Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

zott jövedelmek soha be nem folytak, s a bevé­teli hiánylatot utczáinkon gazdálkodta meg a hatóság. Az a 15000—16000 frt pedig a mit a pénzügyi bizottság előirányoz, biztosan befolyó jövedelem és csaknem negyvenszerese az eddigi tényleges évi kövezési kiadásnak. így is azonban hosszú évek munkájára és erős elhatá­rozására lesz szükség, hogy a város legalább fő­vonalain csatornáztassék és utczái szabályoztas- sanak. Épp ezért előre átgondolt tervvel lás­son a közgyűlés munkájához. Mert más varosok rendezése és mai virágzó külseje is nem egy nap, nem egy év, hanem egész nemzedékek vállvetett munkájának volt eredménye. Rajtunk áll, hogy ezt az eredményt már most előre biztosítsuk mi is városunknak. Nem kell hozzá csak erős elhatározás arra, hogy to­vább fizetjük egyelőre a 407o-os pótadót, melybe már beletörődtünk, mert szomszédos faluinknak sem sokkal kisebb a községi pótadója — s az igy évente felmaradó 15 — 16000 fi tot csak is városunk utczáira fogjuk nehány év alatt elköl- j teni. Akkor 5 —6 év múltán annyira fog külön­bözni Vácz város külsője a régi képétől, mint mai pénzügyi helyzete a régitől. Hisz emlékezzünk csak kissé a régiekre, vagy is 7 —8 évvel ezelőttiekre. Hogy állott ak­kor Vácz városa. Pénztárai üresek, hivatalnokai fizetetlenek, kik fizetési nyugtáikkal jószivü em­berbarátokhoz voltak kénytelen házallani egy kis előlegért. A tanítók fizetése elmaradva úgy, hogy a tanfelügyelőnek karhatalommal kelle minden egyes havi járandóságot behajtani. Az uradalom az évek óta elmaradt bért végrehaj­totta, s ez általános pusztulás őrvénye nyomta­lanul benyelte a 23000 frtos hadi kárpótlás ösz- szegét, melyet 1877-ben kapott a kormánytól a város. Az árvatár, letét, kórház pénztárait a vá­ros hitelekkel már mind kimerítette s fizetés képtelennekké tette : ezerekre ment csak az adó­hátraléka. És ha akkor lapunk felemelte szavát a vá­ros jövője érdekében, s kimondta a pénzügyi re­formok programmját, melyek igaz, hogy évek múltán, de mai napig mind megvalósitvák; a csüggedők kétkedve rázták fejüket, kétségbe es­tek a jövő felett, s a nagy községet emlegették. De ebben se biztak, mert csak pár ezer forint lett volna a megtakarítás.^ Mi volt ez a hiányla­tok akkorra özönében? És ha akkor — füzzük tovább — azt jósolta volna valaki, hogy lesz még idő midőn a város pénzügyei rendezve lesznek s alig pár év múltán 15000 —16000 fo­rint fog jutni a város szépítésére, meg kövezésére. Nem azt mondták-e volna — rá, hogy az álmok álmodója, de nem komoly számitó, s jövendöl- getéseit az eszeveszettség nagyítása sugallja. És most? Mindaz bekövetkezett. Ha ma azt mondjuk, hogy rövidebb, idő alatt, mint a árthat, nem lehet tudni mikor szorulunk egyikre vagy a másikra. Nincsen párja a mamai dicséretnek. Olyan finom és ügyes módon dicséri leányát, olyan képpel és hangon, mintha dorgálná. Ilyenkor lehetetlen meg­akasztani azt a lágy beszédmodort, mely megszaki tás nélkül fűzi egymás végébe a szókat. Megdorgálja Ferikét, hogy nem akar sétálni menni, folytonosan sürög, forog és dolgozik, pedig mily szüksége volna egy kis friss levegőre. Elrontja szép szemeit azzal az utálatos kézimunkával, egyszer megteszi haragjá­ban, hogy kiveszi a kezéből és kidobja az ablakon. És hányszor megmondta már neki, hogy adja vissza Berta és Juczi látogatásait, de ez a szófogadatlan leány inkább idehaza ül és olvas. Megfogadta, hogy ha nem tud a dolgon segiteni, bepanaszolja a papá­nál. Es nem képes eleget csodálkozni, hogy őt, a | boldogtalan mamát, a világ legboldogabb mamájának tekintik. Most pedig nézzük egy perezre a háztartást. Előkelő, nagy házat visz, elegánczia komfort benn a házban, fény és pompa künn az utczán. He­lyesen cselekszik. Mert végre is, mi a család és kü­lönösen a mama rendeltetése? Jól és