Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Ne ócsároljuk a távozót és ne örüljünk az uj jövevénynek. A távozónak már voltak rosszabb, gonoszabb és kártékonyabb elődei is, az uj jövevényt, pedig még nem ismerjük.

Az uj év napja e szerint az elmélkedés és a számatlás napja. A kereskedő lezárja üzleti könyveit, elkészíti a nyereség és veszteség mérlegét; a gazda is számot vet magával; mindenki visszapillant múlt évi működésére és telve jó reményekkel tekint egy szebb jövő felé.

Mindenkibe uj életet önt, mindenkit tettre serkent a jövőbe helyezett jó remény, egyedül a hírlapírók, a nemzet napszámosai élnek a rideg jelennek. Ismerik zord helyzetüket, tudják azt, hogy munkájuk mindenütt hálátlansággal találkozik és mindez nem riasztja őket vissza nehéz pályájuktól. Tudják kötelességüket és elismerésre nem számítva kettőzött erővel látnak uj és nehéz munkájukhoz.

A mai napon mi is vissza tekintünk múlt évi működésűnkre. Tegyük szivünkre kezeinket, valljuk be legszigorúbb bírónk, önmagunk előtt, miként használtuk fel az elmúlt év lepergett napjait? A visszapillantás teljesen megnyugtató. Ha valaha, úgy ezúttal merünk önérzetes büszkeséggel visszatekinteni múlt évi pályafutásunkra, mert hivatásunkat híven és pontosan töltöttük be. Mellettünk szólnak azon korszakalkotó változások, melyeken városunk a múlt évben átesett. Lapunk mindig fennen lobogtatta azon zászlót, melyre a kor uralkodó eszméi: a reform és haladás vannak felírva

Tudatában voltunk annak, hogy városunk is azon vidéki városok közé tartozik, melyekben még a régi slendrianizmus, könyelmüség és rendetlenség uralkodik és melyekben a csínra és haladásra éppen semmit sem fordítanak.

Ezekkel szemben elég, ha városi atyáinkat, az évtizedeken át tartott lethargikus álmukból fel tudtuk verni és községi életünket a gyökeres reformok útjára terelni.

És ha most visszapillantunk a lefolyt év eseményeire: oly tényekre találunk, melyek minden várakozásunkat fölülmúlják. Felemelt homlokkal és az öröm egy őszinte érzetével konstatálhatjuk : hogy életképes erő és akarat lakozik bennünk és hogy eddigi elmaradottságunk mulasztásait nem csak helyrehozni akarjuk, de azokat helyre hozni is tudjuk.

Első sorban a váczi káptalan kezdte meg városunk csinosodására irányult nemes munkáját a Curia kiépítésével ; egy régen érzett hiányon segített, azáltal, hogy a városunktól távol tartott Thália papjainak is menedéket nyújtott és a Curia nagytermét oly díszesen alakitatta át, mely a vidéki városokban ritkítja párját. Ez mindenesetre oly tény, mely szintén tanúságot tesz arról, hogy a káptalan mennyire hordja szivén városunk jövőjét.

Tanügyünkben lényeges és úgyszólván korszak alkotó fordulat állott be az által, hogy a Szt. Miklós téren egy a kor igényeinek megfelelő leányiskola emeltetett.

Ez is oly tény, mely a jövőben fogja megteremni üdvös gyümölcseit.

Járdáink helyreállítása is a múlt évben kezdetett meg és remélhető, hogy ezen év folyamán városszerte lesz végrehajtva. Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy az utczák és közterek kövezésének kérdése is végleg el van döntve, a mennyiben e czélra oly jelentékeny összegeket szavazott meg képviselő testületünk, hogy azok gyökeres javítása már a közel jövőben remélhető.

Különben képviselő testületünk elismerésre méltó tevékenységgel működött a lefolyt évben.

A vásári rendtartás, a házalás kortudatlan asszony, ki azt hiszi, hogy már mindenhez ért, ábrándos összehasonlításokat koczkáztat a hősnő és saját élete, férje és a regényhős egyénisége között. Miért is számolna a bájos olvasónő azzal a körülménynyel, hogy a regényíró az embert és annak tulajdonait egy fokkal magasabbra állítja regényeiben, mint a hogy azok az életben állanak.

