Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-09 / 19. szám
életében ugyan annak boldog haláláért, annak kimúlta után pedig lelki nyugalmáért évenként 4 misét végezni tartozzék, azon kijelentéssel, hogy a következő főpásztorok valamelyike által a két plébánia egyesit- tetnék a jövő időkben, attól fogva a nevezett szol lő, ugyanazon kötelezettséggel azon szerzetesek részére engedtessék át, kiket a főpasztor itt alapitvanyozni szándékozik. E bevallását a főpásztor 174í). okt. 16. tette, melyről az itteni káptalan ezen évi nov. 1-jén az illető okmányt kiadta. (Ld. inter Acta mixta Pa- rochiarum Vac.; Bubla-Regestrum, pag. 4. 230). Ugyanazon püspök az utód nélkül elhunyt és Így ezen főpásztorra mint földesurra szállt 3 szol löt, melyek elseje, a Váczon legjobb bort termő Diósvölgy nevii hegyen, Frank Mátyás es Stcckl János szól lei közt feküdt, a 2-dik Törökhegyen Fcck Márton szőlleje mellett, és a 3-dik ugyanezen hegyen, Herold Miklós szőlleje mellett, az általa Váczori alapjából újon épi- tett sz. Miklós-templomnak hagyta, annak jó karban tartására, oly^ föltétellel, hogy az időszerinti plébános minden évben, és jelesen kántorbőjti napokon egy- egy sz. misét a megholtakért, az adományozó szándéka szerint végezni, és minden egy ilyes miséért a szőllők termésének árából 50 dénárt magának kivévén, ezt a sz. széknek évenkint beterjesztendő számadásaiba bevezetni tartozik. Továbbá a két előbbi szőllő termésének árából pedig, melyek jó karban léteznek, a jelentékenyen elhanyagolt törökhegyi utolsó szőllőt; beültetni és jól helyre állitani törekedjék, hogy idő folytán ezen három szőllő terméséből a sz. Miklós- egyházat jó állapotban föntartani lehessen, Ha azonban a jövő időkben e két plébánia egyesittetnék, azon esetben, ezen három szőllőt már most a nevezett gr. Álthánn M. Károly v. püspök az emlitett teherrel a sz. domonkos-rendi szerzeteseknek adományozza, mikép most a nevezett egyháznak adta, de a 9-ed és 10-ed szedésének sérelme nélkül, ezen bevallási irat erejénél fogva, mely itt helyben 1746. nov. 13-kán kelt (De vineis Parochiarum Vac. inter acta mixta. 2 példánybán van meg a püspöki irattárban). Az 1775. évi, ezen egyház állapotáról Farkas Mihály alsóvárosi kanonok plébános által a felsőbb helyről érkezett rendelet folytán adott értesitvény szerint azonban e templomnak már csak két szőlleje volt meg a négyből, melyek jó termő évben 30 vagy 35 akó bort aduak. Tőkepénze 200 frtot tett, mely összeg Taschl vasárusnál volt elhelyezve. Jövedelmei ezek voltak: 1. a szollőkbő 1, ha jó a termés, 80 vagy legfölebb 90 frt. — 2. A napi alamizsnák és perselyekből 5—10 frt. — 3. Harangozásokból 50, 60, vagy 70 frt is. — 4. A kriptába való temetkezésekből 16 vagy 24 frt. — 5. A bírságokból ritkán jött be 12 frt. — 6. Az alapítványi misék száma tett 50-et, melyekért a püspök uradalmi pénztárnok évnegyeden ként szokott fizetni. — V A mint az értesités mutatja, e templom egyházi ruhákkal bőven el volt látva. — 8. Ide tartozott a keresztény tanitmány gyülekezete, mely 7iem volt még eléggé megerősödött állapotban. — 9. Ide tartoztak: a mészárosok, kőmive- sek, kovácsok, kerékgyártók, takácsok, fazekasok, szíjgyártók, pintérek és német szabók ezéhei, melyek ritkán misézhetnek ; a molnárok újon keletkezett ezé- he, mely nem ad semmit. Ezekhez járulnak az ácsok, kiknek ő fölsége által kiadott szabadalmuk még kihirdetve nincs. — Miséztetnek havonkint. — Különös ünnepélyek nem tartatnak. 