Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-08-07 / 32. szám
r I IX. évfolyam. 32. szám. Vácz, augusztus S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előttiéi £«ä ára: évneey mir* . ...................1 írt .'lázhoz hordás vatry postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : lO kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület,) a ívcwt^iuroa^^zaKieiaiciami .■»<> kr. Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora .......................... MO kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték meny ben részesülnek. minden beiktatásnál .‘>0 kr. | A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men teilen leket nem fogadunk el. szellemi 1 e v e1848. Arról a dicső, szép napokról szándékozom Írni! Arról, amidőn e g y g y é olvadt millió kebel, amidőn millió sziv verése egy dobbanásban hangzott fel. E lapok olvasói talán visszariadva teszik le a lapot s el sem olvassák már, annyiszor hoztunk leírást e napokról. Ha még annyi lett volna is: mind az kevés e korszakot megalkotó idő megörökítéséhez; kevés arra, hogy hazánk ősi alkotmányát a végveszélytől megmentő kort hűen ecsetelhessük azért, hogy késő unokáink is büszke önérzettel nézzenek vissza reá, mint egyedüli talizmánra, amit örökség gyanánt reájok hagyhatunk. Városunkban a honvéd-emlék leleplezése alkalmával és különösen az azóta évenkint az 1848 — 1849-iki váczi csatákban elvérzett hon- védeink lelki üdvéért megtartani szokott gyászistentisztelet után a honvéd-emlékhez kivonult közönség előtt jeles szónokok által megtartott beszéd alkalmával sokszor, de sokszor volt alkalmam hallani e korszak alkotó „kort;“ sokszor majdnem egy és ugyanazon módon magasztalni — és méltán — enagy időt; e mindent átalakító, jóvátevő napokat. Kevés — épen azért, — de nem lényegtelen, amit elmondani akarok. Harminczkilencz év előtt a mai nap, vagyis augusztus 7-ike, Vácz város közönségére nézve ugyanis csakugyan és valójában korszak alkotó volt, amennyiben a független m a- gyar kórmány rendelete folytán egy 150 főből álló önkéntes nemzetőrbzászióaljat kellett e városnak kiállítani. Első Ízben a haza iránti tántorithatlan lia- zafisággíil, később egy soha be nem váltott ígérettel kecsegtették a vácziakat a zászló- alj ki- egészitésére. A szép szó megtette hatását! Még inkább az, amit Ígértek ! Heteken át toborzottak, inig végre egy-két tanácsnok agyafúrt elméjében megszületett a gondolat, hogy jó lenne a z s o b r á k i dűlőben parlagon heverő nagy darab földet az önként jelentkező nemzetőröknek, mint kecsegtető édességet, felajánlani. Ez az Ígéret megtette hatását; ez döntő volt. Sok szőllő és föld nélküli zsellér sorakozott a zászló alá. De a jelentkezők és beiratkozók között sokan voltak olyanok is, a kik a „szoknyát“ elébe tették a haza védelmének és — honn maradtak. Ezen „hősöknek“ köszönhetem, hogy eme hadjáratban én is részt vehettem. A nemzetőri zászló, melyet gróf Nákóné sajátkezüleg hímzett s melyet a szent Szűz képe s a szabadság, egyenlőség, testvériség felirat díszített, a mai napig — bár az abszolút rendszer alatt a helyben állomásozó Bibra báró, csendőr főhadnagy az 50-es években elkcboztatta, de később jegyzőkönyvileg a városnak nagylelkűen visszaajándékozott — a városházán őriztetik, mint szent ereklye. Kívánatos lenne nagyon, hogy eme nagybecsű emlék a majdan felállítandó „váczi múzeumba“ helyeztessék. Az 1848. évi augusztus 7-ike, mint az idén is, vasárnapra esett. E napon méltóságos Zichy Ilyppolit gróf, apát-plébános — ugyanaz, aki 1849-ben a város fel gyújtását hathatós közbevetésével megakadályozta — reggel 9 órakor a székesegyház terén, az Isten szabad ege alatt, tábori misét mondott. Zichy oly elévülhetetlen érdemeket szerzett városunk érdekei körül, hogy bátran merjük önzetlen és hazafias tetteire városunk hatóságának, de különösen képviselő-testületünknek figyelmét felhivni. Ez a tett megérdemli, amit Zichynek kell érdemül tulajdonítani, megérdemli, hogy örök és maradandó elismerés kövesse. A 150 főből álló nemzetőrség a budai fegy- ver-gyárból kapott s még a Mária Terézia idejében nyugalomba helyezett 15 fontos karabélyokból sortüzet adott a mise alatt. Hogy milyen jók voltak e fegyverek, mutatja az, hogy aki belőle egyszer lőtt: másodszor már megkísérlem nem volt kedve. Sőt mi több! Vajzer Károly a diszlövés után rögtön „maródi“ lett s ápolás végett a szemináriumba kellett őt szállítani. A szent mise végeztével a nemzetőri-zászló alá esküdtünk. Azon nap délután következett a búcsúzás. A búcsú-estély az akkoron fénykorában lévő „Fehér h aj ó“ vendéglőben reggeli 5 óráig tartott. Ekkor a zászló elővitele és R a dics Mihály kedélyt deritő zenéje mellett a gőzhajóra szállottunk, menendők a v e r b á c z i t á b o r b a. Azt hiszem, nem lesz érdektelen azoknak névsorát közölni, akikkel együtt indultunk a nagy útra. A névsort egészben össze nem állíthattuk, mert a káptalan-város résziek névjegyzéke a két város egyesítésekor elveszett. így tehát csak azok neveit közölhetjük, akik a püspöki Vácz városi ivén vannak összeírva. Ezek a következők: Adamecz János, ifj. Aczél János, Bartal Pál, Bogányi Józsa, Bogányi István, Básti Márton, Balog András, Bélák András, Básti Mihály, *Berinkei István, *Benesovits István, Boros János, Benda János, Babka Pap Ferencz, ’"Boros Ferencz, Bartos Antal, Bodor János, Bélig Jakab, Csauner János, Csehö József, Cselló Pál, Csepregi János, Cseko József, Cseko Pál, őr. Csepregi József, *Ditrich János, Divitsek Mihály, Divitsek Pál, Együd Sándor, Freisinger György, Farszky Pál, Furtek József, Farkas István, Farkas Mészáros Ferencz. ifj. Furtek Mihály, Fövényes József, Flórián István, Gábriel József, Géber Tamás, Guoth Antal, *Gyuricsek Mihály, ifj. Gulyás Mihály, Gyürky Márton, Gyetvai István, Heszl Károly, Hopfe Frigyes, Holes Ferencz, Hanusz György, Ileuzer Antal, Huszár József, Horváth Gábor, Havan Pál, Hágó Pál, Heves István, Jausz Albert, Juhász János, Krizlo Antal, Kocsis Bálint, Kampfmann Mihály, Kaleczki József, Kovách János, Komlós József, Krenedits József, *Kocsis András, Králik Márton, Királyi András, Lasznyik Mihály, Lánczy Adám, Lukács János, Les János, Laczo István, Lukits József, Millner Alajos Meszes Tót József, Marschal Alajos, Mészáros Ferencz, *Mároki Ferencz, Molnár János,' Morvái Márton, ifj. Mészáros József, Mizer Görgy, Nádasdi András, Oravetz Ferencz, Oravetz Mihály, Papp János, Petrovits János, Payerl Alajos, Pásztor Ferencz, ifj. Petrovics János, Pajor Albert, Papp Imre, Pusztai Antal, Pazurik Ferencz, ifj. Pintér József, Pólyák András, ifj. Pásztor József, Pajor János, ifj. Rákóczy József, ör. Rákóczy József, Ilocsák Ferencz, Házmán János, * Regele Károly, *Rudnai Pál, Seres Zsigmond, Szlepka András, *Szalai Antal, ifj. *Simon János, Schweiger Károly, S/.imonidesz Márton, Szőke József, Sogor György, Szabó István, ^Szombat Pál, ifj. Simon József, Szőke György, Szandányi Ferencz, *Subajda Alajos, Tanács Sándor, Torday István, Trojzer István, '"Tóth István, Ungvári János, Üröm Ferencz, Üröm Imre, Vajzer Károly, *Varázséji Gusztáv, Varnyú Antal. ’"Való Ignácz, Vig János, Vermán József, Vig József, Vitális Mátyás, Zerényi János. Ma már, harminczkilencz év után, alig hiszem, hogy tizedrésze is élne azoknak, akik e dicső napokat végig küzdöttük. De nekünk, akik élünk, szemünkbe az öröm és bánat könyüje tolul mindannyiszor, valahányszor eszünkbe jut ez a szép,, dicső kor; ez a letűnt szivárvány, amely örömmé színezte ki akkori sanyarú napjainkat,. Egy jelenvolt. Nyílt levél a váczi t. kereskedő urakhoz és a kereskedő ifjúsághoz. E lapok múlt heti számában egy, az ügy iránt lelkesülni tudó hazafi, már vázolta az évtizedek előtt alakult „Kereskedő Ifjak Társulatáét, annak czélját és üdvös működését. Megemlékezett továbbá a múlt évi szegedi Il-ik országos kon- gressus alkalmával alakított „Országos Szövetsé g“-ről és annak folyó hó 14-én Kolozsvárit megtartandó első