Nem akarok önnek kellemetlenséget mondani, ha t megkérem, figyelje meg barátnőit, ba valamely regényt vagy színdarabot választanak. Első tekintetük a személyekre esik és elégedetten kezdik meg a regényolvasást, ha a szereplők között grófokat vagy bárókat vettek észre. Gondolataikban egymás mellé helyezik és összekeverik a szív örömeit a fényűzés érzéki gyönyöreivel, az eleganczia csillogását az érzés nemes édességével. A mai modern fiatal asszony azt hiszi, hogy a holdsugárnál égbe szállt sóhaj, az a romantikus hosszú és néma Ölelkezés, a szemben csillogó köny, mely a kézben tartott kézre esik, az a lélekemelő epekedése a szívnek, a szerelem részegítő mámora: el nem lehet a magas kastély balkonja, nagy futó szőnyegek, velenczei tükrök, fényes kárpitok, magas boltozatos ágyak, villogó drága rubintok és gyémántok, ügyes inasok kék vagy piros egyenruhája nélkül.

Csoda-e tehát, ha a fiatal asszony föl akar tűnni. Csábítja, vonzza minden, mi divatban van. Chik a női szív első kívánsága -r- és ha e szív üres a legutolsó is.

A nő, ki a chik magaslatára emelkedett, rohamos és ideges életmódjában minden dolgot e fogalom szellemében ismer föl és különböztet meg. Nála minden chik, vagy nem chik.

És, mint Claretie mondja: „nem csupán a divat, nemcsak az öltözék, a kalap, keztyü, ruha és kelme, hanem a könyv, melyet olvasni, a színdarab, melyet hallgatni, a czukorkák, melyekkel kinálgatni, a vélemény, melylyel bírni kell: mindez menthetetlenül chik dolga.“ Finom érzékkel kipuhatolja, hány órakor kell sétálni menni, kit kell ebédre meghívni, kilátozása; a fogadók, kávéházak és kávémérésekről, a fuvarosokról, a kéményseprőüzletről és a zsib árusokról szóló szabályrendeletek, városunknak számos és rég óhajtott bajait orvosolták ; azáltal pedig, hogy a 60.000 frtos városi kölcsön ügyet realizálta és azt teljesen megvalósította : a várost régi csip-csap, de azért mégis jelentékeny terheitől szabadította meg ; helyreállította az egyensúlyt a város háztartásában s közpénztárunk at a mindig fizetni képes pénztárak nívójára emelte. — A megalkotott lakbérleti szabály- rendelet által — mely már Gyertyaszentölő napján lép életbe — Budapest lakossága előtt városunk kapuit teljesen megnyitotta, a mennyiben rendezett és a fővároséhoz hasonló lakbérleti viszonyokat teremtett meg. S ha még megemlítjük azt is, hogy a fogyasztási adókezelést a vállalkozók kezéből kivette s azt városi közegek által határozta kezeltetni : ismételten csak azt mondhatjuk, hogy képviselő testületünk a lefolyt évi működésére büszkén tekinthet vissza, mert az ó-év kincseit a lehetőségig kizsákmányolta s önelégülten foghat további alkotásaihoz a legközelebbi jövőben.

Nyomasztó adó ügyünk is rövid idő alatt rendezve lesz, amennyiben leszámolás folytán a régi hátralékokból mintegy 20.000 irt terjesztetett fel leírás végett; az állandó színház építése és a tervbe vett csatornázás is legközelebb várnak már megoldásra, ezek mind oly tények, melyek erős hitet és reményt keltenek fel bennünk városunk jövő haladása, fejlődése és a kor színvonalán álló városokhoz való felemelkedése iránt.

Egyáltalán a lefolyt esztendő városunkra nézve szerencsésnek mondható és méltó befejezést nyert Schuszter Konstantin kassai püspöknek, egyház megyénk kormányára történt kineveztetése által. Ez oly esemény, mely városunk minden polgárát örömmel töltötte el, annyival is inkább, mert Schusz- ternak eddigi székhelyén az egyház, a haza és közművelődés terén szerzett hervadhatlan érdemei reményleni engedik, hogy áldásos működése városunkban is hosszú időn át lesz emlékezetessé.

De azt, ami mellett már évek hosszú során keresztül küzdünk, a lefolyt évben sem tudtuk elérni, t. i. reformálni társadalmi viszonya inkát.

Társadalmi életünk most is zilált. Versengés, kielégithetlen ambiczió szülte viszály, éretlen ellenségeskedések tönkre tették társadalmunkat. — Ha egyleteink beléletébe tekintünk: mindenütt zavart, ellenségeskedést tapasztalunk, pedig ezen egyletek volnának leginkább hivatva a régi nemzeties szellemet, a jó egyetértést és harmóniát helyreállítani.

