Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-18 / 38. szám
Elöfixcií^j ársí: évnegyedre............................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ara : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 80 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Tarthatatlan állapotok. Nem egyszer, de számtalanszor, midőn egyik vagy másik fogyatkozási állapotról megemlékeztünk s a fogyatkozásra rámutatva hatóságunk illetékes közegeitől az észlelt fogyatkozások eltávolítását szorgalmaztuk, tettük ezt azon kijelentéssel, hogy ha szavunkat a szél sepri el és süket fülekre találunk, nem fogunk megszűnni mindaddig ostorral fellépni kezünkben, mig a mindnyájunkat érdeklő közös bajt elhárítva nem látjuk. És szomorú, hogy ennek igy kell lenni; de már is be kell váltanunk Ígéretünket és ismételten oly bajokra utalni, melyeknek megszüntetésére elegendőképen nem is vagyunk a helyzetben ; főleg rendőrségünket nógatni, nem vagyunk a helyzetben azért, mert nem rendelkezünk brachiummal, hogy ott a hol s a mikor erre szükség van, karhatalommal is érvényesi- teni tudjuk szavunkat, mert hogy erre szükség volna: arról meggyőzött minket a múlt pénteki heti vásár is. De nem csak minket, hanem még a leghidegebb vérű szemlélőt is meggyőzte volna arról, a minek megszüntetését és gyors orvoslását ismételten sürgetni kénytelenittetünk. Beszéljenek különben erről a tapasztalat eredményei. Nem egyszer, de számtalanszor emeltük szavunkat a miatt, hogy a különösen népesebb őszi heti vásárjainkra ellátogató vidékiek legjártabb s a. közlekedés főereiül szolgáló utczáin- kat fogataikkal és jármüveikkel úgy el barikadi- rozzák, hogy egy véletlen tűz esetében ott szenesedbetne el a város legjelentékenyebb része is, mert tűzoltóink, ha adott jelre a városházától a fő-utczán felfelé akarnának hatolni, a szarvas vendéglő előtt, hol a kocsik egymásba olvadnak össze, hol az utcza keresztül kasul úgy el van kocsikkal árasztva, hogy szárnyakra kellene kelnie annak a lónak, mely e helyen egy másik jármüvet keresztül akarna vontatni: jó akaratukban teljesen megbénitalnának. Rendőr sehol sincs, ki egy kis atyai intéssel e bajnak elejét vehetné s ha az ember ezen kalamitásért a városházánál keresne orvoslást — itt is csak azt nyerné válaszul a kapustól, hogy a rendőrök hivatalos járatban vannak, másik pedig nincs. — Nagyon természetes, mert azok hivatalos járata ott szokott lenni, a hol nincsen baj. De többször felszólaltunk a miatt is, hogy az útba eső egyéb korcsmák előtti térségeket, magát az utczát sem kivéve, — s itt is a fő- utcza érdemli meg a fő-figyelmet, — mint nevezetesen a Korpás-féle alvárosi vendéglőtől a felsővárosi Grósz-féle s a fegyház előtti korcsmáig, a járművek hasonlóképen egymásra hágnak : rendőr itt sincs sehol; mert hát kényelmesebb a külső vásártéren sétálni s a széna árát nyomozni, vagy pedig vidéki ismerősökkel az időjárásáról tanakodni. De mindezen nem csodálkozunk, ha maga Fabriczy úr is azon töpreng, hogy meg van-e már a hivatalos 8 óra s nem Jesz-e isten ellen való vétek, ha maga utána nézne annak, hogy miképen áll a világ sora nálunk, s nem kell-e itt vagy amott egyet- mást rendbeszedni. — Gondolja magában, hogy a kofákkal úgyis eleget kell vesződni, minek rontsa az egészséget’más dolgokkal. Figyelmeztettünk arra is, hogy a vásár elmúltával nem elég csak a. szemetet az útból eltenni, hanem ott különösen, hol a szekerekkel, kocsikkal megállnak s ide