Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-07 / 6. szám
HELYI S Előfizetési iir:i: évnegyedre ............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ára : SO kr Kapható: DEUTSCH MÓRNAK (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) A posta takarékpénztár. Nagyon sok ember egész életén át azon töri a fejét: miként lehetne jólétre szert tenni, miként lehetne boldogulni? Szegény tatárok! A kristály tiszta vizű forrás, ott csörgedez az orruk előtt és ők — szóraján halnak, mert a helyett, hogy a forrást elrejtő ágakat s lombokat elhárítaná kezük, a helyett, hogy áthatolnának a tüskés bokrokon : sóhajtoznak és átkozódnak! A jólétnek, a boldogulásnak nagy titka csak két szóban rejlik. Ez a két szó pedig: „a munka“ és a „takarékosság.“ Akár hiszik, akár nem, örök igazság az, hogy a munkátlanság : lumpokat, — s a pazarlás: koldusokat nevel és hogy aranyat csupán az arcz verejtékéből lehet csinálni, vagyont pedig csupán a takarékosság segítségével lehet szerezni. Aki fáradni nem akar: az jól lakni nem fog. Aki fel nem gyíirkőzik, annak — ha az örökölt kabát elkopott — soha sem fogja testét posztó fedni. Aki améhektől fél: aznem jut a mézhez, s oV:" ’ Y npit> íiljnrjy Typpávozru " arénák Ép., vetetlen marad a földje. Az Isten minden madár számára teremtett eledelt, de nem tette a fészkébe; megadja mindennapi kenyerünket, de a munka által ajándékoz meg azzal. Az Isten ajándéka pedig nem arra való, hogy azt könyel- müen elfecséreljük. A takarékos ember, az élet csatáját félig megnyerte, mert a ki mindennap egy szálat húz : annak az év végén kötele lesz, s mert követ-kőre helyezve épül a ház. A..VÁCZI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Válás után. in. Mikor az izzó, rekkenő melegtől Zivatar támad földön és égen : Megjelen akkor a tarka szivárvány — A kisütő nap hirnöke-képen Fényes szivárványa éltemnek Te ! Oh jelenj meg még egyszer nékem — S a legragyogóbb —• a szerelem napja Ismét fel fog sütni az égen ! IV. Messze vagy, messze vagy. Ki tudja hogy merre Hová hajtott szived bánatos szerelme ! Bolyongasz valahol ismeretlen tájon . . . Hogy szerető szivem annál inkább fájjon ! Elmentél, itt hagyál végkép és örökké. Hívogató szómat nem hallod már többé . , . Karom nem öleli karcsú derekadat, Ajkam nem csókolja piros ajakadat. Szemeim nem lesik szemeidnek főnjét, Sugár termetednek hűvös-bájos lényét; Fekete fürtiduek ingerlő varázsát, Nevető ajkidnak galamb-kaczagását. Ezüstös hangodnak aranyos csengését, Czukros kicsi szájad vidám fecsegését . . . .— — Messze vagy, messze vagy. Ki tudja hogy merre, Hová hajtott szived bánatos czerelme ? ! Bonyhay Lajos. A színészet vértanúja. — Egy boldogtalan szerelmes szomorú históriája. — Irta: :Fa.xitt3ra,. Régen volt biz az. Egy negyed század érczlapját eszi már az éta a feledés rozsdája, penésze . . . ügy a hatvanas évek elején történt, a mikor még Hirdetések: Nyílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. j s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőséi) és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét, illető közlemények küldendők Vácz, Oasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men tatlen leve- 1 e k e t nem fogadunk el. Száz ember közül kilenczvenkilencz soha sem ismerkedett volna meg- a szükséggel, ha a pénzzel tudott volna bánni, s ha komolyan meggondolta volna, hogy az, akinek egy forint a jövedelme s hármat költ el: bolond és gazember, j mig ellenben aki az egy forintnak a felét megtakarítja : okos és becsületes ember. A bevétellel takarékoskodni, s a kiadásokat korlátozni kell! Ez az élet s a tisztességes emberek főszabálya. Félek, hogy e szabályt hasztalan nyomtattam ki, mert azok, akiknek „munkátlanság csak az élet,“ akik a mások pénzével dobálóznak, a jó tanácsot nem igen veszik be. De mindegy, aki bedugja a fülét, az érezni fogja, hogy az olcsó tanácsot megvetve, nagyon sokba kerül a bánata. Én elmondom, a mit kötelességem elmondani. Eddig a takarékosság barátai, mindig azzal a panaszszal találkoztak, hogy nincsen olyan takarékpénztár, ahol az apró összegeket is el lehetne helyezni. A szegény ember pedig nagyobb összeget nem képes összekuporgatni s igy mindig üres a láda fia. E panasznak többé nincs alapja, nincs helye. Az 1885. IN. törvényczikk értelmében a posta takar ékpénz tá r hétszáz vidéki posta hivatalnál február 1-én már életbe lépett. A v á c z i posta hivatal is ehetszáz között van! undorral gondoltunk az ötvenesek bugyogójára, s már előre irtózánk attól, hogy a nagy mérséklet lehúzza rólunk a szűk megyszin nadrágot . . . A fokost görcsösen szorítottuk ; és lelkesedtünk minden alkalommal . . . De a lelkesedés góczpontja a szinkáz volt . . . A templomokban csak a „hyminis“-t szoktuk énekelni, hanem „a téatrom“-ban nemzeti kokárdáéi ágaskodó darutollat, árvalányhajat lengettünk harapgó él jennel II. Rákóczy, Zrínyi, Brankovics, Dobó, és a Hunyadiak hősi alakjai felé . . . Mi gyermekek tomboltunk, rakonczátlankodtunk és az öregek, nem egyet láttam, de csak most emlékezem rája, hogy könyeit törülgette . . . Pedig kár volt elnézésüket annyira nyújtani . . . A Bercsényi Bercsényije (akkor kezdő vándor komédiás csak !) minket gimnazistákat olyan extázisba hozott, hogy még az éjjel levertük a trafik, zsandár, adóhivatal és minden gyűlölt kereskedő czimtábláit, Nem bántott érte senki, de eltiltottak a színházba járástól . . . Milyen ellenségei lettünk mi ezért a tilalomért az iskolának! . . . Lehet-e a hegyek vizeit megrendszabályozni ? Annál többen jártunk a színházba és annál gyakrabban . . . Nem kaptunk pénzt? Irtunk szinlapot. 15 darabot egy földszinti jegyért. És még is ott voltunk . . . Nem azért, hogy ki- játsztuk a tilalmat, hanem hogy támogassuk, élesztgessük a vándor múzsa ébredező tlizét és magunk is melegedjünk nála . . . Sok sárga szájú veréb pörkölte is el próbálkozó szárnyait . . . Ilyen volt a Bandi gyerek sora . . . Szegényebb sorsú szülék egyetlen reménye, csöndes hallgatag fiú, de nagyon fekete borii (annyira, hogy a mint később kiviláglik, Otellót belisztelt arczczal játszotta) és e mellett, mint afféle poeta-diák irgalmatlanul szerelmes Mert, kérem a naivákat nem menti meg semmi földi és égi hatalom attól a csapástól (jó hogy nem árt nekik !) bogy a diák nép ne bolondul jon bele . . . Természetesen, Bandi gyerek is áldozata lett ez És mo$t a közönségtől függ, bogy a posta takarékpénztár üdvös voltátrfelismerje, s nemcsak az intézmény felvirágzását, hanem a saját jólétét is előmozdítsa. A posta takarékpénztár legelső betevője, 400 forinttal, maga ő