Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-07-10 / 28. szám
mutatott fel, a jelen tanévvel feloszlik. Ezen a gyűlésen constatálta az iskolaszéki elnök, hogy az évi vizsgák igen jól sikerültek, mi a tanítók ügybuzgó- ságának tudható be és az iskolaszék örömének — az elért eredmény fölött — jegyzőkönyvileg adott kifejezést, lelkesítve a tanítótestületet hasonló sikerekre. Tudomásul vétetett a házi szegények intézete alapjának kezelését illető leirat, melyben tudatik az iskolaszékkel, hogy az alap az egyházmegyei alapítványokkal hasonló módon fog kezeltetni és a segélyezendő szegények felvételét, a segélyezési összeg megalapítását egy négyes-bizottság fogja eszközölni, melynek tagja a két plébánoson kívül a gondnok és az iskolaszék által jelenleg Meiszner János úr személyében megválasztott bizottsági tag. — Jóváhagyatott az egyházmegyei főhatóság által a közel múltban épült díszes iskolaház költségeinek födozésé- hez szükségesnek jelzett 2300 frtnyi kölcsön felvétele, valamint elfogadtatott Lencsó Sándor iskolaszéki tagnak azon indítványa is, hogy az iskolaépületek az iskolaszék nevére Írassanak ; ezen telekkönyvi átíratásnak a kieszközlésére bizottság lett kiküldve. — Végül Grosz Emilia felv. tanítónőnek, úgyszintén özv. R á k ó c z y Ferencznének, ki a női ipariskolában a kézimunkát tanította és Ulrich Károly tanítónak, kik intézetünket a jelen tanév végeztével elhagyják, buzgó és szorgalmas fáradozásaikért az iskolaszék részéről jegyzőkönyvileg köszönet nyilváníttatott. == Primiczia. Trümmer Ferensz, a hittudományok borostyánosa, ma d. e. 10 órakor mutatja be első sz. mise áldozatát az Úrnak a felső-városi plébánia templomban. A manuductori tisztet ngys. V i r t e r Lajos kanonok úr vállalta magára. A sz. beszédet Révész István dunakeszi helyettes-plebá- nos tartja. = Sipo« Imre sándorfalvi plébánossá lett Pallavicini őrgrof mint kegyúr által kinevezve. = Rendőrségünk figyelmét felhívjuk az újabban ismét divatba jött „csúzlikra.“ A csúzlista- gyerekek nem ismerve embert, nem ismerve állatot egyformán nyugtalanítják a járó kelőket és az állatokat. E sport-üzésben különösen kitűnnek a „faze- kas-utczai“ diákok. Nem lenne kár őket rÖvidebb pórázra fogni. = Nem kis megbotránkozást szült Kirch- berger János temetésén azon elszomorító eset, hogy amidőn a koporsót az udvaron álló ravatal-félére rátették: az egészet elöntötte a kifolyó geny, — sőt mi több, midőn a gyászkocsira föltették s a kocsi megindult: az egész utón a szóteljes értelmében folyt a bűzös nedv. Ebben a rettentő hőségben még a kárbolsavról is megfeledkeztek az orvos urak, holott a halott-kémnek kötelessége lett volna megparancsolni, amennyiben vizibetegségben elhunytról van szó, hogy legalább a koporsót szurokkal beöntessék az elhunythoz közel álló rokonok. De, úgy látszik, erről megfeledkezett a halottkém. Fájdalom, ná lünk minden megjárja. Még az is ami a Gasparik- utczában történik! A nevezett utcza rendezése közgyűlésiig elhatároztatott, s mit tapasztalunk mégis? Az u. n. ,Makk hetes“ előtt ott „diszlik“ a miazmákkal telt posvány, amelynek tisztántartásáról és rendbehozásáról csak is a jó Isten gondoskodik akkor — amidőn egy jó esőt ad. De most még eső sem esik. Mi lesz velünk ? = Egj’gyel kevesebb „váexi polgár.