tartozik különösen a íő-piacz is, szükség lenne a tereket egy kissé fertőtleníteni, s a levegőt a miasmatikus állati trágya maradvány kigőzölgőseitől megszabadítani. Talán történik-e részben valami? Éppenséggel semmi; s ha különösen múlt pénteken is valaki, ha mindjárt idült náthában szenvedett volna is, a fő-piaczon végig sétált — volna, azt hitte volna, hogy valóságos trágya dombok közt teszi meg sétáját. Volna még több ehez hasonló eset — a mi felsorolást igényelne, de úgy hiszszük, hogy egyelőre ez is elég lesz annak megértésére, hogy sok mi nálunk a baj és hogy sok irányban kellene segíteni.| Felhívjuk tehát ismét rendőrségünk figyelmét, — vegye fontolóra az elmondottakat és tegyen már valamit; felhívjuk erre városunk tanácsának figyelmét is; intézzük szavunkat a város képviselő testületéhez is s arra kérjük, hogy mi különösen a tisztaságot illeti, ez irányban hassanak erélyesen oda, hogy kellő rend legyenshogy azé tekintetben fenálló egészségügyi rendszabályok végrehajtassanak. — Hiszen Olaszországban — szomszédunkban — kolera grasszál, ezrével viszi áldozatait; ne várjuk, bejövetelét, ne teremtsünk annak letelepedési ágyakat. — Remélve, hogy ezen felszólamlásunknak bármi kevés sikere lesz is, a még mondani valókat a legközelebbi jövőre halászijuk el. A Mária-névnapi búcsú. Mindenkor jól esik szivünknek, ha a sürgősnek tartott foglalkozások közepett, olykor némi szünetet tartva, a köznapiasnál magasabb, lélek-emelőbb tárgyról elmélkedhetünk. A hivatalnok megpihen, ha hivatalos órája véget ért; a munkás leteszi eszközét, ha munkáját be- végzé: a munka szükséges, a szorgalom és kitartás dicséretre méltó, a pihenés nélkiilözhetlen annak, ki munkáját sikerrel folytatni akarja. Mindez azonban sohasem elégíti ki teljesen az embert; a lélek is megkívánja a magáét, s azt megadni: ez az ember legnemesebb hivatása. Ez alkalommal a múlt vasárnapi, Mária-névnapi ünnepélyességgel foglalkozunk, mely az úgynevezett Hétkápolnánál ment végbe. A Mária-kápolnának gr. Migazzi váczi püspök adatta meg 1780. évben mostani alakját, s egyszersmind ünnepélyesen föl is szentelte azt. Midőn pedig Mária neve ünnepe azon dicső győzelem emlékére, melyet a keresztények a törökök felett 1683. aug. 15 én arattak, XI. Incze pápa által az egész egyházra kiterjesztetett: azóta, különösen pedig mint történetileg biztosra vehetjük, 1815. óta kezdettek a hívek nagyobb számmal e kegyhelyre zarándokolni, hogy tiszteletük adóját leróvják Mária, kedves hazánk égi pártfogója iránt, kinek oltalmába sz. István királyunk országát ajánlotta volt. A közeli helységek népe ez idén is eljött, hogy a kegyhelyen aj tat osságát végezze. Verőcze, Kösd, N.-Oroszi, Tolmács, Nógrád, D.-Jenő, Berki, Vadkert, Romhány, Palánk, Tereske stb. kath. hívei, a kereszt elővitele mellett siettek, zengve Mária dicséretét. Daczára, hogy a szombat reggeli eső az indulástól sokakat visszatartott, a bejött vidékiek száma három ezerre, — azoké pedig, kik szombaton és vasárnap a kegy helyen megfordultak, összesen 8—10 ezerre tehető. Az ünnepélyes körmenetet fényes segédlettel Kanda István prépost-kanonok vezette. Resztvettek a mélt. káptalan tagjai, a clerus, az Összes egyesületek zászlóikkal, s a hívők ezrekre menő serege. A magyar sz. beszédet dr. Kanyúrszky György egyet, tanár tartotta, a Mária-tiszteletről classicus beszédet mondván, melynek minden passusából kitűnt alapos képzettsége. Szép készültséggel szólt Bingert. János verőczei