Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-09-04 / 36. szám
Eloíis.eiési ára : évneg) «*«ir« ...........................l frt Házhoz hordás vágj postai szétküldéssé . Egyes szám ara : ÍO kr. DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Kapható 50 kr. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A tanév elején. Az ős Chronosz csak pontosan végzi a természettől ráruházott súlyos munkát. Napot nap után pörget le a nagy mimienségbe, munkájával egyiknek örömet, a másiknak bánatot okozva. — Még a „Te Deum“ hangjai alig mosódtak el, már is a ,.Veni sancte“ áhítatom ham*- jai szólalnak meg. Vége a patyolat vakácziónak! A két hónappal ezelőtt örömtől sugárzott arczok ismét rideg komolysággal jelennek, meg utczáinkon ; nem csoda, hiszen gondolataik még az édes otthonban tévelyegnek. Itt a beiratkozás nagy napja ! Uj élet kezdődik ismét a kihalt, iskolaépület falai között. A tágas folyosók alig képesek befogadni az özönlő tanulósereget, mert mindenki siet reményteljes fiát még jókor beirat ni. Mily kinos látni azon kétségbeesett arczok at. kiket az intézet igazgatója, a tultömöttségre hivatkozva, visszautasított, pedig hány esetben nyilványul ily visszautasításban a Gondviselés szózata, mely a helytelen útra tért szülőket, az igaz ösvényre figyelmezteti. Még ilyenkor ideje volna a szülőknek a gyermek jövője fölött gondolkodni. Mert. sajnos, kevés ám azon szülők száma, kiket érett megfontolás vezérelt arra, hogy gyermeküket a középtanodába adják, — hanem rendszeresen azon általános társadalmi kór, a gyermekből minden áron urat nevelni, nyomul elő érbe. Hány gyermek esik ily úton a szülők tani t, tatási mániájának áldozatául ; hány hasznos polgárt vészit ily utón a haza, kik különben hajlamuk után választott, pályájukon hasznos, sőt kiváló tagjai lehettek volna a társadalomnak ? A szellemi proletárok nagy része, kik még mindig oly ijesztő mérvben szaporodnak az országban: első sorban a szülőknek köszönheti eb bel i ál lapot át, kik a gyermek tehetségével és és hajlamával számot nem vetve, csupán társadalmi mániából kényszerítik gyermeküket a nehéz és nagy kitartást igénylő szellemi mun kára. A gyermek helyes pályaválasztása körül első sorban a szülőket terheli a felelősség, mert a pályaválasztás idejében a gyermek még sokkal öntudatlanabb, semhogy a különféle hivatások feladatait és nehézségeit felfogni képes volna. A helyes pályaválasztásnál mindenekelőtt a választást szenvedőnek hivatásra való képességét, hajlamait és környezetének anyagi viszonyait kell tekintetbe venni Ezen három tényező közül az első a legfontosabb ; ez képezi az alapot, mely nélkül sikeres munkálkodás nem képzelhető, — és hogy a képesség kiaknázása mily eredményre vezet, mutatja azon számtalan áldozat sorsa, kik elzüllött állapotukat éppen a kényszer tanításnak köszönhetik. Képesség alatt, a szószoros értelemben véve, természetesen a tudományos pályára való képességet értjük. De ha valakinek a tudományos pályára nincs képessége, még nincsen kizárva, hogy más praktikus pályán, hol a jó ész és emlékező tehetség nem íőkellék, ne érvényesíthetné tehetségét. Minden pálya, ugyanis másféle képességet igényel. Nem hagyandó figyelmen kiviil a pályaválasztás küszöbén levőnél annak hajlama sem. A képesség és hajlam oly két tényező, melyeknek a tanuló ifjúban egyesítve kell lennie. Mert a boldogulást kizárja akár az egyik, akár a másiknak hiánya. Nincsen tehát kárhoztatandóbb dolog-, mint mikor a szülők erőszakkal oly pályára kényszeríti k gyermekeiket, melyre se hajlamuk, se képességük. Az ily kényszer rendesen megbo- szulja magát, mert a különben szép tehetségű ifjú rendszerint elveszti kedvét s a vége az, hogy a tanulást abba kell hagynia, vagy kedvező esetben, ha nagy keservesen be is végzi pályáját s nagy erőlködéssel az oklevélig viszi : soha sem lesz meg benne a kellő ambiczió. Az ilyenekből kerül ki azután a Recipeschreiberek és a zúgprókátorok légiója, s az ilyenekre mondjuk rá, hogy pályatévesztettek. Legyenek tehát a szülők körültekintők és fölötte óvatosak, ha gyermekük jövőjéről van szó és ne akarjanak mindenáron tanult embert faragni oly gyermekből, kit képessége és hajlama inkább más, praktikusabb pályára vonzanak. — Ne szégyeljék a tisztes ipart, mely manapság már szép jövővel és tekintélyes társadalmi állással kecsegtet. Csakis ily alapon remélhetjük, hogy az iskolák túltömöttsége idővel apadni fog, mert a társadalomban gyökeredző hibát, magának a társadalomnak kell megjavítani és amint a tények igazolják, e tekintetben sem az egymást követő szigorú miniszteri rendeletek, sem a tan- díj fokozatos emelése mitsem használnak. Az urna előtt. A városnál megürült tanácsnoki, fő- és aljegyzői állások betöltési határnapja folyó szeptember hó Bikára lett kitűzve a megye alispánja által. Városunk képviselő testületének ismét alkalma lesz ekkor tanujelét adni annak, hogy oly tisztviselőket választ, kik a beléjök helyezett bizalomnak minden tekintetben megfelelni képesek, megfelelni tudnak és akarnak. Fontos állások azok, a melyek betöltésre várnak. Fontosak különösen a jegyzői állások, mert elismert dolog az, hogy a jegyzők lelke, mindene egy községnek. ügy hiszszük tehát, hogy nem teszünk felesleges dolgot, midőn képviselőink figyelmét különösen a fő- és aljegyzői állások jelentőségére felhívjuk s figyelmeztetjük, hogy csak oly egyénekkel töltsék be ezen állásokat, a kik erre méltók. A kiket hivatás, ügybuzgalom és munkaszeretet vezet. A kiket nem csak azért helyezünk városunk elöljárói székére, mert kegyelem kenyeret akarunk adni egyiknek is, másik is, hanem azért, hogy jóra való hivatalnokokat nyerve bennük, kiknek szemei előtt a főczél nem a kenyér és hivatal hajhászás, hanem a város érdeke s a buzgó hivatalnok példányképe lebegnek. Nem kételkedünk s már sokszor volt alkalmunk meggyőződni, hogy képviselő testületünk hivatalnokai megválasztásában kellő tapinttal szokott eljárni; hivatalnokai megválasztásánál nem vezetik sógorsági, komasági s ehez hasonló tekintetek, hanem részre- haj 1 itlan, tárgyilagos, helyes irányú megfontolás. Ezen irányt óhajtanok most is megvalósítva látni. Ezen józan felfogásnak szeretnék érvényre emelkedését tapasztalni. Jó lesz ezt jól meggondolni. Tegye minden város-atya kezét a szivére, fontolja meg eszével is azt, hogy midőn az urna elébe áli, kire akarja vo- tumát adni, s kire adja azt, — s meg lehet győződve, hogy ha az érdemet föléje teszi a nyeglesség- nek: nyugodt lélekkel hajthatja nyugvásra fejét. Hiszen vannak mi közöttünk is hivatali állásokra képes, jogosított egyéniségek. Lehet, hogy talán egyik', vagy másik nem mutathat fel körünkben ősöket, de ez nem alterálhat senkit. — Első a szak- képzettség, ez lebegjen mindenkinek a szeme előtt és győzni fog a jobb. — Ennyit a jelenben. A váczi muzeum tárgyainak átadása. Lapunk megboldogult szerkesztőjének nem utolsó érdemét képezi az, hogy mindjárt akkor, midőn a nemzeti múzeumtól megvált s állandó lakását Váczra tette át, a közönség figyelmét azon régészeti emlékekre hivta fel, a melyeket itt — úgyszólván — uton-utfélen talált az ember; de a melyeket avatatlan kezek összetörtek, a szegény néposztály eladogatott s ba netalán ezüstből vagy aranyból voltak, az ötvös olvasztó-tégelyébe kerültek. így történt aztán, hogy a város lelkes közönsége, a mely a kor intő szózatát minden időben megértette, ifj. Varázs éji Gusztávot bizalmával ajándékozta meg s egész halmazát hordta össze a régiségeknek és ritkaságoknak, a melyek immár alkalmasakká váltak arra, hogy egy „Váczi Muzeum“ alapját képezzék. Az inditványozót, fájdalom, a hosszan tartó súlyos betegség megakadályozta, hogy az eszme, a melynek annyi barátja akadt, egyúttal testet ölthetet t volna, a tárgyak' ott hevertek' rendezetlenül szállásá i. a melynek tudományos leltározásával el nem készülhetett. A tárgyakat, végre a muzeum nemes keblű barátja, Csávolszky József kanonok és iskolaszéki elnök vette pártfogásába s az elemi iskola épület egyik helyiségét engedte át, a hol a gyűjtemény helyet foglal, addig is, mig egy értekezleten azokat a módozatokat meg lehet állapítani, melyek utján ezen jobbára összeajándékozott tárgyak Vácz városának közkincsévé válhatnak. Áll anik pndig az átadott régiségek mindössze 1923 mond egy ezer k i I e n c z s z á z huszonhárom darab számból, a melyek közt különösen a pénznemek és a pecsétgyüttemény főfontosságu, a mennyiben az előbbiek száma 869 az utóbbiakká 483. Leletekben képviselve vannak az aquincumi és bogdányi 72 drb, a szeged őrhalmi 14, a váczi pogány- vári 151. a váczi hétkápolnai 98 darab által, a melyeket 45 darabból álló okmányokból, réz, vas eszközökből és porczellánból összehordott gyűjtemény egészit ki. Végre vannak régi bankóink, nevezetesen egy képrámába illesztve vau 28 darab; s egyenkint a 1000 frtoson elkezdve egész a 15 krajczárosig mindössze 163 darab. Ezek után igen kívánatos volna, miszerint a gyűjteményt Csávolszky József a dr. Freys inger Lajos közjegyző szállásán őrzött tárgyakkal együtt kiegészítve tudományosan reudeztetné s a városi hatóság közbenjöttével egy felügyelő bizottságot alakitana. a mely a közönségnél a Muzeum további fejlesztését eszközölné, jelesül a megszüntetett czéhek ereklyéit szerezné meg, a melyeket sajtó utján, de felolvasások által' is igen érdemes volna a közönségnek megmagyaráztatni. A közönség pedig okulva az eddig elért eredményen, a mint biztosan reménylenünk lehet, sietne a kis gyűjteményt különösen az által egészíteni ki, hogy a még benne képviselve min levő könyvelt, rézmetszetek és olajfestményük beküldése által lendítene a dolgon valamit. Ilyen volna a száz ti zenkét éves hires váczi nyomda termékeinek tervszerű összegyűjtése s a Váczon magánosoknál találtató festmények kiállítása, a melyek fölött Budapestről felránduló egy-két képiró és mükritikusnak alkalma lehetne véleményt mondani, szóval az ügyet arra a magaslatra emelni fel, hogy az Vácz városának dicső múltjához méltó gyüjteménynyé várázsoltassék ! Szerkesztőségünk, valamint eddig, úgy ezentúl sem fog késni a közönségnek minden szép és jó iránt felébresztett vonzalmát fokozni, az érdeklődést istá polni s minden igyekezetünket arra irányozni, hogy a „Váczi Muzeum“ ügye társadalmi utón egy szép és hasznos közművelődési intézetté nőjje magát ki. Különfélék. katoKatón á s k o m b i n á czi ó. Egy öreg nának mindkét lábát lelőtték Königrätznél. Ez onnan jön — mormogá — midén a csatatérről elszállították, hogy reggeli imámban lelkemet mindennap az Ur kegyeibe ajánlám, de lábaimról elfeledkeztem s most az ördög el is vitte azokat. * # :l; i 1 szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151: sz. kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen lev e- leket nem fogadunk el.
