Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-24 / 30. szám
IX. évfolyam. HEL YI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 30. szám. Vácz, juli Előfizetési ílril: évnegyedre ...........................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Segítség! f Eperjes, Toroczkó, Nagy-Károly föl fog épülni, szebben mint valaha. A hazafiság szent oltárára áldott kezek által letett persely megtöltésére zarándokúira fog kelni az egész ország, hogy necsak színig, hanem csordultig megtöltse a jótékonyságra szánt pénztárt, mely a tűz által sújtottak könnyeit fölszántja s a sajgó sebeket begyógyítja. Budapest, Szent István napjának ez idei évfordulóján, nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi búcsuhelye lesz egész Európának. Ezt a szent magyar napot egész világrésznek szent napjává fogja fölavatni a jótékonyság géniusza, mely zöld olajággal a kezében fogja áldásait szétszórni mindazokra, akik filléreiket örömest költik el nemes czélból a szent ügy érdekében. A „Philantrópia“ fogja ünnepét tartani Budapesten a jövő hó 20-án. A legelső, a legalkotmányosabb magyar király születésnapjának szent ünnepén ős Budavár utczáin végig fogják hordozni azt-a legszentebb kezet, amelynek áldásos jótékonyságát a barbár korszak alatt egy egész világrész élvezte. A magyar koronának legszebb drágaköve a jótékonyság. Adakozásban mindig a magyar királyok voltak az elsők, ha a nép segélyre szorult. A magyar királyok erényeit nagyon elsajátitotta a magyar nép, melynek a jótékonyság gyakorlása legnemesebb erényeit képezi. Az az ország, amelynek lakói hazafiság tekintetében ép oly kifogástalanok, mint amilyen nemesek más polgári erényekben is, az az ország el nem pusztulhat soha. Tiiz el nem emésztheti, árvizelnem moshatja. Fájó sebet üthet rajta egy előre nem látható csapás, de az a fájdalom sem tarthat soká, mert millió kéz siet gyógyító irt vinni a legcsekélyebb fájó sebre is. A tűz által sújtott városok panasza fájó érzéssel töltötte el az egész országot. A csapás, mely Eperjest, Toroczkót és Nagy-Károlyt, érte, olyan nagy mérvű, hogy egy egész ország jótékony segélye emelheti csak ki hamuromjaiból. Mindnyájunk jótékonyságára van most szükség. Főurak, irók, művészek, nagyiparosok, gyárosokból álló hazánkfiai országos bizottsággá alakultak, hogy az adakozó nép filléreit összeadva azt elvigyék ajótékonyság oltárára. Minden filléren egy-egy téglát lehet venni, amelyből majd fölépitik a leégett templomokat, iskolákat, s a hajléktalanok házait. A tél zord fagya ne is érje a szerencsétleneket a szabad ég alatt! S hogy a jó tett gyakorlása az emberek minden érzékét kellemesen tölthesse el, a nagy bizottság méltó ünnepi mulatságot rendez Szt. István napjára Budapesten. Ez lesz a jót.ékony- „Te Deumja“, amikor illő mulatni, őrölni a nép ama szent jóakarata fölött, amelylyel annyi öreget, iíjat, kisdedet és csecsemőt mentett meg az Ínség és elpusztulás körmei közül. A városligeti erdőt tündérligetté fogják átvarázsolni a jótékony kezek; olyanná, amilyent Magyarországon még nem igen láttak. Nem is ünnepély lesz ez, hanem ünnep ; ünnepi folytatása Szt. István ünnepének. Ezt is a kegyelet rendezi. A vasúti vonatok potom árért fogják szál- litani a legtávolabb lakókat is. Akik olcsóért akarják élvezni a szemet-kápráztató gyönyört, el ne mulaszszák az alkalmat, amelyet ismételten soha sem fognak élvezhetni. Magyarország legelső apostoli királyának ! ünnepére a vallásos érzület, a szent kötelesség szava mindig föl tudta szólítani Budapestre a legtávolabb lakó vidéki nép ezreit. Jöttek gyalog, vizen, szárazon. Most kevesebb fáradsággal, kevesebb áldozattal jár az út. Ne maradjon otthon tehát senki, akinek ! vallásos érzése szent áldozatokra kész. Csókoljuk meg azt az apostoli szent kezet, amely annyi üdvöt, annyi áldást szórt szét hazánkra s nézzük meg, élvezzük annak a másik szent kéznek az áldását is, amely a városliget pázsitján tartja legszebb ünnepét. A honvéd sir-emléknél. Az 1849. évi juli as hó 17-én drága hazánkat életiik- és vérükkel védett s az orosz-pika s a cserkesz görbekard alatt elvérzett honvédeink lelki üdvéért a vérnélküli Áldozatot hétfőn mutatták be az Úrnak. Bemutatták azokért a hős-halállal elhalt névtelen honvédekért, azokért a szegény honvédekért, akiknek semmijük sem volt csak szivük, amely az utolsó lehelletig a hazáért dobogott; csak k a r j u le, amely nem szűnt meg azt védeni a haló-porban sem. Szivüket hazaszeretet dobogtatta, karjukat meg- aczélozta ugyanaz. Mi, unokák, méltó bámulattal emeljük fel hozzájuk szemeinket; hozzájuk, a dicső kor dicső fiaihoz! Amivel mi kegyeletünket irántuk leróvjuk: csak porszem a mindenséghez; csak halvány árnyéka a ragyogó tettnek, amit ők végeha j tóttá k. Mint minden évben, úgy az idén is, Vácz lelkes polgársága, a kegyelettől meghatva szivében, vonult ki a hétkápolnához, ahol reggel 7J/2 órakor főtdő Schmidt János alsó-városi plebános-helyettes csendes misét szolgáltatott az elhunyt honvédekért. Ezt a mise alapítványt a méltóságos és főtisztelendő váczi káptalan tette. Oly tett ez, mely hazafiságukat széles e hazában büszkén hirdeti. Mise alatt a váczi „Dalkör“ néhány tagja énekelt. Dicséret illeti ezért a lelkes vezetőt, Várföldy Eleket, a ki lelke-lelkébői azon volt, hogy minél ünnepélyesebbé tegye e szép aktust. A kis kápolna belseje, valamint az előtte levő elég tágas térség, megtelt hivő közönséggel minden rangból és nemből. A vérnélküli áldozat bemutatása után a Frey- singer dr. által — amennyiben Vácznak éltető lelke, ifj. V a r á z s é j i Gusztáv a sírba szállott — rendbe hozott szobor elé ment a közönség. Elől vonult a „Dalkör,“ az a társulat, amelynek összetartása olyan nagy erőmegfeszitésbe kerül; amelynek összetartását eddig boldogult Varázséji tartotta kezében. Most, mikor ő nincs már, Várföldy az összetartó. E r e y s i n g e r dr. kezdeményezésére e napra összeállottak, hogy énekükkel leróják a kegyelet adóját. Ott láttuk az „Ipar-társulat“-ot is; a honvédtisztikart ; városunk szine-javát. M a j t h é n y i, a váczi kerület 48-as képviselője is bejött, hogy jelen létével emelje az ünnepély díszét. Fájdalommal kell azonban tapasztalni, hogy a 48—49-iki hadjáratot végig harezolók közül már-már sokan kidülnek. Az agg honvédek közül ott láttuk : K o v á c h Ernőt és F a b r i c z y Nándort; a pákozdi önkéntesek közül: Rassovszky Mártont; a szenttamási nemzetőrökből: V a r á z s é j i Gusztávot. A menet a szoborhoz ért; oda, amely intő-jelül szolgál nekünk késő unokáknak; oda, ahol e város fiai által az összeadakozott fillérekből oly díszes oszlop áll. A dalárda rázendítette a „Hazádnak rendületlenül“-t, amit kalap-levéve, hajadon fővel hallgatott végig mindenki. Az ének hangjainak elcsemíülése után Gajáry Géza, pestmegyei tiszteletbeli szolga- biró az emlék-szobor lépcsőzetére állott d i s z-m a- gyarban, s csengő, erőteljes [hangon a következő beszédet mondotta : „Évek óta összejövünk e napon s e helyen, hogy kedves hazánkban élő embertársainkat vallás, nyelv, foglalkozás és rang- külömbség nélkül itt az Isten szabad ege alatt keblünkhöz öleljük ; hogy szivünkben örök emlékül maradjon nemzetünk azon nagy korszaka, midőn a százados hazafíui érzelem lobbanásától lüktetve az emberiségnek szabadabb intézményei iránt lelkesülni tudott. Egy szép eszme, hasonló a tiszta érzésű fiatal kebel ábrándjaihoz, melylyel érvényesíteni akarja szivének azon nemes hő vágyát, hogy egyenlőség legyen mindnyájunk része a törvény és jog előtt a hazában azon szabad intézményekkel egyesülten, melyek a magyar nemzet ezredéves