“ Dr. Kosztka Emilnek, aki párosviaskodás miatt a helybeli állam-fogháznak hosszabb ideig lakója volt, kegyelem útján büntetése egy részét elengedték. Pénteken este hagyta el városunkat. = A következő meghívót kaptuk : Meg- hivó. Van szerencsém a váczi izr. status-quó iskolánehezére esett minden elhallgatás nélkül és nyíltan jutni el a czélhoz ; a különböző, de erélyt szükséglő vállalatoknál mindenkor habozó volt; ma azonban, ezerszer inkább, mint máskor, szorongatták őt ama következések, amelyek a legközelebbi órában bekö- vetkezendők lesznek. Az a nyugodt elhatározás, amit Ármin tanúsított, féiemlité meg őt mindenek fölött, — félt fiától, aki nyugodtan állott előtte, s nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy akar kérés, akar dorgálás által megingadható legyen. Legjobban szeretett volna a báró visszavonulni e döntő pillanatban ; de ez már lehetetlen volt. A nyomasztó szükség a végletekre kényszerité ; elhatározását érvényesítenie s Ármint fel kelle világosítania. De ezen folvilágositás alatt nem mert fiának bátor és nyílt szemeibe nézni, hanem félénken süté le szemeit, miközben szárazán és szagatottan mondá: — „Természetesen . . . nem kívánom tőled, hogy oly valamit Ígérj, amit nem tudhatsz bizonyosan. Nem lesz könnyű dolog, hogy leleplezzem előtted ezen szégyenletes ügy mibenlétét; de meg kell történnie. Fiaimnak tudniok kell, hogy’ s mint állanak családi ügyeink ? Egyszóval : a legkínosabb, a legnyomasztóbb helyzetben vagyok ; igen, megvallom, a tönkre- jutás szélén állok; de te, Armin, segíthetsz rajtam. Nehány nap múlva egy nagyobb váltó-adósságom válik esedékessé. Minden rendelkezésemre álló eszközt megmozdítottam, hogy pénzt szerezzek; nem sikerült és nem is fog sikerülni. Jószágaim el vannak adósodva, rájuk még a legcsekélyebb összeget sem vehetem föl kölcsön. Hitelem megszűnt, — el vagyok veszve, ha te nem segitsz rajtam.“ A báró emez őszinte vallomása különböző benyomást gyakorolt a két fiúra. János egész lényében megrendült; ajkai rángatóztak s benső részvéttel nézett atyjára, aki összeesve ült székében s alig mert fölnézni; János megragadta atyja kezét, á gyöngéden megszoritá. — „Nyugtasd meg magad atyám“ mondá benső nál következő sorrendben tartandó záró-vizsgákra tisztelettel meghívni. I. A. és B. osztály f. hó 10-én d. e. 9—12-ig. II. osztály f. hó 11-én d. e. 9—12-ig. III. osztály f. hó 13-án d. e. 9—12-ig. IV. és V. osztály f. hó 14-én d. e. 9 —12-ig. Befejező ünnepély f. hó 16-án d. u. 4 órakor. Vácz, 1887. július hó 1-én. Az izr. status-quó iskolaszék elnöksége. = .Közgyűlés. Folyó hó 10-én reggeli 9 órakor a „Curia“ nagytermében tartandó zsellérerdői közgülésre tisztelettel meghivatnak az érdekeltek. Tárgy: a megye közigatási bizottságának határozata folytán az adóügynek rendezésére kiküldendc bizottsági tagok megválasztása. Vácz, 1887. julius hó 6-án. Olgy ay János jegyző. = Köszönet nyilvőiiiíás. A mostoha idők, kedvezőtlen körülményeknél fogva igen szűk anyagi helyzetbe jutott szegény helyi sz. Ferenczrendi kolostort az irgalmas Isten megvigasztalni akarván, dr. K o v á c h Pál pápai praelátxxs s őrkanonok ur ő mlga személyében kegyes szivü jótevőt adott nekik, midőn a jóhirü, ügyes mülakatos, Or sz ágh József ur által 600 írton, igen czélszerü toronyórát csináltatott, mely a múltkor helyére föltétetvén, jól, pontosan jár és hangosan üt. Köztudomású, hogy e kegyes lelkű főpap a székesegyházi és felsőplébániai toronyórákat is ugyanazon mülakatos által, a maga költségén csináltatta, a közönség nagy kényelmére, mely valahányszor ezen órák kedves hangú ütéseit hallja nemcsak arra gondol, hogy az idő gyorsan halad fölöttünk, s azért annak minden perczeit lelki üdvünk érdekében használnunk kell; hanem egyszersmind arra is figyelmeztetnek mindenkit, hogy a nagy jótevő ő mlga iránt forró hálákat rebegve, drága életére buzgó imáikban az Isten áldásait leesdjék s mindig emlékükben hordják a nagylelkű, ritka jótevő főpapnak kedves nevét, aki oly nagyszerű jótettekkel mutatta ki hőn szeretett szülő-földje, ezen nemes, ősi Vácz város iránti kegyes hajlamát, kedves földiéi iránti szeretetét. A helyi sz. Ferenczrendi kolostor hálás szivü szerzetesei ezennel a nyilvánosság előtt is, a legforróbb köszönetét re- begik a kegyes szivü s áldott lelkű főpapnak e szép adományáért, sz. miséikben, imáikban buzgón könyörögnek a Magasságbelinek, hogy e nagy jótevőt itt e földön minden kívánt lelki és testi áldásokkal, ott az örök dicsőség hazájában pedig a mennyei, végnélküli boldogsággal jutalmazza meg! Karcsú A. Arzén. = Értesítés. Ezennel tudósítom igen tisztelt előfizetőimet, hogy „Vácz város története“ czimü müvem 8-dik, vagyis utolsó kötete már a sajtó alatt van s 14 iv kinyomva, és így nemsokára ezen terjedelmes Monographia befejezve lesz, melyből ezen becses lapok a „C s a r n o k“-ban mutatványokat fognak közölni az érdeklődés felköltése végett is. Karcsú A. Arzén, a helyi sz. Ferenczrendi kolostor főnöke. == Pestmegye évnegyedes nyári közgyűlését e hó 11-én és a következő napokon a megyeház nagytermében fogja megtartani. = Pliylloxérás szőlleink felvétele dézsmavált- sági és más állami tartozások leírásba hozása végett megtörtént. Tiz álló hétig dolgozott az ügyben Funk Gyula m. kir. pénzügyi titkár mint kiküldött minis- téri biztos, s csakis íáradhatlan szorgalma és buzgalmának köszönhető, hogy ezen óriásinak nevezhető munkát ily rövid idő alatt városi polgárságunk érdekeinek és a helyi viszonyok igényeinek teljesen megfelelően befejezhette. A munkálatokra vonatkozó iratok tegnapi napon adattak postára, ugyanakkor távozott el városunkból a derék titkár is. Remélleni lehet most, hogy városunk legszegényebb népét terhelte s a járadékon kivül 46000—50000 forintig terjedő dézsmaváltsági tartozás felsőbb helyen a legrövidebb idő alatt leirásba fog hozatni s igy városunk érzéssel. „Még kell módnak létezni, amelylyel rajtad segíteni lehet. Fiaid állanak oldalad mellett ! Ármin és én ; mi ketten el fogunk követni minden lehetőt! Armin is úgy gondolkodik, mint én. Nincs áldozat, amelyet számodra meghozni készek ne lennénk.