Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-10-30 / 44. szám
44. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Vácz, október Í Előfizetési ára : évnegyedre...........................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Szegény Beteggyermek Egyesület. A mai társadalmi élet főjellemvonása az egyesülés. Szövetkezünk embertársaink és magunk javainak megvédésére: szövetkezünk életünk, egészségünk, földi vagyonaink hathatós biztositására. De bármennyire is terjedjenek emez üdvös kombinácziók, végczélját tekintve, egyik sem versenyezhet azzal, a mely Budapesten alig két év óta működik, mintegy hatszáz taggal bir, közel húszezer forinttal rendelkezik, s czélul tűzte maga elé: a szegény, de beteg gyermekek egészségének visszaállitását; szegény szülő asz- szonyokat ellát, alkalmas gyermek-dajkákat tart, végre anyagi segélyt nyújt az áldott állapotban í levő szegény nőknek, midőn azok már alig képesek keresni valamit. »Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve Í széthull nemzetünk!« — úgy mond a költő s a magyar nemzet alaperejének ezen szétfecsér- lése, kinek tudassék be bűnül? A társadalom érzi a nagy felelősség terhét és azért résen áll s azt hiszszük, Isten segedelmével óhajtott czél- ját el is éri. Avagy van-e, a kit gondolkodóba Í né ejtene, hogy például hazánk gyermekhalandósága egész Európában a tizenhetedik helyen áll: hogy a 0—5 évesek elhalálozása Budapesten minden egyezer között 541, a mi közel az 51 százaléknak felel meg? 1 A m. kir. belügyminisztérium aegise alatt alakult meg tehát azon egylet, a mely hogy országszerte népszerűvé váljék, szerkesztőségünknek is egy aláirási ivet küldött, miszerint lapunk tisztelt olvasói között is füveket toborzani szerénykedjünk s idő előtt mentsük meg úgy a nyomorral kinlódó áldott állapotban levő anyát, valamint az ujdon-szülött kicsi gyermekeket, a Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... .30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveliket nem fogadunk el. még nem iskola köteles beteg fiukat, leányokat okszerű nevelés és ápolás terjesztése által. Az ország keleti megyéi közül kettő : Szat- már és Bér eg, községi pótadó kivetése utján hitték a kivánt összegek előteremtését; Tabódy József az egyesület derék alelnöke sokat fáradott s alapos a remény, hogy már a legközelebbi jövőben szerencsések lehetünk jelenteni, hogy az egyesület a fiók-egyesületek alapításához is hozzá fogott. Vácz városa, fájdalom, nincs azon örvendetes helyzetben, hogy mint jogi személy, saját érdekeinek koczkáztatása nélkül léphetne az alapitó tagok diszes társaságába; a magánosok közül ellenben ott vannak . . . igen, sokan vannak, a kik eme társadalmi kérdést hathatós támogatásukban részesítenék s mintegy előhírnökei lehetnének egy ilyen, Kis-Váczon évek óta tervezett assylumnak, a hova a munkára járó anyák ápolás végett behordoznák szegény gyermekeiket, mig maguk a rendes kenyérkereset után néznek. A közszellem, az egyesülési, a társulási kedv felébresztése a mi szavunk ; három évenként fizetendő tagsági dij aránylag oly csekély összeg, miszerint annyit sokszor a legszegényebb család is nélkülözhet, s általa praeventiv számos oly gyermeknek életét menti meg, a mely máskülönben feltartóztatlanul elveszett, megsemmisült volna. Melegen ajánljuk a »Szegény Beteggyermekek Egyesületet« tisztelt olvasóinknak. —a —e. Színházi szemle. Színészeink a lefolyt héten is gondos és egybevágó előadásokkal igyekeztek a müpártoló közönség igényeit kielégíteni, s a szellemi sikerrel meg is lehetnek elégedve. Mert a lefolyt héten hallottunk oly egybevágó .előadásokat, melyek azon meggyőződést keltették bennünk, hogy a társulat tisztességes és a középszerűségen jóval felül álló tagokból áll s a pártolást feltétlenül megérdemli. Igazán nem tudjuk mire magyarázta közönségünk tartózkodását? Azelőtt, mikor összetanulatlan és a mostaninál sokkal gyarlóbb társulattal volt dolgunk, a közönség tódult a színházba; most mikor egy tisztességesen szervezett társulattal állunk szemben, mely a fokozottabb igényeket is képes kielégíteni, általános közönyt tapasztalunk. Városunk régi jó hírneve érdekében kérjük műpártoló közönségünket, hogy ezen igazán pártolásra méltó társulatot a színházba járás által támogatni szíveskedjék; — mégis csak szégyen volna reánk nézve, ha egy kisebb társulat, mely csak rövid ideig szándékozik városunkban időzni, kellő pártolás hiányában Ínségnek volna kitéve. * Szombaton, f. hó 22-én Obnet György világot bejárt 4 felvonásos színmüve: „Avasgyáros“ került színre, gondos és preczis előadásban. Az est bőse, a társulat hőse: Bizzáné Anna asszony volt, Claire nehéz szerepében. Bizzáné egyike azon ritka vidéki színésznőknek, kik drámai tehetségüket a kellő értelem és ambiczió által művészi magaslatra tudják emelni. Szerepének minden részletét gonddal dolgozza ki s innen van, hogy a szív oly igaz hangján tud beszélni, hogy a közönség vele érez, vele sir. Ez az igazi művészi hatás, amit csak a művészetre valóban hivatottak érhetnek el s amit csinálni és erőltetni nem lehet! Bizzáné Claire-je oly perfekt drámai alakítás, amit a „Curia“ színpadáról — igazi művészetnek lehet elfogadni. A jelen volt intelligens közönségen meg is látszott Bizzáné játékának a hatása, mert minden egyes felvonás után szűnni nem akaró tapsokkal tűn' tette őt ki. Szóval Bizzánénak ez esti sikere arra mutat, hogy ő a társulatnak leghivatottabb művésznője, kinek fellépése bizonyára mindig színházba fogja vonzani a müértő közönséget. Méltó társa volt Bagi Gyula (Derblay Pilippe), kinek ez esti szereplése kellemesen meglepett bennünket. Játékán határozott haladást vettünk észre. Derblayt megkapó drámai erővel és hévvel játszotta és drámai tehetsé- i gét teljes mértékben csillogtatta. Mélyen átérzett II II A „VACZI KÖZLÖNY TARCZAJA. Halottak estéjén. Néma, csendes a természet Mintha már is halva volna; Pedig rideg szemfedöjét A pusztulás csak most fonja. — Két hatalmas ellenfél küzd, Halállal vi most az élet; Búsan zengi az őszi szél : „Letarolták már a rétet. — Néma, csendes a természet, De a holtak szent honában Kél ma élet, kél ma fényár, A hol máskor örök éj van. Annyi csillag ragyog ott künn, Ahány szívben ül a bánat, Eszembe jut az a szép daí : „Valahányszor csillag támad.“ — Egy gyermek sir itt zokogva, Drága kincse van bezárva A mély sírban, oh a szegény Milyen korán lett ő árva: Nem szánta meg a halál őt, Kit a törzstől messze tépe; Bús szivemben visszhangra kél : „Édes anyám drága képe.“ — Ott egy anya karján kisded Nevet, játszik ő a fénynyel, Mit jó anyja gyújtott ma meg Kiolthatlan szerelmével. Szegény nem tudja, hogy árva, Nem gyötri még a bánatár, De az anya szive sajog: „Bánatosan zeng a madár.“ Ifjú borul le a hantra, Hiszen ott van kincse, üdve; Szive zokog, majd meghasad Szép virága iin’ letörve : Megszakítva rózsalánczuk, Mit a halál ketté tépett, Mintha fájón azt rebegné : „Be szomorú ez az élet . . .“ — Megtört alak ül amottan Homlokán a bánat-felleg, Neki is van tán halottja, Vagy csak magát siratja^meg : Élő halott ő a földön, Örömet már itt nem reméli: Fájó dallam szól szivében : „Zúg az erdő, hull a levél . . ,“ — * * * Kis harang szól, imára hi Oly zokogva, olyan esdve ; Leborul a fásult szív is, Meleg áhítattal telve. Kulcsolt kézzel, fájó szívvel Imázik a hívek ezre : Óriás kar zengi dalát: „Oh könyörülj ............miserere !“ — Révész István. Gusztáv emlékére. Isten^veled ! korán elköltözött Isten veled ! n)ugodjál csendesen, Aludd ott lenn békében álmaid, A hol többé nem fáj már semmi sem . . . S bár itt hagyál minket, szeretteid, — Egy szép remény enyészve el veled — Emléked itt örökké élni fog, Fájó szivünk téged soh’sem feled. B. Halottak napján. Mi feketéllik, nyüzsög, rajzik amott a temető felé vezető utón ? Mily ünnepiesen öltözött tömegek tódulnak a sirkert kapuján s ellepik az utakat és mesgyéket? Mily ünnep ez, hogy a sírokat, régebben s imént meghaltak utolsó pihenőit drága koszorúkkal, disz-lámpákkal vagy mécsekkel fölékesitik ? Halottak napja ez és ki-ki siet elköltözött kedvesei iránt leróni a kegyeletes megemlékezés adóját. Ez az oka a népvándorlásnak a temetőbe és a temetőben! A gazdag elhagyja kényelemmel s fényűzéssel berendezett lakását, a szegény félbehagyja mindennapi sanyarú munkáját, melylyel önmagát és családját fáradsággal föntartja, mindnyájan daczolnak az idő netáni mostohaságával, a népsokadalom közti tolongás kellemetlenségeivel, hogy drága halottaik sírját meglátogassák eme napon, melyet az anya- szentegyház az ő emléküknek szentelt és amelyen az Urban elköltözöttek lelki üdvéért bemutatja a legmagasabb engesztelő áldozatot az élet és halál leghatalmasabb Urának. Nagy és fonséges jelentőségű e nap, magasztos és fenkölt tünemény a halottak városának e meg- népesedése. Vájjon megtörténnék-e mindez, ha a halál mindennek véget vetne? Vájjon országszerte s az egész világon megülnék-e a halottak ez ünnepét, ha az emberiség erős meggyőződéssel nem ragaszkodnék a lélek halhatatlanságába vetett hitéhez, mely épp oly vigasztaló, mint szükséges a.z élet különböző sok viszontagságai közepette? Igen ! A mai napon ünnepélyes tüntetés megy végbe az ember terrnészetfölötti rendeltetése mellett, mely száz meg száz milliók tiltakozását képezi a tudománynak és fölvilágosodásnak nevezett észficzam ellen, amely megtagadva az embertől a halhatatlan lelket, a majomtól származtatja őt és egy rangba állítja a barmokkal és utálatos gorillákkal, valamint ezeknek dögéivel. Tiltakozás az egyúttal a régi pogányok raajmo- lásában tetszelgő anyagelviség ama kísérlete ellen, mely a halottégetést óhajtaná megkedveltetni, hogy a halál legnagyobb adóját lerótt embertől megtagadja az anyaföldet, melyből a Szentirás szerint a .
