Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-31 / 44. szám
Raizné művészi játékát sokkal jobban ismeri már müértő közönségünk semhogy az újabb dicséretre szorulna, Ezúttal csak annyit jegyezünk meg, hogy Marcsája is olyan alakit ás, mely szenvedély és az érzelmek heve tekintetében egyaránt elismerésre méltó. A harmadik felvonás azon jelenetében, midőn Maróthi grófot megkorbácsolja, — úgy a negyedik felvonás haldoklási jelenetében oly megkapó hévvel és oly drámai erővel játszott, hogy nem a váczi, hanem egy fővárosi színházban képzeltük magunkat. — Miután a kritikának jutott azon feladat, hogy a szereplőknek úgy érdemeit, mint hibáit egyaránt méltassa, kötelességünk a t. művésznőt jóakaróiig arra figyelmeztetni, hogy a nagyon is fiatal szelepek nem felelnek meg egyéniségének, és csak csökkentik művészi alakításainak hatását. Képesíti ugyan őt erre orgánuma és temperamentuma — de nem egyszersmind pkisikuma is. — B a g h i (Maróthi) ezúttal is megmutatta, hogy drámai szerepekre jó orgánummá! bir és ha a fesztelenebb játékot és a könnyebb hanghordozást is elsajátítja^ e téren szép jövőre számíthat. — Ferenczy (Várhelyi gróf), Kövy (Vogotzin) szerepeikből annyit csináltak, a mennyit lehetett. — T i m á r n é (Dináti marquisné) kedvesen játszott és Ízléssel öltözködött. — Réthyné egy komorna szerepét adta ; de ezt is szívesen elengedtük volna neki, mert a szerep nem tudással csak megzavarta az egybevágó előadást. — A csekély számmal jelen volt elegáns közönséget kielégítette a szereplők élvezetes játéka — de nem egyszersmind a gyönge darab. Csütörtökön, f. hó 28-án Audran gyönyörű ze- néjü operetteje : „az üdvöske“ adatott. — A czim- szerepet Ferenczyné játszotta, mely úgy látszik hogy egyike force szerepeinek. Határtalan jó kedvvel játszott és mint minden szerepében — szépen és jó iskolára valló művészettel énekelt. Oly „üdvöskével,“ mint Ferenczyné az igazgató mindenütt számíthat a közönség párfogására és nem kell attól tartania, hogy a „teher“ fog reá nehezedni. — Kovácsicsné Fiametta szerepében igézőén kedves volt és úgy énekével, mint játékával jól megérdemelt tapsokat aratott. — Ferenczy (Rocco), Andrássy (Borán herczeg) pompás alakításokat nyújtottak. — Viola (Pippó) kitünően énekelt. — Kövy (Fritel 1 ini) ismét arról győzött meg bennünket, hogy sokoldalú színész, ki helyét minden szerepében becsülettel állja meg. — Szóval az egész előadás egybevágó és oly sikerült volt minőt csak egy vidéki szintársulattól várhatunk, — úgy hogy azok, kik a „koldusdiák“ előadása után elégedetlenül hagyták el a szinházat, ez alkalommal méltó kárpótlást nyertek. —- Még a rendező úrhoz van néhány szavunk ; ügyeljen t. i. arra, hogy az extemporizálások ne fajuljanak komédiává. A jókedvnek is van aesthetikailag megszabott határa, melyen túl a művészet bohóczkodássá válik. Tegnap, f. hó 30-án „A veteránok“ czimű fővárosi életkép Bérezik Árpádtól került szilire, melyet jövő számunkban fogunk méltatni. Aeskulap. C S A R N~Q K. Halottak estéjén. Virágtalan sirbant . . . avar van csak rajta ; Koszorútlan fejfa . . . oly szu-ette fajta! Elmegyek megnézni, kimegyek hozzája ; Apát-anyát földel : leborulok rája. Szivem roskadozva csíigg e drága kincsen: Sebemre, mi úgy fáj, balzsam sehol nincsen. Zokogásban tör ki tépett szivem kínja : Könyűt ontni nem tud. sirni nem is birna. Kiszáradt a könyűm, kioltá a bánat; Csalódások értek, csalódások báninak. Szíven sújtva állok itt e nagy világon . . . Oh nincsen csak egy is, aki meg-megszánjon. Nincsen, aki mondja: csak mindig előre! Hogyha csügged lelkem, ez a gyáva, dőre. Nincsen anyai szó, nincs apa-biztatás . . . A rideg ész ad csak határt és semmi más. Csoda-e ha botlom, csoda-o ha vétek ? üa nem vagytok már itt, kik úgy szerméu'k ! Most látszik meg rajtam, hogy én árva vagyok ; Most értem : fájdalmim mily égető nagyok ! Édes anyám, édes apám fönn az égben : Kérjétek az Istent, kérjétek oh értem ! Meghallgat ő szépen, hallgatja imátok’ S nem ver a csalódás, ez üldöző átok. S talán boldog leszek s talán visszasírom Elveszített üdvöm, eltűnt menyországom Virágtalan sirbant . . . avar van csak rajta : Koszorútlan fejfa ... oly szu-ette fajta ! Elmegye k megnézni, kimegyek hozzája; Anyát-apát földel: leborulok rája ! Kapás Lajos. Városi és vidéki hirek. ■= Halottak estéjére a városi rendőrkapitány rendelete folytán a cholera járvány miatt a közönségnek a temetőkben csak I/27 óráig engedtetik meg a tartózkodás s 7 órakor a temetők be fognak záratni. ■ A lierczegprimas jubileuma napján, f. hó 28-án a székesegyházban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott, melyen dr. Kovách Pál pápai prae- latus fényes segédlettel pontifikáit. Ezen alkalommal a székesegyházi zenekar Schiedermayer miséjét, — gradualenak Bogisich Mihálynak vegyes karra megirt alkalmi „dics-hymnuszát“ és offertoriumra : Preinl „Ave-Máriáját“ egybevágóan és praeczizitással adta elő. — Az isteni tiszteleten a városi hatóság, az uradalmi tisztikar a gymnáziumi ifjúság és nagyszámú közönség volt jelen. = Az esztergomi ünnepélyességeken, melyek a herczegprimás jubileuma alkalmából, f. hó 28-án végbe mentek, városunk papságát: Neszveda István felszentelt püspök, Dr. Virter Lajok kanonok és B a 1 á s Lajos püspöki szertartó képviselték, kik onnan már másnap visszatértek városunkba. = Az őrs*, fegyintézet köréből. A m. kir. igazságügyminiszter Kozma Viktor géplakatost, a váczi orsz. fegyintézethez ideiglenes minőségben, a gépész lakatosi teendőkkel Egybekötött főfegyőri állásra nevezte ki.- Holy reigiizitüs. Lapunk múlt számában „Vak tűzi lárma“ czim alatt közölt hírünkre vonatkozólag H e i n i s c h Richárd kéményseprő mester annak helyreigazítására kér fel bennünket, bogy a Rozraanith féle házban legutóbb felmerült tüzeset nem volt kémény tűz, hanem egyszerű szoba tűz, mely a házban lakó Szabó Gusztáv asztalos műhelyében kigyulladt forgács okozott. Miután a tűzesetre vonatkozólag nyert adataink ezúttal tévesek voltak, készségesen teszünk Heinisch úr kérelmének eleget. = Oskolák bezáratása. A városban fellépett kolerára, úgy az uralkodó járványos betegségekre való tekintetből a polgármester az összes r. kát. és felekezeti népiskolákat, valamint az ipariskolát is f. évi november hó lo-ig bezárólag terjedő időre bezáratta. = Színészeink kegyelete. Holnap, halottak napjának előestéjén színészeink is testületileg fognak a református temetőbe kivonulni, hogy kegyeletüket az ott nyugvó három pályatárs iránt (Egy üd, Kovácsi es és Tóth) leróvják. — Ezen alkalom' mai a három sirt megfogják koszorúzni. Azonkívül Szabadhegyi Aladár igazgató gyászbeszédet tart, a társulat tagjai pedig néhány alkalmi dalt fognak elénekelni.^E szép ünnepélyen szerkesztőségünk tagjai is megfognak jelenni és városunk érdeklődő közönségét is szívesen látjuk. =7 , Községjegyzői szigorlat. Pestmegye székhazában október 22 es 23-an közsegjegyzői szigorlat tartatott, melyen ifj. Szlacsányi János dukai lakos egyhangúlag; Czierer Béla kalocsai és Ha- jágos Károly keczeli lakosok szótöbbséggel képesítettek. _= A legfelsőbb kihallgatáson, melyet ő Felsége f. hó 28 án Budapesten tartott, dr. Arge n t i Döme kir. tanácsos is jelen volt és megköszönte a Ferencz József renddel’való kitüntetést. =7 Közbiztonsági állapotok. Szerdán, f. hó 27-én oly vakmerő eset adta magát elő, melyet mihez tartás véget nyilvánosságra hozunk. A jelzett nap délutánján ugyanis egy tekintélyes városi polgár neje egyedül volt a lakosztályban, míg a cselédek a kertben dolgozó kőmivesek mellett segédkeztek. — Mitt sem sejtve, betekint az utczára néző szobába, — ott egy ismeretlen férfit vett észre, ki éppen az ékszerszekrény tartalmát rakosgatta nyugodtan zsebébe. — Erre rögtön kifutott az udvarra és zajt csapott ; amíg azonban a kertben elfoglalt cselédek előjöttek, a tolvaj megakart ugrani és midőn a nő ebben megakarta akadályozni, a tolvaj megragadta őt és fojtogatni kezdette — és ha a cselédleány még jókor oda nem jön és zajt nem csap, az eset szerencsétlenül is végződhetett volna. — A veszélyes tolvaj erre megugrott, de az időközben odahívott rendőr segélyével sikerült elfogni és megkötözve a városházára vinni, hol kitűnt, hogy az illető egy vándorlegény, ki ily utón akart pénzmagra szert tenni. — A károsult természetesen visszakapta az ellopott tárgyakat ; a veszélyes csavargóval pedig méltóan bánt el a rendőrség. = Szatliiuari Árpád, a budapesti népszínház elsőrendű művésze, kedden f. évi november hó 2-án a helyben működő színtársulatnál mint vendég fog fellépni „a rongy szedő“ czimű drámában, mely Budapesten f. é. július hó 31-én került először színre és szép sikert aratott. — Szathmárinak művészi neve sokkal nagyobb, sem hogy az újabb dicséretre szorulna, csak annyit jegyzőnk meg, hogy a „rongyszedő“ egyike legkitűnőbb alakításainak s így közönségünk egy igazán élvezetes előadásra számíthat, Valóban sajnáljuk, hogy a népszínház igazgatója csak egy estére engedte el, de reméljük, hogy Pesti ur még legalább 2 estére meg fogja nyerni a művészt. — 'Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a társulat „a czigánybáró“ operette próbáival már any- nyira elkészült, hogy az legközelebb már színre is fog kerülni. — A színigazgatók újabb 12 előadásra is nyitnak bérletet 8 és 6 frtos árak mellett. Ezen bérletben a legújabb darabok fognak előadatni és — tekintettel az immár teljesen kiegészített színtársulatra, valóban élvezetes előadásokra számíthatunk. Reméljük, hogy közönségünk, mely a művészetnek mindig lelkes támogatója volt; ezúttal sem fogja meg vonni ezen valóban pártolásra méltó színtársulattól további támogatását. = A* a kiváló eredmény, melyet legutóbbi pályázata elért, arra buzdította a „Magyar-Háziasz- szouy“ derék szerkesztőségét, hogy ismét újabb pályázatott hirdessen és pedig ezúttal egy lmmereszkre, melynek tárgya a társadalmi vagy művészi életből lehet merítve. Első dij : egy drb 20 frankos arany. vem! szólt ismét kétségbeesetten Irén és Szironta- kira borult. — Úgy van! úgy van! Igaza van-e férfinak. Én is azt mondom : a nő mind hazug, mind csalfa ! Engem is megcsaltak már pedig én mindegyiket igazán szerettem! Annyira belehevült már János az ajtó mellett az izgalmas jelenetbe, hogy elragadtatva az izgalom által ő is álláspontot foglalt s verte a mellét. Majd mintha eszébe jutott volna valami, hirtelen a fejéhez kapott s ekként folytatá: Istenem! hát engem mi lelt? Hiszen nekem nem szabad azt megengednem. Mit tegyek hát? Kiáltsak? Hiszen akkor még engem lőnek le. El nem mehetek, ordítoznom nem lehet — most már mit tegyek ? Oh jóságos Isten már azt sem tudom hol áll a fejem. Még megőrülök, oly zavart vagyok. És lázasan járt-fel — s alá. Majd ismét vissza sietett hallgatódzni. — De én itt maradok! — folytatá Szirontaki. Mert vagy a tied leszek oh leányka, vagy senkié se legyen e nyomorult szív! Ne legyen boldogtalanságom még