Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-09-25 / 39. szám

Ezek között első helyen állt a legutóbb megva- ; lasztott tisztviselők, t. i. a tanácsnok, a főjegyző és az aljegyző fizetéseinek folyóvá tételét szorgalmazó

polgármesteri jelentés. ,

A képviselő testület ezen ügyet minden szovita nélkül intézte el, s a tiszti fizetéseket folyó évi szeptember hó 8-ikától, mint a hivatali eskü letétele napiától kezdőleg, íolyóvá tette. ^

Érdekesebb eszmecserét idézett elő enne! a polgármester abbeli előterjesztése, melyben indítványba hozta hogy a községi bíráskodás a városi kapitánytól elvétessék, s annak vitele Dr. Franyó István legközelebb megválasztott városi tanácsnokra bízassák. A közgyülés° abból indulván ki, hogy bizony a községi bíráskodás alá tartozó ügyek nagyon lassú elintézést nyertek, sőt különösen, hogy a legutóbbi időben az ily ügyekben már hozott jogerős Ítéletek sem hajtatnak végre: a polgármesteri előterjesztést egyhangúlag elfogadta, s e szerint a községi bíráskodás vitelére az 1887. évi XXII. t.-cz. 5-ik § ában nyert jogánál fogva nevezett tanácsnokot jelölte ki. Itt azonban nem állapodott meg a képviselő testület, hanem, miután az eddigi községi biró részéről ezen ügvek lassú menetét azzal indokolta, hogy nincs végrehajtó közege, kivel a már meghozott Ítéleteket végrehajthassa, nehogy hasonló kifogásokra szolgáltasson alkalmat az uj községi bírónak is, utasította a^ város polgármesterét, hogy a községi biró előterjesztésére a hozandó Ítéleteket a városnál alkalmazásban levő dijnokok egyikével és szükség, avagy fontosabb esetekben az aljegyzővel hajtassa végre.

Nagyobb port vert fel ennél, a pénzügyi bizottságnak, egyetértőleg a jogügyi bizottsággal, a „Korona“ vendéglő rongalmanyamak helyreallitasa es Tragor Ernő °uj bérlőnek, a bérletnek f. évi október hóra, mint az eddigi és ezutáni bérleti időszámítás közt eső hónapra, mint átmeneti időre, ^ — mert tudni kell, hogy az eddigi bérleti időszámítás kezdete Szt. Mihály napja helyett az életbe lépett s a lakás-negyedeket megváltoztató szabályrendhez alkalmazkodásból november hó 1-sejére helyeztetett át, s ezért merül fel a folyó évben október hó, mint átmeneti idő __ részére leendő átengedése iránti kérelme tárgyában tett véleményes jelentésének azon része, mely Tragor Ernő kérelmére vonatkozik; mert ami illeti a„Koronán“ tapasztalt helyreállításokat, azoknak szükségességét egyhangúlag elismerte a közgyűlés s hogy azok minélhamarább, illetőleg már jövő október hóban eszközöltessenek, dr. Freysinger Lajos elnöklete alatt: Péts Sándor, Yelzer Lajo3, dr. Kiss József és Kresák Éerencz képviselőkből álló építkezési bizottságot küldött ki azon felhatalmazással, hogy 2000 frt erejéig a legszükségesebbeknek látszó javításokat — még pedig házilag eszközöltesse.

A közgyűlés Tragor Ernő kérelmi ügyében a bizottsági javaslat elfogadása mellett — Görgői mellőztével úgy határozott, hogy a „Korona“ bérletet f. évi október hóra Tragor Ernőnek adta át, ki városnak az árverésen elért bérösszegnek megfelelő 170 frt 91 krt bér- részletét Ígérte meg, és magát fizetésre kötelezte, s egyszersmind utasította a város polgármesterét, hogy a mennyiben Görgői Márton folyó évi September hó 29-én mint, a bérlet lejárta napján a bérelt helyiségből önként ki nem menne, rendőri segélylyel helyeztesse ki.

