Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-07 / 10. szám
T hogy a pálinka élvezete korlátok közé szoríttassék. A saját fajunk érdekében azt kívánjuk, hogy ez mielőbb megtörténjék! Vederemo ! Brankovics György. Színház, művészet. Szombaton február 27-én „Boccaccio“ Soupée gyönyörű zenéjü operettje került színre meglehetősen telt ház előtt. A czimszerepben Nagy Linda művészi bravourral játszott és énekelt s L o r á n d y n kívül, ki Pietrót személyesítette valódi vig kedély- lyel, egyedül ő volt, ki az énekszámokban nem ingadozott, mert daczára, hogy ez operette nem uj, egyik-másik énekesnél s különösen az együttesekben feltűnő ingadozás volt észrevehető. Perez el Mari Fiamettájáról senki sem hinné el, hogy az egy szenvedélyes, tüzesvérű olasznő, olyan hideg, olyan érzéketlen volt — a színpadon. Az első felvonásban előforduló : „Ha már enyém a szived“ ismert áriát, a jóakaratéi közönség megtapsolta, — noha a kisasz- szony egy kissé bágyadtan énekelte azt. D o bocs á n y i Lambertucciót jáfszta, s különösen a 3-ik felvonásban annyira elemében volt, t. i. annyira belejött, hog}^ Zell és Genée akár ne is írták volna meg e szerepet, mert' Dobocsányi könyv nélkül is tudja a mit — ő akar mondani. Azt elismerjük, hogy szerepéből pompás alakítást csinált, derült kedély- lyel, humorral játszott s a közönséget folytonos derültségben tartotta, hanem dőit is belőle a szapora szó oly rohamossággal, hogy a ki egy-egy jól sikerült élezet akart megjegyezni magának, annak nagyon figyelnie kellett a rögtönzött beszéd-áradatra. Valódi szatócs volt az ő szellemi szatócs-boltoc«ká- jával, de a kinek áruezikkei nem állják ki a versenyt a szövegszerzők gyártmányaival. Hiába — Zell és Genée „jó firma, nagy ház,“ nem könnyű dolog velük konkurrálni. Ezt azért jegyeztük meg, mert sajnáljuk ezt a jó színészt, ki mindennel rendelkezik, a mit egy bármelyik színpadon első rendű komikustól követelni lehet — de meg van az átkozott természete, vagy rósz szokása, hogy a mint észreveszi, hogy játéka hatást keltett s a publikumot (mint mondani szokták) megfogta : akkor aztán a többi szereplő a színpadon — sitii. Akkor se nen. játszhatik se nem beszélhet senki, csak ő - sürög-forog a színpadon szakadatlan ; egyik gritna- cet a másik után vágja s beszél mindaddig, rv.ig csak a szellemi szatócs-boltocska készletg f«rt. Azt is elismerjük, hogy a túlzás, az eíSltétett hat ás vadászat nem mindig fordul AJ nála. de kár, ha csak egyszer történi!-: is. mert az az elkapattatás sok jeles tehetségöt szorított már le első rendű szinpa- (1 pedig, mivel Dobocsányi í2ty, - • növő de úgy latszik részint verve is), ön- fegyelem nuűPtt az ország bármelyik első rendű színpadán lehetne helye. — Megemlítjük még, hogy kupiéit a közönség zajosan tapsolta s legalább tízszer ismételtette, — Azt is följegyezzük, hogy a kupié egyik versszakára ismét el kelt volna a rendezői czeruza.— Andrássy (Lottheringhit a bodnárt) és Boross íScalza borbélyt játszották, jó maszkban, kedélyesen, hanem aztán a 3-ik felvonásban ők is beálltak Dobocsányihoz korapanistának s különösen mikor e hármas firma egymás csizmasarkába fogózkodva féllábon ugrált ki a színpadról, az oly aesthetikai látvány volt, miszerint reméljük, hogy az állandó színház megnyitó ünnepélyes előadásán ismét szerencsénk lesz láthatni. — R a i z n é (Izafáklyája a végtelen erő, mely bár előttünk fut, mint a mocsár-lidércz, mégis sarkainkba érezzük ostorát Köznyelven a neve czivilizáczió. Ez a szó : a bölcsek köve, a tudás almája. Abban a czéltalan, kapkodó rohamban, a melyről szóllottam még nem ismert e szó. — Semmi sem juttatja ez alatt eszünkbe, semmi jel nem jelzi, semmi hang nem mondja: hogy papucs is vagyon ez átkos földgömbön. Mert hát kérem a papucs és czivilizáczió tej-testvérek, — elválaszthatlanok, mint pl. esős időben a köcsög kalap és az esernyő ! A vagy merné e