Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-10-09 / 41. szám

nak nem találtatván, a tanácsi előterjesztést érdem­leges .határozat hozatal előtt a túlkiadások indokai­nk kinywiirozása és véleményes jelentés tétel végett 1 kiadatni határozta a pénzügyi bizottságnak, utasítván égysM'smuid' a tanácsot, hogy ezen bizottság jelen­tésének beérkezte s érdemben leendő határozat hoza­tal előtt rn'sákis a legsürgősebb kiadások fedezésére szorítkozzék. Oberländer Izidornak a város községi kötelékébe leendő felvétetése iránti kérvénye kedvező elintézést nyert s e szerint érdekelt a város kötelé­kébe felvétetett. Nem oly vigasztaló azonban a határozat, mely Braun Mátyás kérelmét érte. Ezen folyamodó ugyan­is azt kérte a várostól, hogy amennyiben a városi tómelléki rét sarját megvette s azt le nem kaszál- tathatta engedtessék meg, hogy azt legeltethesse; a képviselő-testület azonban a kérelemnek helyt nem adott; hogy miért nem adott helyt azt tessék tőle megkérdezni. — Mi nem tudjuk ezt megmondani. Ezzel a tárgysorozat elintézhetvén a közgyűlés feloszlott, " ‘ Referens. Ä váczi muzeum ügye. A róm. kath. iskolaszék által a váczi nyilvános muzeum ügyének lendítése végett — megválasztott bizottság, f. hó 4-én ngs. Csávolszky József kanonok ur lakásán népes értekezletet tartott. Az ügy fon­tosságánál és az érdeklődésnél fogva a meghívottak csaknem teljes számban jelentek meg. Az iskolaszék elnöke melegen üdvözölve a megjelenteket, röviden előterjesztő az egybehivás czélját, kifejté nézeteit és az ügyet a bizottságnak melegen pártfogásába ajánlotta. A bizottság minden egyes tagja belenyugodott abba, hogy ifj. Varázséji Gusztáv volt városi tanács­nok által gyűjtőt tárgyak a középvárosi iskolaépületet tanácstermében helyeztettek el és hogy a felügyelet a róm. kath. iskolaszék vezette, mint olyan erkölcsi testület, mely mintegy örökösnek mondható, amennyi­ben helyébe mindig újabb jön. A legelső teendők sorába tartozandóknak vette a bizottság a tárlók beszerzését, mert ezek nélkül a tárgyak pornak vannak kitéve; hogy pedig ezen föl­szerelésre pénzt szerezhessen, megkeresni határozta Püspök ő nagyméltóságát, a városi képviselő testü­letet, az egyesült Casinokört, kik első sorban vannak hivatva a társadalom közművelődésére úgy erkölcsi­leg mint anyagilag hatni. Tudomásra jutott a bizo t- ságnak, hogy némi csekély összeg a muzeum javára a takarékpénztárban van gyümölcsözőleg elhelyezve, ennek átvételét is elhatározta; de hogy ezen összeget és egyéb adományokat elfogadhasson a bizottság az iskolaszék által megválasztatott tagokon kivüLKre- nedits Ferencz, Dr. Huzella Mátyás, Vörösmarty János, Péts Ferencz, Irnrey István, Dr. Rákossy Béla, For tuner Elek, Taritzky Ferencz, Szentkirályi Albert, Kováts Ernő, Gajáry Géza. Dr. Franyo István, Findura Imre, Nikitits Sándor, Tragor Antal, Rudnyánszky László és Dr. Freysinger Lajos urakkal egészítette ki ma­gát és ezen bizottság nevét vette fel. Elnöknek Csá­volszky József, — jegyzőnek — Fodor Imre és pénz­tárnoknak Nikitits Sándor úr választatott meg. A megalakult bizottság czéljául tűzte ki: Vácz város nevezetességeit a jövő nemzedék