segéd-lelkész német, és Polákovics Mihály sződi segéd-lelkész tót nyelven. A szentbeszédek végeztével ünnepélyes sz. mise következett, melyet szintén Kanda István ő nga tartott. A chorus kitünően működött közre. Vörös Anna prim-sólója és V arázséji Gyula bariton-sólója minden várakozásnak megfeleltek. Isteni tisztelet után a körmenet oly szép rendben mint jött, visszatért a székesegyházba, hol a lélekemelő ünnep 121/2 órakor a Mária-antiphona el- éneklésével ért véget. Lelkünk mélyéből örvendünk, midőn hithideg, közönyös korunkban ily példás buzgóságot látunk, melynek e napon szemtanúi voltunk. A vallásos kegyelet ily épületes nyilatkozata, kell hogy felemelje a tespedőt, nemesebb érzéseket keltsen az eltompult, érzéketlen szemlélőben, s a hitbuzgóság lángját, ha csak egy perezre is, életre ébreszsze annak keblében, ki a köznapi foglalkozásokban mintegy elmerülve, mint a gyári munkás, csak a gépek zakatolását hallja, de magasabb rendeltetéséről alig, vagy soha. E néhány sornyi elmélkedést nem fejezhetjük be méltóbban, mint egy fohászszal. E darab földet, melyen élnünk és halnunk kell, a történetből nagynak és dicsőnek ismerjük hős sz. László királyunk kormánya alatt, kiről egy költő szerint, ha megemlékezünk, sovárgó fájdalomtól könnybe lábad szemünk; nagynak ismerjük N.-Lajos korszakában, kinek dicső uralkodása alatt hazánk határait 3 tenger vize mosta; nagynak ismerjük a hires emlékű Corvin Mátyás királysága alatt. Hogy boldog és erkölcsös legyen a jövőben, virrasz- szon fo!öltünk a béke angyala, s a boldogsá- gos szűz Mária esedezésére Isten bőséges áldása nyugodjék nemzetünkön, királyunkon, és édes magyar hazánkon! B. I. Különfélék. Boszú a különböző nemzeteknél. A boszu- állás majd minden nemzetnél különböző. A magyart boszús indulattal talán nem is vádolhatjuk, mert az többnyire azonnali indulatos haragjában tölti ki dühét; de ritkán tapasztalhatni, hogy haragja lelkében hosszabb ideig lappangjon, pedig csak a hosz- szabb ideig tartó harag kitörését nevezhetjük igazán boszúállásnak. A magyart tehát inkább indulatos, hirtelen harag jellemzi. Boszúállók leginkább az egyébként félénk s együgyiiknek látszó nemzetek szoktak lenni, ámbár ezt az ellenkezőknél, pl. a francziáknál is tapasztalhatjuk. — E részben legfőbb tekintetet érdemelnek : az oroszok, olaszok, s oláhok; különösen a két első, kiknél a boszúvágy mindkét nemnél egyenlő; igy ha olasz férfi — vagy más is — egy olasz hölgynek szerelmet, vagy örökös hűseget igér, a hölgy azonnal tőrére esketi meg, mely eskü többnyire gyászos következményeket von maga után, mert a megcsalatott évek múlva is boszút áll. — Hasonló tulajdonnal bir az orosz és oláh faj is. Egyéb idegen fajú embereknél a boszúvágy különféle alakban nyilvánul. Az indusok, ha ellenségükön boszújokat ki nem tölthetik, önmagukat emésztik meg. — A szerecsenek a megbántást nem felejtik egyhamar el. — A chinaiak a boszút nem igen ismerik. — A török, ha boszúját ellenségein végre nem hajthatja, annak haláláért imádkozik és böjtül hónapon keresztül is. — A zsidók haragja rövid ideig tart. * * * Jól vissza vágott. „De megöregedett az úr,“ — igy szól egy süldő orvos. „Igen is, — lön a felelet — mert nem használtam orvosokat.“ * # * Igazat mondott. „Mit jelent az a mérleg a városháza kapuja fölött ?“ — kérdi a vidéki atyafi. „Ez az igazság jelképe“ -• válaszol a megszólított. „Hej, jobb volna, ha oda bent lenne, mint hajdan“ — sóhajt fel az atyafi. * * *