valaki állítani, hogy Afrika fekete levegőjű országaiban, hova az áldott czivilizáczió még nem hatolt vala be, ismerik e csak a nevét is a papucsnak? Ugye nem? Mert hát ott a szerecsen uraságok — valódi papucstalan uraságok; és ébenfa politurás drága hölgyeik valódi rabszolgái az ő uraiknak. A nagy Mádi is csak azért csapott fel Allah prófétájának hogy levőinek gyöngébb neméről elmulassza e keserű pohárt. a melyet az erősebb nemnek kellene kiüríteni. A középkor lovagi rögtönzéseiben is e végzet- szerű küzdelem jelenségét látom, a mikor hölgyeik papucsait használták serlegül. Akkor még inkább ittak belől e, mint v i- s e 1 t é k. A czivilizáczió elvetette ezt: gyöngéd jelzését a rabszolgaságnak. — Akkor fityogtatták, mert nem létezett, és ma sokan takargatják, mert van. Ha pl. Hatvani professzor a vagy Künberlend bűvész volnék, és elkiáltanám : Uraim, vigyázzanak, mert ebben a perezben egy papucs nő a p a p u c s- hősök' orrán: bizony kevesen tartanák kezeiket a zsebükben. Kapkodnának c kis árulkodó szörny után az orruk orma körül. De nem teszem. Az ember a U) században magáról sem lehet teljesen biztos. bel la) aranyos könnyűvé« menyecske volt. M a- kayné Petronellája pedig egyike a legsikerültebb komikai alakításainak. - A többi szereplők is dl- cséretet érdemelnek, különösen Nagy, Banyai, Ne- viné, Kiss Mari és Komáromi Maii. Vasárnap, február 28-án „G alambo s P ista“ énekes népszínmű dalokkal, 3 felvonásban. Uj Író, uj darab. - Az Író, az megvenulhet, de a darab az sohasem fog megvénülm a színpadon. Meit a darab nem egy szerves egész ; hiányzanak belőle az egymással lélektanilag összefüggő egymáshoz tartozó elemi k, a cselekvényben nincs következetesség, senki sem ludja mit, miért tesz, már pedig ha az alakok nem életképesek : a darab sem az. Meséje igen egyszerű. — Csonka Pál gazdaember névnapjára készülnek otthon.^ Csonka elindul a pinezébe borért (mint Feledi a Bátki Iercsi lakodalma napján) de a mig ott évelődik az udvaron cselédjeivel, beállít a portára Galambos Pista s megkéri a Böske kezét, kivel a mint mondja, szeretik egymást. Csonka Pál, leánya kezét megtagadja s Galambos Pistát, miután minden ok nélkül jó 1^ lekorholta, kiutasítja portájáról. Galambos Pista Göndör Sándor-féle fenyegetések közt eltávozik s jön utána Feuerstein Náczi az árendás, ki kölcsön-pén- zét követeli Csonkától. Csonka nem fizethet, mert épen akkor nincs pénze, hanem hogy prolongátiót nyerjen, beleegyezik az árendás Náczi által szabott azon követelésbe, hogy leányát Bajcsi Polykárphoz adja férjhez. És itt már kibúvik a szeg a zsákból, t. i. kezdjük megismerni az erkölcsi alapgondolatot. Feuerstein Náczi szereti Böskét és szeretné szeretőnek. Fáj a foga rá. De minthogy a lány rá sem he- derit, czélul tűzi ki, hogy elvétett Polykárppal a ki szintén lekötelezettje s ha majd azé lesz — kettőjüknek áll a világ. Csonka Pál pedig, a ki tehetős gazdaember s vagyonára solid kölcsönt is szerezhetne, daczára annak, hogy Galambos Pista is jómódú gyerek, semmi kivetni való nincs benne, nem duhaj, nem falu rossza, s daczára annak, hogy a gyermekek kölcsönös szerelméről tudomása van,’azért a prolongátióért minden teketória, — no meg egy pár sóhajtás és nyögés, aztán oda Ígéri leánya kezét. Böskével pedig elhiteti, hogy Galambos Pista ötét (az apát) meggyalázta, nem érdemes a szerelmére, s ha nem Polykárphoz megy feleségül, akkor ő tönkre van lapítva, teher neki az élet. Böske a nélkül, hogy tudná, vagy kérdené mivel gyalázta meg Pista az apját — kezét nyújtja Káp- rinak (időközben csak úgy az égből pottyant le az egész család) s kezdődik az eljegyzés, természetesen u?~.Jc a házban, a mi nincs a szintéren. A szintér udvar, ép úgy mint a „Falu rosszában.