számára meg­menteni, városunkat alaposan ismertetni, a közműve­lődést előmozdítani, a társadalom minden rétegében a müérzéket felkelteni; evégből felolvasásokat fog rendezni, ezek eredményét a hírlapokban közzéteszi, felhívásokat fog intézni a nagyérdemű közönséghez, ről szép és nemes vonásokkal ecseteltetett az olvasó elé a boldogult jelleme, de bármely hévvel iparkod- tanak a meleg szavak visszadni a valót, mégis csak hiú erőlködés vaia. Hiszen hol ama festőművész, ki a természetet, a valót a teljesen csalódásig utá­nozná? Szegény barátom ! végig küzdeni az emberi kor egy harmadát némikép keserűséggel, közeledni a re­mény végczélja felé s elbukni nem hibád, de a kér- lelhetlen halál által — igen szomorú ; de nem reád, ki kiszenvedél, de reánk nézve, mert kiszakittattál a Téged szerető körünkből, tudva, hogy Benned a nemes czélok felé való úttörőt veszténk. „Rátok lányok még az ég is beborult !“ hiszen már közmondássá vált, hogy kinek a szerkesztő ud­varol, az ma holnap bizonyára férjhez mén, s ő az ily házasságok után megmaradt az „örökös-vőlegény“- nek. Bevallom keserű humor, de hiszen: „humoros az élet, hol a bú és öröm összekeverve van.“ S kü­lönös! Akit nem óhajtott, kinek sohasem u'varolt — a halál jegyezte el magának . . . Én benned a volt barátot és volt szerkesztőmet siratom, én a volt munkatársad. Mily édes e remi- niscenczia! Ott ülénk minden szombat délután ján a a „Velzerben“ a kávéházat „szerkesztői* asztallá minősítvén, „Plútó“. „Kis Plútó“, én s még néhány dilettáns — megcsinálni a lapot. A „Dunai Szél.“ már a nyomdában fújta a készet. Nem volt senkinek kö­zülünk külön rcssortja, mindnyájan universalis gye­rekek valánk, irt bárki vezérczikket, tárczát, újdon­ságot, színiszemlét, combinál! la ptöltelékiil, mulatságos „szerkesztői üzeneteket“, helyező a „Csarnokiba szel- lemtermékeit — szóval, kinek mire az nap arnbieziója vagy szerkesztői parancsa volt. A szerkesztő volt a szereposztó. Ezt meg kell dicsérnünk, annak a. körmére koppantunk, a rendőrök már megint hanyagok, a járda még mindig rósz, az éjjeli lámpák már csak újra nem gyujtatnak meg, a dalárda élő halottá vált, Kecskés úr lovai ismét az első hordó vizet hozták' a fűzhez, db. :tb. ki tudná mind ama vessző paripákat elő­sorolni, melyeken bélről-hétre nyargalunk. >S higyjék el e szüntelen nyargalódzástgyakran koronázta siker. melyek a muzeum gyarapítását fogják czélozni, és nem csak oly tárgyakat, melyek a muzeum javára ajándékoztalak, mint p. o. régi pénzek, érmek, szob­rok, képek, rajzok, hírlapok, könyvek, pecsétnyomók, ok- és kéziratok, stb. de oly tárgyak is, melyek csak letétbe helyeztetnek, és melyeket birtokosaik bármi­kor visszavehetnek — elfogad. Gondoskodni fog a bizottság arról is, hogy a nagy közönség a muzeum tárgyait a meghatározott napokon megtekinthesse. A tárlók beszerzésén kivül szükséges kiadások födözésére nézve egy szükebb körű szinda- rab rendező bizottság választatott, mely bizottság tagjai : Krenedits Ferencz, Fortuner Elek, Dr. Frey­singer Lajos, Meiszner Ede, Irnrey István, Gajáry Géza és Dr. Csányi János urak lettek. A szindarabb, ha csak lehet még e hóban, vagy