Emellett városunk társadalma mindig egyoldalú volt. Itt a társadalom részéről más irányú fellépés, mint legfeljebb a társas mulatozás előmozdítása, még alig volt tapasztalható. Meg kell nálunk is a társadalom kebelében érlelődni azon gondolatnak, hogy a társadalom a második nagy faktora a közélet előbbre vitelének. Hogy nemcsak kedélyeskedés és mulatozás az, a melynek a társadalom szolgálatokat tehet, hanem komoly és nemes czélok is azok, a melyek soha, vagy csak nagyon hosszú idő múlva valósittatnak meg, ha a társadalom érdekükben nem tesz és nem fárad. Pedig nagyon sok becsületes és munkás tagja van társadalmunknak, a mely tagok egyéni érdekeiknek teljes szolgálata mellett még nagy és fontos szolgálatot tehetnének a jelennek és a jövő időnek is.

Ha a közélet fejlődését kívánjuk, akkor rá kell

nek köszönését, hogy és mint kell fogadni, vagy nem fogadni. Kémkedik, kutat, hogy a társadalom előkelőségei milyen bálokba mennek, tekintet nélkül arra, hogy azon a bálon ő úgy sem fog mulatni, míg más mulatságon kedélyesen és kényelmesen érezné magát. Féltékenyen figyel minden lépésére ; a szomszédasz- szonyhoz, ki nem chik, csak úgy megy be néhány t perezre, és akkor is mindig siet, hogy ne kelljen leülnie, mely esetben ez valóságos látogatás számba jöhetne. Ez a nem chikkes szomszédasszony még képes volna eldicsekedni, hogy vele milyen jó barátságban él. Annál inkább szeret azzal a gőgös úri asszonynyal, azzal a megtestesített unalommal egy páholyban ülni. Persze, hogy azért a lemondásért dús kárpótlást nyer, a mennyiben a zártszéken ülő fod- rászné ezt észreveszi és bizonyára másnap e kitüntetést városszerte terjeszteni fogja. Vagy mit bánja ő, ha a város arszlánainak legkiállhatatlanabbja kiséri sétáin, ha csak másnap — ami szintén chikkes dolog — arról krónikáznak, hogy a menyecske rossz fát tesz a tűzre. Mit is gondol ő azzal, mikor most az a kérdés: chik vagy nem chik.

Megmondom asszonyom, hogy az úgynevezett chik nekem mennyire imponál. Ismerni vélem a részleteket, az elemeket, melyekből nagyrészt össze van tákolva. Tudom, hogy mit keressen az ember egy világ asszonyában, ki azonfölül rendesen még el is van kényeztetve. És van-e rosszabb nevelés a kényeztetésnél ? Mi máskép közelednek, mi máskép társalognak a férfiak egy egyszerű természetes nővel és mi máskép, mennyi hízelgő előszeretettel mulatnak a férfiak egy chikje folytán felkapott úri dámával. E társadalmi ferde nevelésnek, e csalfa iskolának meg is érik a maga gyümölcse; a világi hölgy, tele ruha, fele fejkötő. Mesterkélt sugaraknál tenyész, mesterkélt nyelven szól, mesterkélt virággal díszíti magát, mesterkélt szivvel szeret. Olyan e társadalom, mint a deszkák világa. Ha sorsába tekinthetnénk, hány beláthat!an titok lenne világos egyszerre, hány meglepő dráma fejlődnék ki. Képzelje csak, ha előadáskor

mutatni a társadalomra, melynek a közélet fejlesi sében nagy és fontos szerepe van.

ügy hiszszük, hogy amit a múltban elém nem sikerült, azt a jövőben fogjuk elérni s en reményében kívánunk az uj évre minden jót!

Városi és vidéki hírek.

= újévet kívánunk lapunk mindéi

olvasójának és lapunk összes munkatársainak. 4 = Hötrálékos előfizetőinket felkérjük! hogy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szi! veskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be.

= I>r. Schuszter Konstantin püspökünk ő nagyméltóságát uj évtől kezdve lapunk előfizetői sorában üdvözölhetjük. --—

= l*aj»szentelés. Jóllehet az évenkénti papszentelések rendszerint júliusban szoktak végbemenni, de tekintettel két segédlelkészi helynek szükségessé vált betöltésére Neszveda István felszentelt püspök és káptalani helynök Léska József és Niedermann Márton negyedéves hittanhallgatókat a püspöki rezidencziában levő kápolnában, deczember hó 28-án — kivételesen — áldozárokká szentelte fel.

= A püspökség átvétele. A püspökségi javaknak az időközi kormányzattól való átvétele az uj püspök ur részére, az uj év első napjaiban fogja — a szokásos eljáró bizottság közbenjöttével — kezdetét venni ; melynél az átvevő püspök ő nagyméltóságát annak megbízásából Dr. Szivák Imre orsz. képviselő uradalmi ügyész fogja mint teljhatalmazott képviselni.