gazdagon adni férjhez a leányokat. Ez pedig csak úgy sikerül, ha elragadtatásra, bámulatra birjuk a fiatal embert. Oda szép lakas,^ finom bútorzat, jó konyha, és elegáns szalon szükséges, és mindez csak nagy pénz­ből telik. A mennyit a szegény öreg keres, annyi el is fogy. Mellesleg mondom: a felelősség csak a fiatal urakat terheli, ők igy kívánják. Nem a komoly mama birja tetszésüket, hanem az élezés, sima modorú, kiről néha azt állítják, hogy még most is többet ér a leányánál. Szemüket nem a szegény leány termé­szetes és mesterkéletlen fellépése és mozgása köti le, szivüket nem az őszinte gondolat egyszerű nyi­latkozata nyeri meg, hanem a kaczér mosoly sokat igérő sugara. A mily igazságtalan, ép oly igaz: legszebb és legkellemesebb diáinkat, oly órákat, melyekre mindig örömmel és élvezettel tekintünk vissza, a kaezéroknak köszönhetjük; életünk leg- I mennyi alatt pénzügyeink meggyógyultak s la­punk jóslata teljesült. Vácznak lesznek rendezett utczái, a bűzös kifolyások helyett rendszeresen épített csatornái, keréktörő s tyúkszem nevelő kö­vezete helyett koczkaköves burkolata — úgy az nem ábránd többé, de a papiron kétszer kettő módjára kiszámítható valóság, melyhez nem kell más mint egy kis akarat, tervszerű munka s an­nak a forrásnak a mit a sors kezünkbe adott okos felhasználása. És az a városi közgyűlés, mely a bukás út­vesztőjéből, oly szerencsésen vezette szilárd ör­vényre a város pénzügyét, lehetetlen, hogy más véleményben legyen, mint a mit a dolgok ter­mészetes fejlődése elébe szab. Lehetetlen, hogy a maradás elveit hirdetné akkor, mikor a hala­dás zászlaja a város pénzügyei rendezésével leg­szebb diadalát aratta. Épp ezért, a mint lapunk évekkel ezelőtt a város pénzügyei rendezésének programmját irta egy megújuló évfolyam kez­detén lobogójára, ma ismét Vácz város utczái- nak rendezését ajánlja a város minden lelkes polgára figyelmébe. Meg lesz csak akarjuk. Ve­zessen az a szellem továbbra is, mely eddigi si­kereinkre vezetett. Városi közgyűlés. Városi képviselőtestületünk a múlt vasárnapon tartá meg ez évben utolsó előtti közgyűlését. Fontos és a városi háztartásra nem csekély je­lentőséggel biró ügyeket intézett el rövid egy pár óra alatt; a mi azt a benyomást gyakorolta az objektiv hallgatóra, hogy lehet mi nálunk is csen­desebb vérmérséklettel, nyugodt leikül ette l és komoly higgadtsággal nagyon sokat tenni közügyeink érde­kében anélkül, hogy ezáltal bármely képviselőnknek akár csak hajaszála görbülne, vagy százszoros epe­kiömléssel egészsége veszélyeztetnék. A napi rendre kitűzött tárgyak közül első helyen állt a pénzügyi és gazdasági bizottságoknak a már házilag kezeltetni elhatározott fogyasztási adó keze­lési módozatai és a kezelés tervezete tárgyában be­adott véleményes jelentése. A bizottságok propozicziói, tett javaslatai csekély módosítással egész terjedelműkben elfogadtattak. Ezek szerint a fogyasztási adó 1887-ik évi január hó 1-től kezdőleg: addig is, mig a végleges szervezési mun­kálatok befejeztethetnének és az ügymenet teljesen megállapitathatnék, egy a képviselőtestület kebelé­ből kiküldött három tagú bizottság közvetlen ellen­őrzése alá helyeztetett. Ezen bizottság kötelessége lesz folytonos figyelemmel kisérni az adó behajtását, annak rendeltetése helyére: a városi közpénztárba való beszolgáltatását s egyátalában az egész ügy- menetet ellenőrizni, figyelemmel kisérni, hetenkint legalább egyszer ülést tartani, észleleteit, tapaszta­latait s az elért eredményeket jegyzőköny vbe foglalni s jelentését a főfelügyelettel továbbra is megbízott pénzügyi és gazdasági bizottságoknak megtenni , melyek ismét jelentésüket évnegyedenkint utólagosan, sőt ha az adóbehajtást illetőleg időközben észleltet- nének kedvezőtlen eredmények, évnegyedközben is azonnal a szükségeseknek mutatkozható intézkedések megtétele