a jövő hó köze­péig elő fog adatni. Ezenkívül egy hangverseny meg­tartása is kilátásba helyeztetett. A muzeum gyarapítására nézve Findura Imre úr, a muzeum tanácsosa — ki a bizottságnak lelkes tagja — megígérte: hogy fölkeresi a váczi iparos kö­röket és odahat, miszerint a régi czéhrendszerből fen- maradt ládák, iratok, pecsétnyomók stb. a múzeum­nak átadassanak, és különös gondját fogja képezni, hogy Vácz városra vonatkozó rajzok, képek és köny­vek. melyek városunk történetére nagyobb világot vetni hivatvák a múzeumnak megszereztessenek. Kováts Ernő fegyintézet] igazgató jelenté, hogy a fegyintézetnél történt ásatások és építkezések al­kalmával számos igen érdekes tárgy került felszínre, melyeknek birtokában van és kilátásba helyezte, hogy azokat áterigendi. Ezekből is láthatni, hogy városunk­ban sokan vannak olyanok, kik tömérdek oly tárgy - gyal bírnak, melyek a tudomány szempontjából érté­ket képviselnek, de melyek ha avatatlanok kezébe kerülnek elkallódnak; ezeket megmenteni lenne hi­vatva a régészeti bizottság. Ha ez ügyben a figyelem több oldalról felkeltete- tik, reméljük múzeumunknak gyarapodását; mely őzéi­ből felhívjuk a nagy közönséget, hogy régészeti tár­gyait a nevezett bizottság rendelkezése alá bocsájtani szíveskednék. C S A R N O K. Tudományos apróságok. (Az élelmiszerek meghamisításáról.) A czivilizáczió előre haladása tagadhatlan sok visszaélésnek is enged utat, melyek között főfigyelmet érdemel azon vészteljes fekély, mely — sajnos — már nálunk is igen el van terjedve; értem az élel­miszerek hamisítását. Már annyira vagyunk, hogy a bornak, melyet iszunk spiritusz szaga van ; a sör hígított szörp ; a liszt, vaj, kávé, thea — szóval minden hamisítva van s a szolid áru a hamisítottál nem képes versenyezni. Nem le3z tehát érdektelen, ha t. olvasóinkat ezen hamisítványokkal megismertetjük. A búzalisztet timsóval és babliszttel keve­rik, a rozslisztet szénsavas mészszel, a kukoricza- lisztet burgonyakeményitővel; kivált pedig a kenyér­liszt, majdnem hihetlen módon hamisittatik kréta, ólomfehér, fövény, csontliszt, gyps stb. segélyével. Belgiumban is pl. két malom van, melyek kizárólag fehér fövényt őrölnek, mely aztán liszttel keverve mint legfinomabb 0 számú búzaliszt megy kereske­Igaz ! ott ült még asztalunknál a „szerkesztői titkár“ nő személyben J—kácska kisasszony, most már asz szony, ki nem győzött eléggé munkára buzdítani s megédesité a keserűen átizzadt perczeket kellemes csevegésével — mig a lap megszületett. Titkárunk kiváncsi lévén, kellemes szórakotza- tásaért ő kapta meg még melegen a — lap kefele­nyomatát. Most már vége mindennek, de megmarad mig lehelünk mindezekről s különösen Rólad való kegye- letes megemlékezésünk. Én voltam egyidőben „saját kiilönöd“ — igy neveztél engemet. Most is van örök időre „saját különöd“ — sirhalmod. Különben én hiv maradok Hozzád. Megmaradok Téged saját külön — megsiratód. A megemlékezés szövétnekét tartsa örökké Fe­letted a város, melynek minden érzeményét lapodban képviselőd ; a város, melynek jólétéért annyit íáradozál. ___________ Sudár. Kéjutazás. Irta : HZL ó To o r. II. Csak, aki látott