Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-02-13 / 7. szám
IX. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ära : évnegyedre ...........................1 frt 50 kr házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vúcz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leveleket nem fogadunk el. Mindnyájunknak el kell menni! ’ Mindnyájunknak el kell menni! Nem a régi nóta hi, nem a nagy száműzött szélit: a „Rendeleti Közlöny“ úgy parancsolja. A kinek keze-lába ép, a ki hall, lát, ragadjon fegyvert, álljon csatasorba. A gyermek hagyja el szülőit, az atya családját, a munkás dobja el szerszámait, a hivatalnok tollát; a lelki- pásztor búcsúzzék el nyájától, a szinész hagyja oda a szinpad szórakoztató deszkavilágát. Mindnyájunknak el kell menni!! Az 1886. évi XX. törvényezikk nem nagy fejtörést okozott honatyáinknak ; megszavazták könnyedén. Kis hűhó volt utánna, aztán úgy elfelejtették, mintha meg sem hozták volna. Olyba vettük a júniusi melegben az egész javaslatnak élénk megvitatását, hogy a honatyáknak szükségük volt egygyel több anyagra a beszámolóhoz. Mit nekünk Hekuba ? Mit nekünk népfölkelés? Nyugodt lélekkel mentünk üdülni, ki a magas Tátrába, ki az erdélyi havasok közé s a fenyveseknek rejtelmes csendjébe nem kisért el a semmibe sem vett törvény szelleme. S im mire fehér szemfödél borult erdőre, mezőre, palotákra, kunyhóra: napvilágot lát a rendelet és szeme fényét visszanyert világtalan- módjára látja a nemzet, hogy nagy örvény tátong előtte és nem tudja, hogy segítség, vagy veszedelem lappang-e fenekén. Semmibe nem vettük a dolgot és most kitöltve az összeirási iveket, nem egy hazafi kebléből tör elő a sóhaj, hát mégis? Mindnyájunknak el kell menni! ! Nincs menekvés ; csak a nyomorékok és azok képeznek kivételt, kik valami nagyobb- szerü vállalat tovább viteléhez okvetlenül szükségesek. Ezekre is csak ideiglenes felmentés érvényes. Első serban a katonaviselt embereket tartják szem előtt; utánuk következnek azok, kik A..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Ez már sok! — Eredeti tárcza. — Irta : S . . z Tózsl. Mikor Szirtes Gábor kilépett a „fényes kávéház“ magától záródó ajtajából, az a bizonyos sűrű füst- szagú fojtó köd sötétité el az utczákat, a minővel minden unalmas angol regény kezdődik s a melynek behatása alatt Gábor kedvetlenül gyüré tel felső kabátja gallérját, nagy haragosan szidva a kalendárium összes szentjeit és a főváros összes korcsma és kávéház kelnerjeit. De micsoda hunezut tempó is azoktól a fiuktól, hogy ilyenkor vadászni mennek s engem egyedül hagynak ebben az Istentől elfelejtett városnak a veszett kávéházában! S milyen Istentelen vacsora volt ez ma megint. S milyen egyedül vagyok, mióta az a szegény jó Muki elsorvadt mellőlem 1 Ó legalább fütött és theát főzött mire hazajöttem ; — de most az a 1 talán soha sem bántak fegyverrel, kik talán békés hivatásnak éltek, kiknek keze talán elfáradt a szerszámok, a toll forgatásától. A kik eddig 12 évig szolgáltak, azok 24 évig szolgálnak ezentúl és ugyanily ideig szolgálnak azok is, kiket eddig felmentettek a katonáskodás alól. Ki hát most a népfelkelő ? Minden honpolgár, aki nem tagja a rendes hadseregnek, attól az évtől kezdve, melyben a 19-ik életévét betölti, annak az évnek végéig, melyben betölti a 42-ik életévét. De még a 42-ik év után is tart a népfelkelés kötelezettsége egész a 60 ik évig. Persze az utóbbiakat már kényelmes szolgálatra használják, tűzbe nem kell menniök. Az igazi népfelkelők két osztályba tartoznak és pedig az elsőbe a 19 — 37 évesek, a másodikba a 37 — 42 évesek. Megjegyezzük, ,hogy tényleges katonákat, kik eleget tettek a 12 évi kötelezettségüknek, a népfelkelők közé számítják. Hatvannyolcz előtt még pénzen szabadulhattak, nem volt szükség titkos katonaszabadi- tókra. A népfelkési kötelezettség azokra is áll, kik akkor megvásárolták a szabadságot. Milyen lesz az ország, ha teljes szigorával alkalmazzák a törvényt? Milliónyi hadseregünk van, a monarchia vagyonának legnagyobb részét katonáira költi. Felvertük a nyugalmat