Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-04 / 14. szám
rovatban a színházra megszavazott 3000 frt is felvétetett; — városunk pénzügyi viszonyaiban s gazdálkodása körül lényeges javulást konstatálhatunk. S igy városunk önkormányzatának az 1871. XVIII. t.-cz. alapján történt megalakulása 3-ik választási időszakának első éve letünte után, a megválasztott uj tisztikar igyekezett a pénzkezelési és háztartási szabályrendelet értelmében, nem csak alaposabb és áttekinthetőbb, költség- vetést nyújtani, hanem a mennyire a közigazgatási viszonyok követelik, a legszükségesebb kiadásokat véve figyelembe, a gazdálkodás terére is lépett, melyet jó előjelnek tekinthetünk s bizton remélhetjük hogy ez év folyamán, a menynyiben ez évben a bérletek nagy része lejár, a házi kezelésre vonatkozólag fontos és nevezetes javaslatokat s ezek alapján városunk pénzügyi viszonyaiban még örvendetesebb haladást fogunk jelezhetni. Adja Isten hogy úgy legyen ; s hogy ne legyünk kénytelenek az ez évihez hasonló mulasztásokról referálni! Az önkéntes tlizoitó-egylet f. évi márczius hó 25-én megtartott közgyűlésén felolvasott ,.Fö- parancsnoki jelentés.“ Tisztelt közgyűlés ! Midőn egyletünk fenállásának 15-ik, működésének pedig 12 ik évében a mai közgyűlést megnyitni szerencsém van, önérzetes megnyugvással jelenthetem, hogy a lefolyt utolsó két évben az egylet, — felebaráti szeretet kijelölte hivatásának buzgó és önfeláldozó működése által megfelelt. Ennek beigazolását leghívebben magyarázzák azon — az utolsó két évben a szokottnál gyakrabban — előforduló tüzesetek, melyek eloltásánál a tűzoltó egylet közreműködött. 1884-ik évben. 1. Január 4-én hajnali 3 órakor a Pataksoron, a Kovács Márton örökösök 520. sz. továbbá Lukács János és Gönczöl István kis házaik. Ez alkalommal a nagy köd miatt nem észlelhető tűz, azon okból nem lett jelezve, mert a vész helyén a közelben lakó szalmahüvelygyári tűzoltóság megjelent és igy ezek által oltatott el. 2. Február 1-én d. u. 2 órakor, a m. kir. siketnémák intézetének kertjében a jégverem szalmafödelü tetőzete. — A szalmahüvelygyári tűzoltóság is megjelent. 3. Február 6-án éjjel 10 óra tájban egyszerre két tűz és pedig házégés. — Az első Burgundiában Koós Ferencz és Beron Mátyás közös tulajdonát képező házánál ütött ki. Ez Ve Izer Lajos osztály- parancsnok vezénylete alatt egy órai működés után eloltatott, az oltásnál a kutak vétetvén igénybe. — A második tűz a Kukoricza városrészben Meixner János és özv. Juhász Jánosné házaik födelét ham- vasztá el. Másfél órai működés után eloltatott. - Az oltásnál a szalmahüvelygyári tűzoltóság is közreműködött. 4. Február 25 én reggeli 1li 6 órakor özv. Gerstsége teljes bájával tűnt föl s kicsalta az ibolyát. Félénken dugta az ki fejecskéjét, mintegy kételkedve, vájjon ily korán ráköszöntene már az éltető tavasz ? És hitt a csalfa napsugárnak. Összeszedte minden életerejét és rohamosan kezdte kifejteni bájait. Pár nap múlva már ott pompázott gyönyörű üde leveleivel ; kerekded bokra közepén öt szép bimbó kékellett, hogy a jövő hajnal fölviradtával íölfeselve kifejtse minden pompáját, megvidámitsa a kopár tájékot s illatával betöltse, elkábitsa az enyhe szellőt. Szegény kis ibolya ! Miért nem vártad meg a természet többi növényének a fölujulását ? Nem is gyanítod, hogy mily hűtlenül megcsal, az a téli, csalfa napsugár ! Ilonka a februári napok e legszebbikének délutánján anyjával a kertben sétált. Sóvárogva szit- ták magukba az éltető friss levegőt, a melytől oly sokáig megfosztotta őket a zordon tél. Ilonka szök- delt, ugrándozott, tapsolt örömében, úgy örült az életnek; hisz. még nem ismerte annak árnyoldalait; ártatlan volt, mint az a pár-napos ibolya, a mely oly híven jelképezte az ő szende ártatlanságát és mindkettejök későbbi szomorú sorsát! — Az anya elmerengve gyönyörködött a bájos teremtés kedvteléseiben, a ki játsziságával az ó-világ tündéries hitregéjének nympháját varázsolta elő; inkább a légben lebegett, mint a földön járt. Szökdelései közben egyszer csak eljutott a kert dombos végéhez s a mint a kerítés mentében vizsgálódott, észrevette a kis ibolya zöhlelő bokrát, a parányi kéklő bimbóival és egy örömsikojtás lebbent el ajkáról. Az édesanya kétségbeesve rohant elő ; azt hitte, hogy valami haj érte, leányát, ijedtsége azonban pillanat alatt eloszlott. Ilonka vidáman szökdécselt eléje s örömrepesve rnondá neki : — Nézd csak, anyácskám, mily gyönyörű kis ibolyabokor zölded itt és kezd virágozni ! pedig még el sem jött az édes tavasz, .Jer szedjük le, én majd egy kis bokrétába kötöm és benn a, meleg szobánkban tovább megmarad, mert ott nem bánt ja a hűvös (íj csípős szele. mayer Józsefnénak, a Fő-téren, a defitientia épületében levő lisztkereskedésében bolt tűz. 5. Márczius 27-én d. u. 3 órakor, a Fő-téren levő defitientia épületében padlás-tüz. Keletkeztében észrevétetvén, gyorsan elfojtatott. 6. Április 20-án reggel 3 órakor a Rákóczi ut- czában, Pataki Jánosnak 779. számú házánál szobatűz. Gyorsan elfojtatott. 7. Április 22 én d. u. 3/4 2 órakor a Tabán utczá- ban, Nagy Gaál Ferencznek 664. számú házánál félszer-tüz. Mielőtt nagyobb mérvet öltött volna, a városi tűzoltók által eloltatott. 8. Julius 26-án d. u. y2 4 órakor a Duna-soron levő evangélikus hitfelekezeti épületben kémény-tüz. 9. Augusztus 3-án d. e. 11 órakor, Uhlig Edének a felső vámház és a vasút között fekvő szérűjén kazal-tüz. Vízhiány miatt az oltás estéiig tartott. 10. Október 2-án hajnalban 12 5 órakor házégés Kis-Váczon, Bikkes városi rendőr házának tetőzete. Egy órai működés után eloltatott. 11. November 9-én éjjeli ]/2 11 órakor a Felső- Duna-soron házégés. Tokody István házának tetőzete. Másfél órai működés után eloltatott és a szomszédházak megvédettek. — A szalmahüvelygyári tűzoltóság is részt vett az oltásnál. 12. November 17-én éjjel 11 órakor a Dunán malomégés. Márton István malma. — A szalmahüvelygyári tűzoltóság is kivonult. 13. November 27-én este a/2 ? órakor, Kis-Váczon a Dézsmaház utczában házégés. Szabados J. házának tetőzete. A tűz másfél órai működés után eloltatott. — A szalmahüvelygyári tűzoltók is részt- vettek az oltásnál. 14. Deczember 1-én d. e. l/2 10 órakor a Káptalan utczában a városi sörház balszárnya tetőzetének egy része ; a legnagyobb rész megmentetett és a tűz másfél órai működés után eloltatott. A tűz az istállóban keletkezvén egy ló bennégett. — Az oltásnál a szalmahüvelygyári tűzoltók is résztvettek. 15. Deczember 5-én esti * */4 8 órakor Braun Mátyásnak a középvárosi temető fölött levő szérű ]én kazalégés. 1885-ik évben. 16. Márczius 14-én d. e. 9 órakor a Fő.-piacz és Vásár utcza sarkán, özv. Bauer Mihályné házában kémény-tüz. 17. Márczius 14-én este 8 órakor, a Felső-vám- ház során házégés, özv. Kiss Jánosné házának tetőzete. Egy órai működés után a tűz eloltatott. - A szalmahüvelygyári tűzoltók is részt vettek az oltásnál. 18. Márczius 28-án d. e. 10 órakor, a Patakso ron házégés, Schvartz Mátyás szalmafödelü házának tetőzete. A tűz másfél órai működés után eloltatott. — Az oltásnál a szalmahüvelygyári tűzoltóság is résztvett. 19. Junius 15 én d. e. 11 órakor, szemét és kerítés égés, a Fazekas utczában Stegli Anna házánál. A tűz eloltásánál Madár János mászó tevékeny résztvett. 