Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-30 / 22. szám
22. szám. VIII. évfolyam. HELYI S Előfixeíéai íírsi: évnegyedre ............................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyys szám ára : ÍO kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) VIDÉKI ÉR Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ..................... y() kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzcte: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A szödi magyarosodás. (Sz. S.) Alig két é ve annak, hogy a sződi elhanyagolt tanügy- s panszlavismus oly nagy port vert fel, hogy ezen ügyhöz magas állású személyiségek is hozzá szóltak s a napi sajtó terjedelmes közléseket hozott. Öröm tölti el tehát keblünket, midőn ily rövid idő után a magyarosodás terén fényes eredmény ről Írhatunk, midőn látjuk, hogy az akadályoktól vissza nem riadva, nem kiméivé szellemi és testi fáradságot mint lehet egy eszmét, mely ezrek előtt kivihetetlennek látszott, egy egyénnek rövid idő alatt érvényre juttatni, midőn egy népet, melyet év ti edek nem voltak képesek ál- inukból felébreszteni, rövid egy év alatt hazafiakká, magyar honpolgárokká, minden magyarért rajongó és áldozó lakosokká átváltozva látunk. Nagyobb érdem ez, mint egy szervezett sereggel rendetlen csapatok felett döntő győzelmet nyerni, nagyobb elismerést érdemel, mint a babérkoszorúzott professzor, ki a hazafiságról kötetek halijain, át értekezik. Tisztelet az oly férfiúnak, kinek szemei előtt e jelszó lebeg: „Többet tenni, mint beszélni.“ Többet ér az a tudat, hegy hivatásunkat lelkiismeretesen betöltöttük, hogy feladatunknak teljes erőnkből iparkodtunk megfelelni, hogy pályatársaink és környezőink tiszteletét és nagyrabecsülését kitudtuk vivni, mint a meg nem érdemelt babérkoszorú, mint az arany vagy ezüst érdemjel, mely gomblyukunkban díszelegve folyton arra figyelmeztet, hogy tőlünk még sokat várnak. Örömmel emlékezünk meg tehát azon eredményről, melyet egy törekvő, a nagyzást nem kereső, szerény fiatal ember ért el, ki be tudta bizonyítani azt, hogy .vasakarattal és hazafias kitartással minden lehetetlennek látszó akadályokat le lehet győzni, ki megmutatta hogy azon bizalom, melyet benne helyeztünk és a buzdítás, melylyel kezdeményező működését kisértük termékeny talajra talált. Ezen egyén, ki képes volt három hónap alatt a tót ajkú s a magyar szóval küzdő gyermekekkel karácsonykor a „Bethlehemi pásztor- játékokat“ eljátszatni, most öt hónappal későbben a jegyző és a községben élő magyar érzelmű egyénektől támogatva egy magyarosodó kört alakított és ezen kör a május 23 án Csörögben rendezett ünnepélyen mutatta be fáradozása eredményét. Nem a magyar nyelvvel küzdő férfiakat és gyermekeket találtunk itt, hanem folyékony magyarsággal szavainkat; nem a néhány év előtti pánszláv Szód lakóit láttuk, hanem egy újonnan alkotott magyar Sződöt. S azon számos | elismerés, mely a szavalatok és énekek egész ^ sorozatát követte egy férfi érdeme és ez : Si mon Bertalan sződi községi tanító. Sok ilyen tanítót a hazának, s akkor hazánkban a nyelvegység, nem lesz csak óhaj, mert hogy a nép nem idegengedik a nyelv tanulásától, azt fényesen bebizonyítva láttuk, csak a módszert kell tudni megválasztani, melylyel az keresztül vihető. Vegyenek példát a többi nem magyar ajkú községek néptanítói és lelkészei