Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-02-13 / 7. szám

IX. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési Ära : évnegyedre ...........................1 frt 50 kr házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vúcz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér mentetten leve­leket nem fogadunk el. Mindnyájunknak el kell menni! ’ Mindnyájunknak el kell menni! Nem a régi nóta hi, nem a nagy száműzött szélit: a „Ren­deleti Közlöny“ úgy parancsolja. A kinek keze-lába ép, a ki hall, lát, ragad­jon fegyvert, álljon csatasorba. A gyermek hagyja el szülőit, az atya családját, a munkás dobja el szerszámait, a hivatalnok tollát; a lelki- pásztor búcsúzzék el nyájától, a szinész hagyja oda a szinpad szórakoztató deszkavilágát. Mind­nyájunknak el kell menni!! Az 1886. évi XX. törvényezikk nem nagy fejtörést okozott honatyáinknak ; megszavazták könnyedén. Kis hűhó volt utánna, aztán úgy el­felejtették, mintha meg sem hozták volna. Olyba vettük a júniusi melegben az egész javaslatnak élénk megvitatását, hogy a honatyáknak szük­ségük volt egygyel több anyagra a beszámolóhoz. Mit nekünk Hekuba ? Mit nekünk népfölkelés? Nyugodt lélekkel mentünk üdülni, ki a magas Tátrába, ki az erdélyi havasok közé s a fenyve­seknek rejtelmes csendjébe nem kisért el a sem­mibe sem vett törvény szelleme. S im mire fehér szemfödél borult erdőre, mezőre, palotákra, kunyhóra: napvilágot lát a rendelet és szeme fényét visszanyert világtalan- módjára látja a nemzet, hogy nagy örvény tátong előtte és nem tudja, hogy segítség, vagy veszedelem lappang-e fenekén. Semmibe nem vettük a dolgot és most ki­töltve az összeirási iveket, nem egy hazafi keblé­ből tör elő a sóhaj, hát mégis? Mindnyájunknak el kell menni! ! Nincs menekvés ; csak a nyomorékok és azok képeznek kivételt, kik valami nagyobb- szerü vállalat tovább viteléhez okvetlenül szük­ségesek. Ezekre is csak ideiglenes felmentés ér­vényes. Első serban a katonaviselt embereket tart­ják szem előtt; utánuk következnek azok, kik A..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Ez már sok! — Eredeti tárcza. — Irta : S . . z Tózsl. Mikor Szirtes Gábor kilépett a „fényes kávéház“ magától záródó ajtajából, az a bizonyos sűrű füst- szagú fojtó köd sötétité el az utczákat, a minővel minden unalmas angol regény kezdődik s a melynek behatása alatt Gábor kedvetlenül gyüré tel felső kabátja gallérját, nagy haragosan szidva a kalen­dárium összes szentjeit és a főváros összes korcsma és kávéház kelnerjeit. De micsoda hunezut tempó is azoktól a fiuktól, hogy ilyenkor vadászni mennek s engem egyedül hagynak ebben az Istentől elfelejtett városnak a veszett kávéházában! S milyen Istentelen vacsora volt ez ma megint. S milyen egyedül vagyok, mióta az a szegény jó Muki elsorvadt mellőlem 1 Ó legalább fütött és theát főzött mire hazajöttem ; — de most az a 1 talán soha sem bántak fegyverrel, kik talán bé­kés hivatásnak éltek, kiknek keze talán elfáradt a szerszámok, a toll forgatásától. A kik eddig 12 évig szolgáltak, azok 24 évig szolgálnak ezentúl és ugyanily ideig szolgálnak azok is, kiket eddig felmentettek a katonáskodás alól. Ki hát most a népfelkelő ? Minden honpol­gár, aki nem tagja a rendes hadseregnek, attól az évtől kezdve, melyben a 19-ik életévét be­tölti, annak az évnek végéig, melyben betölti a 42-ik életévét. De még a 42-ik év után is tart a népfelkelés kötelezettsége egész a 60 ik évig. Persze az utóbbiakat már kényelmes szolgálatra használják, tűzbe nem kell menniök. Az igazi népfelkelők két osztályba tartoz­nak és pedig az elsőbe a 19 — 37 évesek, a má­sodikba a 37 — 42 évesek. Megjegyezzük, ,hogy tényleges katonákat, kik eleget tettek a 12 évi kötelezettségüknek, a népfelkelők közé szá­mítják. Hatvannyolcz előtt még pénzen szabadul­hattak, nem volt szükség titkos katonaszabadi- tókra. A népfelkési kötelezettség azokra is áll, kik akkor megvásárolták a szabadságot. Milyen lesz az ország, ha teljes szigorával alkalmazzák a törvényt? Milliónyi hadseregünk van, a monarchia vagyonának legnagyobb ré­szét katonáira költi. Felvertük a nyugalmat is­métlő