1746. febr. 4-kén a biró, jegyző és Tóth János kamarás, a főtdő püspöki helynök előterjesztésére a főpásztor parancsa folytán, az újon épített sz. Miklós templom kántora s liarangozójának ellátását illetőleg kijelentek, hogy e czimen hajlandó a város a közpénztárból bizonyos összeget megajánlani, de csak azon föltétel alatt, ha a fizetéshez a káptalani város is hozzá járul, különben pedig nem ad a püspöki város se semmit. — 1748. évben Geró Mihály kanonok-plébános ezen sz. Miklós-templom harangozójával igy számolt: „Sz. Háromság ünnepétől ezen évi deczem- ber hó utolsójáig volt 224 harangozás, melyekért 30 dénárjával számítva bejött 67 frt 20 dénár, kivévén ezen összegből a harangozót illető harmadrészt, 22 frt 40 dénárt, maradt a templomnak 44 frt 80 dénár. A perselyből bejött 19 frt s 91 dénár; összesen 64 frt 71 dénár. Ezen összegből a templom szükségeire kiadatott 19 frt 82 kr., melyek levonásával maradt a pénztárban 44 frt 89 dénár. Kelt Váczon, 1748. decz. 31-kén.“ Megemlítjük itt, hogy sz. Miklós tisztelete Váczon a régibb időkre vihető vissza; ugyanis azon ér tésitvényben, melyet a főpásztor 1700. évben a váczi egyházmegyéről adott, a záradékban ez áll: „Találok Báthory Miklós váczi püspök által 1505-ben alapított „sz. Miklós oltárnokságát kápolnával. “ — Úgy szintén 1452-ben sz. Ilona királynő oltárnokságának kormányzója volt Albert. — A váczi székesegyház oldalán épült sz. Miklós hitvalló kápolnájának rectora 1497-ben Ujnémeti Mihály mester volt, kinek folyamodványára Ulászló király döntvényt adott ki. (Ld. Bubla-Regestrumot, 2, 8. pag. 23.) — Hogy a kor jámborsága és vallásos szelleménél fogva jóval több altáriák is léteztek, és pedig nem csak itt a püspöki városban, hanem másutt is ezen egyházmegye területén, azt elgondolhatni; de az itt fölhozottakon kívül a többieknek még czimét is eltakarta a síirü homály! . . . Végezetre megjegyezzük itt, hogy a mint 1772. évben a sz. Miklós-templom használaton kívül esett, idő folytán romladozásnak indult és azért már régóta közönségesen csak „rósz templom“-nak neveztetett, 1785-ben már úgy emlittetik, mint gabonatár, mely belülről deszkákból három emeletre volt berendezve és korunkban is különféle, többnyire gabonatárul használták a zsidók, fizetvén érette bérledijt a püspöki uradalomnak. Főkép tetőzete volt, már igen rozzant állapotban úgy hogy a jó karba hozatalára forditandott költséget sok évi bérletdijak sem födöz- ték volna. A környékén játszani szokott rósz gyermekek a kriptába az oldal ablakon át behatoltak s ott több méltatlanságot követtek el; sőt bejártak az ebek is ! De végre e sajnos körülményről az áltál- ellenben lakó kovács-mester Bocskai Venczel úr az illető helyen jelentést tévén, azon oldalablak befalaztatok. Mikép már föntebb emlitők, ezen jó erősre építve volt templom a múlt télen lebontatott, hogy helyén az emeletes római kath. leány-tanoda építtessék föl; a belőle kikerült jó és szolid anyag ezen iskolaház építésére