= A süketnémák karácsonya. Deczember hó 24-én esti 6 órakor tartá a siketnémák helybeli kir. intézete szokott évi karácsonyfa ünnepélyét. — Fekete Károly igazgató megnyitó beszéde után P i v á r Ignácz intézeti hitoktató ünnepi szent beszédet tartott a növendékeknek, kik a hitoktató beszédét szóról-szóra utánna mondották és annak jelentőségét teljesen meg is értették. A sz. beszéd tartalmát az angyalok üdvözlete képezte. — A terem közepén volt felállítva a nagy s igen diszes karácsonyfa, megrakva szinig csecse-becse dolgokkal, ezernyi gyertya lánggal, a körben felállított asztalok pedig dió és süteményekkel. — Ezután osztályonkint a," ajándékok osztattak szét, a gyermekek óhajtása ?i előzetesen kitudakolt kívánságaik szerint. Az aján-1 dék tárgyak könyvekből, egyéb közhasznú tárgyak-' ból s az apróság számára pedig különféle játékszerekből állottak. — Volt öröm, ujongás, leirhatlan. A gyermekek az ünnepély után még hosszabb ideig egymás közt játszottak, míg végre a nap örömei. 3 izgalmaitól kifáradva, boldogan tértek nyughelyük'- A föl Iái és vidék fi vörös-kereszt eg let karácsony másodnapján tartotta rendes évi ki; gyűlését S o m h e g y i József pápai praelátus élne lete alatt. Ez aránylag nem nagy községben 93 tag/ van az elnök buzgalma folytán virágzó egyletm,

A gyűlésen közfigyelmet keltett S z e d o g 1 a v i Ferencz mogyoródi plébánosnak az országos vörf f kereszt egylet működésének deczentralizácziójára irányuló és az országos közgyűlés elé terjesztendi indítványa.

= A helybeli kir.állainfogházbau decz hó 29-én kezdette meg büntetését Dr. Kosztka Emi fővárosi gyakorló orvos. Kosztka tudvalevőleg eg; párbaj alkalmával ellenfelét lelőtte, amiért az elsi bíróság 3 évi államfogházra ítélte, de ebből a fel sőbb bíróságok egy évet elengedtek.

: Adakozás a városi kör házra. Eg; helybeli tekintélyes polgár, kinek nevét saját kérel mére e helyütt elhallgatjuk, városi kórházunk javí-^

7.r<*3 (j:

a szinpad véletlenül kifelé fordulna és a l°fe/e£ ' szitmény helyett egyszerre csak goromba és vásznakat látnának. A látvány egy transparens túlsó oldalára emlékeztetne, he J káprázat helyét viaszgyertyák pislopó lángj 0, pabélek fojtó szaga váltaná fel. Azt hiszem ^ nevetséges, mint szánalmas lenne a társadalom n nákját szemlélni. Mennyi hiúság, mennyi csel, menj nyi gyűlölet, mennyi unalom és mily czifra ny< moruság !

Ne legyünk egyoldalúak és igazságtalanok, hf nem vessünk egy könyörületes tekintetet az úri dam férjére is. Van eset, hogy sütkérezik a chik dicsősi gének árnyékában és tudatlansággal közeledik a ház boldogság kálváriájához. Legtöbb esetben mig a fé- dolgozik, fárad, sürög-forog, sebtében tesz mindem addig az asszony másokra mosolyog, másokat igf meg, másoknak eziezomaztatja magát, férje szarnál bágyadtságot, ásitozást, sápadtságot, migrainet tart* fönn. Legtöbb esetben ráfogják a szegény férjekr hogy ők ezt így kívánják, nekik ez igy tetszik.^ szegény férj ilyenkor igent bólint a tejével, migjszá vonásaiban bánatos mosoly játszik, szemeiben sov; zavar és meghatottan esdő tekintet ül, mint a me vert kutya szemeiben, melyek égnek bár a kintó de nem szűnnek meg szeretni urát és parancsoltja

Hasztalan és eredménytelenül szánja magát i az ellentállásra. A pipere, a hiúság mindig győző az egyszerűség, józanság és természetesség fölött.

Nem folytatom, asszonyom Látom, hogy sz( szeme panaszos ámulattal és bánatos szemrehányásai telik el. Szemem ott ragad kezén, szép ujjaiu és az kon a csinos egyszerű fegyvereken, melyekkel a te mészet áldotta meg. És megvallom, féltem tőlük air bájakat és kellemet, melyekkel a gondviselés úgy gyenge és mostoha mód árasztotta el a szegény á rázatomat. Féltem tőlük szemeimnek amúgy is r vidlátó világát.