ismétlő fegyverekkel és mind nem elég, a háború többet követel. A népfelkelés szoros összefüggésben van azon kérdéssel, mely eltölti Európa légkörét, mely leolvasható az aggódó arczokról, mely izgalomba ejti az üzlet világot. Lesz-e háború? Kiliurczolják-e fiainkat, el- viszik-e a magyar atyákat és gyermekeiket az ellenség tüzébe ? Nem a gyávaság szülte ezt a kérdést; az a nép, melynek ajkán kelt a szó: mindnyájunknak el kell menni! örömest áldozza gézengúz Johann bizonyosan megint berúgott és lakásom hideg lesz, mint egy farkas verem. Es úgy is volt. Gábort a hideg borzongatta a mint csinos, de rideg lakásába lépett. Hirtelen elhatározással lámpát gyújtott, tüzet rakott, vizet melegitett, otthonkat öltött s hintaszékbe ülve pipázva várta theáját. Lehetetlen igy tovább élnem ; zsebkendőimet ellopják, ingeimet karbollal vagy mi az ördöggel kiégetik, a poharaimat összetörik, az ágyamat be nem húzzák, a szivaiom kiszívják es a czipőmet jóformán magam puczolom ! — S ez a hatodik inas ebben a hat hónapban ! A kályha ajtó kinyílt s a vizesen sustorgó rosz- szul égő három hasáb közül egyik nagy robajjal esik a már amúgy is jól kiégetett Smirna szőnyegre. — Gábor felugrik, eltöri pipáját; feldönti a spirituszos theaforralót s egy pillanat múlva barom tűzvész között áll vaczogó fogakkal. Ez már sok . . . orditá dühöngve és szerencsés, de le nem irható oltási kísérletek után a pamlaghoz vánszorog, de előbb az ajtóba beleüti fejét. Itt az összes élő és élőhalott Istenekre esküszik, fel mindenét a hazáért, a hon üdvéért. De akárki gondolja meg az ügyek állását megláthatja, mily iszonyú következményei vannak egy háborúnak. A népfelkelők mozgósításának bajai utóhatásként fognak szerepelni. A legkülönfélébb elemeket kell egybevetni, a társadalom salakjait úgy kell sorozni, mint a tisztességes polgárait. Mindezekhez járul a nagy korkülönbség is. Egy sorban áll az apa fiával, a suhancz és férfiú. Engedelmességre kell szoktatni a parancsra szokottat, megbékíteni az ellenséges osztályokat. A népfelkelőket rendesen az ország határain belül fogják alkalmazni, de ha nagy a veszedelem, a határon túl is viszik. Ehhez az országgyűlés hozzájárulása volna ugyan szükséges, de ha az éppen nincs együtt — viszik utólagos jóváhagyás reményében. — Az első korosztálybeli népfelkelőket, ha a rendes hadsereg sorai ritkulnak s már a tartalékosak sem tudják kitölteni az űrt, beosztják a rendes hadseregbe. Természetesen ehhez szükséges, hogy a népfelkelőket előre kiképezzék katonailag és ebben első sorban a fiatalabb népfelkelők fognak részesülni. Mindazon által ne fogjon el a csüggetlés, ha a népfelkelés szigorú, mert hiszen honmentő! Olvassuk el a rendeletet! nem tölti-e el büszkél- kedés keblünket, ha az óriási hadseregre gondolunk, melyet majd kiálitani leszünk képesek? Legyünk résen, mert válságos időben élünk ! S ha valóban felharsog a harczi trombita, ha hazánkra tör az ellenség, sorakozzunk, fogjunk fegyvert a haza oltalmára, hadd szóljon ismét a lelkes dal, a szent ige: „Mindnyájunknak el kell menni!“ p0gy _ megnősül, — meg ő. Nem bánja, ha olyan csúnya leszen is, mint — Vénusz és olyan mérges, mint egy — őzike, csak egy a fő, fő, fő ! Főzni tudjon, fűteni tudjon és jó gazdasszony legyen, mert bizony ha mar elszakadok a világtól, hát meglegyen itthon a kényelmem. De iszen majd adok én nektek, hogy igy elhagytatok ! Nem ismerlek benneteket többé, elpártolok, zárdaszent leszek s holnap elmegyek a Virgil tánthoz ; majd szerez az nekem szerető feleséget! Hatot is . . . motyogott félálomban, íme hölgyeim pályázzanak. S ha leszámoltak az élettel, jöjjenek el hozzám, majd protegáltatom önöket a Virgil tánt által, a ki Öcscsikéje számára nem is követelő. — Szép legyen, gazdag és szellemes, azonban természetesen egyszerű, takarékos és odaadó. — Imádja Gáborkáját, jól főzzön neki, várja meleg szobával, meleg szívvel, meleg théával, fehér kötővel s ne is gondoljon színházra, bálra, hangversenyre, hanem sapkát horgoljon nyugodtan . . . hogy Gáborka édesdeden horkoljon. Ki pályázik hölgyeim ?