használtatik föl szintén a nevezett építő ezég által. Ezen úgy nevezett „rósz templom“ hát a jelzett czélra lebontatván, kár hogy előbb le nem fényképeztetek, hogy igy nem csak története, de ábrája is fönmaradt volna. — E templom tájékán, a Csi- zinszky-ház irányában, az 50-es években egy közkút is létezett még. — Záradékul megérintjük, hogy ezen házban született az áldott lelkű és szép tudományos- ságu, jelenlegi buzgó alvárosi kanonok-plébános úr, ngos és főtdő Tanács János, 1818. február 5-kén, kit mint a váczi egyházmegye érdemektől tündöklő díszét és a közszeretet s tisztelet kedves férfiát a jó Isten viruló egészségben, szent áldásaival megörvendeztetve sokáig éltessen 1 Éljen ! Karcsú A. Arzén, a sz. ferencz-rendi kolostor főnöke. Ä sz. feliklós-tempiom helyén keletkező római kath. leány-iskola eredete. Azok élén, a kik a nemes és ősi Vácz város elemiskolai oktatását az újabb időben előmozdítani törekedtek, tündöklik egy szép miveltségü és bőtu- dományosságu egyházi férfiú, a ki e téren néhány év alatt sokat lendített és neve e derék város nevelési és oktatási történetében, fényes érdemeinél fogva, mindenkor oly szépen fog ragyogni. E jeles férfiú: ngos és főtdő CsávolszJcg József kanonok úr, a ki született 1843. ápril 10-kén s áldozárrá szenteltetett 1869. aug. 12-kén. 1869 — 1873-ig Kádon a Muzslay úrfiak nevelője volt, aztán az egyházmegyei hivatal püspöki szertartója és igtatója lett; 1874-ben sz.-széki aljegyző s 1875-ben könyvtárnok ; ugyan ezen évben levéltárnok; 1879-ben az egyházmegyei elemiskolák alfelügyelője; tiszteletbeli alesperes és ugyanazon évben a vácz-városi elemiskolák igazgatója és az iskolaszék elnöke; 1880-ban a hittudományi tanintézetben a bölcsészet tanára; 1882-ben püspöki titok- nok és sz.-széki ülnök ; 1883-ban a püspöki iroda igazgatója s 1885-ben a váczi papnövelde kormányzója. Ezen oly nagy tevékenységű, fürge tanügy-barát még mint püspöki titkár, az áldott emlékű' Peitler Antal József váczi püspöknél (1859—1885) szép ügybuzgalmával kieszközölte, hogy ő nmlga, az illető miniszter engedelmével, a sz. Miklós-temp^omot iskolai használatra, de csak is e czélra, örök időkre átengedte. Ezen lebontott templom helyén az első tervezet szerint csak alházat szándékoztak az illetők emeltetni 6 iskola teremkéve], mely épület az anyagon kívül 6800 írtba került volna. Azonban az "istenben elhunyt Virter Bertalan ez. püspök és őrkanonok 10000 frtnyi adománya, és az ezen ügyet oly meleg buzgalommal ápolók gondoskodása megváltoztatta az előbbi tervet, és e helyett egy nagyobb méretű leány-tanoda építése lön elhatározva, mely emeletes fog lenni 8 tanteremmel, s ezek egyike leend az u. n. nagy terem mely 15 méter hosszú és hét méter széles lesz, pedig ezen tanodában 6 elemi és 2 női ipar-iskola. Ezen iskola-épület, az anyagon kívül, tizenegy ezer száz forintnyi összegért Emil és Bonusz ez ég által fog elkészíttetni. Úgy látszik, bog}-' a lebontott sz. Miklós-templom anyaga, az első építési terv szerint bőségesen elég lett volna ezen épület kiállítására, mig az újabb tervezet szerintihez a Gfyürky-féle gyárból csak téglát 50000 et vettek. Megemlítjük itt, hogy némely jó lelkek igen melegen ápolják azon szép eszmét, miszerint