milyen jó barátságban él. Annál inkább szeret azzal a gőgös úri asszonynyal, azzal a megtestesített unalommal egy páholyban ülni. Persze, hogy azért a lemondásért dús kárpótlást nyer, a mennyiben a zártszéken ülő fod- rászné ezt észreveszi és bizonyára másnap e kitüntetést városszerte terjeszteni fogja. Vagy mit bánja ő, ha a város arszlánainak iegkiállhatatlanabbja ki séri sétáin, ha csak másnap — ami szintén chikkes dolog — arról krónikáznak, hogy a menyecske rossz fát tesz a tűzre. Mit is gondol ő azzal, mikor most az a kérdés: chik vagy nem chik.

Megmondom asszonyom, hogy az úgynevezett chik nekem mennyire imponál. Ismerni vélem a részleteket, az elemeket, melyekből nagyrészt össze van tákolva. Tudom, hogy mit keressen az ember egy világ asszonyában, ki azonfolűl rendesen még el is van kényeztetve. És van-e rosszabb nevelés a kényeztetésnél ? Mi máskép közelednek, mi máskép társalognak' a férfiak egy egyszerű természetes nővel és mi máskép, mennyi hízelgő előszeretettel mulatnak a férfiak egy chik je folytán felkapott úri dámával. E társadalmi ferde nevelésnek, e csalfa iskolának meg is érika maga gyümölcse; a világi hölgy, fele ruha, fele fejkötő. Mesterkélt sugaraknál tenyész, mesterkélt nyelven szól, mesterkélt virággal díszíti magát, mesterkélt szívvel szeret. Olyan e társadalom, mint a deszkák világa. Ha sorsába tekinthetnénk, hány beláthat!au titok lenne világos egyszerre, hány meglepő dráma fejlődnék ki. Képzelje csak, ha előadáskor

a szinpad véletlenül kifelé fordulna és a pompás díszítmény helyett egyszerre csak goromba köteleket és vásznakat látnának. A látvány egy gyönyörű transparens túlsó oldalára emlékeztetne, hol a remek káprázat helyét viaszgyertyák pislopó lángja és lám pabélek fojtó szaga váltaná fel. Azt hiszem, ép oly nevetséges, mint szánalmas lenne a társadalom Fonákját szemlélni. Mennyi hiúság, mennyi csel, menynyi gyűlölet, mennyi unalom és mily czifra nyomorúság !

Ne legyünk egyoldalúak és igazságtalanok, hanem vessünk egy könyörületes tekintetet az úri dáma férjére is. Van eset, hogy sütkérezik a chik dicsőségének árnyékában és tudatlansággal közeledik a házi boldogság kálváriájához. Legtöbb esetben mig a férj dolgozik, fárad, sürög-forog, sebtében tesz mindent, addig az asszony másokra mosolyog, másokat igéz meg, másoknak eziezomáztatja magát, férje számára bágyadtságot, ásitozást, sápadtságot, migrainet tartva fönn. Legtöbb esetben ráfogják a szegény férjekre, hogy ők ezt igy kívánják, nekik ez igy tetszik. A szegény férj ilyenkor igent bólint a fejével, migjszája vonásaiban bánatos mosoly játszik, szemeiben sóvár zavar és meghatottan esdő tekintet ül, mint a megvert kutya szemeiben, melyek égnek bár a kíntól, de nem szűnnek meg szeretni urát és parancsolóját.

Hasztalan és eredménytelenül szánja magát rá az ellentállásra. A pipere, a hiúság mindig győzött az egyszerűség, józanság és természetesség tölött.

Nem folytatom, asszonyom Látom, hogy szép szeme panaszos ámulattal és bánatos szemrehányássá l telik el. Szemem ott ragad kezén, szép ujjain és azokon a csinos egyszerű fegyveresen, melyekkel a természet áldotta meg. És megvallom, féltem tőlük ama bájakat és kellemet, melyekkel a gondviselés úgy is gyenge és mostoha mód árasztotta el a szegény ábráz a to mat. Féltem tőlük szemeimnek amúgy is rövidlátó világát.