20. Augusztus 6 án cl. u. 3/4 2 órakor, az alvá- rosi úgynevezett Czigány-soron nagy tűz. A szerek a vész jelzése után Meiszner Ede osztályparancsnok vezénylete alatt a lehető gyorsasággal jelentek meg a vész helyén és a tűzoltóság teljes önfeláldozással működött a tűz fékezésén, mindazonáltal az összezsúfolta)! épült szalmafödelü kis házak, a nagy szárazság és heves szélben oly tápot nyújtottak a tűznek, hogy már a tűzoltóság megjelenésekor 15 ház állott lángokban. A fő súly arra fektettetett, hogy a- Ne bántsuk most, Ilonkám, -- válaszolá az anyja — még csak gyönge kis bimbók ; holnap talán még szebb napunk lesz, akkorra kifeselnek és sokkal csinosabb lesz a bokrétád, mintha a szoba melege által akarnád kifejleszteni. Ilonka beléegyezett. Alig bírta kivárni a holnapot, hogy a kedves ibolyáit leszedhesse és vele asztalkáját diszithesse. Az időjárás hirtelen nagyot változott. Estefelé zord északi szél hasogatta a levegőt, a mely éjfél felé lassanként elhalt. Az égbolt kiderült, a csillagok milliárdjai kristálytisztasággal ragyogtak a dermesztő hidegen keresztül, a melybe fagyosan bámult a tele hold. Mintha csak a halál angyala szállt volna le, oly irtózatos hideg áradt szét a nagy természetben. A faágak nyikorogtak kínjukban, a föld repedezett a fagytól s a kis fűszálak meggémberedve sziszszentek föl. Szegény kis ibolya ! oly szemrehányóan .nézett arra a nagyképü holdra; ha már kicsalta a csalfa napsugár, legalább a hold adna neki egy kis éltető meleget, de attól hiába várta; közönyösen mosolygott az az ég üregébe. A kis bimbók bebur kották magukat a levelek közé, de azok sem tudták eléggé megvédeni a rettenetes hideg.ellen, ügy fáztak', úgy dideregtek szegények ; sírni kezdtek, de a köny legott megfagyott kis fejecskéjükön. Lassanként tompa zsibbadás fogta el tagjaikat, az élet csőn desen kiszorult belőlük, még egyszer fölemelték fájó tekintetüket s aztán — élettelenül hanyatlottak alá 1 . . . Lassan-lassan megvirradt. A nap bágyadt sugaraival alig tudott a nagy hidegen keresztültörni; végre mégis győzededineskedett s a fagy engedni kezdett. De hasztalan kereste föl a kis ibolyát, a kit oly csalfán megcsalt, az nem mosolygott többé feléje üde kék szemecskéivel. Ott csüngtek bágyadtan, halványan a kis halottak s a megbámult levelek szolgáltak ravatalul ; az a, csalfa napsugár többé nem lehelhetett életet beléjük, már csak a temetésükre érkezett meg. , Alig hintette szét a nap biboros sugarait a táKukoricza városrész felől a tűz terjedése meggátol tassék és a túlfelöli oldal megvédessék. A legnagyobb erőfeszítéssel sikerült V2 5-re a tüzet lokalizálni és Va 8 órára eloltani. Elégett 34 szalmafödelü ház. Emberélet nem esett áldozatul. A bútorok a polgár- ság gyámolitó közreműködésével nagy részben megmentettek. Ily nagymérvű veszedelem ellen csakis a mint ez később az újra építésnél megtörtént — a házak tágasabb elhelyezése és tűzrendőri czélszerii beosztása nyújthat biztosítékot. -- A szalmahüvely- gyáip tűzoltóság ,J/4 4 kor jelent meg, mialatt saját közeli gyárát biztonságba helyezé. 21. Szeptember 7-én éjjeli 11 órakor, Saxlehner szalmahűvely-gyárában egy .szalmaraktár égése. Az önkéntes tűzoltóság a vész helyére érkezve, két oldalról intézte támadását és közreműködése mellett sikerült a szomszédos szalmaraktárakat két órai működés után megvédeni. 22. Szeptember 9-én hajnali 4 órakor, a m. kir. siketnémák főépületén tető-tűz. Ezen alkalommal a várost fenyegető nagyobb szerencsétlenséget, mely a feltámadt szél mellett végzetessé válhatott volna, csak a tűz kitörésének rögtöni észlelése, a lehető 1 e»&.YorsaLb megjelenés és a sikeres támadás háritá el. Félórái működés után a tűz teljesen eloltatott és az intézet tetőzete megmentetett. 23. Szeptember 10-én esti 7 órakor a kis-váczi Czigány részen házégés. Makray Mihály és Marosok Mártonná illetve Kurdy András házának tetőzete. A szél daczára sikerült a szomszédos szalmafödelü házakat megvédeni és a tüzet egy órai működés után eloltani. 