Következett ezek után Németh Péter helybeli háztulajdonosnak térség átengedés iránti kérelmi ügye, érdemteljes tárgyalás alá azonban nem vétetett. hanem kimerítő véleményes jelentéstétel végett kiadatott a Joó János, K. Csereklye István és id.

A.VÁCZ1 KÖZIÍ Y'TÁRCZÁJA.

Fiume és vidéke.

II.

(Abbázia felé. — A-szerencsétlen borzas legények. — Castua.— Egy hajóból a másikba. — Gróf Korinszkv kertje — Delpkinek reiulez-vousja.)

Hajónk útrakészen állott a kikötő falánál, beszálltunk s megindultunk Abbázia felé.

Midőn a kikötőből kiindulva, tekintetünket majd a sík tengerre, majd ismét a városra vetjük, s az épületeket lassan-lassan kisebbedül, végre a láthatár mögött lemerülni látjuk: mintegy elhagyatva látjuk magunkat, távol az annyira megszokott száraz földtől, aggodalom le}) meg bennünket s hangulatunk kissé levert lesz.

E rövid úton is tapasztalhatjuk, amit Itália felé utaztában Aeneas tapasztalt: hogy a város mintegy visszafelé megy. S bár hajónk kitűnő gépezete erősen működik, a távolság köztünk s a város közt ki- sebbedik ugyan, de kirándulásunk czélpontjához alig közeledünk. „Recedit. templum“ mint Vergil mondja: azon templom, mely azelőtt közeinek látszott, mintha futna előlünk.

Tovább haladunk, a város már csak miniatűrében tűnik fel mögöttünk, de hisz’ most azzal úgy sem igen törődünk', érdeklődésünket a jobbra elterülő regényes fekvésű, helyek ébresztik fel. A kikötőből kiindulván, azonnal leköti figyelmünket egy pompás épület: a tengerészeti akadémia; majd a torpedó-gyár ; de ezek mellett gyorsan elhaladunk.

Tovább néhány, a parton felállított létra tűnik fel. Ugyan mi a tatár akar ez lenni ? A világ végéig törhetné rajta eszét valaki, még sem találná ki mire valók e szörnyű instrumentumok, felállítva a tenger partján, oly ferdén, hogy felső végeik a viz felé körülbelül 3 4 ölnyire benyúlnak annak színe

fölé. Kissé már kezdői tűk sejteni rendeltetésüket, midőn a csúcson egy embert vettünk észre, ki íigyelKurdi Bálint, mint helyismerő képviselőkkel, ad hoc, kiegészített pénzügyi bizottságnak. (Kár volt ezt tenni, mikor a képviselők többségének hangulatából azt lehetett kivenni, hogy folyamodó így is, úgy is el fog utasittatni kérelmével. Szerk.)

A négy vámház helyreállítási tervezete és költségvetése hasonló sorsban részesültek'. Ezek is a pénzügyi s gazdasági bizottsághoz u-tasiitattak felülbírálás végett.

Ezzel a tárgysorozat kimeritetvén a közgyűlés véget ért volna, ha Huber József képviselő esetleg észre nem veszi, hogy a tanács tagjai közül Emerich Lajos rkapitány és Korpás Márton tanácsnok nincsenek jelen. Hanem hát mert észre vette, ezt szó nélkül nem hagyhatta s utasitatni kérte nevezett tisztviselőket, de az összes városi tisztviselőket is, hogy a képviselő testületi közgyűlésektől el ne ma- radozzanak. Meglett neki adva az öröm. Indítványa elfogadtatott, s a tisztviselőknek annak értelmében a kellő utasítás megadatott. A rósz nyelvek azt beszélik, hog}^ Huber képviselő efölötti örömében magnum áldomást csapott; ennek részletezését azonban miután jelen referádunk körén kívül esik — mellőzzük.