a sződi tanítótól. Ne zárják el füleiket és sziveiket a hazafiság szent szózata elől, ne emeljenek válaszfalat a magyar és nem magyar közt, hanem tántorithatlan elhatározással fogjanak a nemzeti nyelvet szivvel lélekkel terjesztő munkához! Szép nemzeti ünnepet ült nemzetünk sokat szenvedett nyelve, és öröm töltötte el keblünket, látva, hogy egy helység, mely évszázadok előtt magyar volt, elveti a kölcsönkért köpenyt és helyébe a régit újonnan felveszi. Láttuk a szégyenpirt azon sződi lakók arczain, kik tót szellemben lettek nevelve és még eddig nem voltak képesek a magyar szót elsajátítani, láttuk az örömpirt az atya és gyermeke arczán, midőn az elismerés után egymással tekintetet váltottak, hallottuk a magyarul beszélőket a magyarságról és hazáról büszkén nyilatkozni és ez is méltó elégtétel anyanyelvűnknek a számos zaklatásért, melyet évszázadokon keresztül szenvedett. De végtelen sajnáljuk, hogy a fővárosi sajtó, a megye- s az ország szivéhez ily közel eső helyen, ily nemzeti jellegű ünnepnél nem képviseltette magát, s jó formán tudomást sem vett arról; pedig erkölcsi és hazafias kötelessége volna a magyar nemzetiséget előmozditó legcsekélyebb mozzanatot is figyelemmel kisérni, s a magyar nyelv terjesztésén ily buzgón fáradozó tanítót a kormány figyelmébe ajánlani kitüntetés és érdemleges megjutalmazás végett. Ha a főváros és megye nem érdeklődik tehát a szomszédos nem magyar ajkú községek magyarosításával, ránk, vácziakra vár a feladat a megkezdett sződi magyarosodást anyagilag és szellemileg elősegíteni s diadalra juttatni. A czél szent, a kiviteli módozatokat a megalakítandó „Közmivelődési kör“-ben találjuk meg. Reméljük, hogy szavaink nem vesztek el a pusztában, és hölgyeink kezükbe fogják ragadni a zászlót, fényesen bebizonyitandók, hogy ők át vannak liatvá a hazafiság és nemzeti kultúra szent eszméitől, és megfogják kezdeni legrövidebb idő alatt a szervezést és mi is nemsokára elmondhatjuk: „Ismerjük kötelességünket a hazaA „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Párisi élet. Irta: 33 o r o s s. Ma chére madame . . . Ma ebére madame emlékszik-é, Hogy csillagos sok éjfelen Hányszor borult szivem fölé, S hány csókot osztott énnekem ? 1 . . . Aranybajával elboritá Láztól kigyuladt arezomat ; S vigan mosolygott, mig a lelkem Kiállt nehéz, nagy harezokat! . . . Tylálgatám, mi lesz velünk, Hogy sziveinkre még mi vár . . . Soká marad derült egünk, A vagy napunk alkonyra száll ? 1 Ily forrók lesznek ajkaink-e, Ily mézédesek csókjaink ? . . . Örökkön egymásé leszünk, vagy A végzet más utakra int ? ! Találgatám . . . s úgy félt e szív, Hogy majd nagy éj borul reátn, — JJa keble nem maradna hiv, S elhagyna ön, ma chére madame! De azt monda, hogy nagy bohóság, Hogy én e kételyt hordozom . . . És álmodozva átölelt és Csókolta forró homlokom?! Szép napjaink igy múltának Ábrándok és álmák között . . . De mégis alkonyuk, a nap, S szerelmünk véle költözött ! . . Csak egy sóbaj szól most felölő Kgy-egy nap hűvös alkonyán, Ha úgy egymásra, s mind a ketten A múltra gondolunk — madame ! Percnyi Kálmán. A világvárosok legzajosabbja, a hol a szellem pénz és született arisztokráczia egymást törekszik felülmúlni, Páris. A mi fényt, pompát és elegancziát fejt ki a világ, innen veszi eredetét. Ez a város olyan negédesen mosolygó örökös fináncz, amely az egész világot megadóztatja. Egy örökös Babel, a mely folyton nő és a melynek népe mindig egy kitűzött irány felé halad, melynek neve: czivilizáczió. Bár köztársaságban vagyunk, a-.