“ Meg volt győződve, hogy nem Ígért lehetetlent; midőn azonban Árminhoz fordult, hogy attól szavainak megerősítését várja : nyomasztó kétségbe jutott. Az atyának — János oly mélyen megrendítő — szavai Árminra a legcsekélyebbb benyomást sem látszottak tenni; ugyanezen hideg, nyugodt komolysággal nézett összeesett atyjára, mint aminőt ez egész elbeszélés alatt tanúsított. Armin nem ijedt meg, s nem is volt meglepetve. — „Már régen sejtettem“ szólt egész nyiltan, „hogy ide lyukad ki a dolog; de gyorsabban történt, mintsem gondoltam. Félek atyám, hogy még én sem menthetlek meg ; hogy reményed, amely segélyemre számított, meg fog csalni. Kész vagyok arra, hogy anyai örökségemet átengedjem . . . .“ — „Nem, nem; ezt nem kívánom!“ kiált a báró figyelve s félbeszakítva fiának beszédét. „Ez nem óvna meg a tönkrejutástól! Mit érne tízezer tallér! Egy csepp az égő parázsra! “ — „De — vágott közbe János — a nagy atyám után maradt örökség!“ — „Az érinthetetlen !“ szólt a báró. „Nagyatyád végrendeletében oly erősen lekötötte ama tőkét, hogy neked, mig szüleid élnek, nincs a fölött rendelkezési jogod. Oh! ő már jó eleve látta, hogy mily sors lesz majdan osztályrészem. Lehetetlenné akarta tenni, hogy segithess atyádon. Végrendelete megváltoztathatatlan. Nem segíthetsz rajtam szeretett Jánosom ; pedig tudom, ha teltetnéd, örömmel válalkoznál reá; s hogy elérhessed e czélt : semmi áldozattól sem riadnál vissza. Sorsom megváltozása egyedül Ármintól függ. — „Mit kívánsz tőlem?“ kérdé Armin. — „Áldozatot semmi esetre sem !“ válaszolá a ismét oly tehertől menekül, mely mint papiroson figuráié összeg számtalanszor volt oka annak, hogy a városra a sok költséggel járó felelősség kimondatott s pénztárunk terhére költséges állami végrehajtók küldettek ki. A mi azután annyival is inkább kikerülhető lesz, mert a dézsmaváltságon kivül 1/3 és */3- részben egyéb kincstári tartozások is törlésbe fognak hozatni. — Éljen a derék titkár. = Jégkíirfelvétel. A folyó évi május hó 17-én városunk határában pusztított jég által okozott kár felvétele múlt csütörtökön Funk Gyula pénzügyi titkár által Fóthy Gyula városi derék számvevő jegyzőnek közbenjöttével megtörtént s a becslés alapján remélhető, hogy a károsultak tetemes adóelengedésben fognak részesülni. = A bácskai és papvölgyi szőllőtulajdo- nosok f. hó 10 én délelőtt 10 órakor a „Szarvas“ nagytermében közgyűlést tartanak. A közgyűlés tárgya : elnöki jelentés ; számvizsgálók jelentése ; költségvetés ; indítványok. = Ismétlöórák. Vörös Ferencz tanító a szünidő alatt ismétlőórákat tart igen mérsékelt tandij mellett úgy a délelőtti, mint a délutáni órákban ; háznál vagy házon kivü'. = Áthelyezések. Baksay Károly dorozsmai segéd-lelkészt püspökünk ő excellencziája püspöki szertartóvá nevezte ki. A két uj misés-pap egyike, Trümmer Ferencz segéd-lelkésznek Baghra, Varga József pedig Romhányba; Petróczi József szerpap Kecskemétre; Igaz Péter Nógrádból Ivosdra; Rov- nyán Gábriel János K.-Sz.