Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-12-04 / 49. szám

IX. évfolyam. 49. szám. Vácz, deczemb HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. aagngztAác.3 .aaa—ÉMB——Tg——qac—w mi waaw^ v1 ­KlÖÍJXíííÍímÍ ál'ií : évnegyedre...........................i Irt ."»«> üáy.boz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : Hí kr. Kapható : DKUTSCIT MÓKNÁL (városház épület) ^rrsrsir Hirdetések: Hyilt-tér || a legolcsóbban eszközöltetnek sora .................... 30 kr. : s többszöri hirdetésnél kedvez­Bélyeg illeték ménvben részesül nők. 11 ____j;__________________ minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavile-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmeatetlen leve­leket nem fogadunk el. Hitelszövetkezetek. A „Magyar hitel- és takarék-szövetkezet“ csúfos bukása országszerte mély megbotránkozást keltett. A társadalom most aztán kifogásolni valót talál a tisztességesebb alapokra fektetett szövetkezetek mű­ködésében is, s el nem titkolható bizalmatlanság vesz erőt az ország lakosságán, ha pénzintézetek vagy szövetkezetek működéséről hall szót. Nem is lehet ezt rósz néven venni. De mégis csodálatos, hogy a nép,' amelyet már annyi csalódás ért, még mindig rászedhető olyan kétes ígéretek által is, mit még a legprimitivebb észbeli felfogással bíró ember sem képzelhet megvalósíthatónak. Abszurdum hinni azt, hogy ha valaki egy hitel­intézettől — mondjuk' — három részjegyet vásárol GO forintért, s arra lefizet 20 forintot., a hitelszövet­kezettől rögtön 200 forint kölcsönt kapjon. —- Mire? — Csak a nevére; — miért? tán azért a 20 írtért? — No szép is volna ! Nem lehet egy hitelszövetkezetnek sem czélja az, hogy ha valamelyik „sürgősen“ belépő tag meg van szorulva, „mindjárt“ a belépéskor „azon­nal“ pár száz forint kölcsönt utalványozzon ki neki, hanem igenis az, hogy ha valamelyik tagja meg lesz szorulva, segítsen rajta. Ez a szövetkezet er­kölcsi alapja. A hitelintézeti szövetkezetnek alaptőkéjét a saját tagjai által befizetett összeg képezi. Kölcsönösen összerakják tőkéjüknek egy bizonyos részét abból a czélból, hogy ha közülük egyik — másik társ pénz- kölcsönre szóiul, olcsó kamat mellett kaphasson kölcsönt a saját szövetséges tagjainak a közös kasz- szájából — garanczia mellett. A „Magyar hitel- és takarék-szövetkezet“ sze- menszedett ügynökei őrbe et iirbi hirdették, hogy minden újonnan belépő tag annyi 100 forint köl­csönt kap, a hány részjegy után 4 forint dijat előre befizet. Ilyen és egyéb hangzatos szavakba öltöztetett Ígéretek csapdájával fogdosták az országban minden­felé a tudatlan és hiszékeny szegény nép ezreit az s ügynökök: ezek az úri ruhában járó utonállók, s nem jutott eszébe a hatóságoknak, hogy a betyárok kezéből kicsavarja a népre szegzett revolvert. A visszahatás, amit aztán ennek a vándorló sáskahadnak a pusztítása a nép hitében előidéz, ismét csak a szegény nép kárán elégíti ki magát, mert jövőre — sajnos, a saját kórjára. — a jóra törekvő intézmények elől is. mint valami bélpoklos elől szintén kitér. Közömbös marad a jó iránt is. A „Magyar hitel és takarék-szövetkezet“ iizel- mei képezik beszédtárgyát különösen a pénzügyi köröknek. A napi sajtó, mely egy ilyen esemény elől ki nem térhet, a legkíméletlenebb szavakban ad kifejezést felháborodásának, s közülök egyik annyira megy exponálásában, hogy tagadja abbeli jogosult­ságát bármely hitelszövetkezetnek, hogy országos szervezetet teremthessen magának. Szerintünk, ha biztos anyagi és erkölcsi ala­pokra van fektetve egy központi igazgatás, azt be­teg testnek tekintenünk nem lehet. A „gazdák és iparosok általános hitelszövet­kezete“ a fővárosból ma már több mint 120 fiókot igazgat, olyan fiókokat, amelyek egyenkint 20.000-— 60 000 forint erejéig való párticzipálással összesen 25.000 tagot számlálnak. S azonkívül, hogy tagjainak kizárólag tagok által történt jótállás mellett kölcsönt ád, vidéki tagjait minden néven nevezendő ügyletekben képviseli, termésére és iparczikkeire előleget ad és szövetségesei számára közös árucsar­nokokat és raktárokat tart. „Már hogyan adhatna az a fővárosi bank, annak a szatmári szabó mesterembernek 20 forint befize­tésre 200 forint kölcsönt — mondják — hisz nem ismeri, nem tudja kicsoda, mije van, minő ember?