ért mégis látjuk a sok ágú koronát az elegáns fogatokon, nemesi czimere- ket a paloták portáin és mindazon jelvényeket, a mik régi ősökre vallanak, a miket fiatal unokák nemesítenek meg újra azzal az áldozattal, melynek neve : a m u n k a. Itt mindenki dolgozik. A pezsgő élet és a pezsgő gyárak mellett józan munkakedv lakozik, melynek hódol a józan ész. A munkások panasza egyre erősbül, hogy nehéz a megélhetés, drága az élet, drága a lakás! De nem panaszolják ők ezt olyan komolyan, mint a mily hangosan kiáltják világgá. Hiszen minden este hálóznak, minden este eljárnak színházba. A külvárosi színházakba a munkás ember kék zubbonyát is elviszi magával. Arra az etiketre, hogy ő még átöltözzék, vajmi keveset ad. Magával viszi családját is, én nagyon zokon venné, ha azok nem a legkifogástalanabb báli toilettben jönnének el. A felvonások között rövid frakkba öltözött pinezérek i mindenféle likőrökkel kínálják a közönséget, a mely néha egész formális dőzsölést visz végbe. Hangosan kaczagnak, élezelődnék egymásssal és nagyon ritkán válik komolylyá a dolog. Különben is nem bíznák pisztolyokra ügyüket, mert a milyen bolond dolog az az ólyomgolyó, hát még találhat is. Egész Heg- mával megkérdik egymástól: vájjon hajlandó mind a két fél bírókra kelni és ha igen, nem tekintik az időt, akár esik, akár nem, szépen kört formáltatnak ismerőseik által és mikor minden rendben van, a legöregebb közöttük megadja a jelt és egymásnak indul a két „gallus“. A győző kezet szőrit ellenfelével és hogy az ne érezze annyira vereségét, még bort is fizet neki. így aztán egyik nagylelkübb akar lenni a másiknál és kezdődik a dinom dánom, melyet leginkább azok nem bánnak meg, a kik a párviadal néző közönségét képezték. Épen úgy mint otthon! Csakhogy azzal a külömbséggel, hogy a mi csillagvizsgálóink sokszor látnak két lyukat a levegőben, a mit két vitéz fúrt oda, mikor embert akart találni. * * * A bulevárdok szirénjei mindig csábitók. Azok a tüzes, villogó szemek megszégyenítik a drága nyakéket, a mit ezerfényü briliánsok ragyogó tüze szór szerte szét. Azok a fényes drága kelméjü toilettek, melyek oly csábitón sejtetik az édes titkokat, még a hidegvérű angolt is felizgatják. Pedig csodálatos* Hiszen Nizza és Olaszország vagy Algír éghajlata sokkal enyhébb, sokkal melegebb és mégis csak itt felejti el az angol, hogy an^ol. Itt találja meg, a miről fogalommal nem bírt, itt veszi észre, azt, hogy szive van és csak akkor tudja meg, mit tett ő e szívért, mikor észreveszi a lapos erszényt és újra visszatér ködös hazájába dolgozni, elfelejteni azt a kéjes mámort, melynek ő egy ideig átengedte magát. Ide menekül a Neva partjairól melegedni a szeles muszka is és pazarolja a tengernyi pénzt, a mit kozákjai véres verejtékükkel keresnek urok számára- A föld valamennyi nácziói között ő legpazarabb a legbőkezűbb. Azért is hiszszük, ha muszka téved közénk, hogy az h e r e z e g. — Az amerikai is itt költi millióit és ha fogatjai nem viselhetik a sok ágú koronát, a szerszámok annál inkább elárulják, hogy ur az, a kinek tulajdonát képezik. A kávé házak előtt sorra járnak fel s alá a díszesnél diszesb fogatok és az urak ott a verandán