kalitból kimenekült madárkát, annak van fogalma azon boldogító szabadság érzet­ről, mint mikor az ember minden hivatalos és csa­ládi kötelezettségtől menten kirepül a világba egy kicsit — szórakozni. Alig hagytam el az üvegezett pályaudvart, a szép indóházat, felugrottam egy lóvonatúra. Most másodszor gondoltam be jó, hogy nincs kis feleségem, bezzeg nem ugrálhatnék oly könnyen, ha­nem czipelném a pakktáskát, kalapdobozt, utravaló csomagot, esernyőt, esőköpenyt, kis kosárkát, virág­csokrot, meg mindent, sőt karomon vinném a legdrá­gább terhet is, azaz vezetném. Pardon ezt nem mond­tam ám hangosan csak gondoltam. De alig szálltam le a lóvonatúról, már is a höl­gyek' bámulója lettem ; gyenge oldalam, hogy az ér­dekes arezok lekötik figyelmem. désbe. Oberhausenben nem rég sok zsák liszt koboz- tatott el, mely vegytanilag megvizsgáltatván, kitűnt, hogy erősen van keverve krétával. A ki tudja, hogy németországban a finom liszt ára 12 tallér, a kréta mázsája pedig 1 tallér, azonnal belátja, mily előnyös az illetőkre nézve a liszthamisitás. Most a vegyészeti gyárak egy uj czikket bocsátottak áruba, az úgyne­vezett anilint, mely mint mondják, különösen alkal­mas lesz a liszt hamisításra. A vajat finomra dörzsölt burgonyával, liszt, kréta, sajtanyag, timsó és boraxxal keverik. Lon­donban a Themse iszapjából készítenek vajat. Egy hamburgi ezég mindenfelé nagy kereskedést űz vaj név alatt egy czikkel, mely vegyészileg megvizsgál­tatván, alig tartalmazott kevés vajat, a többi tarta­lom nagy részben lózsir volt! New-Yorkban mesteséges vajat készítenek s fél áron adják. A proczedura következő: finomravágott marhazsir hasonló mennyiségű vizzel kazánba tétetik. Egy a kazánba vezetett gőzcső a zsiradékot föloldja úgy, bogy a hártyaanyag leszáll az üst fenekére, a vaj anyag pedig és a stearin a viz szinén úsznak. 80 foknyi melegnél ismét a stearin is a fenékre száll; a fölületen megmaradó vajtartalmu tejföl 13°/0 friss tejjel és a szükséges sóval összevegyitve vajjá lesz. É vajat nagyon dicsérik, s a ezég 100°/0 nyerernény- nyel dolgozik. Philadelphiában és San-Franciscoban szintén vannak nagyszerű vajgyárak. Hogy kivált városokban egészséges, tiszta tejet nem kaphatni, azt minden szakácsnő tudja; a városba jövő falusi ember a városi kávét nem képes meginni. A tej meghamisításában legnagyobb része a víznek van, s bogy a nagy víztartalom feltűnő ne legyen, lisztet, keményítőt, égetett ezukrot, szétdörzsölt velőt kevernek bele. Párisban hosszú ideig tejként árultak egy folyadékot, mely nőm volt egyéb tejföllel és viz­zel kevert birkavelőnél. Azt véltük eddig, hogy tiszta kávét iszunk, ka e fűszert a boltban zölden veszsziik, s önmagunk pörköljük. Ma már sok helyen ez is illusiová lön. Amerikában vannak már gyárak, melyek pompás (szemre) kávét csinálnak; a terméskávéhoz teljesen hasonlít s ha pörkölik megbámul. Nálunk ily kávé talán még nincs; de biztosság kedvéért mindenesetre jó, csak jóhirü boltban venni kávét és mindig zöldet, soha pedig őröltét, mert a jobbnevü kereskedőknél is találtak már közte nagy mennyiségben kenyérhéjat, égetett makklisztet, olajpogácsaport stb. — Kávéhoz