közgyűléséről, mely az e hó 14. és 15-dikén rendezendő Ill ik országos kereskedelmi kongressus bevezetését fogja képezni. Ezen országos szövetkezet, — melynek czélja és törekvése M agyar ország egész kereskedelmi világát egy érdekközösségi sorompóba juttatni, a kereskedelem megtámadott érdekeit vedel mez ni, a nélkülözésekkel küzdő és helynélküli kereskedő ifjúságot segélyezni, elhelyezni, — a kereskedelem képviselőit úgy társadalmi úton, mint a szakoktatás színvonalának emelésével a társadalom és a kor által méltán megkövetelt magasabb s illetőleg megfelelő műveltségi fokra emelni, szóval mindazt megtenni, mi hivatva van arra, hogy a jövőben a társadalom irányadó és legszilárdabb középosztályát a kereskedői osztály képezze, — méltán megérdemli. hogy azt minden magyar érzelmű kereskedő pártolja é,, tőle kitelhetőleg támogassa. Ezek után pedig bátor vagyok, mint a kongressus végrehajtó bizottságának helybeli megbízottja, a t. kereskedő urak és kereskedő ifjúság figyelmét a folyó hó 14. és 15 én Kolozsvárit tartandó „M agyar kereskedők és kereskedő ifjak Illik országos kongressu s“-ára felhivni. Ezen, báró Kemény Gábor úr ő nagyméltósága védnöksége és nagys. Sigmond Dezső úr Kolozsvár sz. k. város II. kerülete országgyűlési képviselőjének elnöksége alatt álló kongressusra az ország minden részéből összegyűlnek kereskedők, kereskedő ifjak és kereskedelmi egyletek képviselői, hogy az alább közölt napirend szerint a magyar kereskedelmi világot érdeklő és kereskedelmi sérelmek orvoslására vonatkozó fonios határozatokat hozzanak. Az előadói tisztekre sikerült a végrehajtó bizottságnak az erdélyi tészek erre leghivatottabb egyéneit megnyerni; névsze- rint : Kiss Sándor urat, a kolozsvári kereskedelmi akadémia igazgatóját; dr. Békéssy Károly urat, a kiváló publicistát; Binder Lajos urat, az erdélyrészi iparfelügyelőt és S z téré n y i József urat, a brassói kereskedelmi- és iparegylet titkárát, a „Brassó“ szerkesztőjét, akik készséggel vállalták el e terhes munkát, hogy alkalmuk legyen a magyar kereskedők közérdekű ügyeit helyesen megvilágítani és hazai összkereske- delmünk beteg helyzetét a maga fejlesztendő valóságában feltárni, valamint felhivni a kereskedelmi téren működő urak figyelmét azon eszközök igénybe vételére, melyekkel ezen bajokon segíteni és változtatni kell. Külömben meggyőződést nyújt a tanácskozási tárgysorozat a kongressus hasznos törekvéséről. íme a tárgysorozat: I. A magyar kereskedő ifjak országos szövetségének első közgyűlése. — II. Kereskedelmi szakoktatás. Előadó: Kiss Sándor. — III. Kereskedelmüük magyarosításának eszközeiről. Előadó : Dr. Békéssy Károly. — IV. A hazai ipar védelme a kereskedelemben. Előadó : Binder Lajos. — V. A keleti kereskedelemben való hivatásunkról. Előadó: Szterényi József. — VI. Esetleg még bejelentendő tárgyak Mindezek után a végrehajtó-bizottság nevében teljes bizalommal fordulok Önökhöz, tisztelt pályatársaim, minden külömb- ség nélkül, azon kéréssel, hogy jelenjenek meg minél számosab ban ezen értekezleten, hogy mi vácziak a többi vidéki kereske^ dŐkkel együttesen szintén tevékeny részt vegyünk e valóban szép ez él elérésében ! Ne téveszszük szem elől, hogy a midőn kereskedelmünk érdekeit előmozdítjuk, ez által hazánknak is fontos szolgálatokat teszünk ; mert hazánk közgazdasági javulása és virágzása első sorban kereskedelmünk emelésétől és fejlődé sétől várható 1 Egyúttal megjegyzem azt is, hogy kolozsvári pályatársaink minden erejökkel oda fognak hatni, hogy t. vendégeik ne csak hasznos munkát végezzenek, de külömböző ünnepélyek és mulatságok rendezése által is szórakoztassanak. Ezenfelül gondoskodni fognak kényelmes és díjmentes elszállásolásról. Ez alkalomra Budapestről, Szabadkáról és Aradról 50—55 °/0-os engedményes jegyekkel külön vonatok fognak indulni, melyekhez bármely váczi kereskedőnek, kereskedelmi téren működő egyéneknek vagy ügybarátoknak, folyó hó 0-ig, azaz kedd A * gal jegyzettek még életben vannak.