-Miklósról Nógrádra; Bakó István Szentesről Jobbágyiba administrátor- nak; Pelczer Béla Lőrinczibe; Droppa Károly Romhányból Kun Szent-Míklósra helyeztettek át. =- Á lakbérrel és a regáléval bíró vendéglőkre vonatkozólag alkotott szabályrendeletek a belügyminisztériumtól jóváhagyólag megerősítve visz- szaérkeztek. = Elhunytak e hét folyamán : Kirchberger János 66 éves, májrák ; — Branda György 3 hónapos, idült bélhurut; — Ismeretlen nő 60—65 éves, szándékos vizbefulás ; — Jarmer Leopoldina 23 éves, tüdő vész ; — Vesszich Erzsébet 67 éves, végelgyengülés ; — Bartos Margit 12 éves, tüdővész ; — Bálint János 17 éves, tüdővész; — Divicsek Károly 51 éves, idült agyhártyalob. = 50.000 forintra rúg a Kincsem-sorsjáték főnyereménye, melynek még ezenkívül 4874 nyereménye van, s ez által rendkívül kedvező nyereménykilátást nyújt, miért is el nem mulaszthatjuk t. olvasóink becses figyelmét e sorsjátékra különösen felhívni. Nyilt-tér. Nem mindenkinek van módjában sok pénzt költeni, épen ezért idejekorán legyünk elővigyázók. Mind azok, kik sűrű vérüek s e miatt bőrkütegekben, vértorlódásban, aranyeres bántalmakban stb. szenvednek, ne mulasszák el a tisztitó kúrát, mely által testök friss egészségben tartatik fönn, s az egész kiadás naponkint csak kevés krajezárba kerül. Szerezzék meg az erre való legjobb szert: Brandt R. svajezi labdácsait, egy doboz ára 70 kr. a gyógyszertárakban, s figyeljék meg a Brandt R. névaláírását. Szülök ügyeimébe. A mai naptól kezdve leány-gyermekeket kézimunka tanításra és egyébb tantárgyakban való oktatásra szívesen elfogad a t. ez. szülők várakozásának mindenben megfelelőleg Potóczky Berta, oki. tanítónő. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: VARÁZSÉJI GUSZTÁV. báró. „Amíg engem megmenthetsz : saját szerencsédnek is kovácsa lehetsz. Itt az ideje, hogy a nyugtalan vándor élettel fölhagyj és családitűzhelyet alapíts. Javadra lemondok alsó és felső Lőzenről. E két uradalom elég nagy arra, hogy kielégítő foglalkozást nyújtson a derék gazdának. A Lőzen-kastély méltó székhelye lehet egy Anthold bárónak, s maga a berendezés is elég arra, hogy egy fiatal asszonyt minden szégyen-vallás nélkül oda bevezess.“ — „Ah — mond elborult arczkifejezéssel közbe vágva Armin — most már kezdem a dolgot pedzeni! Azt kívánod ugy-e bár, hogy megnősüljek ? Természetesen gazdag, igen gazdag leányt vegyek feleségül. A meny hozománya torleszsze aztán Anthold báró adósságait ! Bizonnyára a keresés fáradalma alól is fölmentettél, s gondoskodtál már részemre egyről?!“ A báró e beszéd hallatára kényelmetlen helyzetbe jutott; nem mert fiára nézni, de azért barátságosan mondá : — „Mindenesetre, Armin, mindenesetre! Oly szerencsés voltam, hogy számodra ép oly igézőén szép, mint müveit és szeretetreméltó ; ép oly szellemes, mint . . . .“ — „Dúsgazdag leányt és a többi!“ folytatá Ármin, megelőzve atyja szavait. „Miért vettél fáradságot magadnak, hogy minden más tulajdonságát kikutasd : nem nagy jelentőséggel bírhatnak azok a te tervedre! Gazdag leányt szemeltél ki nekem : ide lyukad ki a dolog ! És, ha szabad kérdenem, ki légyen ama hölgy, aki gazdagsága révén akar férjhez és bárói czimhez jutni ? Előre fölteszem természetesen, hogy te, az ép oly müveit és szeretetreméló ; az ép oly szellemdús, mint gazdag leány beleegyezéséről bizonyos vagy !“ — „Armin, te megszomoritasz gúnyolódásaiddal! Nem atyai kötelességet teljesitettem-e akkor, amidőn jövendő boldogságodat voltam elhatározandó ?“ (Folyt, köv.)