“ Persze! Igaz! Egy jól szervezett iparegyesületi szövetkezetnél ez nem is járja. A vidéki ember pl. a „gazdák és iparosok ált. hitelszövetkezetétől“ csak úgy kaphat kölcsönt ha azonkívül, hogy a vidéki fióknak maga is tagja, váltója még két tag által iratík alá. És a fiók igazgatósága, amelyik a köI- csönvevőt ajánlásba hozza, az Összeg .erejéig első sorban erkölcsileg, másod sorban anyagilag is felelős. Okszerű szervezet és becsületes gazdálkodás mellett a befizetett tőke biztonságát félteni balga­ság, ha az igazgatóság tiszta lelkiismerettel végzi kötelességét. Nagyon sajnálnánk, ha a „Magyar hitel- és takarékszövetkezet“ csúfos tizeiméin nem okulna népünk és sajnálnánk, ha egy hitelszövetkezet eszméje iránt minden fogékonyságát elvesztené. Németországban csaknem minden kisebb város­ban is van egy-egy hitelszövetkezet, nagy hasznára a lakossegnak és a városoknak. Nálunk Magyar- országon is több hitelszövetkezet van már. Mért nem fordul tehát a nép bizalmával ezekhez s ne hagyja magát a csaló ügynökök által félrevezettetni. Városi közgyűlés. Városunk képviselő testületének múlt vasárnapon (f. hó 27-én) tartott közgyűlés ín a jövő évi költ­ségvetés tárgyalására több mint 60 képviselő jelent me8'­A költségvetéshez sokat hozzá szólni nem lehe­tett, mert azt már a városi tanács jól elkészítve adta át a pénzügyi bizottságnak, mely pedig oly ki­tünően járt el, hogy előterjesztése szerint a költség- vetés egyes tételei majdnem változtatás nélkül fo gadtattak el; a főösszegben pedig változtatás sem tétetvén 1888. évi költségvetésünk képe a következő: az összes kiadás 105,772 írt 19 kr., mig az összes bevétel 82599 frt 19 kr., marad tehát pótadóval fe­dezendő 23173 frt 20 kr. hiánylat, mely 40°/o pót­adónak felel meg.*) Folyó hó l én d. u. a városi képviselő testület folytatólagos ülést tartott, melyen a virilis képvi­selők 1888. évi névjegyzékének kiigazításával Olgyay János, Witt Manó és Huber József urakból álló bi­zottság lett megbízva. Az „ Arany Korona“ bérletére vonatkozólag hozott miniszteri határozatot a város atyái tudomásul vették, az építkezéseknél megtar­tandó szabályokról, a pöczegödrök tisztántartása, ál­lati hulladékok eltakarítása és a szemétkihordásról, va­lamint a kivilágítások és fáklyásmenetek rendezése tái'gyában követendő eljárásról alkotott megyei sza­bályrendeletek a pénz és jogügyi bizottságnak adat­tak ki. Az 1887. évi költségvetés egy némely kimerült tételére átruházás engedélyeztetett; majd egy kikül­dött bizottság a városi képviselő választók névjegy­zékét mutatta be, melyet a közgyűlés igazolt, s a választásra deczember 26 át határozta kítüzetni. Muzslay Alojziának azon végrendelete, melylyel a városi koródának jelentékeny összeget hagyományo­zott tudomásul vétetett s ennek hatása alatt az Abauj-Torna vármegyei s kassai közművelődési egy­letnek 15 frt megszavaztatott s igy a város ezen egyesület alapitó tagjai közé lépett. Nem igy járt azonban a m. kir. lottó igazgatóság 10 sorsjegyével, a melyek— miután a városi képviselők közül sorsjegygyei még eddig senki sem nyert — visszaküldetni határoztattak. Gallé Andor 3. gyógy­szertár fel ál lithatása iránti kérelmével elüttetett. A verőczei sörregálé jog bérletére vonatkozólag a püspöki uradalommal kötött szerződés pedig az uradalom azon átiratával együtt, hogy a Veresház vásártéri oldalán a statusquo fenmaradását zavaró akadályok elhárittattak, tudomásul vétetett. A vá­sári és piaczi rendtartásról alkotott, miniszteri jóvá- j hagyással ellátottan leküldött városi szabályrendelet ' kihirdettetett, s a fel városi féléves korcsmáltatási jog átruházhatása megengedtetett. A világításra, vo- | natkozólag kötött szerződés, mely szerint egy lámpa után 97* kr. fizettetik, a város tisztántartására vo­natkozólag kötött szerződés, mely szerint 1170 frtot fizetünk, nem különben a kis-lágyasi legelő bérlete tárgyában kötött szerződés, mely szerint évenkint az -eddigi 45 frt helyett 75 frt haszonbért kapunk, jó­váhagyattak; a csörög bányai legelő bérletére vonat­kozólag pedig, mert az árverésen kevés igértetett uj árverés tartása határoztatok. Az országos nő-ipar- egyesületnek 10 frt kegyadomány szavaztatott. A váczi országos vásár napjaiul márczius 25., julius 1., október 14, deczember 16. tűzettek ki. Lenesé Sándornak azon indítványa, hogy a ki- pusztitott szőllőterületre a dohány termelési engedély szereztessék meg, tetszésre talált s ezen ügy tanul­*) A költségvetéshez jövőre mi is hozzászólunk. Szerk. mányozása végett Dr. Kiss József, Lencsó Sándor K. Csereklye István, Biján János, Kurdi Bálint Udvardy Mihály, Intzédy Soma képviselő urak let­tek kiküldve. Witt Manó és társainak valamint Len­csó Sándor urnák a propeller tárgyában beadott in­dítványai szintén köztetszést nyertek, s a pénzügyi bizottságnak adattak ki; ugyan ezen ügy tárgyalása alkalmával Dr. Freysinger indítványára a polgár- mester megbizatott, hogy az elköltözendő vasútiak itt maradhatása érdekében illetékes helyen kérel­mezzen. Az utolsó tárgy a városi közigazgatási jegyzőnek a főjegyzői czimmeí leendő felruházása volt, melyre vonatkozó indítványt 14 városi képviselő (a városi képviselő testületnek vezérférfiai) írták alá s mely indítvány elfogadtatott s az indítvány a szervezési szabályrendelet elkészítésénél kellő figyelembe vétel végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki, s mi meg vagyunk győződve, hogy ez hamar fog ezen ügyben eljárni s kedvelt közigazgatási jegyzőnk mielőbb hasz­nálhatja azon czimet melyre büszke lehet a város is s büszke ő is, a kinek ezen főjegyzői czimhez előre gratulálunk. — a. Színházi szemle. Báródi színtársulata a múlt héten fejezte be itteni működését; jelen referádánkkal tehát ami kritikai tisz­tünk is véget ért. Meggyőződésünk, hogy a szereplőket minden rnellékérdektől menten, igazságosan Ítéltük meg játékukban, s ép legnagyobb jutalmunk s elég­tételünk ez állításunkkal szemben, hogy színészeink vették gyakran nagyon is zokon leplezetlen nyilat­kozatát véleményünknek. Rajtunk a sor, mi is sze­repeltünk'; a nagy közönség — kritikusunk, a kritika maga a — közvélemény. Ez utóbbi ellen mem lehet kifogásunk, miután csak hízelgő ránk nézve. Hogy néha-néha a közönség részvétlenségét ostoroztuk, ebben nem a roszakarat, de a könyörület színészeink nyomorúságos helyzete iránt, vezette tol­iunkat. * * * Szombaton, nov. 26-án Dobocsányi Gyula ju­talomjátékául Berg O. F. „A mindennapi kenyér“ czimü, 3 szakaszos énekes életképe került színre, a szinlapi nagy reklámmal és ígérettel összecsalogatott nagy közönség jelenlétében. E két szót: „Ígéret“ és „összecsalogatott“ fentartjuk, miután Dobocsányi „Milyen lesz Vácz 100 év múlva?!“ silány kuplé- betétje nem ért fel egy nagyhangon hirdetett Ígé­rettel. Különben a darab szövege is untató. Dobo­csányi ha már mulattatót komolysággal, vagy a ko­molyságot mulattatva akarta szemeink elé tárni, ta­lálhatott volna mást, kivált hazai irodalmunk ter­mékeiből. Dobocsányi (Fénykövi Tádé) szerepelt, de nem játszott, t. i. úgy, mit mi már a játék alatt értünk. Kapossi (Gerendái), Szabóné (Dorottya), Jámboriné (Ida) kielégítően, a többi szereplők kri­tikán alul játszottak. Nov. 27-én, vasárnapon kétjelőadás tartatott. Az első „Lumpacius Vagabundus“ délután 4 órakor mint „nép- és gyermekelőadás“ adatott érdekes s nem mindennapi személy változással. — Ugyanis Dobocsányi (Czérna) szabó szerepében ollójával az első felvonás után kettévágta itteni működése folyamát, „ill a berek, nád a kert“, mint a darab 2dk és harmadik felvonásban megírva van, (az om­nibus vonattal ugyan) Pestre utazik, hogy ott Gyalu asztalos mester házánál a rendez-vous-on ott legyen. Szóval itt hagyta a színtársulatot és — tar­tozásait. Ez utóbbiakat azért, hogy emlékben tart­sák. — Már a második felvonásban Dobocsányit Kapossi helyettesité, elég ügyesen, mint teljesen készületlen szereplő. Kőszegi (Enyves), Ferenczí (Lábszij) elég jól mozogtak, de nagyon is túlzottak. Este A hőnyi Lajos „Betyár kendője“ adatott elő. Bagi (Bandi) szép maszkjával tűnt ki, Jámboriné (Orzse) hatást’gerjesztve, megtapsoltatok Kedden, nov. 29-én volt az utolsó előadás. G. Reiner Antónia jutalomjátékául „A berlini kol­dusdiák“ úgyszólván semmi ‘jövedelemmel. Braun és Ausse társszerzőke darabja Berlinben is rósz, milyen volt tehát Váczon, különösen előadása? talán jobb elhallgatnom. Reiner Antónia énekrészeinek kivéte­lével az egész darab úgy tűnt fel, mint valami vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom