Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-08-14 / 33. szám

a napi rendre kitűzött 22 tárgy rövid három óra alatt teljesen letárgyaltatott. Tudósítónknak a közgyűlésre vonatkozó jelentése a kővetkező: Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván, felolvastatott mindenekelőtt a városi pénztárak­nak a f. év Il ik negyedében történt megvizsgálására vonatkozó jelentése. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Hasonló tudomásul vétel tárgyát képezte a városi lakbérleti szabályrendeletnek, úgy az italmérési üzle­tekre vonatkozó szabályrendeletnek felsőbb hatósági­lag történt jóváhagyása; elrendelte egyúttal a köz­gyűlés, hogy a lakbérleti szabályrendelet 1000 pél­dányban kinyomassék, az italmérési üzletekre vonat­kozó szabályzat pedig a városi rendőrkapitánynak végrehajtás végett kiadassék. Eperjes és Nagy-Károly városok, valamint Csik-Kozmás, Csügged, Kesznyét, Kurtics, Me­re győ, Söjtör és Toroezkó tüzkárosultjai részére összesen 100 frtnyi segély szavaztatott meg; s aránylagos felosztás végett a megye alispánjához be­terjesztetni határoztatott. A házaló kereskedés korlátozásáról alkotott sza­bályrendelet jóváhagyást — nem nyervén felsőbb helyen, a közgyűlés elhatározta, hogy megkísérti a már egyszer megalkotott s a helyi viszonyoknak leg­inkább megfelelő szabályrendelet jóváhagyását az illető szakminisztériumnál indokolt felterjesztésben mégegyszer szorgalmazni, —-se végből megbízta a pénzügyi és jogügyi bizottságokat, hogy a vonatkozó felterjesztést készítse el. Az 1872—1884. évi városi kórházi, úgy az 1880— 1884. évi városi szegényalapra vonatkozó számadá­soknak jóváhagyása tudomásul vétetett. Tudomásul vette továbbá a közgyűlés azt is, hogy a megye a Lienert-féle 1/3 házrész eladására vonatkozó adásvételi szerződést és Pauer János volt pénztáros kegydijaztatására vonatkozó határozatot helyben hagyta s az iratokat további szabályszerű eljárás végett a városi tanácsnak kiadatni rendelte. .Regele Károly városi jegyzőnek f. évi augusztus hó 1-től kezdőleg évi 544 írt 76 krral történt nyug­díjaztatására vonatkozó megyei végzést és az ennek folytán nevezett jegyzőnek beadott lemondását a köz­gyűlés ovátiókkal vette tudomásul, s a város szolgá­latában megőszült s immár távozó agg hivatalnok­nak szolgálatai elismeréséül jegyzőkönyvileg köszö­netét szavazott meg, s azon kívánságának adott ki­fejezést, hogy engedné az Isten, mikép „Károly“ bátyánk, a mint őt régóta már a városnál megszólí­tani szoktuk — még hosszú ideig élvezhesse a becsü­letben megfutott hosszas hivatalnoskodásával teljesen kiérdemlett nyugdijat. A fő- és aljegyzői állások betöltése czéljából a megye alispánya által f. évi septmber hó 1-ig meg­hosszabbított pályázati határidőről hasonlólag tudo­mást vett a képviselőtestület s felhívta a polgármes­tert, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a pályá­zati hirdetmény a város területén is kellően közhírré tétessék. Az Eperjes város s más tüzkárosultak felsegé­lyezése czéljából Jókai Mór koszorús Írónk szerkesz­tése alatt megjelenő „Segítség“ czimii emlék album­ból egy 10 frtos példány rendeltetett meg. Éljenzéssel vette tudomásul a képviselőtestület Kossuth Lajos nagyhazánkfiának a Félegyháza vá­rosához, az utóbbi által díszpolgárául történt meg­választatása alkalmából intézett s Félegyháza vá­rosa által, ezen város képviselő testületének is má­solatban megküldött levelét; s ezt az örökemlékezet okáért megőrzés végett iratárba helyezni rendelvén egyszersmind Félegyháza városának a levél megkül­dése által tanúsított figyelemért köszönetét mondott. — Menjünk kissé gyorsabban, súgtam Olgának. — Bravo, feleié örömmel. — Kedves Olga, — engedjen meg, hogy igy szólítom, de az előzmények némileg felbátorítanak erre, tehát kedves Olga, mondja csak, hány éves? — Tizenhat múltam. — És én húsz éves vagyok. — Trés joli. — Kegyed nagyon szép és nekem kimondhatat­lanul tetszik. Oly szép, hogy szebbet nem láttam, pedig Budapesten igen sok szép hölgy van. — Ne menjenek olyan gyorsan, kiáltott utánunk az öreg rendőrbiztos. — Ne hallgasson reá kedves Balambér ur, er ist ein altes Möbel, menjünk csak allegro ! Übrigens — fontos mondani valóm van. — És mi az? — Kérdém kíváncsian. — Nagyon fontos. Bátor ember ön? — Miért kérdi ezt a kisasszony ? — Mert ettől hängt sich alles. — Oh hogyne ! bátor vagyok, mint az oroszlán ! Mit kíván ? Kegyedért, ha akarja, a Dunát is át­úszom !-— Novemberben ? — Novemberben ! — Igazán ? —- Igazán 1 •— Jó, de én nem ezt kívánom öntől. — Tehát mit ? — Oh mondja, kivánsága parancs lesz előttem. — Figyeljen. Menjünk kissé gyorsabban, hogy a biztos meg ne hallja. Hajoljon le kissé, súgok va­lamit. — Jai vous aim! Eri szeretem önt! — Szeret! ? — Nagyon szeretem. — Nagyon! ? —• Szöktessen meg. A segesvári „Petőfi emlék“ költségeire 10 frint szavaztatott meg. A Grállik-féle ház melleti utcza kiépítésének biz­tosítása végett megtartott árlejtés eredményét, mely- szerint ezen utczát K. Csereklye István polgártársunk költségvetésileg előirányzott 3416 írton 72 kron felül csak 30°/0-nyi felülfizetéssel lett volna hajlandó helyre állítani, a képviselőtestület megsemmisítette. Hogy ezen határozatnak mennyire örült meg a vállalkozó, kitetszik abból, hogy a városi kórház alapja javára nyomban 5 irtot spendirozott. Azt hiszszük, hogy ha a közgyűlés ajánlatát elfogadta volna, akkor még inkább megeresztette volna az erszényét. De jól van ez igy is. Ézzel az utczának a kiépítése ismét hosszabb időre előd áztatott, mert az ügy újabb terv és költ­ségvetés elkészítése végett kiadatott a pénzügyi bi­zottságnak ; ami azért sem helyeselhető egészen, mert tudjuk azt, hogy ha valamit nem akarunk kellő gyorsasággal elintéztetni, hát nem kell azzal egye­bet tenni, mint bizottságról-bizottságra utasítani. A „Korona“ vendéglő s az alvárosi féléves úr­béri korcsmajogoknak, valamint a gabona mázsálás kötelezettségének biztositása végett f. évi aug. 17-re tanácsilag kitűzött árverési, illetve árlejtési határ időt elfogadta a közgyűlés; s intézkedett arról, hogy a szerződési feltételek a jogügyi bizottság által fe­lülvizsgáltassanak. Nagyobb port vert fel ennél a tanácsnak aobeli előterjesztése, mely szerint arra kérte a közgyűlést, hogy a nagy- és kis-sörházi épületek helyreállításának biztositása végett megtartott árlejtés eredményét hagyja jóvá, holott tudvalevő dolog, hogy az emlí­tett sörházak helyreállítása már bevégzett tény, s igy az árlejtés eredményének megvitatásába való bocsájtkozás csak nevetséges idővesztés lett volna. A közgyűlés is ekként fogta fel a dolgot s nehezte­lésének adván amiatt kifejezést, hogy az ügy „post festa“ került eléje s hasonló eljárások ellen óvást emelvén : tudomást vett arról, hogy a kérdés alatti sörházi épületek heiyreállitása megtörtént, s meg­bízta a pénzügyi és gazdasági bizottságokat, hogy a teljesített munkálatokat esetleg szakértő igénybe vé­telével vizsgálják meg s vegyék át — ha jó ; min­denesetre azonban kimondta a közgyűlés, hogy vál­lalkozónak a munkálatok átvétele előtt semmi sem fizethető ki a járandó munkabérből. Id. Varázseji Gusztáv — halotti negyed meg­adása iránti kérelmével elutasittatott. E helyütt szükségesnek találjuk megemlíteni, hogy id. Varázséji Gusztáv a halotti negyedet fia néhai ifj. Varázséji Gusztáv volt városi tanácsnok után kérte. A kérel­met azonban a közgyűlés indokoltnak sem találta, miután halotti negyedekre csak az elhunytnak öz­vegye és gyermekei tarthattak volna igényt. Ilyenek hátrahagyásában pedig az elhunytat rövid pályafu­tása — sokaknak szomorúságára — meggátolta. *) Goldschmidt Salamont — a község kötelékébe leendő felvétetése iránti kérelmével, miután azt, hogy magát a város megterhelése nélkül fentartani képes lesz, ki nem mutatta, a közgyűlés elütötte. Tudomásul vétetett a városi rendőr személyzet­nek felesketését bejelentő tanácsi jelentés s ezzel,— miután a több rendbeli városi épület átalakítás és *) Ezen indokolásnak semmiféle jogi alapja nincs. Csakis egy ellenszenvvel viseltető szóvivő felszólalása folytán emelkedett határozattá. Egy, a megyétől ide oktrojált kir. adóvégrehajtó elhunytával annak özvegye részére 3 havi kielégítést szavazott meg a közgyűlés. Elhunyt tanácsnokának, kinek elhaltával állásának 4 havi üresedése által 333 irtot takarítottak meg a pénztár javára, még csak temetési költségeit sem méltatja figyelemre a nemes tanács. Mi történik akkor, ha az illető tanácsnok, kit a város éltető lelkének vallott, minden rokon és szülő nélkül lett volna ? Hihe­tőleg az ispita koporsóból döntendik a sírba ! Fájdalom, hogy egy ember akaratától függ minden. A jó és igaz lelkű Mikuska János pártoló indítványát nevetéssel mellőztek. No de se baj ! Hódié mihi, eras tibi . . . tisztelt uram ! — Szöktessem meg ? — Csitt! csendesen ! — Kegyed szeret! óh mily boldogság! De szökni — bolondság. — Komoly dolog ez uram, nagyon komoly. Also ja, oder nicht ? — Igen ám, de hová ? — A hová ön akarja. Követem minden hová . . . neje leszek! — Nőm ? !! — Egészen öné leszek, csak szöktessen meg en­gem és komornámat. — Komornáját is ? Ojjé ! — hát a biztos urat nem ? — Épen attól kell megszöknünk. — Tőle? de miért? magyarázza ki magát, kérem! — Most nem lehet. Später — később mindent meg fog tudni. Többet ne kérdezzen. — Szép, mind szép, de . . . — Semmi de, igen vagy nem ? — feleljen. — Gondolja meg édes Olga . . . — Meggondoltam, mindent meggondoltam. Sze­retem önt, — más gondolni valóm nincsen. S ha ön kissé szeret, teljesíteni fogja egyetlen kívánságomat. Ha megtagadja, úgy én — tudja meg — — úgy — én--------meghalok ! — Meghal ? ! — Yes ! — Jó. Megszöktetem. — Merői. Fogadja e szent pillanat emlékéül fényképemet. — Oh Istenem, köszönöm, mily boldogság, kö­szönöm, köszönöm 1 — Figyeljen. Ma este a német színházba me­gyünk. Legyen ott. Lehet, hogy előadás alatt fog I sikerülni; de előadás után — kimenet közben -— a j tolongásban — mindenesetre meg kell történni. Ön utcza kövezés érdemében tett szakbizottsági jelentés tárgyalása az idő előrehaladott voltánál fogva a leg­közelebbi közgyűlésre halasztatott el, a tágysorozat kimerittetvén — a közgyűlés feloszlott. Városi és vidéki hírek. = Személyi hírek. Somhegyi József, papai praelátus, fóthi apát-plébános a váczi tápinté­zet javára 210 irtot gyűjtött. — Reiser Béla Ra- degundból, hová egészségének helyreállítása végett ment, már ^ haza jött, s teljesen jól érzi magát. — Pivár Ignácz, lapunk munkatársa, a jövő hét folya­mán érkezik vissza Tölgyesről, ahol a szünidő egy részét töltötte. — A varosunkban általánosan ismert Lévay Imre kegyes-rendi házfőnök Veszprémben és lapszerkesztő: a budapesti kegyesr. főgymnásium- hoz lett igazgatóvá kinevezve. == Helyreigazifás. A városunkból Verbászra indult nemzetőrség múltkor közölt névsorából a kö­vetkezők kimaradtak: S eh e d 1 Jakab mint adjutáns, Köhler Sándor, Miller Miklós, Vohl János, Máj er János, Bálint Ferencz és Bogán yi Péter. Mulasztásunkat helyrehozni véltük az által, hogy pótlólag közöltük e névsort. = Érdekes átuíazó-veudég. F. hó 10-én a délutáni 1 óra és 3 perczkor városunkba érkező „express“ vonat érdekes vendéget hozott nem ugyan nekünk, hanem a — bolgároknak! Ezen a vonaton ment ugyanis K o b u r g herczeg, az uj bolgár fejedelem, teljes inkognitóban Budapesten át egyenesen Bulgáriába, hogy fejedelmi trónját el­foglalja. Városunkban vajmi kevesen tudták, hogy a föntemlitett napon oly érdekes vendéget láthatnak, ép azért alig volt öt-hat ember az állomásnál. = Ifogy jövünk mi ahhoz? hogy a fő- utczán, a csendőrkaszárnyával majdnem szemközt épülő ház előtt a gyalog-járda egész hosszában van a tégla lerakva. Mit gondol ami rendőrségünk? Vagy talán ő adott e lerakáshoz engedélyt? Ha adott: mi jogon? —• ha nem adott: miért nem távolittatja az el on­nan? ügy látszik, hogy a rendőrségünk úgy gondol­kodik, hogy akinek útjában van: kerülje ki. Az oko­sabb enged. Igaz, de ami járja: járja; ami nem járja: nem járja! = Mulatság. A „Váczi Lőegylet“ 1887. évi augusztus hó 15 kén (azaz hétfőn) a „Váczi Lőegylet“ nagytermében, saját pénztára javára zártkörű nyári mulatságot rendez. Kezdete esti 8 órakor. Belépődíj : személyenként 1 frt, családjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. = A tűzoltók Fiúméban. A „Budapesti Hírlap“ szerint a tűzoltók kongresszusának összes részvevői már össze vannak állítva. Kétszáz testület képviseletében összesen 1400 tűzoltó vesz részt az ünnepélyen. Három kölön-vonaton mennek s mind a három a központi pályaházból indul Budapestről. Az első indul ugyanis e hó 17-én d. u. 3 óra 47 percz­kor ; a második ugyanaz nap d. u. 7 óra 30 percz­kor; a harmadik pedig ugyanazon nap este 10 óra 10 perczkor. Augusztus 19-én tartják meg a gyűlést, melynek érdekesebb tárgyai a következők lesznek: a központi választmány jelentése a tüzrendőri tör­vényről s a biztosítási intézetek megadóztatásáról; az egységes tűzoltó rang-jelzés behozatala ; országos tűzoltói segélyalap létesítése; pályázat hirdetés egyetemes tűzoltói szakkönyvre; fiú-tűzoltóság és tűzoltó parancsnoki szaktanfolyamok felállítása s az országos szövetség újjá szervezése. A közgyűlésen jelen lesz Zichy Ágost gróf, Fiume kormányzója, nejével. Az esetben, ha netán a fővédnök, József főherczeg, akadályozva lenne a megjelenésben: C z i- ráky Béla gróf, az orsz. tűzoltó szövetség elnöke fog elnökölni. A gyűlésre díszes meghívót küldöttek a királynak is. Gyűlés után a tűzoltók egy része — ügyes embernek látszik, bízom önben. Reményiem, mindent kifogás nélkül el fog intézni. Gondolja meg, szivemet nyeri el ön e szolgálatáért. — Oh Istenem! mily boldog vagyok! ... És mégis, — talán mellőzni lehetne a szökést . . . — Nem lehet! — Tehát ma estére ! — Bizonyosan ott leszek bérkocsival. — Nagyon jó. — De Budapesten maradjunk-e, vagy elutazzunk? — A mint ön akarja. — Jó. Tehát ma estére 1 A jelszó: Olga. — Édesem ! boldog vagyok. — És én magamon kívül vagyok! — Szökni! Szöktetni! ezt még nem próbáltam ! ez érdekes lesz ! Isten önnel! elbúcsúzom öntől angyalom, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessem. — Menjen, óh menjen! Csak ügyesen ! A viszont­látásra ! — Viszontlátásra ! Mindenem ! ! Kezet csókoltam. Milyen kéz volt az barátom ! Fehér mint Mont-Blanc hava ; puha, mintha colíbri pehelylyel lett volna kitömve. Újra megcsókoltam a remek kezet. Hogyan nézett reáin! majd elnyelt a szemével. Minő szemek ! a hajnalcsillag hozzá képest semmi. A biztos ur alig bírt már utánunk kullogni a komornával, ki őt bőven eltartotta beszéddel. A lipót,- városnak nem tudom melyik utczájában jártunk már. Lihegett szegény öreg, mint a tömött lúd. Elbúcsúz­tam tőle is. Verkának meg dobre vecsert. kívántam, a min igen megörült. Futottam egyenesen lakásomra. A mint haza érkeztem, előkerestem orosz lakk csizmáimat. Szöktetéshez — gondolám — ez alkal­masabb lesz. Elővettem revolveremet is. Hátha szük­ség lesz rá? Töltény ugyan nem volt benne egy sem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom