Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-12-18 / 51. szám
jegyzékbe tévesen, adóhátralékának betudásával jutott' bele. A „vasúti indóház“ is a virilisek közé vétetett a kiküldött bizottság által, de ezen czim „oszt. m. ál lain vasut-tarsu latraigazittatott ki. Kanda István kanonok-plébános úr pedig a névjegyzékbe utólag még azon alapon, mert adója a censust megüti, bevétetven, azon névsor állapíttatott meg, amelyet lapunk más helyén adunk t. olvasóinknak. Ezen névjegyzékben 12 új virilis jött be, mig a tavali névjegyzékben foglaltak közül l(i maradt ki az ez idei névjegyzékből. De igaz, majd elfeledem, hogy 3 pénzintézetünket, dr. Csányi János indítványára csakhogy nem — azaz, hogy amennyiben a 16 a 26-hoz aránylik — kitörölték. Erősen megvitattak e kérdést a város atyái, mig végre abban állapodtak meg szavazattöbséggel, hogy a pénzintézetek a névjegyzékben meghagyandók s akinek nem tetszik, az apelláljon ellene; s én helyeslem a többségnek ezen nézetét, mely nemcsak meggyőződésből, de bizonynyal azon elvből is indult ki eme elhatározásánál, hogy ott fent nyugodtabban és higgadtabban döntenek °az ilyen fontos jogi kérdések felett, mert itt minálunk biz’ furán járta most; itt a jogi kérdés eldöntésénél a személyes sértegetés egy pár dikczióból el nem marad. De hagyjuk e thémát, mert mindjárt eszembe jutnak a rövid évtized előtti szomorú városi históriák, amidőn minden gyűlésen sokat beszéltek, de annál kevesebbet (?) tettek — a város érdekében. Eelolvastatott ezután az ez év végén kilépő városi’ 30 választott képviselőnek névjegyzéke. Az ezek helyébe választandó újabb 30 képviselő választására határnapúi f. évi deczember 26-ikának kitűzését a megye alispánjánál kérelmezni batároztatott. Végül az 1888. évi költségvetés főösszegezése, miután a bevételeknél összeadási hiba folytán 10 írttal kevesebb lett a valónál feltüntetve, s a kiadásoknál is ezen hiba folytán 83 krral kevesebb ösz- szeg mutattatott ki, a bevételek főösszegénél 82,609 frt 19 kr. a kiadások főösszegénél pedig 105782 frt 39 krra igazittatván : 1888. évi most már hetesen és végleg érvényesen megállapított költségvetésünk képe főösszegekben a következő : bevétel ........................ 82,609 frt 19 kr.. kiadás ........................ 105.782 frt 39 kr. fedezetlen kiadás . 23.173 frt 20 kr. ami 40°/0-os pótadóuak felel meg. A város képviselői hamar elszéledtek a gyűlés után, hogy a történteket szükebb körben beszéljék meg, csak én nem mehettem, fűtetlen skribleri otthonomba, hanem felhasználva a kivételesen befűtött nagy tanácsterem megspórolt melegét, meghúztam magam és megírtam a még friss memóriában levő eseményeket híven, amint lezajlottak s akinek nem tetszenék, ám apelláljon ezen leírás ellen!! —a. Városunk virilistái. A legtöbb adót fizető polgároknak, az 1887. évi adófőkönyv alapján összeállított névjegyzéke a múlt csütörtökön (decz. 15.) tartott városi közgyűlésen került tárgyalás alá. E ,szerint a virilistáknak végérvényesen összeállított névsora a következő : Dr. Schuster Constantin 5819 frt 22 kr. adóval, Yáczi takarékpénztár 