“ Jön Galambos Pista, megtámaszkodik a keritéshez és rágyújt egy keserves nótára. Belülről víggal felelnek neki. Pista fenyegetődzik (tanulta Göndör Sándortól) s ’ 3. tehetné káromkodnék is egyet-kettőt, de a hely :: bele kapaszkodik még egy keservesebb nótába, mire még vigabbal felelnek belülről. Erre aztán elrestelli magát a gyerek s elbuvik az udvaron levő eperfa mögé, kivárandó Böskét, kivel még egyszer — utoljára beszélni akar. Meg akarja kérdezni tőle, hogy szereti-e vagy nem szereti. S ha nem szereti, miért nem szereti, — mikor szerethetné. Bőske helyett azonban Náczi és Kárpi jönnek ki s Náczi megveszi Kárpitól a leendő felesége első c s ó k j á t, egy ujdonat uj tizesért. Ez a tíz forintért eladott csók a darab csomója. Innen származik minden a mi későbben fürténik, mert Pistában, ki az alkut meghallotta, s tanúja volt^az ő szive választotta első édes csókja elpotyázásának, felforr a düh, és se szó se beszéd, a kezében levő fokossal úgy fejbe Sőt megkísérlem megvigasztalni a titkos szenvedőket, elibök ál-litván egy vigasztaló képet, a melyből megkönyebülve fognak velem együtt felsóhajtani. „Minden társadalmi ferdeség önmagában birja — legjobb ellenszerét. — A természet ellenesen kivágott ostor csapója a hívatlan kezelő arczába csapódik. Ilyen hívatlan kezelő volt egy tiszteletes úr felesége. Ezzel kétséget kizáró nyíltsággal kimondám, hogy ez a pap volt, de nem tisztelendő, mert a tisztelendő osztály inkább tapsolni szokott a papucshoz, és ha elkopott: szÍvesen vásárol hozzá uj gyöngyszemeket s himző harasztot. A tiszteletes urak életében egész más szerepe van a papucsnak. Ritkán ujju! meg, azon egyszerű okból, mert mindig a régi, tehát tartós. Szives engedelmükkel egy családi jelenetet lepünk meg, a hol az úr, az asszony és egy mellékszemély szerepelnek. Erről a mellék-személyről előre kijelentem, hogy n e rrp k é n y e s ü g y. Épen beszélgetnek. „A mint mondám, édes Gazsi öcsém, én magát még a farsang alatt megházasitom. “ „De . . „Semmi de ! no nézze meg az ember. Hát nem ideje már hogy asszonyt vigyél a házhoz?“ „Hiszen van ott asszony . . . elég.“ „Ejnye pernahajder legénye, még dicsekedni mer vele. Epen az a baj, hogy van ott elég asszony. — Csak hogy milyen — az a bökkenő Zsuzsi, Sári, Kati . . . meg nem tudom miféle cselédnép. Ezzel a tiszteletes asszony fölállott a nagy zsölylye székből. S a mint főiállott, a tiszteletes úr, a ki az asztalnál jó szomszédjával, az uradalmi ispánynyal ináriásozott (más hazárd játékot eltiltott az imént fölállott úri asszony,) mondom, a tiszteletes úr azonnal felényire törpüít. remekeli a Náczi zsidót, hogy az menten beleharapna a fűbe, ha volna az udvaron. Kárpi urfi pedig a ki ! kétszer is rárevelverez Pistára, de nem talál, beszalad a házba. Hiába van fegyver a kezében, még is csak jobb félni, mint megijedni. Pista azt hiszi, hogy a Náczit agyonverte, meggyilkolta, de azért nem hallgatva a Panni és Gyurka cselédek küldözgető, menekvésre unszoló szavaira, még ott lamentál egy jó darabig s aztán elszalad. A házbeliek is egy negyedóra múlva hirtelen elősietnek a lövés zajára s meglátva Náczit az édes anyaföld kebelén azon liosz- szában elterülve, (hogy ne fájduljon meg a lába még ki is nyújtózkodott) kérdezik egyre-másra, hogy ki a - gyilkos. Kárpi urfi tudja, de ő sokkal nagyobb diplomata, mintsem — csak úgy mir nix, dir nix, —- megmondaná, hanem be kell várni a mig Náczi (a ki nem halt meg az ütéstől, csak egy kakas nőtt a kemény kobakjára) feleszmél s aszongya, hogy valamennyi mind gyilkos, Csonka is Kárpi is, Pista is. El akarták tenni őtet láb alól, hogy Csonkának ne kelljen az adósságot megfizetni. Most már Csonka még jobban megvan gyalázva. Hanem erre a szóra: adósság a Kárpi szülői Bajcsi Muki, kedves élete párjával és szerelmes magzatukkal, valamint, Rezes Ezsaiás házi barátjukkal együtt fölkerekednek s ott hagyják a Csonka famíliát. — A többi vendég is szépen haza megy, későre járván az idő s az első felvonás már úgy is elég hosszú lévén. A második felvonás a