Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-11-13 / 46. szám

tán ismer olyanokat, akiket holmi szereplésekre csak hiúság szokott vezetni, én — aki ezen utóbbi beszéd tartását többek többszöri felszólítására sem voltam hajlandó elvállalni, s csakis az utolsó előtti napon vállaltam el, s akit nem nagyzás, hanem az igaz barát iránti szeretet vezérelt, hogy azon kis emlék beszédecskét elmondjam — nem szoktam magam hiúság által vezéiéltetni.

Én azt hiszem, nem vont le más nagy érdeméből semmit, azon, barátom érdemeit méltató kis beszéd, s nem áltatom magam azzal sem, hogy az én igénytelen szereplésem másnak derengő napját felhősitené ; s csakis ezen tudatban tettem, teszem s fogom tenni, amit tettem, nem fog ebben korlátolni sem irigység, sem el nem ismert beszédtartási monopólium. A czikkiró úrnak pedig ajánlom a jövőben ezen közmondást figyelmébe : „Ne Ítélj, hogy ne Ítéltessél.“

Gajáry Géza.

Röppentyűk.

Legnagyobb tanúbizonysága magyarosodásunknak az alsó-város egyik hentes boltjának e kivételkép német feliratú czégtáblája : „Johann Hubatsek zur Fortuna.

* *

*

Különben a káptalan-utczában is ékeskedik ily specialitás: „Selchwaaren-Handlung des Josef Rosenberg aus Budapest.“ Különös! Mindkét üzletben húst mérnek. Meglehet miszerint az illető tulajdonosok úgy gondolkoznak, hogy a búsevés nem faktor a magyarosodásnál.

* *

Egy úri ember haraggal mondja, hogy lapunkat semmivel töltjük meg. Ha ez tény, persze az ő felfogása szerint, úgy csak tettetett a haragja, mert „similis simili gaud et.“

* *

*

Színészeink bele avatkoznak városunk közügyeibe. Czéljuk alkalmasint, hogy a város viszont érdeklődjék közügyök iránt.

* *

*

A színigazgató — mint halljuk — ügyes rendezőjének talpára úti laput kötött. Miután a szegény az igazgatónak ügyeit rendezte, azt mondják neki: „Tóth Jenő ... — akarom mondani — a mór megtette kötelességét, a mór mehet.“

# *

*

Van valahol egy színésznő. A színpadon mint szende szerepel — az életben pedig a szendét játszsza. Azonban dicséretére legyen mondva: az életben sohasem esik ki szerepéből . . .

* *

*

Színészeink Szentkirályi tiszteletére diszelőj adást (öt szál gyertyával több égett a teremben) rendeztek. A képviselő úr illő honoráriummal jutalmazta meg a társulatot. Mi kiáltottuk, de ők is kiáltják: „Éljen Szentkirályi!“

*

Egy urat a többi közül, kik a mezőtúri választás alatt maguknak érdemeket szereztek (?) megkérdeznek, hogy hány tagból állott a küldöttség? Felelet: „Heten voltunk lenn és — két zsidó.“ Ehhez nem kell kommentár!

* *

*

Egyik halottunk sírjánál történt megemlékezésről a következőt mondja egy lap: „ . . . nem szeretjük, ha hamis fényt hintenek sírodra.“ Szegény halott! ki nem védelmezheted magad; talán nem az ily kijelentés árasztja a hamis fényt sírodra?

* *

*

Istenem, már ismét köveznek ! A világítás kifo gástalan, a házbér negyedek ügye rendezve, a hivatalnoki kar pontosan végzi teendőit stb. stb. Szegény „Váczi Közlöny.“ „így hullnak el legjobbjaink a hosszú harcz alatt.“ Mi marad még neked korholni valód ?

Sudár.

Színházi szemle.