1777 írttal, Káptalani uradalom 1592 frt 14 krral, Peskó Medárd 803 frt 86 krral, Pápa József 710 frt 43 krral, Ipar- és kér. hitelintézet 668 frt 11 krral, Vácz-vidéki népbank 612 frt 93 krral, Lencsó Sántöbbiek irigy szemmel néztek rá, mint a sorsnak elkényeztetett gyermekére. Pedig egész boldogsága abban állt, hogy az ablakot töriilgethette, s hogy előbb láthatott meg egy fenyvest, vagy egy kévenagyságú satnya szénaboglyát. így értünk el az adelsbergi barlang közelébe. De igy értünk fel egyszersmind a Karszt-hegy- ség kopasz és kopár tetejére is. A szürke sziklák és kőtörmelék mértföldekre terjed itt, a vonat órákon át halad el fölöttük halk recsegéssel, s az utas nem lát mást, mint szürke követ és ismét követ. De már tessék megengedni, ezt megunja az ember. „Nabresina“, kiált most az éber conductor, s mi a szürke sziklák nézése által okozott szunnyadásból felocsúdva szálltunk ki, hogy Trieszt szomszédságában hirtelen megebédelhessünk. Itt aztán a kérdezősködésnek vége-hossza nem volt. — «Hogy aludt? Nem álmos? Kivel utazott?“ stb. kérdések egymást érték. A helyzet szeszélye következtében egymás ellen ideiglenes válópert indított utitársak szemrehányásokat tettek egymásnak, — de ebédelni' mindenki hajlandó volt. A jó nabre- sina-beliek ezen általános kívánalomnak részben, tehetségük szerint, eleget Í3 tettek. Aztán elhagytuk Nabresinát és a német szót, mesés gyorsasággal sietve le a Karszt lejtőjén, balra hagyva a hires Árpiileia helyét, neki Istrián keresztül, Olaszországnak. Dalra az Adria tükrös hullámai s azon túl az Istria-félsziget elnyúló alakja, jobbra a már-már felsőolaszországi belső telkek kötötték le figyelmünket. így értünk Oormonsba, a határállomásra. Con- ductorainkat talián eonductorok váltották fel. Egy órai várakozás után pedig megindultunk tapasztalatokat szerezni. * Kezdettük tapasztalni, hogy az állomás megnevezése „luxus“; mert itt a conductor nem szól semmit, még sem siklik ki a vonat; — sőt hogy a csengetés is „luxus“ ; mert errefelé az sem szofcás, mégis elkésünk. Denique tapasztaltuk, hogy se nem látunk, se nem hallunk, még sem tudjuk merre vagyunk . . . dór 528 frt 62 krral, Huber Mihály 506 frt 68 krral. Piufsich Lajos 481 frt 41 krral, Reitter István 447 frt 57 krral, Dr. Ereysinger Lajos 389 frt 86 krral, Huber József 382 frt 51 krral, Nikitits Sándor 382 frt 24 krral, Tragor Ignácz 380 frt 50 krral, Osztr. magyar államvasút társaság 353 frt 89 krral, Monsz- part József 338 frt 55 krral, Reiser Henrik 335 frt 80 krral, Szentkirályi Albert 319 frt 48 krral, Sipos István 313 fit 18 krral, Reiser Béla 288 frt 86 krral, Kresák Ferenez 281 frt 33 krral, Kovách Ernő 275 frt 98 krral, Alberty Ferenez 250 frt 71 krral, Bar- tos Imre 250 frt 68 krral, Dr. Virter Lajo9 245 frt 68 krral, Bencze György 239 frt 90 krral, Joó János 219 frt 90 krral, Veizer Lajos 218 frt 47 krral, Neumann Manó 217 frt 99 krral, Reiser László 208 frt 32 krral, Üzv. Bartos Istvánná 207 frt 28 krral, Ábelesz Mór 200 frt 80 krral, Joó István 192 frt 20 krral, Goldberg Gutmann 190 frt 70 krral, Özv. Ströszner Györgyné 185 87 krral, M. Tóth Ándrás 185 frt 6 krral, Leitner Sándor 184 frt 16 krral, Özv. Pauer Mihály né 183 frt 20 krral, Dr. Argenti Döme 182- frtal, Dr. Krnó Péter 177 frt 12 krral, Ifj. Nagy János 172 frt 81 krral, Neszveda István 172 frt 20 krral, Lázár István 168 frt 71 krral, Id. Szekeres István 168 frt 24 krral, Pets S ándor 167 frt 66 krral. Ursziny Arnold 166 írttal, Vörös Károly 164 frt 70 krral, Györki Károly 164 frt 65 krral, Felvárosi telkes gazdák 162 frt 81 krral, Veizer Kálmán 162 frt 56 krral, Glazel Jakab 161 frt 24 krral, Kanda István 160 frt 84 krral, Saxlehner András 158 frt 59 krral, Dr. Steiner Márton 157 frt 22 krral, Kemény Gusztáv 157 frt 8 krral, Felvárosi zsellérek 155 frt 64 krral, Docskal Venczel 155 frt 60 krral, Özv. Millrnann Jánosné 155 frt 49 krral, Reizmann Ignácz 151 frt 81 krral. A virilisták eme jegyzékébe, adó alapon a kö- etkező új képviselők lettek felvéve : Az osztr. állam vasút-társaság, Szentkirályi Albert, Bencze György, Özv. Ströszner Györgyné, Özv. Pauer Mihályné, Neszveda István, Ursziny Arnold, Vörös Károly, Saxlekner András, Dr. Steiner Márton, A felvárosi zsellérek s Docskal Venczel. A virilisták névsorából kimaradtak a következő képviselők: Uhlig Ede, Tanács János, Ernyei János, Poroszkay Péter, Intzédy Soma, Szalay Endre, Steiner Ignácz, Rozenberg I. L., Dr. Kiss József, Özv. Hirschfeld Lipótné, Almási János, Vadkerty Mihály, iíj. Csereklye János, Dach és Hirschfeld ezég, A görög egyház és Csiszár János. Lejárt pedig a következő ^választás alá esett képviselők mandátuma: Az I. kerületben : Csávolszky József, MátéUozsef, Millrnann Géza, Haidfeld Alajos, Kresák Ferenez, Prokop Károly, id. Korpás Pál, B. Kovács István, ifj. Madár János és Faicsik Mihály. A II. kerületben: Kalencsik István,"Vitt Manó, Dr. Miltényi Gyula, Mandics János, Fekete Károly, Lencsó Sándor, Haffner Ferenez, Olgyai János. Ud- vardi Mihály és Fridrich Alajos. A III. kerületben: Dr. Freysinger Lajos, Báján János, ifj. Szekeres István, B. Bodor Ferenez, Sóti Kurdi János, Rassovszky.. Márton, Alsó Kurdi János, Gerzselyi Vilmos, Kocsis Sándor és M. Torday Lajos. A bérkocsi iparról. Azon szabályrendeletek között, melyek városunkban az imént léptek életbe, figyelmet érdemel a bérkocsi iparról alkotott szabályrendelet is. Hanem azért, akinek jó szeme van és az állomásokon esetleg lámpa is ég, valahogy nagy ügygyei bajjal mégis kisütheti, hogy merre járunk. Ily tourista-mérgelődések közepett hajtattunk át a Pó folyó recsegő hidjain, Páduán, Bolognán és Ferrárán, igy értünk szerdán reggel 10 óra felé Flórenczbe, miután átcsuszamlottunk vagy félszáz alagút alatt, mezeket visszafelé fogunk szorgosan megolvasni, mert most nem lehetett. Lámpánk kialudt, mi pedig elaludtunk — volna, ha bírtunk volna. Hogy Flórenczbe értünk, azt abból következtettük, hogy nagy város. Maga a város ködben vé- végezte reggeli fürdőjét, oly ködben, hogy egy kollégánk az országutat is folyamnak nézte. Csak nagy- nehezen bírtuk őt egyesült erővel kapaczitálni, hogy az nem folyó, hanem országút. Mely műtét alkalmával szemem annyira megerőltettem, hogy most is künyez bele. Flórenczben láttunk először talián rendőröket. Öltözetük sötétkék, tenyérnyi széles vörös oldalsze- gélylyel a zsinór helyett, kalapjuk homlokon felcsapott széles karimájú, kerek, ezüstözütt zsinórral és bojttal. Czukrozni való csinos alakok. Kardjuk úgy látszik az egyenruhához tartozik. Különben egészen békés természetüeknek látszanak. Párosával Kingáinak. Itt láttunk először talián gyalogos katonákat is. Köznapias színű szürke ruhájuk volt, bakancsuk felett durva fehér vászon harisnyaféle borítékkal, „siroli- deres“ sipkával. Nyilván „profuntért“ mentek, mert igen átvágydús színben voltak. Ezt látszik bizonyítani azon körülmény is, hogy könnyen és vígan ugrándoztak, Flórencz különben reám nézve arról is nevezetes, hogy itt csapott be először egy talián suhancz, 75 kr. erejéig; amennyiben egy 25 kros könyvecskéért 1. irtot fizettetett velem. Mit tudtam én még akkor, hogy itt mindenre alkudni lehet és kell, még a szivarra is (mint később világosan bebizonyult). Csak az egy vigasztal, hogy hasonló mostoha bánásmódban mások is részesültek. Ily tapasztalatokkal indultunk tovább a íiórenczi állomásról Róma felé. Jobbra az Arno folyó vízesései elégítik ki a kiváncsi szemlélőt, s mindenfelől a A ^ bérkocsisok eddigelé városunk privilegizált emberei voltak, kiknek senki sem parancsolt s ennek tudatában basa módjára önkényeskedtek úgy az utazó, mint városunk közönségével szemben. Alig múlt eí nap, hogy ezek visszaéléséi ellen panasz nem emeltetett volna a városi hatóságnál. De persze a hatóság kezei kötve voltak és a közönség sérelmeit a legjobb akarat mellett sem orvosolhatta. A képviselő testület végre e tekintetben is gondoskodott alkalmas fegyverről, melylyel az utazó közönség az ilynemű pióczázás ellen védelmezheti magát. Nem akarunk a szabályrendelet bírálatába bocsátkozni ; meglátszik ennek minden szakaszán a szakemberek gyakorlott keze. Csak a 11. §. intézkedését nem tartjuk helyén levőnek, amennyiben ez az idegen bérkocsik fuvarozásának útját állja és e tekintetben teljesen indokoltnak találjuk a „Nógrádi Lapok•• legutóbbi számában foglalt kifakadását, melyet illetékes helyen leendő tudomásvétel végett ide iktatunk: „Vacz varosa a bérkocsi iparról oly szabályrendeletet alkotott — úgymond a „Nógrádi Lapok“ melynek némely intézkedése alkalmas arra, hogy az utazó nagyközönség érdekeit csorbítsa, a b.-gyarmati íiakkereseket pedig méltatlan zaklatásoknak tegye ki. Figyelmen kívül hagyatott ugyanis a Balassa- Gyarmat és Vácz között régtől gyakorlatban levő bérkocsizás, melynek ellátására privilégiuma Vácznak épp kevéssé lehet, mint B.-Gyarmatnak. Nincs szándékunkban ezúttal részletezni e kérdést, de úgy a jog,^ mint a kölcsönösség és méltányosság szempontjából is remélljük, hogy Vácz város tanácsa, illetve rendőrkapitánysága az utazó közönség érdekében fog talámi modus vivendit és szemben Nógrádvármegyé- vel nem akar a saját bérkocsi iparosai részére, a szabályrendelet helytelen magyarázásával monopóliumot alkotni, miáltal igen természetes, hogy bennünket a jpgos védelemtől diktált visszatorlásokra kényszerítene.“ A „Nógrádi Lapoknak“ a b.-gyarmati fiakkeresek érdekében tett ezen kifakadása jogos alapon nyugszik. Mert az tény, hogy a Vácz és B.-Gyarmat közti bérkocsizáshoz épp úgy van joga a b.-gyarmatiaknak, mint a vácziaknak. Ha tehát a mi fiakkereseink szaoadon űzhetik a bérkocsizást B.-gyarmatról Váczra anélkül, hogy B.-gyarmaton külön iparigazolvány megszerzésére köteleztetnének : a kölcsönöség és jog- egyenlőség szempontjából méltányosnak tartanók, ha a b.-gyarmati bérkocsisoknak is szabadon ipar engedtetnék városunkban. E részben elvárjuk városunk hatóságától, hogy a szabályrendelet ezen intézkedését a balassagyarmati fiakkeresekkel szemben nem fogja szigorral alkalmazni. Mert végre is oda fajulna a dolog, hogy a mi fiakkereseink B.-gyarmaton hasonló bánásmódban részesülnének. Nézetünk szerint elegendő volna — miként azt a szabályrendelet tárgyalása alkalmával egy kiváló képzettségű városi képviselőnk is hangsúlyozta, — ha a b.-gyarmati fiakkeresek iparigazol- ványaikat egyszerűen bemutatják a városi hatóságnál. De ettől eltekintve a bérkocsi iparról szóló szabályrendelet sok üdvös intézkedést foglal magában. Nevezetesen: A bérkocsi ipart ezentúl engedélyhez köti, mely csak bizonyos számú kocsi tartásáról szól. A szabályrendelet 2-ik §-a szerint „minden bérkocsin, a rendőrhatóságtól nyert szám könnyen olgondosan müveit kertek. Serdülő eperfákra felvezetett szőllőlugasok, barázdákkal ellátott veteményes földek, hegyoldalakban emberfeletti szorgalommal müveit föidecskék: fáradhatlan munkásság jelei. „De már ez nálunk egészen máskép megy“ mondogatta egy velem szemben ülő öreges úr. Néhány quadrat-Ülnyi területen fáradozik a szorgalmas kertész, kővel keríti, munkálja, s ha önfeláldozó munkájának jutalmát látja, e jutalmat bízvást megérdemli. S midőn az apennini hegyek között a déli nap szúró sugarai által okozott verítékét letörli, elégedetten tekinthet munkájára, melynek gyümölcse kevés ugyan, de édes. Este felé volt, hogy Rómához közeledtünk. Vonatunk, mintha az egyes állomásokon eltöltött félórákat akarta volna kipótolni, féktelenül rohant. Itt jegyzem meg azt, hogy Chiusi állomáson majdnem ebédet is kaptunk. De mivel nem kaptunk, ebéd nélkül folytattuk utunkat. Erre is lesz még példa v i s sza-u.tu n k b a n. Jobbra-balra műveletlennek látszó földek között haladtunk el, majd a Tiberis hidján át, s beértünk Róma város határába. A nap már réges régen nyugovóra szállt, midőn Castel állomást is elhagyva, lázas kíváncsisággal lestük a conductori „Róma“ örömszót. Róma villamos fénnyel világított állomásán a pápa ő szentségének megbízottai fogadták a zarándoksereget s röviden üdvözölték. Az üdvözlő szavakra dr. Steiner nagyváradi kanonok válaszolt. Néhány perez múlva üres lön az állomás, s csak a portás újságolhatta a kíváncsian oda tóduló rómaiaknak, hogy az „Ungheresi“ megérkeztek. Boldog volt, ki omnibusra, boldogabb, ki fiakerre kaphatott, de legboldogabbak voltak azok, kik szállást nem fogadtak, mert ezek számára a szentséges atya gondoskodott szállásról. B. 1.