Felsége, a koronás király, de a posta takarékpénztár az 50 krajczárt — sőt az 5 krajczárt és igy a legcsekélyebb összeget is elfogadja. A szegény, a munkás, a napszámos ember tehát az elkallódástól a legcsekélyebb összeget is megóvhatja. Igaz, bogy a vidéki takarékpénztáraktól 5 sőt 6°/0 is kap a betevő, a magyar posta takarékpénztár ellenben csak 3‘6%-ot vagy is 3 forint 60 krajczárt fizet 100 forint után, de többet fizet, mint az osztrák s az olasz posta takarékpénztár s a mellett, hogy adómentességet biztosit, még oly előnyben is részesít, aminőket más intézet; nem nyújthat. Eltekintve amaz erkölcsi előnytől, bogy a takarékossági szellemet terjeszti, a nép legalsó rétegeibe beviszi és a takarékosságra azoknak is alkalmat ád, a kik ilyennel eddig nem birtak i óriási közgazdasági előny az, hogy megmenti azokat a krajczárokat, a melyek eddig alf ajom 11 i á n y áb <51 e í p u s z tu 1 tak. Hogy az igy megmentett krajczárok milyen tekintélyes tőkét képviselnek, elég legyen például felhozni az osztrák posta takarékpénztárt, amelynél bárom év alatt: háromszáz negyvenkét millió, kilenczszáz tizennyolczezer, kétszáz tizenkét forintra mentek a betétek és az 1885. év végén 311.417,654 frt kivétele után, még mindig harminczegy millió, ötszázezer, ötszáz epidémiának . , . Pedig ő maga is annyira naiv volt, hogy a szép Dobó Katiczát tul-hősiesnek találta költői kedélye és egyelőre a vándor hegedős, — Balassa ^lénkité ifjonta-álmait . . . Persze, míg a szép B. Ilka nem jött a társulathoz '. . . Csinos kis göndörfürtü teremtés volt az a pi- czike Ilka . . . Minden mozdulatában kecses, minden szerepben enni való. Mikor mélységes mély szemei egéből a jókedv villám-szikrái sziporkáztak felénk . . . föllobant az esze-vészett diákság Jelkesülése, mint a később divatba jött krokodil gyufa a hirtelen fölrántott dobozban. Végtelen kedvessége elbűvölt mindenkit . . . Nekem legjobban tetszett Lecouvreur Adriánban vagy mint puskás inas Don Caesár de Bazánban, de Bandinak szebb volt krinolinban. Ne nevessenek kérem, az akkor divat volt! Úgy nézett ki Bandi szerint. — 16 éves felfogás! — mint egy vizitündér. Tudtommal a szép művésznő jóval korosabb volt, de Bandi előtt nem volt tanácsos erről vitatkozni, mert az első példálózgatásnál a görbe orrú kis Mit- ugrász Makszit úgy teremtette fültövön, hogy attól fogva monoklit kellett neki viselni a balsó szemén. Lakik vala pedig Bandiéknál egy hórihorgas, tagba-szakadt színész, a ki nyilvánosan a szép Ilka gavallérjának ismertetett . . . Ennek a révén jutott Bandi a „drága angyal“ bűvkörébe . . . Büszkeffy Leonhárd ur (a mosatlan szájú cseléd népség Piszkaidnak csúfolta) úgy eltudta Bandi fejét csavarni dicsőitgetéseivel, hogy a káprázattól lelkileg elvakult fiú még az ingét is odaadta volna neki ha kéri. Annyi fény, hogy az öreg szivarjai nagy fogyatkozásnak eredének, . . . mióta a művész ur foglalta el a diák szobát . . . Alig lehetett ez időtől fogva ráismerni a Bandi gyerekre . . . Ebédnél a kanál kihullott a kezéből, s a fogpiszkálóval a fülibe szúrt ... A jó borocskát kiköhögte, s a langyos szájmosót lenyelte ... Nem élt már szegénynek az édes mamája, a ki bánatát kitalálta volna ... r f Tanulmányait elhanyagolta. Óra mulasztásai egyre szaporodjak . . . Nem volt többé a magaé.