A lefolyt héten örömmel tapasztaltuk közönségünknek nagyobb érdeklődését színészeink irányában, bár nem konstatálhatjuk színészeink fokozódó iparkodását is. A kicsinyes, de számtalan hátrányok,

— mint a hangos súgás, némely szinész gyakori improvizálása, darabosság, szögletesség, a szerep nem tudása, stb. még mindig akadályozzák a teljes sikert. A mi a közönséget ezek daczára színházba vonzza, csak a jól megválasztott repertoirnak köszönhető.

* *

*

„Rip van Winkle“ Meükac és Faríné társszerzők 3 felvonásos regényes operetteje, szombaton, november 5-én adatott elé meglehetős sikerrel. Reiner Antóniáé (Lisbet) a főérdem. Mint eddig is, játékát és énekét megtapsolták. „Kinyitni nem merem, megöl a félelem“ czimii levél áriát megujráztatták.

— Szerdahelyi (Rip van Winkle) ügyes játéka által különösen a harmadik felvonásban vonta magára figyelmünket. Különben éneke is kifogástalan volt. — Dobocsányi (Derrik) jó volt. Úgyszintén Ferenczi (Van der Bilt) is. Megbocsátjuk neki rögtönzéseit is, csak arra figyelmeztetjük, hogy ne a város közügyéiből merítse anyagát, mert azok meg- birálása más forum elé tartozik. — Kőszegi (Adrien) meglehetős volt. Különösen kiemelendő a 6 éves dilettáns Steiner D. (Alice), kinek kifogástalan szereptudásáról sok szinész vehetne példát; őt és kis társát G. Etelkát (Adrienne) kétszer hívták a lámpák elé. Közönség szép számmal.

Vasárnap, november 6-án a „Tót leány“, Almásai Tihamér népszínműve. Reiner A. (Hanka), ma nem volt teljesen elemében, persze nem úgy mint mi már őt megszoktuk. Szerdahelyi (Misó), nem igen találta magát bele szerepébe s kissé túlzott. Tóth (Gyarmati), Szab óné (^rzse), mint mindig

A..VÁCZI KÖZLŐNY'TÁRCZÁJA.

Istenem be sokszori

Istenem, be sokszor haza, haza járok !

Be ismerős vagy már bús temetőárok!

Egyik néma sirbant másik után támad,

Be sok kincsem is van bús temető nálad :

Mért rejted el őket, kiket úgy szerettem,

Mért borult be az ég oly hamar felettem?

Ha az élet útját velük együtt jártam Könnyebb volt a terhem, nem roskadt le váljam; Nem hagyott el kedvem a viharban, vészben Forró szerettei hogyha rájuk néztem ;

Soha sem ismertem sápadt, könyes arczot —

Hej, felém még akkor csak vig ének hangzott!

Most az én szerettim egymás után halnak — Jajkiáltás kell a sötét ravatalnak . . .

Hogyha forró arczom megcsapja a zápor,

Kevesebb a híi kéz, mely szeretve ápol;

Társaim az útban el-e!maradoznak,

Árnya egyre nő a sebző fájdalomnak.

Mint a viharűzött reszkető madárka Fáradtan pihenni száll az ingó ágra Én is megpihenni, nyugodni vágyom,

Hej, de elkerül a szivnyngtató álom !

Az én éltem most már rideg őszi éjjel,

Hervadó örömmel, hervadó reménynyel . . .

Lévay Mihály.

Tréfás vadászkaland.

— Eredeti tárcza, —

„Péter bácsidnak nevezte őt az egész vidék. Ismerte őt mindenki s a ki nem is részesült abban a megtiszteltetésben, hogy Péter bácsi őt valamiképen megtréfálta volna, ráfogta annak bármelyik kalandjára, hogy annak hőse Ő volt.

Fél országot bejárta Péter bácsi hire s nem volt ember a kin valamit el ne követett volna.

Különösen szerette tréfái tárgyául tenni az újdonsülteket és henczegőket.

Történt például, bogy a 70-es évek elején az odatartozó birtokot egy bécsi bankár, Krumpholcz Izidor — bár ő Izornak irta magát — vette meg.