nagyobb. Sujthatna-e embert jobban az ég, ha más karjaiban kellene látnom! tégedet! Oh vég- hetetlen Isten! a kit én olyannyira szeretek! a ki mindenem ! És erősen magához öleié a könyező nőt, ki teljes átadással csüggeszté fejét Aladár vállaira. Az érzelem ismét hatalmasabb lön az ész szavánál. — Oh nagy Isten! enyhitsd e határtalan gyötrelmeket! — Oh Aladár! . . . És hangosan zokogott . . . De János is oda künn. Zsebkendőjét előszedve tö- rülgette könybe lábadt szemeit. Mily szánandó szerencsétlenek. Jlyeri fiatalon meg kell halniok. No . . . no mi ez? hát én is oda vagyok' már. I'edig már elmenni kellene nekem innen. Isten látja lelkemet én nem vagyok bűnös. De ilyen kiváncsivá még életem ben soha sem tettek. Majd odább ment, mintha valakit a folyosó túlsó végén megpillantott volna. Pszt! pszt! piszegett utána, s kezeivel hívogatta is. De az illető befordult s nem hallotta meg a figyelmeztetést.--------El ment a bamba! És újra vissza sietett a kulcslyukhoz. Odabenn pedig a férfi Irén kezeit megfogva merően tekintett szemeibe. — Oh mondd Irén! szeretsz-e egy keveset? Irén! te mindenem, kiért annyit szenvedtem, azt óhajtod hát, hogy még többet szenvedjek? Oh drága leányka, jöjj, oh jöjj velem oda, a hol örökre mindenki boldog! Oh jöjj! egyesüljünk a jótékony halálban, mely nekünk megmérhetlen üdvöt ád! Nemde követsz? No szólj! Irén! — — Vagy ha nem jösz, úgy hát szegezd mellemnek e fegyvert! És az asztalon lévő pisztolyt kezeibe ragadta. Hadd haljak meg általad ! Szegény Jánosnak mára haja is az égnek meredt. — Most már mit tegyek? Motyogta magában s folyton ide-oda tipegett. Jaj ! jaj ! Miért is nem lehet egyszerre két felé menni! Irén majd összeroskadt, midőn e szavakat mondá. — Ám legyen! — Nem kérlek tovább. Nem esen- gek, nehogy kételyt támasszak benned szerelmem igazsága és tisztasága felett. Mert könnyen eltévelyeg ám a szív a kétkedés kanyargós utain. — Szeretlek Aladár, mint leány szerethet! Es ha már oly erős. határozatod, hogy együtt haljunk meg, — jó, — ám legyen, én már nem szegülök ellent 1 — Az angyalok közül egy a földre szállt. Oh Irénem ! Nincs mód rá, hogy kibéküljenek a halállal. Most már bizton meghalnak'. Vége mindennek töprenkedék János. Most már mennem kell! — Isten előtt lelkem most már nyugodt — foly- talá Irén — mert mindent megtennék, hogy megingassalak, de te minden áron engem akarsz, s mert én imádlak, úgy mit tehetek most már mást, mint engedelmeskedem annak, a ki engem szeret! És teljes odaadással borult Aladárra, ki őt forró csókjaival halmozá el. — Csak néhány sort irok még szegény szüleimnek. És izgatottan ült le az asztal mellé. — Ejh nem nézhetem már tovább a nagy izgatottságtól. János! légy erős! Az alatt mig ir, érte siteni fogom a rendőrséget. Első a kötelesség. Félre minden szánalommal! Igen ez lesz a leghelyesebb. És már azt se tudva mit beszél rohant lefelé a lépcsőn s folyton mondogatta : a kecske is megmarad és a káposzta is jól lakik. Aladár a szék támlájára támaszkodva nézte kedvesének írását. „Kedves szüleim! Az ég akarata volt. Ti útját akartátok állni az égben kötött frigynek, de a hatalmas Isten nem en- gedé, hogy azé legyek, a kit gyűlölök és nem szeretek ! Aladár szeret és én imádom ! .Itt a földön nem lehettünk egygyé, a mindenható fogja hát megengedni azt, a mit ti elleneztek. Kicsiny a szív, de annál nagyobbak és hatalmasabbak érzelmei. A boldogság valóban pedig csak akkor igaz és teljes, ha szivünk sugallatát híven követjük. Én feltétlenül hódoltam neki, s feltaláltam üdvömet a haléi m yi-úhpn. A jóságos ég legyen veDf ’ akaratának és ^ — Vr Mondá / gosan z — I utoljára