végett a közgyűlésnek beadni. A pénzügyi és gazdasági bizottságok fogadják boldogabb pillanatai a kaczérság csillogó fénye mel­lett folytak le. Ha e rajz teljessége érdekében mellesleg fiatal­ságunkkal is foglalkozom, úgy ez a tárgy viszony­lagossága folytán történik: a mamák kedvéért, ügyes­ségük, életrevalóságuk kiemellietése és megvilágítása érdekében. Tudják-e önök, hogy vélekedik e fiatalság a házasságiul? Úgy hiszem, elegendő lesz konstatálni, hogy ők nem tudnak felemelkedni a röghöz tapadt anya­giasság, az utálatos kétszer kettő századának szel­leme fölé. E hálátlanok a faképnél hagyták az athéni gondolkozás nemességét, ott hagyták a sevillai néze­tek boldogitó melegségét, hogy a manchesteri elvek zsoldjába álljanak. É ferde elvek és nézetek birtokában, ebben az állapotban, mely állapotoknak még melléknevet ke­ríteni is nehéz feladat, ismerkednek a mamával és kedves leányaival. A szalon parketjén, vagy a bál­terem valamelyik szegletében, az mellékes dolog. Lassan, minden nagyobb rázkódtatás nélkül, a ter­mészet nagyszerű és csodálatos átalakulásainak mintája szerint, mely átalakulásoknál az ember alig veszi észre a régi ruha mellőzését és az újnak fel- öltését, megy végbe a nézet — a lélekcsere. Mily bámulatos ügyességgel vezeti be a mama a kon verzál ást. Ismerve a konverzáczió legigézőbb tárgyát és legvonzóbb árnyalatát, a fiatal emberről magáról beszél. Ez az illetőre nézve a legérdekesebb thema ; ez által legkönnyebben nyerhető meg. Hová jár, ki a társasága, mit csinál egész áldott nap, hol 1 ölti az estét? A mama hol hízelgő, hol pikáns. Egész regényessé teszi a házasulandó fiút. Kezdi hinni, hogy az egész világ vele foglalkozik. Felfogja eddigi ügyetlenségét és szemrehányással illeti ön­magát, hogy miért is rejtegette eddigelé is véka alá a tudományát. Érlelődik benne a meggyőződés, hogy egyedül ez a család képes őt megérteni, csak ezek képesek őt valódi értéke Szerint megbecsülni. Leg­hívebb tanácsadójára bízza magát: a hiúságra. Milyen értelmes asszony ez a mama, milyen kedves terem tések ezek a nővérek, milyen békés jóravaló, ember a papa, ez az egyenes karakter, ez a kedélyes öreg fel, alkalmazzák és esetleg bocsájtják el az ellen­őrző bizottság meghallgatásával az ideiglenes minő­ségben alkalmazandó könyvelőt és a 40 —40 frt havi átalánynyal javadalmazandó három borbiztost; a kik működésűket már f. évi deczember hó 15-én megkez­dik. (Nem lenne elég talán 30 frt, mikor egyetemet végzett joggyakornokoknak is meg kell elégedni 30 írttal, s mikor rendőrbiztosainknak sincs több havi 40 frt fizetésnél.) A szervezési munkálatok teljes befejezéséig és életbeléptethetéseig: a naponkint befolyandó fogyasz­tási adópénzeket a városi közgyám szedi be, a ki köteles minden nap, azaz napi pénzkészletét a vá­rosi közpénztárnoknak letétképen beszolgáltatni és átadni, miből világos, hogy a városi közgyám képezi az átmeneti kapcsot a magában véve önálló hatás­körrel felruházott fogyasztási adó házi kezelősége. a városi közpénztár és tanács között, mennyiben a városi polgármester és adóügyi tanácsnok felelőssége, ellenőrzési jogai és kötelességei csak a közpénz­tárba már tényleg beszolgáltatott készpénzkészletre nézve terjesztetett ki, mindaddig a felelősség erkölcsi súlyát a bizottságok maguknak tartván fenn és magukra vállalván. Ezzel, ha még megemiitjük azt is, hogy az ellenőrzési ’bizottságba Dr. Csányi János elnöklete alatt : Witt Manó és Lenesé Sándor képviselők vá­lasztattak be, a fogyasztási adó kezelés ügye egyelőre elintézést nyert. Tárgyaltatott a városi tanácsnak a sörregále, a közönséges vizi jármüveken fel- és leadott áruk utáni kövezetvám, napi piaczi, országos és hetivásári hely­pénz szedési jogok bérletére vonatkozó szerződések tárgyában tett az iránti jelentése, melyből kitűnt, hogy az árverési feltételek