életének mindig palládiuma voltak ! De a természet törvénye szerint e világon mindent, legyen az szép, eszményi, üdvös, csak küzdelemmel érhetünk el, s gyakran megesik az is, hogy e küzdelemben elbukunk ! Azonban az emberiség jó geniussa az elbukottakat lábra segíti, hogy a jó és szépért megkezdett munkájukat újra felvegyék, s diadalra juttassák. így történt ez hazánkban ezelőtt 39 évvel. Nagy idő, nagy korszak volt az, midőn nemzetünk a fen- állási lét kérdését is súlyba vetette nagy eszméknek diadalra leendő vívásáért. Egygyé vált nemzetünk! Egy volt a szivek dobbanása milliók keblében ! Harczoltunk és elbuktunk dicsőség övezte homlokkal ! De feltámadtunk, az elestek hamvaiból uj hősök keletkeztek tovább folytatni a küzdelmet a nemzeti és emberi jogért, áldva porait azoknak, kik itt elhunytak a hazáért és bekövetkezett szabadságharczunk vitéz bajnokának s nemzetünk egyik legnagyobb költőjének mondása ama dicső korról : „Most egy a lélek, egy a szív, a kar. Mikor győznél ha most sem oh magyar ! ?! Egy ember a haza, s ez hallni kész, S ezért oh népem, ép ezért még élsz De ennek kivívásában honvédeink vérével lett öntözve e vidék. Itt küzdöttek ők s a félvilág szemlélte harezukat ! 38 év zajlott azóta már le, s a hálás nemzet emlékszobrott állított e szent hamvak felett. Ezen 38 év előtti időknek dicső emléke ujul ma fel keblünkben, midőn a hálás nemzet kegyelete által világ hősöknek emelt ezen emlékszobor elé állunk lerovandó hálánkat azok iránt, kik életükkel áldoztak a honért; s megkoszorúzandó dicső emléküket, kik példát nyújtottak nekünk, miként kell élni és halni tudni a hazáért. Legyetek áldva ti névtelen hősei a nemzetnek, s véráldozatai a halhatatlan szent igazságnak, kik nem lesztek elfeledve soha ! Kiknek kardjai itt villogtak mint megannyi bosszúálló Isten czikkázó villámai ! Kik itt váltottátok meg véretekkel a haza nevének dicső emlékeit! Kik itt tanítottatok meg bennünket lelkesedni tudni a hazáért s az emberiség szent eszmééért, midőn saját véretek és éltetek feláldozásával mentettétek meg az utókornak a hazát! 38 év elteltével nem csak azért jöttünk ide, hogy megkoszorúzzuk dicső emléketek szobrát, hanem hogy evvel együtt itt az Isten nagy ege alatt megfogadhassuk, hogy valamint szándok úgy tettben is mindig hű követőik leszünk a haza és emberiség iránti szeretettől fellángolt kebletek érzelmeinek, s hogy az általatok mireánk örökségben hagyott szent eszmék élni fognak sziveinkben addig, a meddig magyar szív dobog. Legyen e föld honszeretett és vértanuságtok szentelt földje ! Viruljanak e környéken a vérvirágok, s mi megyünk örök hálakönnyeket sírni rájok és fogadjuk emlékeitekre, hogy az általatok megkezdett nagy munkát folytatjuk s lerójuk hálánkat irántatok, a kik a haza iránti szeretettől, átható győzelem reményének égi mosolyával halvány arezotokon zártátok le elhaló szemeitek fényét itt, ahol zavartalanul aluszszátok örök álmotok s nyugton pihennek itt elhullott testi maradványaitok a haza felszabadult szent földjében. Ékesítsük fel e sirhantokat az ide lerakott virágfüzéreken felül, a haza és embertársaink iránti önzötlen szeretetünkkel és egészítsük ki a hőseink vérének elontása s éltük feláldozásával félbenszakadt nagy munkát. Akkor azután ők még onnan távolról, azon ismeretlen mesz- szelévő, eszményi hazájukból is áldani fognak bennünket, mivel látják hogy nem hiába ontották drága vérüket a hazáért, mert az utódok bevégezték azt, a mit a dicső ősök megkezdettek. Fogadjuk meg itt, hogy a mit tőlük tanultunk önzetlen feláldozásban, azt tettben és lélekben is hirdetni fogjuk, s ha még egyszer a haza és az emberiség szent ügye azt kívánná, hősi példájukat még a pusztító harezok közt, a küzdelem vérmezején is követendjük, mert mint hazánk nagy költője, Berzsenyi, mondja :