Ezen kis feleslegen is túl esvén, a közgyűlés több tárgy hiányában szétoszlott. Referens.

Hangverseny.

F. hó 18-án a „Curia“ vendéglő nagy termében délutáni öt órára egybegyiilt igen díszes közönség kellemes meglepetésben részesült a Taritzky Fe- rencz zene tanár által rendezett hangversenyen, melyen nevezett zene tanár néhány műkedvelő, közreműködésével tanítványait bemutatta. És nemcsak azért volt kellemes meglepetés, mert a zenében gyönyörködni tudók sajnos már régóta részesültek ama élvezetben, hogy a mindennapi megszokott zenén kívül szemben álltak volna a meghívóban Ígért érdekes és ügyes szervező kézre valló műsorral, hanem azért is, mert a műsor tizenkét száma egytől egyig sikerült.

Az első számban jelzett Mozart IV. vonósötösének Andante és Menuetto tételei—- bár a hangszerek nem a legkifogástalanabbul voltak összehangolva — a szabatos előadás által kellő érvényre emelkedtek. A 2-ik számban Mikuska János mutatta be képességét hegedűjén, biztos vonásokkal, nyugodt magatartással, mi kezdőnél dicséretre méltó tulajdonság. A 3-ik számban Zumpe „Nefelejts“ czimii négy kezes zongoradarabját Tápay Emma és Strössner Irma kisasszonyok adták elő igen szépen,jó iskolával, nyugodt magatartással. A -T ik számban megjelenni láttunk két nagy hegedűt, azután két kis emberkét, a Kacskovics Vilmost meg a Taritzky Ferit, kik olyan pompásan győzték le hangszeröli nehézségeit, hogy ismételniük kellett Dancla hegedű kettősét. Különösen Taritzky Feri oly szabatos solokat vágott ki, hogy már bátor magatartásáért is megérdemli a dicséretet. Ezután megjelent Intzédy Kornélia kisasszony, hogy Loeschorn keringőjét elzongorázza. Tapssal fogadta a közönség. Kedves megjelenés, épen mint játéka; öntudatosan, biztos technikával, a darabhoz illő könnyedséggel s elegau- tiával játszott. Szép jövő vár reá. A 6 ik számban Dobó László elég szabatos hegedűjátékát kisérte zongorán Öcscse Dobó Jenő. Jól össze voltak tanulva. Dobó Lászlónak ajánljuk, hogy a magasabb fekvésekben biztosabban fogja meg a hangokat. Csúsztatni az ujjakat nem szabad, le kell ütni az ujjnak a húr

mesen nézett a tengerre függélyesen lefelé ; de még most sem tudtuk, mit akarhat ezen szerencsétlen, órákon keresztül szoboi ként csendesen ott mélázó borzas legény. Megkérdeztünk egy matrózt. Mosolygott, hogy ily egyszerű dolgot sem tudunk. Elmondotta, hogy az bízóig a halakat lesi. Ki van feszítve hálója a viz alatt, időnkint csalétket szór o/inan felülről a vízbe, mely után mohón megy a hal, — meg is mondta miféle hal, de biz’ én a nevét elfeledtem. Mikor pedig már elég messzire becsalta, jelet ad a parton időző társának, ki a hálót óvatosan bezárja.

Tovább haladva, minden 40 — 50 öÍnyi távolságban hálókat láttunk kifeszitve.

Egyszer csak a hegy tetején egy érdekes épület ötlik szemünkbe : Castua egykori, görög város temploma. A régi római vízvezeték erős falainak jó része máig is fennáll. A város helyén kis falu épült; erőteljes nép lakja, mit az is bizonyít, hogy a fiumei család, ha csak teheti, dajkát Castuából szerez.

Valamivel tovább a tenger kis öblöt képez, mely benyúlik a kopár sziklák közé. E kis öböl — mondják, hajdan tengeri rablók állomása volt.