A nyár egy részét birtokán akarta tölteni, s Mehádiából családjával együtt egyenesen oda is utazott, hova körülbelül augusztus tizediké körül érkezett meg.

Pár nap múlva már ismerték egymást s egy hét múlva Krumpholcz úr már meg is volt tréfálva.

A bankár, nevezetesen mint magyar földbirtokos minden áron meg akart tanulni vadászni.

Kihez fordulhatott volna tehát, mint Péter bácsihoz, ki már ekkor a legképtelenebb vadászkalandokkal beszélte tele fejét.

Péter bácsi megígérte neki, hogy egy hét alatt olyan vadászt csinál belőle, aki a medvével is bátran szembe szállhat.

Krumpholcz úr a beszédektől elkapatva, már is valóságos vadásznak képzelte magát. Almaiban látta mint jön hazafelé vadászatiról; zsinegein fog lyok és szalonkák lógnak, vállain is nyúl, a tarisznyában is nyúl s kedves felesége — ezt látva — mily örömmel fog nyakába borulni, igy jutalmazván meg az ö egy napi fáradozását.

Szegény emberi ha tudta volna milyen tréfa készülődik ellene, bizony nem álmodozott volna oly örömmel azokról a dicsőséges vadásznapokról!

Három napi szorgalmas ezéllövés után elliatá-- rozták, hogy másnap elmennek nyulászni. Mert — mint Péter bácsi magyarázd — sokkal nehezebb ám nyulat meglőni, mint egy álló pontot, a milyen a czéltáblán van „eltalálva.“

Még több apró dologra figyelmeztető Krumpholcz i urat, a melyek lényegteleneknek látszottak ugyan,------------------------- ■

jól játszottak, mivel sohasem túlozván, megmaradnak

a rendes mederben. Bizzáné (Máté Julis), mai játékát nem mondhatjuk ugyan rosznak, de eddigi érdemeiből sokat von le. Ernyei (Lipták) elég jó. Ferenczi (Kospál), játéka iparkodásáról és gyors előmenetelerői tesz tanúságot. Uobocsányi (Prbolya), ma a legjobb volt.

Kedden, november 8-án Blumenthal Oszkár 4 felvonásos társadalmi színmüve: „Egy csepp méreg“ került szinre. E valóban finom gondolat fonalakból szőtt darab előadasa alatt a közönség nagyobb része unatkozott. Ugyan mi ennek oka, ha nem a darab? . . . Bizzáné ma szépen játszott, de kitűnővé csak négyszeri átöltözködése tette. Tóth (Wahlberg gróf) ma rendkívül tetszett. Bagi (Met- terborn), Deák (Weldegg), Völgyiné (Lidy), Kappossy (Wendlingen), Ernyei (Fabricius), Ferenczi (Brendel) tudták szerepeiket. Kőszegi (Bruno), ma rokonszenves alak volt.

Szerdán november 9 én Szentkirályi Albert orsz. képviselő úr tiszteletére díszelőadásul bárom egy felvonásos darab került szinre, szép számú és distin- guált közönség jelenlétében. „Borka és Bicska“ Meilhac és Halévy katona idylljében Reiner (Borka), Szerdahelyi (Késes) megnevettették a közönséget. Ezt követte Láng Lajos eredeti vigjátéka a „Nőudvarlás.“ Jámbori (Aladár), Bizzáné (Hermin) jól megálltak helyüket. Záradékul: „Fipsz, a hires nőszabó“ Kotzebue énekes bohózata került szinre meglehetős sikerrel. Völgyi né (Lizi gyermekleány), ki „Boccació“-bóL egy szép részletet énekelt, Sza- bóné (Zephirné), Ferenczi (Jancsi inas) kellően, Deák (Holman) pedig nem a legjobban játszott. Végén csattan az ostor. Utoljára hagytuk mind a darab, mind pedig az előadás hősét: Doboesányit (Fipsz). „Rögtönzött“ coupléiba ugyan ő is Ferenczi hibájába esett azáltal, bogy a város ügyeibe avatkozik, de mindezt megbocsátjuk neki, mert a kupiék igen ügyesek voltak. Különösen tetszett az utolsó, mely a jelenlevő képviselő úr éltetésével végződött. A közönség erre dörgő „éljeneket“ kiáltott, de persze — Szentkirályínak.