24. Szeptember 11-én este 1/2 9 órakor Kis- Váczon, Albert Imre kovács házában padlás-tüz. Keletkeztében elfojtatott. 25. Október 4-én hajnali 1/2 5 órakor a Hattyú utczában házégés. A Rusó-féle ház tetőzete. Egy órai működés után eloltatott. 26. Október' 10-én hajnali V2 3 órakor, a Gas- parik utcza sarkán levő kanonok-háznál tető-tűz. Egy órai működés után a fő épület tetőzete megmentetett a tűz eloltatott. — Ez alkalommal a szalmahüvelygyári tűzoltók is résztvettek az oltásnál. 27. November 7-én virradóra, a püspöki uradalomnak a vasút és a. kosdi vám mellett fekvő pajtájának égése. A pajtában elhelyezett birkák megmentettek, de a tűz csak két nap múlva oltatott el teljesen. 28. November 8-án éjfél után a m. kir. siketnémák intézetének jobb szárnyán levő fafélszer égése. Két órai működés után eloltatott és a szomszédos prépostsági épület megvédetett. Ez alkalommal a 'szalmahüvelygyári tűzoltóság is közreműködött. Ezelc szerint az 1884-ik és 1885-ik év folyamán előfordult egy nagy tűz, — 15 tető-tűz, — 2 pajtatűz, — 1 malomégés, —- 2 kazal-tüz, — 2 padlástűz, — 1 bolt-tüz, 1 szoba-tűz, -— 1 ^félszer-tűz, — 2 kémény-tüz — és egy szemétégés. Összesen 2:9 tüzeset. Ebből 1884-re 16 tűz, — 1885-re pedig 13 tűz esik. Mindezen itt elősorolt tüzeseteknél csak egy kisebb baleset fordult elő, t. i. hogy egyletünk egyik legbuzgóbb tagja, M a n d 1 Ignácz mászó bajtársunk kezét a Czigány-szeri nagy tűznél elégeté. Kiállott fájdalmainak enyhítésére szolgált, tűzkárt szenvedett szegény polgártársainknak hálaérzete. Hogy mily buzgalommal igyekezett működő baj- társaink legnagyobb része, felebaráti szeretettől áthatott nemes feladatának az elősorolt tüzeseteknél megfelelni, azt t. közgyűlés! mindnyájan tudjuk, mert működésüknek nagy részt mindnyájan tanúi jón, Ilonka, egy nagy kendőt öltve magára, . sietett a kertjükbe, hogy kis ibolyáit megtekintse. De mily keserűen csalódott várakozásán. Az üde ibolyabokor és kék virágai helyett egy elhervadt ravatalt talált. Ez volt az első csalódása, a mely éles, kínos érzést keltett szivében. Valami előérzet fogta el lelkét, hogy ily sors éri az ő ártatlan életét is, hogy gyönge szivének nemes érzelmeit ily erőszakosan dúlja föl egy szentségtelen kéz, hervasztja el bájos lényét, és még bimbójában leheli rá ‘fagyos csókját a kegyetlen halál. Hasztalan mosolygott újra a derült nap, v örömét nem hozta vissza, heves zokogásban tört ki. Édes anyja hasztalan vigasztalta, hogy a máfcziusi zephyr majd meghozza az éltető tavaszt, s a meleg napsugár uj bokrot fakaszt a régi helyén ; balsejtelmét nem tudta leküzdeni. Több nap kellett, mig a régi vidámsága megjött és felejteni tudta kis ibolyái gyászos halálát. De a nyomasztó előérzettől többé nem tudott szabadulni; kísérte az folytonosan, s ha néha magánosán üldögélt kis asztala mellett, úgy elmerengett, oly fájó érzés szorongatta szivecs- kéjét; pedig maga sem tudta okát adni e bánatos érzésnek . . . Két év tavasza derült föl a kis ibolya halála után a szép természetre ; kétszer újította tol a főid terményeit, kétszer hozott uj reményeket a földi halandóknak', s mire harmadszor ujult föl. a kis ibolyák hálából egy uj sirt ékesítettek föl. Az alatt pihent az ő legkedvesebb barátnőjük, a kinek életét oly hiven jelképezték: a szép kis Ilonka. * . . * * Eddig a rajz egyik fele, úgy, a mint nyolcz év előtt megírtam. Többször elővettem, hogy a másik virág halálát is megrajzolom, de magam sem tudom miért, hogyan, soha sem tudtam befejezni. Nekem azonban igy befejezetlenül tetszett legjobban, főleg mióta egy falusi temető sírja födi azt a kedves ismerőst, kinek élete és sorsa annyira hason litott az én szegény ibolyáimhoz s kinek bús emlő két csak o név tartja keresztjén : Etelka.