értelmében kiállított szer ződések részint nem Írattak alá, részint pedig nem a szerződések szövegezésének megfelelő értelemben lettek aláírva. így nevezetesen a sörregáléra vonatkozó szerző­dést bérlő gyanánt nem Uhlig Ede,, hanem Kresák Ferencz írván alá: ezen körülmény egy kis szen- zácziót keltett a közgyűlés tagjai között, de hamar elenyészett, mert az iratokkal bemutatott és hitelesített meghatalmazással, kétségtelenné lett téve, hogy Uhlig tényleg, mint Kresák Ferencz meghatalmazottja ár­verezett ezen jogra, s igy aggoddalomra ok nem lévén, Kresák Ferencz bérlőnek egyszerűen elismer­tetett és elfogadtatott. A vonatkozó szerződésben a tévesen felvett Ukhg E. neve a tényleges bérlő nevével felcseréltetni s ekként a szerződés újból le­íratni határoztatott. Hasonló elintézést nyert a közönséges vizi jár­müvekre fel- és kiadott áruk után szedhető kövezet­vám jogbérletére vonatkozó szerződés is, melyben férj és feleség egyképen szerepeltek bérlők gyanánt, holott tényleges bérlőképen az árverési jegyzőköny­vet kizárólag a féleség vagyis Csizmadi Jánosné irta alá. A vonatkozó szerződés ennélfogva egyedül Csiz­madi Jánosnéval határoztatott megköttetni. Lenesé Sándor vám, kövezetvám és helypénz szedési jogbérlő valamennyi szerződése aláírás hiá­nyában szenvedett ; ezen körülmény azonban abban lelte indokát, hogy Lencsó egy újabb kérvényt adott be a képviselőtestülethez, melyben óvadékát vagy felére leszállittatni vagy pedig megengedtetni kérte, hogy azt felerészben készpénzben tehesse le, másik felét pedig ingatlanokra leendő bekebelezéssel bizto­síthassa ; s miután a közgyűlés a kérelem második részének helyt adott, vagyis a jelzálogi biztosítást elfogadta, ezen bérleti ügy is kedvező elintézést ur. Bocsássanak meg, hogy a kisasszonynak szemet megnyerő fejbőlintásáról , szivethóditó mosolyáról , lelketrészegitő kézszoritásáról legutoljára szólok ; a ezukor legal ól marad. A mama nem ijed meg a látszólagos kudarcz árnyékától, jól tudva, hogy a fiatal bágyadt szót­lansága és szórakozottsága a győzelemnek képezi lépcsőzetét. Nem érdemelné a mama-nevet, ha nem értene hozzá, hogyan kell a fiatal hős nemes gondol­kozása módját mamai logikájának keretébe illeszteni. Megtanítja fiatal urainkat, hogyan kell az édes mama eszével gondolkozni. Szegény, boldog fiú, nem tudja, hogy a hold­sugárnál égbe szállt sóhaj először is a mama fülébe jut, hogy a szemben csillogó könynek, mely a kézben tartott kézre esik, a mama érzi üdvösséget igérő nedvét, hogy a lánytól titokban lopott csóknak a mama érzi részegítő mámorát. A boldog bohó az ábrándok birodalmában királynak érezve magát, csak királynéját látja, csak ezzel foglalkozik. Látja arcza pirulását, érzi szive dobogását, észleli benne az életre kelő érzelmeket és szemmel tartja azokat a gyors átmeneteket a tartózkodásból a bizalmasságba és viszont a nyíltságból a remegésbe. Boldogságában azt hiszi, hogy Sára esetétől Faust és Margit tör­ténetéig az emberek úgy szoktak találkozni, és hasonló módon érzik a nyilvanulást, a villámütést. A hol a mama ezen a módon intézi szép remé­nyének csillagát, hol a fentjelzett taktika érvényesül, ott a papa is elismeri a mama fenhatóságat és a papucs alatt kényelmeskedik. De arra az időre, mig a fiatal hős kerülgeti a házat, ő is teljes szabad­ságot élvez, az ebéd menüjét megállapíthatja, a cse léiteket összeszidhatja, a szalonban pipázhatik, ma- gánnk a mamának is férfias hangon meghagyhatja, y i >;á ez a kívánsága: Jegy szóval — miután száz szónak is csak egy a vége, — önállóan rends 1- kezhetik. Csak egy akarat képes intézkedéseivel daczolni és felettük diadalmaskodni, és ez leánya óhaja, kívánsága. Ezekkel szemben leteszi az erély fegyverét, leteszi leánya kezeibe. Ha a mama tehát valamely kívánságát akarja érvényesíteni, úgy leányát

Next

/
Oldalképek
Tartalom