Csütörtökön, november 10-én a hirdetett „Gáspáron e“ helyett „közbejött akadály miatt“ a „Sabin nők elrablása“ adatott. E bohózat gyakran megnevetteté a csekély számú közönségét. Dobocsányi (Rettegi Fridolin) jól forgolódott, de gyors és egyhangú beszéde elmosódott. Szabó (Bányai tanár), Szabóné (Borbála felesége), a szinpadon is egymáshoz illő ügyes házastársak voltak. Völgyi né (Etelka), Jámbori (Dr. Szilvási Béla), Bizzáné (felesége), Bagi (Marosán Endre, Szendesi), s különösen Kapossi (Marosán Bogdán), Petrené (Róza) elég jól működtek, ha tekintetbe veszszük, hogy e darabot rögtünüzvi, minden előzetes próba nélkül hozták szinre.

— r.

Városi és vidéki hírek.

: Ó Felsége a királyné névnapja szombaton, f. hó 19-én lesz. Ezen alkalommal ünnepélyes isteni tisztelet tartatik a székesegyházban, melyen megyés püspökünk ő Excellentiája fog pontifikálni. A székesegyházi énekkarban Reiner Antónia és Szerdahelyi Ferencz, szintársulati tagok is közre fognak működni.

= CJyászluir. Tragor Ignácz köztiszteletben álló polgártársunkat súlyos csapás érte. Két remény- teljes fia: Alajos és Vilmos szállottak egymásután sírba. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentéseket adta ki : „Alulírottak fájdalmas szívvel jede azért igen fontosak voltak, pl.: hogy sohasem a nyúl farkára, hanem mindig a fejére, sőt egy kissé eléje czélozzon, a csövet meg ne fogja, mert megpörköli az ujját; a fegyvert jól a vállhoz szorítva tartsa ; stb.

Krumpholcz úr beteljesedni látva rég óhajtott kívánságát, már három órakor reggel teljesen felöltözve s útra készen kopogtatott Péter bácsi ablakán.

A bankárnak egész örökkévalóság volt a mig társa elkészült. Végre elindultak.

A határra kiérve 10—15 lépésnyi távolságban egymás mellett már vagy fél órája mentek, anélkül, hogy nyulat láttak volna.

A bankár már kezdett türelmetlenkedni, midőn egész váratlanul mintegy öt lépésnyire egy nyúl felugrik,

Krumpholcz úr szive nagyokat dobban s ő any- nyira megzavarodik, hogy hamarjában a nyúl után. akar futni ; csakhamar észre tér, felkapja a fegyvert, czéloz, újra czéloz, megnyomja a ravaszt, de csodák csodája a puska nem sül el.

Ekkor vette észre, hogy a kakast elfelejtette felhúzni.

Péter bácsi jót kaczagott s látva, hogy Krump- liolcz úrral nem megy semmire, a legközelebbi nyúlnál megvárta mig társa czéloz és lő s vele egyidejűleg sütötte el ő is a fegyverét.

Krumpholcz úr azt hitte, hogy a szegény párának ő lett a gyilkosa.

Ily fényes tanúbizonyságot adva lövőképessége felől, még hidegvériiségéről kellett tanúbizonyságot adni.

Elhatározták, hogy másnap a közeli erdőbe vaddisznóra mennek vadászni.

Az erdő alig egy negyedóra távolságra volt Péter bácsi lakától, ki ennek legrejtelmesebb helyeit oly jól ismerte, hogy benne éjnek idején is bárhova egész biztosan eltalált volna.

Golyóra töltött fegyverekkel indultak az erdő