hólyagos, pardon 1 kuezori csárda. A csárdás elbeszéli, hogy ott bujkál a Galambos Pista s mikor a közönség ezt már tudja akkor jön Galambosné s hoz a fiának enni valót és pénzt, átadván kézbesítés végett Kopasznak a csárdásnak, azon szives ígérettel, hogyha elfogy, hát hozni fog még máskor is, addig azonban ne vegyék rossz néven tőle, elmegy haza. Jönnek a pandúrok, a csendbiztos és Náczi. Kérdezik a csárdástól, merre van Galambos Pista. Biz ő nem tudja, felel a csárdás. Hát ha nem tudja, akkor igyunk egyet mondja a csendbiztos s fognak az iváshoz. Náczi bruderschaftot iszik a csendbiztossal és ad 50 forintot, hogy Galambos Pistát lőj je meg. A csendbiztos malitiosus egy ember s elteszi az ötven forintot, Náczi pedig ki egy kissé berúgott, énekel egy kukorékoló- ugató- és röfögő mulatságos dalt s a tetejibe egy pár nótát. Azután elmennek vissza a Tiszántúlra Pistát keresni. Mikor ezek elmentek, bejön Galambos Pista előbb dauol egyet, s azután iszik egyet. Mikor el akarna már menni, jön nagy danolva Bőske. Mikor kidanolta magát, megvallja, Pistának, hogy őtet szereti. Hanem Pista Tamás egy kissé, vagy csak úgy teszi, mintha nem hinné, sőt még gúnyolódik is. Erre aztán kitör az érzés Bőske szerelmes szivéből. Elmondja, hogy Pista meggyalázta az apját, azután azzal a bizonyos fejbe kollintással gyanúba hozta és újabb gyalázatba keverte s most már az ő apja egészen megvan torve a gyötrelmek terhe alatt; olyan haiovány mint a holdvilág s olyan vékony mint a holdsugár. Hanem ő azért csak Pistát szereti, utána jött ide s csak . övé akar lenni. Micsoda? a Pista gyerek szive sin* C ám lábúi, kijelenti többszörösen és komoly elhatározottsággal Bőskének, hogy hát elmegy a főtörvényszékhez s tisztára mos mindenkit, megvallva igazán, hogy egyedül ő a gyilkos. Mert hát a jámbor nem tudja, hogy a Náczi zsidó él és nem halt meg; hiába óbégat szegény minduntalan, hogy ő gyilkos, a valóról sem a csárdás, sem Bőske fel nem világítják. E tekintetben ezek is nyakig gombolkozott diplomaták ! gondolván magukban, hiszen majd megtudja a 3-ik felvonásban az igazat s mivel hogy a 3-ik felvonásból áll a darab, hát abban is csak kell történni valaminek. Hanem mikor Pista javában készülődnék Pedig a nélkül is alig volt 4 lábnál magasabb ! Apró szemeit alig lehetett megkülömböztetni azoktól a gödröcskéktől, melyek gödröknek is beillettek volna ugyan, de annál számosabban ásitoztak a jó ember arczán. Nagyon ellátta szegényt a himlő-járvány még gyermek korában. Mig koponyája fénylett, mint az újonnan fedett torony bádog teteje : ragyás arcza fénytelenebb és sötétebb volt a pinczeajtónál, melyet az előre látó kovács-mester sógorsági jóindulatból mindenféle kaliberű vasszögekkel tetovirozott. Hegyes orra alatt egy két szál bajuszka mere- dezett a szél rózsa minden irányában. Ezen kivul a hajzatból többet nem mutathatott fel. Hanem bezzeg kijutott (talán kárpótlásul, vagy az egyensúly helyreállítása végett) a feleségének, a kit ha valami beiépő megpillantana épen most, a midőn összehúzott szemöldökkel oda plántálta magát a két hüledező kártyahős elé, joggal a ház urának tekintene. Majdnem egy öl magas. — Őszbe csavarodott fekete haja két tömött fürtben árulja el a nagy bóbitás főkötő alá szoritott hajtömeg makran- ezosságát. Hatalmas szeműidéinél, melyek alatt a villogó fekete szemek ijesztő bujósdit játszanak, csak a szikár, merészen hajlott orr tövében előre törő, tagadhatlanul férfias bajusz szélesebb és tömörebb. Az ember, ha vastag hangját hallja, azt hinné, hogy az a hang azért oly goromba, mert abban a természet ellenes bajuszban veszti élét. ■ — „Mert tanulja meg édes uram öcsém!“ nem úgy kell annak lenni, hogy van asszony elég, hanem : elég egy asszony! Tiszteletes úr, bátorkodott a játszótársra nézni, és titokban örült, hogy annak aiczáról leo’vasta a maga gondolatát. „Néha még sok is!“ ! d jI I I