katángot, vagyis ama surrogatumot tenni, mely „cichorie“ név alatt számtalan családnál nélkülözhet- lenné vált, sőt nagy becsülésnek örvend, mondom e katángot használni nem lehet nagy tudatlanság és meggondolatlanság nélkül. Semmit ugyanis nem lehet oly könnyen hamisítani mint e surrogatumot, s vegyi vizsgálatok által csakugyan kitűnt, mikép a „cichorie“ nagyrészt kávéaljból, téglapor, mindenféle földnemek és gyökerek, pörkölt hüvelyes vélemények, szárított és porrázűzott lómájból stb. áll. Bríiggeben nem rég két cichoriegyárt zártak be, mivel rájok bizonyult, hogy évenként 40,000 font tőzegmorzsalékot használ­tak el „cichorie“-hamisitásra, pedig mindenegyes doboz azon felhívást viselte homlokán: „a ki hami­sítást födöz fel, 1000 frt, jutalomban részesül.“ Berlinben megvizsgálták egy kereskedő fűsze­reit, mert feltűnt, hogy nála a porrázúzott fűszer sokkal olcsóbb a töretlennél. Kitűnt, bogy a borsnak fele pörkölt és megtörött makk volt, melynek elég jó izt adott egy kevés borsolaj. Az illető még na­gyobb csalást űzött a fahéjjal. Ennek nagy részét a mahagonifa finom fürészpora képezte, mely ismét az Hiába, C3ak érdekes a tűzzel játszani. De már azt ünnepélyesen nyilvánítom, hogy olyan rózsás, ifjú arezokat és olyan ragyogó szeme­ket nem láttam, mint Váczon. Egy ideig tapostam a járdát csak azért, hogy hivebben visszaképzelhessem magam abba az ifjúkori boldog perczekbe, mikor még nem voltam okleveles végzett, komoly egyén. Hanem arra a tapasztalatra jutottam, hogy fa­lusi lettem, jobb szerettem volna szárnyakkal birni, mint lábakkal, úgy jártam, mint a kinai vétkes, ki­nek büntetésből a talpára vernek. Elkeseredésemben betértem egy pohár sörre vala­hol az Üllői-ut végén s mivel dél volt, meg is ebédeltem. Innen elmentem a füvész kertbe, gyönyörködtem itt szép facsoportokban miközben az égre tekintettem elgondoltam azt a dalt, melyet hajdan az énekórán teli torokkal daloltunk. „Száll a felhő, száll, száll s elvész az égről. Gondolkozni tanít a lány hűségről.“ Jaj most mindjárt kikapok! szaladtam is, meg sem álltam a Ludoviceumig. Itt jegyet eszközölvén, az Orczy kertbejutottam. E hely most igen szép, mióta jegygyei lehet bejutni (nem kell a jegyért fizetni) azóta nem tör­ténnek visszaélések, élvezettel járhat az ember az illatos virágtáblák között, a lombos fák árnyában, Sajgó szívvel sóhajtottam fel, óh Vácz, óh Vácz, óh Vácz, miért nincs neked ilyen sétányod ? A Duna- parton, vagy a lövölde fele mily kedves facsoporto­kat lehetne ültetni, virágtáblákat rendezni; a kőkért felől jövő forrásból még apró vizzuhatagot is lehetne alakítani, padokat elhelyezni s egy-két kis csarnokot rögtönözni kávé, fagylalt és sör csarnokot, mindezt kis összetartással egy kis vállalkozó hajlammal ki lehetne vinni évről-évre, hónapról-hónapra ismétlődő e czélra rendezett, mérsékelt árak mellett megtartott műkedvelői előadásokkal. Képzeletemben már látni véltem a megnyitáson ünnepélyesen kitűzött nemzeti zászlókat lengeni, mi­dőn a kert kijáratához jutottam s észrevettem, hogy Budapesten vagyok. De az igaz szív csak haza gondol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom