Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

Elöflzetégi Ära : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Az állandó színház sorsa. Pesti Ihász Lajos színtársulata a múlt hét végén érkezett városunkba és f. hó 10-én kezdte meg elöadá sainak sorát a „Curia“ szálló diszesen átalakított nagy­termében, — mondom diszesen, mert akik e helyi­ségnek előbbi elhanyagolt állapotára visszaemlékeznek, azokat az uj diszterem fényes kiállítása és berende­zése bizonyára kellemesen meglepi. — A magyar szí­nészet tehát egy megfelelőbb otthonra talált váro­sunkban, de sajnos, még mindig nem oly helyre, mely őt megilletné és mely egyedül a művészetnek volna szentelve. Hogy miben kell ennek okát keresnünk azt e helyütt több ízben fejtettük ki. Az állandó szinház épitésnek eszméje már évek óta foglalkoztatja városunk jobbjait. Még egy évvel ezelőtt is erősen lángolt az eszme és inár-már meg­testesítéséhez közeledett; mit mi annál bizonyosabbra vettünk, mert a mozgalom élén oly férfiakat láttunk, kik megszokott erélyességükkel a kezükbe vett ügyet czéihoz is viszik. — Sokan már lelki szemeik előtt látták Thália díszes templomát; hallották az élve­zetes előadásokat és az ezeket kísérő frenetikus taps­vihart. De bizony csalódtak; — keserű csaló­dásra ébredtek. A szégyenkezés érzete fog el bennünket, ha a vidéki városok azon jelentékeny során végig tekin­tünk, melyek a művészetnek, a közműveltség iskolá­jának ezreket áldozva, ennek díszesebbnél — dísze­sebb palotákat emelnek. Alig találkozik számba ve­hető város széles e hazában, hol a Múzsának már állandó lakhelye ne volna: amerre csak a polgáro­sodás terjed, iskolák, és egyéb a műveltség fejlesz­tése végett épült intézetek mellett mindenfelé sze­rényebb és fényesebb színházak is emelkednek. Manapság a szinház jótékony hatása az emberiségre mindenütt el van ismerve mert a mellett; hogy „a A „VÁCZÍ KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Dalok. I. Tekints az égre, leányka édesem, Hol a csillagok égnek fényesen, — E csillagfénynél fényesebb napom, Mely érted ragyog, éde3 angyalom. Tekints a földre, lányka édesem, Virágdísz ran itt hegyen völgyeken, E virágdísznél, — szivem közepén, — Pompázóbban felállítalak én ! Nézd meg a tengert! Mily nagy, végtelen, S nagyságában mily magasztos elem : De én szerelmem százszorta nagyobb, S magasztosabb, ha lábadnál vagyok ! II. Szemedben annyi báj van, Hogy ki nem mondhatom. Ha csak reám tekintél, Boldog voltam nagyon. Szivedben annyi jóság, És annyi érzelem. Hogy akkor érezém már, Egem te lész nekem ! Király Kálmán. Hirdetések: t legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvez­ményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. Az öngyilkosok. — Szállóbeli történet. — Irta: Szia.lcá,ts Xja-jos. Tudj' isten némelyik házat, ha szinaranynyal is aggasztják tele még se bir a közönség kedveltjévé, közműveltség iskoláját képezi, a prózai élet gond- üzőjévé is válik.“ Épp úgy mint a testnek, szellemünknek is szük­sége van a táplálékra, csak igy tarthatjuk fel azon egyensúlyt, mely testünk és lelkünk között fennáll. A napi munka fáradalmaitól kimerült testet, lelkünk üdeségének kell felfrissíteni. Azon számtalan szellemi élvezetek között pedig, melyek számunkra az életben kínálkoznak alig van egy is, mely nemesitőbben hatna lelkünkre, szelle­münket jobban felfrissítené, és ízlésünket jobban fejlesztené, mint a szinház. És úgy látszik, hogy e nézet uralkodik a tár­sadalom minden rétegében, mert az érdeklődés a színi előadások iránt ma már általános. — Az intelligens osztály mellett, még az alsóbb osztályú nép is siet, ha szerét teheti e helyekre, hogy egy-egy estén feledve mindennapi gondjait és fáradalmait az előadandó já­tékban gyönyörködhessék. Bizonyára e nézet vezérelte városunknak ne­mesen gondolkodó férfiait akkor, midőn az állandó szinház eszméjét annyira felkarolták. De hogy a a már végbefejezéséhez álló ügyet most annyira mel­lőzik és teljesen feledésbe engedik menni, annak okát még csak sejteni sem tudjuk. Tartózkodva ezúttal minden kombinácziótól, kérjük városunk színházláto­gató közönsége nevében a t. színházi bizottságot, hogy az állandó színháznak oly szépen fejlődött, de az idő szerint ismét összekuszált fonalait tőlük te- hetőleg rendezzék és engedjék mielőbb teljesedésbe menni városunk közönségének állandó szinház iránti vágyát. Alkalomszerűen szükségesnek találtuk, az álta­lunk már számtalanszor elmondottakat újólag rö­viden ismételni ; talán most — mikor a tények be­szélnek — megszívleli a t. színházi bizottság mind­jó barátjává válni. Olyan megmagyarázhatlan okú ellenszenv volt a közönségben a „Nagy világ“ czimü szálló iránt. A szállótulajdonosok sorba buktak benne. Egymásután beadták a kulcsot — üres kézzel és azzal a végszóval: ez a ház el van átkozva! No persze, sokat tesz már az is, hogy olyan el­dugott rongyos utczában és olyan apró kopott házak között épült. Az utczája szűk, tisztátalan. A környék lakói pedig csak pity-poty emberek. Az ember, ha végig nézett az utczán, önkénytelenül a budapesti szerecsen utcza jutott eszébe. Különben, ha annak életében sohse volt okosabb gondolata, mint ezt a szép házat ide építeni, az mél­tán megérdemelné, hogy a szállót az ő neve után keresztelték volna el, s őt mint újkori tüneményt mutogatnák a kiváncsi nagy világnak. Persze, akko­riban azt hitték, hogy mellette nehány év után dí­szes palota sor fog emelkedni — hanem a néhány év nagyon hamar lemorzsolódott s a díszes paloták sora elmaradt. Csak a régi házsor lett piszkosabb, a há­zak pedig kopottabbak. így aztán a nagy épület úgy kivált e viskók körül, mint egy uj ruhás úri ember a rongyszedők közül. Hanem azért még mindig akad merész vállalkozó, a ki kimeri bérelni. Éppen most vette át ismét egy ilyen merész uj bérlő, a kinek úgy látszik nagyon sok a pénze s hosszú gondolkodás után csak most jutott arra az életrevaló Ötletre, hogy úgy hághat a leghamarább pénzének a nyakára, ha ezt a szép szállót kibérli és megmutatja a görbe világnak, hogy mily magas niveaura emeli, de olyanra, akár csak a sugár ut közepén épült volna. Különben, hogy miért volt már annyi merész tulajdonosa ennek a végzetes háznak, legyünk oly bátrak és forduljunk szives felvilágosításért Jean Formidable „inas ur“-hoz. Manapság az inasokat is meg kell uraznunk, ha azt akarjuk, hogy jó barát­ságban maradhassunk velők s az előszobában maradni nem akarunk. Különben az egész ember, — mint ő hireszteli ezeket és erélyesen fog liozzá látni az eszme meg­testesítéséhez. Az elkésett válasz. Dr. Csányi János úr, lapunk belmunkatársa folyó évi október hó 2-án ezen lap szerkesztőjéhez intézett, levelében azon kijelentést tevén, hogy mi­után a lapunkban folyó évi szeptember hó 26-án „Vá­rosi közgyűlés“ czim alatt vezérczikk alakjában köz- lott a városi képviselőtestületet érintő „fenyegetés­sel felsallangozott“ czikkünkkel lapunk korábbi irá­nyát megváltoztattuk, hát ő kénytelennek érzi ma­gát — miután városi képviselő és egyszersmind, a lap napszámosai közöl kilépni, a mit tudomásul kér vétetni: kötelességünknek tartjuk mi is kijelenteni, hogy nagyon sajnálnék, ha levél iró úr nyilatkoza­tához komolyan ragaszkodnék, s kijelentése mellett csak azért, mert városi képviselő, s mert néha nap­jában a városi képviselőtestületet is érintő, talán nem épen kellemes, de igaz dolgokat és tényeket szellőztetünk, megmaradna. Sajnálnék ezt azért különösen, mert Dr. Csányi úr személyesen meggyőződhetett arról, hogy sem po­litikát, sem pártot lapunk nem képviselt soha sem ; hanem, mindig azt tartottuk szem előtt, hogy a mi dicsérni, való az dicsérendő, s ezt tenni soha el sem is mulasztottuk; a mit pedig megróvandónak talál­tunk. azt megróttuk, a mit tettünk lapunk kérdéses számában is a képviselőtestületet érdeklőleg is. — Már pedig ez, úgy hisszük, hogy nemcsak, hogy nem lehet ok a lapunktól való elválásra, de sőt inkább azon meggyőződésben vagyunk, hogy lapunk iránya továbbra is Dr. Csányi urat lapunk szerény napszá­mosaihoz fogja kötve tartani. Hisszük ezt azért kü­lönösen, mert a képviselőség és lapszerkesztőség nem — valóságos kézi szótár — a külföldi uyelvek dol­gában. Persze — a káromkodásokban. Ehhez ért francziául, angolul és olaszul is. Ilyen alapos és táj körű nyelv ismeretek után, természetesen hogy szü­letett francziának adja ki magát. Pedig Knedlicsek Venczlicskó az ő tisztességes neve. De hát ez sehogy se hangzik francziásan. E szerint úgy segített a dol­gon, hogy belé kapaszkodott a Formidable (rettene­tes) névbe. Pedig Csehország egyik rongyos falujában látta meg először a cseh napot. Köszörűs inas volt, de megszökött, hogy franczia lehessen. De ez az eső­fogó fitos cseh orr, sehogyse harmonizál a Formidable névvel. Ez különben a gyöngéje is. A hosszú külföldi körút után Budapestre került. Most itt gorombáskodik a vendégekkel. A második emelet lévén a szakosztálya és hatásköre : itt taka- ritgat. Szakszerű foglalkozása közepett a következő in- dignáczióteljes szavakra fakadt: — Ha ez igy tart, isten ucscse megszököm innen, mint ezt eddig még rendesen megtettem a hol nem éreztem jól magamat. (Pedig őt dobták ki szépsze­rével még legtöbb helyütt.) Hiszen félek, még kiüt ebben a szerencsétlen házban a marhavész és engem is magával ragad. Ma kerülök e szállóhoz, pedig nincs is péntek, s már ugyan csak czifra dolgokat hallottam. János itt nem borravaló, hanem zöldkosár vár reád! Mondhatom derék históriákat mesélt nekem az első emeleti kollegám. Borzasztó! négy egész ön- gyilkosság egy kurta hét alatt. Az egyik itt a má­sodik emeleten volt. Egy felborzadt hajú, létra nagy­ságú szőke fiatal ember a numero huszonhétben két­szer lőtt a mellébe és oly ügyesen, hogy azonnal szörnyet halt a bolond. Meg se nyekkent többet. Sőt még a szobát se fizette ki, csak egy ménkű hosszú lamentácziós — verset — hagyott hátra. Ez volt az összes hagyatéka. Inkább ennek a versnek hágott volna a nyakára és ő maradt volna ez életben. A második eset a 3-ik emeleten volt. Egy jócskán ki- puderozott sovány, éltes matróna egy kis pincsi ku­A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 1#

Next

/
Oldalképek
Tartalom