közadakozásból egy sz. Miklóst ábrázoló szobor szereztetnék, s az ezen leány-tanoda kapuja fölött, az udvaron vagy a nagy teremben helyeztetnék el, hogy e helyen ily képen az itt létezett sz. Miklós-templom emléke és ezen szentnek tisztelete itt tovább is fönmaradjon. Valamint azt is megérintjük még, hogy ezen római kath. leány-tanoda 7. és 8. osztálya a fönt érintett Virter-féle adomány kamataiból fog fontartatni. — Az alapkő-letétel a szokott szertartással 1886. május 9 kén d. e. fél tizenegy órakor történik meg, mely alkalommal az iskolára adakozók névsora pergamenre írva az alapkőbe tétetik be. És most következzék itt azon nagylelkű adakozók díszes névsora buzdításul és örök emlékül, a kik adományaikkal ezen római kath. leány-tanoda létesítését eszközölték: A váczi egyházmegye 3000 frt, Virter Bertalai ez. püspök 1000 frt, Csávolszky József kanonok, Hegyi Antal püspök titkár 210 frt; Neszveda István tölsz. püspök, nagyprépost, püspöki helynök, Tra- gor Ignácz kereskedő, Újhelyi István plébános 100 frt; Poroszkay Péter kanonok 60 frt; Alberty Fe rencz vasárus, Jung János kanonok, Piufsich Lajos, Szentkirályi Albert, váczi takarékpénztár, dr. Virter Lajos kanonok 50 frt ; Tragot Hermin 45 frt; gr. Crouy Károly, gr. Crouy Károlyné, egyesült kasinó- kör, N. N. Reitter István m. kir. udvari kocsigyáros, Tragor Antal sz. széki jegyző 25 frtot. Argenti Döme kir. tanácsos, Gfyurcsánszky József kiérd, pléb., Marossy Ferencz bor-kereskedő 20 frt; Muzslay Bertalanná, Tanács János kanonok s alvárosi plébános 15 frt; Balás Lajos, Bartoss Imre, Huber Mihály, ipar- és kereskedelmi hitelintézet, Kanda István kanonok és felvárosi plébános, Kresák Ferencz, Mailár József kanonok, Markovics Lázár kanonok, Meiszner Ede, Meiszner János, Meiszner Rudolf, dr. Miltényi Gyula, Benovits János, váczi A.VÁCZI KÖZLÖNY’ TÁECZÁJA. Peitler Rómában. Peitlernek, a múlt esztendőben jobb létre szen- derült váczi püspöknek egynegyed századra terjedő főpásztori szereplése alatt a legemlékezetesebb eseményt azon követség képezte, melynél fogva az 1869. év végén az egyházi zsinaton Rómában részt vett. Peitler nov. 21-én utazott el Váczról Bécs felé, a honnan két napi mulatás után 24-én Triesztbe érkezett, a következő napon pedig védszentjének Antalnak ötszáz esztendős sírjához zarándokolt Paduába. Hogy mily ajtatos főpap volt a megboldogult püspök, mutatja azon körülmény, hogy midőn kísérője Medgyesi József baghi plébános arra ösztönözte, miszerint útját Flórencz felé irányozza az örök vá- rosba s annak gyönyörű fekvését és nagybecsű mű kincseit tekintené meg, Peitler inkább L orettóna k adott előnyt, a hol a legbuzgóbb áhítattal végezte imáit a boldogságon Szűz kegyelem-képe előtt. Nov. 28 án vasárnapi napon tette meg ezen kirándulását Anconaból kocsin s innen visszatérve a castalficardói csatatért szemlélte meg s hálásra Terűibe ment és csak 30 án este érkezett meg Rómába ugy 7 óra tájban. Olaszország akkori viszonyait a mostaniakkal összehasonlítani nem lehet; azért csal: az események száraz elsorolására fogunk szorítkozni. Rómában előre jelezve volt a váczi püsjiök érkezése, h alig állott meg a. pályaháznál a vonat, azonnal ott termett a, római va,suták igazgatója