fegyverekkel és mind nem elég, a háború többet követel. A népfelkelés szoros összefüggésben van azon kérdéssel, mely eltölti Európa légkörét, mely leolvasható az aggódó arczokról, mely iz­galomba ejti az üzlet világot. Lesz-e háború? Kiliurczolják-e fiainkat, el- viszik-e a magyar atyákat és gyermekeiket az ellenség tüzébe ? Nem a gyávaság szülte ezt a kérdést; az a nép, melynek ajkán kelt a szó: mindnyájunknak el kell menni! örömest áldozza gézengúz Johann bizonyosan megint berúgott és lakásom hideg lesz, mint egy farkas verem. Es úgy is volt. Gábort a hideg borzongatta a mint csinos, de rideg lakásába lépett. Hirtelen elhatározással lámpát gyújtott, tüzet rakott, vizet melegitett, otthonkat öltött s hintaszékbe ülve pipázva várta theáját. Lehetetlen igy tovább élnem ; zsebkendőimet el­lopják, ingeimet karbollal vagy mi az ördöggel ki­égetik, a poharaimat összetörik, az ágyamat be nem húzzák, a szivaiom kiszívják es a czipőmet jóformán magam puczolom ! — S ez a hatodik inas ebben a hat hónapban ! A kályha ajtó kinyílt s a vizesen sustorgó rosz- szul égő három hasáb közül egyik nagy robajjal esik a már amúgy is jól kiégetett Smirna szőnyegre. — Gábor felugrik, eltöri pipáját; feldönti a spirituszos theaforralót s egy pillanat múlva barom tűzvész között áll vaczogó fogakkal. Ez már sok . . . orditá dühöngve és szerencsés, de le nem irható oltási kísérletek után a pamlaghoz vánszorog, de előbb az ajtóba beleüti fejét. Itt az összes élő és élőhalott Istenekre esküszik, fel mindenét a hazáért, a hon üdvéért. De akárki gondolja meg az ügyek állását megláthatja, mily iszonyú következményei vannak egy háborúnak. A népfelkelők mozgósításának bajai utóhatás­ként fognak szerepelni. A legkülönfélébb elemeket kell egybevetni, a társadalom salakjait úgy kell sorozni, mint a tisztességes polgárait. Mindezekhez járul a nagy korkülönbség is. Egy sorban áll az apa fiával, a suhancz és férfiú. Engedelmességre kell szok­tatni a parancsra szokottat, megbékíteni az ellenséges osztályokat. A népfelkelőket rendesen az ország hatá­rain belül fogják alkalmazni, de ha nagy a ve­szedelem, a határon túl is viszik. Ehhez az or­szággyűlés hozzájárulása volna ugyan szüksé­ges, de ha az éppen nincs együtt — viszik utó­lagos jóváhagyás reményében. — Az első kor­osztálybeli népfelkelőket, ha a rendes hadsereg sorai ritkulnak s már a tartalékosak sem tudják kitölteni az űrt, beosztják a rendes hadseregbe. Természetesen ehhez szükséges, hogy a népfel­kelőket előre kiképezzék katonailag és ebben első sorban a fiatalabb népfelkelők fognak ré­szesülni. Mindazon által ne fogjon el a csüggetlés, ha a népfelkelés szigorú, mert hiszen honmentő! Olvassuk el a rendeletet! nem tölti-e el büszkél- kedés keblünket, ha az óriási hadseregre gon­dolunk, melyet majd kiálitani leszünk képe­sek? Legyünk résen, mert válságos időben élünk ! S ha valóban felharsog a harczi trombita, ha hazánkra tör az ellenség, sorakozzunk, fog­junk fegyvert a haza oltalmára, hadd szóljon ismét a lelkes dal, a szent ige: „Mindnyájunk­nak el kell menni!“ p0gy _ megnősül, — meg ő. Nem bánja, ha olyan csúnya leszen is, mint — Vénusz és olyan mérges, mint egy — őzike, csak egy a fő, fő, fő ! Főzni tudjon, fűteni tudjon és jó gazdasszony legyen, mert bizony ha mar elszakadok a világtól, hát meglegyen itthon a kényelmem. De iszen majd adok én nektek, hogy igy elhagytatok ! Nem ismer­lek benneteket többé, elpártolok, zárdaszent leszek s holnap elmegyek a Virgil tánthoz ; majd szerez az nekem szerető feleséget! Hatot is . . . motyogott félálomban, íme hölgyeim pályázzanak. S ha leszámoltak az élettel, jöjjenek el hozzám, majd protegáltatom önöket a Virgil tánt által, a ki Öcscsikéje számára nem is követelő. — Szép legyen, gazdag és szellemes, azonban természetesen egyszerű, takarékos és oda­adó. — Imádja Gáborkáját, jól főzzön neki, várja meleg szobával, meleg szívvel, meleg théával, fehér kötővel s ne is gondoljon színházra, bálra, hangver­senyre, hanem sapkát horgoljon nyugodtan . . . hogy Gáborka édesdeden horkoljon. Ki pályázik hölgyeim ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom