Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-17 / 42. szám
Elöflzetégi Ära : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé1. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Az állandó színház sorsa. Pesti Ihász Lajos színtársulata a múlt hét végén érkezett városunkba és f. hó 10-én kezdte meg elöadá sainak sorát a „Curia“ szálló diszesen átalakított nagytermében, — mondom diszesen, mert akik e helyiségnek előbbi elhanyagolt állapotára visszaemlékeznek, azokat az uj diszterem fényes kiállítása és berendezése bizonyára kellemesen meglepi. — A magyar színészet tehát egy megfelelőbb otthonra talált városunkban, de sajnos, még mindig nem oly helyre, mely őt megilletné és mely egyedül a művészetnek volna szentelve. Hogy miben kell ennek okát keresnünk azt e helyütt több ízben fejtettük ki. Az állandó szinház épitésnek eszméje már évek óta foglalkoztatja városunk jobbjait. Még egy évvel ezelőtt is erősen lángolt az eszme és inár-már megtestesítéséhez közeledett; mit mi annál bizonyosabbra vettünk, mert a mozgalom élén oly férfiakat láttunk, kik megszokott erélyességükkel a kezükbe vett ügyet czéihoz is viszik. — Sokan már lelki szemeik előtt látták Thália díszes templomát; hallották az élvezetes előadásokat és az ezeket kísérő frenetikus tapsvihart. De bizony csalódtak; — keserű csalódásra ébredtek. A szégyenkezés érzete fog el bennünket, ha a vidéki városok azon jelentékeny során végig tekintünk, melyek a művészetnek, a közműveltség iskolájának ezreket áldozva, ennek díszesebbnél — díszesebb palotákat emelnek. Alig találkozik számba vehető város széles e hazában, hol a Múzsának már állandó lakhelye ne volna: amerre csak a polgárosodás terjed, iskolák, és egyéb a műveltség fejlesztése végett épült intézetek mellett mindenfelé szerényebb és fényesebb színházak is emelkednek. Manapság a szinház jótékony hatása az emberiségre mindenütt el van ismerve mert a mellett; hogy „a A „VÁCZÍ KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Dalok. I. Tekints az égre, leányka édesem, Hol a csillagok égnek fényesen, — E csillagfénynél fényesebb napom, Mely érted ragyog, éde3 angyalom. Tekints a földre, lányka édesem, Virágdísz ran itt hegyen völgyeken, E virágdísznél, — szivem közepén, — Pompázóbban felállítalak én ! Nézd meg a tengert! Mily nagy, végtelen, S nagyságában mily magasztos elem : De én szerelmem százszorta nagyobb, S magasztosabb, ha lábadnál vagyok ! II. Szemedben annyi báj van, Hogy ki nem mondhatom. Ha csak reám tekintél, Boldog voltam nagyon. Szivedben annyi jóság, És annyi érzelem. Hogy akkor érezém már, Egem te lész nekem ! Király Kálmán. Hirdetések: t legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora ........................... 30 kr Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. Az öngyilkosok. — Szállóbeli történet. — Irta: Szia.lcá,ts Xja-jos. Tudj' isten némelyik házat, ha szinaranynyal is aggasztják tele még se bir a közönség kedveltjévé, közműveltség iskoláját képezi, a prózai élet gond- üzőjévé is válik.“ Épp úgy mint a testnek, szellemünknek is szüksége van a táplálékra, csak igy tarthatjuk fel azon egyensúlyt, mely testünk és lelkünk között fennáll. A napi munka fáradalmaitól kimerült testet, lelkünk üdeségének kell felfrissíteni. Azon számtalan szellemi élvezetek között pedig, melyek számunkra az életben kínálkoznak alig van egy is, mely nemesitőbben hatna lelkünkre, szellemünket jobban felfrissítené, és ízlésünket jobban fejlesztené, mint a szinház. És úgy látszik, hogy e nézet uralkodik a társadalom minden rétegében, mert az érdeklődés a színi előadások iránt ma már általános. — Az intelligens osztály mellett, még az alsóbb osztályú nép is siet, ha szerét teheti e helyekre, hogy egy-egy estén feledve mindennapi gondjait és fáradalmait az előadandó játékban gyönyörködhessék. Bizonyára e nézet vezérelte városunknak nemesen gondolkodó férfiait akkor, midőn az állandó szinház eszméjét annyira felkarolták. De hogy a a már végbefejezéséhez álló ügyet most annyira mellőzik és teljesen feledésbe engedik menni, annak okát még csak sejteni sem tudjuk. Tartózkodva ezúttal minden kombinácziótól, kérjük városunk színházlátogató közönsége nevében a t. színházi bizottságot, hogy az állandó színháznak oly szépen fejlődött, de az idő szerint ismét összekuszált fonalait tőlük te- hetőleg rendezzék és engedjék mielőbb teljesedésbe menni városunk közönségének állandó szinház iránti vágyát. Alkalomszerűen szükségesnek találtuk, az általunk már számtalanszor elmondottakat újólag röviden ismételni ; talán most — mikor a tények beszélnek — megszívleli a t. színházi bizottság mindjó barátjává válni. Olyan megmagyarázhatlan okú ellenszenv volt a közönségben a „Nagy világ“ czimü szálló iránt. A szállótulajdonosok sorba buktak benne. Egymásután beadták a kulcsot — üres kézzel és azzal a végszóval: ez a ház el van átkozva! No persze, sokat tesz már az is, hogy olyan eldugott rongyos utczában és olyan apró kopott házak között épült. Az utczája szűk, tisztátalan. A környék lakói pedig csak pity-poty emberek. Az ember, ha végig nézett az utczán, önkénytelenül a budapesti szerecsen utcza jutott eszébe. Különben, ha annak életében sohse volt okosabb gondolata, mint ezt a szép házat ide építeni, az méltán megérdemelné, hogy a szállót az ő neve után keresztelték volna el, s őt mint újkori tüneményt mutogatnák a kiváncsi nagy világnak. Persze, akkoriban azt hitték, hogy mellette nehány év után díszes palota sor fog emelkedni — hanem a néhány év nagyon hamar lemorzsolódott s a díszes paloták sora elmaradt. Csak a régi házsor lett piszkosabb, a házak pedig kopottabbak. így aztán a nagy épület úgy kivált e viskók körül, mint egy uj ruhás úri ember a rongyszedők közül. Hanem azért még mindig akad merész vállalkozó, a ki kimeri bérelni. Éppen most vette át ismét egy ilyen merész uj bérlő, a kinek úgy látszik nagyon sok a pénze s hosszú gondolkodás után csak most jutott arra az életrevaló Ötletre, hogy úgy hághat a leghamarább pénzének a nyakára, ha ezt a szép szállót kibérli és megmutatja a görbe világnak, hogy mily magas niveaura emeli, de olyanra, akár csak a sugár ut közepén épült volna. Különben, hogy miért volt már annyi merész tulajdonosa ennek a végzetes háznak, legyünk oly bátrak és forduljunk szives felvilágosításért Jean Formidable „inas ur“-hoz. Manapság az inasokat is meg kell uraznunk, ha azt akarjuk, hogy jó barátságban maradhassunk velők s az előszobában maradni nem akarunk. Különben az egész ember, — mint ő hireszteli ezeket és erélyesen fog liozzá látni az eszme megtestesítéséhez. Az elkésett válasz. Dr. Csányi János úr, lapunk belmunkatársa folyó évi október hó 2-án ezen lap szerkesztőjéhez intézett, levelében azon kijelentést tevén, hogy miután a lapunkban folyó évi szeptember hó 26-án „Városi közgyűlés“ czim alatt vezérczikk alakjában köz- lott a városi képviselőtestületet érintő „fenyegetéssel felsallangozott“ czikkünkkel lapunk korábbi irányát megváltoztattuk, hát ő kénytelennek érzi magát — miután városi képviselő és egyszersmind, a lap napszámosai közöl kilépni, a mit tudomásul kér vétetni: kötelességünknek tartjuk mi is kijelenteni, hogy nagyon sajnálnék, ha levél iró úr nyilatkozatához komolyan ragaszkodnék, s kijelentése mellett csak azért, mert városi képviselő, s mert néha napjában a városi képviselőtestületet is érintő, talán nem épen kellemes, de igaz dolgokat és tényeket szellőztetünk, megmaradna. Sajnálnék ezt azért különösen, mert Dr. Csányi úr személyesen meggyőződhetett arról, hogy sem politikát, sem pártot lapunk nem képviselt soha sem ; hanem, mindig azt tartottuk szem előtt, hogy a mi dicsérni, való az dicsérendő, s ezt tenni soha el sem is mulasztottuk; a mit pedig megróvandónak találtunk. azt megróttuk, a mit tettünk lapunk kérdéses számában is a képviselőtestületet érdeklőleg is. — Már pedig ez, úgy hisszük, hogy nemcsak, hogy nem lehet ok a lapunktól való elválásra, de sőt inkább azon meggyőződésben vagyunk, hogy lapunk iránya továbbra is Dr. Csányi urat lapunk szerény napszámosaihoz fogja kötve tartani. Hisszük ezt azért különösen, mert a képviselőség és lapszerkesztőség nem — valóságos kézi szótár — a külföldi uyelvek dolgában. Persze — a káromkodásokban. Ehhez ért francziául, angolul és olaszul is. Ilyen alapos és táj körű nyelv ismeretek után, természetesen hogy született francziának adja ki magát. Pedig Knedlicsek Venczlicskó az ő tisztességes neve. De hát ez sehogy se hangzik francziásan. E szerint úgy segített a dolgon, hogy belé kapaszkodott a Formidable (rettenetes) névbe. Pedig Csehország egyik rongyos falujában látta meg először a cseh napot. Köszörűs inas volt, de megszökött, hogy franczia lehessen. De ez az esőfogó fitos cseh orr, sehogyse harmonizál a Formidable névvel. Ez különben a gyöngéje is. A hosszú külföldi körút után Budapestre került. Most itt gorombáskodik a vendégekkel. A második emelet lévén a szakosztálya és hatásköre : itt taka- ritgat. Szakszerű foglalkozása közepett a következő in- dignáczióteljes szavakra fakadt: — Ha ez igy tart, isten ucscse megszököm innen, mint ezt eddig még rendesen megtettem a hol nem éreztem jól magamat. (Pedig őt dobták ki szépszerével még legtöbb helyütt.) Hiszen félek, még kiüt ebben a szerencsétlen házban a marhavész és engem is magával ragad. Ma kerülök e szállóhoz, pedig nincs is péntek, s már ugyan csak czifra dolgokat hallottam. János itt nem borravaló, hanem zöldkosár vár reád! Mondhatom derék históriákat mesélt nekem az első emeleti kollegám. Borzasztó! négy egész ön- gyilkosság egy kurta hét alatt. Az egyik itt a második emeleten volt. Egy felborzadt hajú, létra nagyságú szőke fiatal ember a numero huszonhétben kétszer lőtt a mellébe és oly ügyesen, hogy azonnal szörnyet halt a bolond. Meg se nyekkent többet. Sőt még a szobát se fizette ki, csak egy ménkű hosszú lamentácziós — verset — hagyott hátra. Ez volt az összes hagyatéka. Inkább ennek a versnek hágott volna a nyakára és ő maradt volna ez életben. A második eset a 3-ik emeleten volt. Egy jócskán ki- puderozott sovány, éltes matróna egy kis pincsi kuA szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 1#