magának IX. Pius pápának megbizásából, s Peitlert, a számára kirendelt fogathoz vezette s az ő és kísérője podgyászát egyik első rendű hotelbe vitette. Hogy mért nem Markovics Lázárral, kedvelt secretariusával utazott a zsinatra, azon gondoskodás volt az oka a melylyel egyházmegyéje iránt távolléte alkalmával mindenha viseltetett; más részt a választás azért esett Medgyesi Józsefre, mert ez huzamosabb ideig szolgált mint regements- pater Olaszországban, az olasz nyelvet alaposan megtanulta s a főpásztort hűségesen kalauzolta. O szentsége IX. Pius decz. 2-án fogadta kihallgatáson Peitlert. Hogy ment végbe az audientia: jegyezzék fel mások, a kiknek több alkalmuk volt ezt közvetlenül a püspök környezetében hallani. A pápa előbb a püspöki kart fogadta, majd az alsóbb rendű papokat a kik főpásztoraik kíséretében jelentek meg Rómában. A tisztelgők előtt a pápa rendszerint iró-asztala mellé állva jelent meg, s valahányszor a lábát csókra kinyújtotta, hogy az egyensúlyt megtarthassa: jobb kezével az asztal sarkába kapaszkodott. Mikor Medgyesi, a mi püspökünk kísérője, lehajolt: éppen valami franczia vagy spanyol pap hajolt le egyszerre vele, s a két lelkész oly erősen koccintotta össze egymás fejét, hogy a pápa önkénytelenül elnevette magát s egész derülten mondotta: „Non v i rompete la testa p e rchó i o n o n vela rí fa c c i o !“ azaz be ne törjétek egymás fejét, mert én azt nektek be nem gyógyíthatom. Majd rövid beszédet tartott, s mindannyian térdre ereszkedve fogadták ő szentsége áldását. Az egyházi zsinat, mely a pápának az egyházi ügyekben való csalatkozhatatlanságát volt hivatva kimondani decz. 8-án nyittatott meg. Ez a tan akkor mindenütt rendkívüli sensátiót ébresztett, még a protestáns államokban is, miután mindenütt azt várták, hogy a római egyház a maga híveit az állam törvényeinek megvetésére fogja ingerelni s kirívó controversiákat csinál. Azonban kellemesen csalódtak ! Az ellenzék vezére Dupanloup orleansi püspök volt, vele tartottak Rauscher és Se h\v a r z e n b e r g, a monarchia bibornokai, a mi főpapjaink mind, a kik egytől-egyik a Monsignbr Nai’di prae- latus szállásán tartották értekezlete'két. Kár, hogy az ide vonatkozó Ed jegyző- a ma-' gyár egyháztörténet érdekében még kellőképen kiadva nincsenek. A megnyitás napján roppant nép tol<v-gott templomban, a melynek egyik kereszthajó;:;> ■ ték be ülésteremnek, inig a templom több; része va lóságos profán jelleget öltött; s oljmu volt mint • lami „Kursalon,“ a hol a jövö-iueik» közönség k teléssel ácsorgott, járt kelt, tolongott s egész hangosan társalkodott. Mindezen végtelen zsibongóé dac/.ára a mellé • kápolnák oltárainál folyton folyvást misét mondtak, nem egyszer énekszóval, sőt orgona-kísérettel s bár a zsinat bejárata el volt torlaszolva, azért- a pápa tiszta és erős- hányját jól ki lehetett venni valahányszor szólott. ;\ konfer .eziőkon Peitler is tevékeny részt vett s .Ró. 1 éltől! tt idejét a lehető leghasznosabban oszi.otl ' /Megtekintette a világváros összes mii isin mit. bejárta a vatikant, az angyalvárt, a pan thront, a eapitoliumat; — megnézte a Titus és nagy Konstantin tUadalivét és sajnálatát fejezte ki, hogy dódé Roskpványi 1.857-ben Budapestre vitette