De ezen helyeknél, bármennyire megérdemelnék is a figyelmet, huzamosabban nem időzhetünk, Abbáziához közeledünk. Megérkezésünk előtt azonban a délfelé nyúló Istria, s a nyugat felé nyúló fiumei part által képezett sarokban a házak - fehér serege tűnik szemeinkbe: Volosca helység, melynek szomszédságában, s tőié mintegy negyedórányira délfelé fekszik kirándulásunk czélja, Austria Nizzája: Abbázia.

Sokan kérdezik, miért neveztetik e hely Abbáziának' ? Mert csakugyan Abbázia, egyházi értemény- ben véve. E hajdan terjedelmes birtok idők folytán sok változásnak volt alávetve, megnyirbálva, sziikebb és sziikebb határok közé szorítva. Neve azonban megmaradt, a czim máig is szerepel az egyházi névtárakban. Jelenleg a fiumei plébános Abbáziája, honnan évenkint 12 forintot van alkalma bekasszálni.

A hajó fiittyent. Megérkeztünk.

A piczike kikötőbe csak dagály idején lehet behajózni. Apály idején a hajó 10 —15 ölnyire áll meg a nyílt tengeren, s csónakon kell kiszállni, mint Vebizonyos hangjára, mint a kalapácsnak. Egy igen szép szám következett most, Érkel Ferencz „Sarolta“ czimii dalművének nyitánya Strössner Irma és Meiszner Hermin kisasszonyok által zongorán 4 kézre előadva kifejezéssel, pompás Összejátékkal. A közönség egészen felüdült a magyar rithmusok hallatára, s hálából különös tetszés nyilatkozatokban részesítette a jeles képzettségű két kisasszonyt, majdnem oly nagy tapsban, mint Seymann E. és Taritzky Ferenczet, kik Vieuxtemps Balladáját és Polonaisét adták elő a közönség legzajosabb s osztatlan tetszése között. Seymann E. kis művész, nem tanuló már, bevégzett hegedűs, ki Bpestről jött Váczra brillírozni. Taritzky Ferencz kitűnő zongora kíséretével oly teljes művészi egészszé emelte ezt a 8-ik számot, a milyeneket Budapesten a vigadó kis termében szoktunk hallani. E szám volt az est fénypontja. A teremben már ekkor meglehetős meleg volt, Seymann E. játéka után meg már valóságos forróságot éreztünk tagjainkban; művészete okozta-e ezt, vagy hogy még tudunk lelkesülni a művészetért? — Azt hiszsziik mind a kettő. De azért tévedne az, ki azt hinné, hogy a hátralevő négy számban lehűltünk volna; ellenkezőleg, a művészet okozta melegségtől át voltuk hatva mindvégig. Sőt a kedves Meiszner Hermin kisasszony el is bájolt bennünket, úgy szende megjelenésével, mint a Liszt F. által zongorára átirt Tannhäuser dalmű „Esti csillag“ czimii románczávai. A kisasszony oly szép, mint ez a románcz, s oly szépen játszott, mintha Liszt lett volna tanító mestere. Ép igy jártunk Intzédy Irma kisasszonynyal szemben is, ki Liszt F. VI. Magyar íhap.sodiáját lendületteljesen s meglepő otthonossággal zongorázta el. Nem csalódunk, ha kifejezést adunk ama nézetünknek, hogy a bemutatott tanulók között Intzédy Irma k. a., a legképzettebb, legügyesebb zongorázó. Már most elképzelhető, hogy e két kisasszonynak együttes játéka a Liszt F. „Szózat“ és „Hymnus“- ábrándjában mily elragadó volt. Betetőzte az est sikerét az utolsó szám, Niels W. Gade zongora hármasa, melyet Seymann E. hegedűn, Taritzky F. gordonkán és Seymann H. zongorán adták elő kifogástalan összjátékkal. E minden tekintetben sikerült terzett elhangzása után a rendező tánezra hívta fel a közönséget. A hangversenyben használt zongora Lédeczy S. budapesti zongora gyáros terméből való volt, melyről csak dicséreteset mondhatunk. Mély hangjai különösen szépek.

Nagyítás nélkül méltattuk az egyes közreműködők buzgalmát, a minden számot zajos tapssal jutalmazott közönség: is igazolja ezt; — utoljára dicsérjük a mestert, kinek nem csupán ügyes tanulók, sok évi fáradságos munka kellett ahhoz, hogy ily szép eredményt felmutatni képes volt, hanem szerintem kellett hozzá különösen az a széles zenei szakismeret, azaz alapos képzettség, az a magasabb niveaun álló zenei képesség, melylyel Taritz ky FMrencz bir. Nagyon helyes volna, ha Taritzky hasonló hangversenyeket többször is rendezne ; már az a körülmény is kívánatossá teszi ezt, hogy Vácz 15.000-nyi lakossága között nem találkozik annyi zenéhez értő felnőtt úri ember, a mennyi egy zene-egylet alakítását lehetségessé tenné. Buzgóikodjék Taritzky tanítványaival továbbra is ; a jövő nemzedékkel töltse be azt a nagy űrt, mely városunk zenevilágában tátong. Nem lehetetlen, hogy fent nevezett ügyes kisasszonyokkal és fiukkal alapját fogja megvetni egy jövőben létesíthető zene-egyletnek, a mi városunknak hogy csak díszére váland, ma is el fogja ismerni minden müveit ember. Várföldi Elek.

lenezében. Ez is megtörténvén, egy perez alatt a kertbe lépünk.

Miféle kertbe? Ez éppen a fődolog.

Az „Abbázia“ nevet tulajdonképen egy gyönyörű kert viseli, mely néhány év előtt a Scarpa lovagok — elsőrangú fiumei család — birtokában volt, s most gróf Korinszky, vesselyi birtokos tulajdona, ki a téli idényt családjával együtt itt tölti.

Belépve a kertbe, igazi élvezettel haladunk a fasorok között, melyek buja növésü nagylevelü mohokkal benőve, két oldalról áthatlan korlátot képeznek.

Pár száz lépés után egy szikla erkélyre lépünk, hol székek várják a kis magaslatra vezető kavicsos utón netalán elfáradt vendéget. De.senki sem gondol arra, hogy itt pihenjen, sőt rögtön az erkély párkányához siet, élvezni a ritka bájos kilátást.

Előttünk terül el a Quarnero, egész méltósággal, de mintegy boszankodva, hogy mi oly magasan állunk, mig ő mederben kénytelen heverni. Boszan- kodásának mintha olykor-olykor jelét is adná, a lábaink alatt emelkedő sziklákat csapdosva törékeny hullámaival. „Flagella i piedi della roccia“, mint De Amicis mondja Tanger szikláiról, melyeket az atlanti oczeán ostromol. De a szikla hozzá illő határozottsággal veri vissza a nem érdemelt csapásokat.

Keletre Fiume látszik, a Quarnero királynéja, mely nevet méltán meg is érdemli. Ha Velencze az Adria királynéja: Regina deli’Adria, úgy ő miért nem lenne Regina dell’Quarnero! Jobbra egv kis szabad tenger látszik, mintegy bepillantva a Cherso- sziget és Lstria között, s összeolvadva a láthatárral a távol ködében.

E szép kilátás mintegy fogva tart bennünket, s alig kívánunk tőle megválni.

Visszafordulva a kedélyes úri lak áll előttünk. Jobbra térünk s belépünk az örökzöld fák közé, figyelmesen vizsgáljuk a déli növényzetet, a télen is virágzó rózsafákat. El nem mulaszthatjuk itt megemlíteni, hogy e kertben egy pompás rózsafa áll, mely messze földön ritkítja párját. Törzse kar vastagságú, ágai a körül álló fákra kapaszkodva elérik a 3 ülnyi magasságot, díszítve virágaikkal azok 1 lombjait.