Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-31 / 5. szám
HELYI S VIDÉKI ÉRDEK Elofizeíési iíra : évnegyedre ......................1 frt 54) kr' házhoz hordás vagy postai szétküldéssé’. Egy? 8 szám ára : I4> kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) n-----ttíTiTVi-----------------------------""---------------Egy komoly szó a farsangolókhoz. Szól a zene Kárpátoktól Adriáig'. Járják a „három a táncz“-ot estétől reggelig! S aki csak ragyogó táncztermeinket, a farsangolók jókedvét és fényűzését látja : az menten megesküszik, hogy Magyarországban nincs adóhátralékos polgár, nincs gondgyötörte hazafi, s minden honleánynak biztos a fényes jövője. Aki azonban a családapák „bevételi“ és „kiadási“ naplóiba pillant; a ki végig lapozza a telekkönyvek teherlapjait; a ki jegyzeteket csinál a hivatalos lap árverési hirdetéseiből; a ki statisztikai adatokat gyűjt a ( birtokváltozásokról, a csődökről, a bűnesetekről, váltóhamisításokról és sikkasztásokról ;aki figyelemmel kiséri a koldusok, a lelenczek, a kivánJ dorlók s a tolonczok, a proletárok és a tolvajok, az elmebetegek és a testileg elsatnyult, hadiszolgálatra alkalmatlanok számának emelkedését; a ki megszívleli a rósz házasságok, az aggleányok és agglegények sokaságát: annak elszorul a szive .. 'mk-é-nytúieuiii K-eikiáltja . W iuvábo, íeiKi szeneimmel egy óriási űrt látok; egy lépés még, s Lmondó sem marad az utókor számára belőlünk! Szó a mi szó, de igaz, hogy kimondhatatlanul rósz világot él a magyar nép ! A régi jóllét már a mesék országába való; 3 magyar Kánaán már a költők képzelőtehetségéből is kiveszett; a kinek küszöbét még át nem :épte a szegénység kiaszott alakja, az a kapuja , előtt látja letelepedni őt. S az alkalom, amelylyel -eoson, Damokles-kardjaként ott lebeg mindenkinek a feje fölött. Magyarországban ma már nagy pénz a kraj- czár is, fogunkhoz keli verni, mielőtt kiadjuk, ezt is. Az ámitás mit sem használ, mindenki tudja, másról csak úgy, mint önmagáról, hogy házának hol reped a fala, hogy portáján több az egér, mint a buzaszem s hogy nincs, a kinek lábát ne szoritsa a czipő. Ily körülmények között nem veszi tőlünk senki rósz néven, ha hírlapírói kötelességünkhöz hiven egy komoly szót intézünk a farsangolókhoz általában s a hölgyekhez különösen. Fűszer a mulatság! EgyT kevés belőle jó, de a sok megárt. A j ó z a n gondolkozásuembermáskülönben is korlátokat szab vágyainak, jókedvének, de a hazafi megemlékezik a római nép ama kiáltásáról is, melyet a történet az utókor tanulságára feljegyzett s a mely igy hangzik: „Panemetcir censes!“ „kenyeret és szinköri játékokat,;“ a hazafi megfontolja az is, hogy akkor, a midőn a nép egy nagy része, a legnagyobb része „kenyér“ után eseng, a kissebb résznek csak a „nzinköri játékokra“, illetőleg a mulatozásra gondolni épen nem észszerű dolog, mert a mig a farsangolók a »zükséget szenvedők elkeseredését gyűlöletté fokozzák egyrészt, addig másrészt az a nép, amely már csak a „Panern ct circenses“-t hangoztatta, Hirdetések: Nyüt-tér 1 a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beikruiásnál HO kr A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men tatlen leveleket nem fogadunk el. tökéletesen érett volt a rabszolgaságra, az elbukásra akkor, a mikor hangoztatta. A jó hazafi azonban egy lépéssel még tovább megy. A jó hazafi átérzi azt is, hogy addig, a mig társadalmi és kulturális intézményeink csak a pólyában nyugvó csecsemő korát élik, a mig a nemzet léte egy újabb ezredévre biztosítva nincs, a mig a magyar állameszme megtestesülését ellenséges elemek akadályozzák : addig a korlátlan, a határtalan farsangolás épen olyan bűn: minta könnyelmű pazarlás. Fűszer: a mulatság, de méreg: ha drága. Az okos nő szembeszáll a fényűzés ördögével, nem föltétien majma a divatnak, nem bolondja az élelmes vállalkozóknak, kik a saját érdekükben mindig újabb és újabb dolgokon törik a fejüket, de a szerető nő tudni fogja azt is, hogy az ő igényeinek nem szabad a férj jövedelmét átlépniük, mert ő nem azért lett a férfi társa, hogy házi oltárát, a melynek papnőjévé .3 vattátok, Lomba döntse, Hanem hogy azt a maga tisztaságában fentartsa, erejében szilárdítsa, más szóval, hogy a férj keresményét, jövedelmét gyarapítsa s közös jólétüket teljes erejéből előmozdítsa. A becsületes nő azonban magasztos feladatát még nemesebben, tökéletesebben igyekszik megoldani a szerető nőnél is. A becsületes no különbséget tesz az igényelt és a szükségelt dolog között s minden oly kiadást, a melyet nem a valódi szükség diktált, családja s gyermekei megkárosításának, meglopásának tekinti. A minthogy úgy is van ! Tartsunk tehát mértéket a farsangolásban s el a fényűzéssel! E kettő legyen jelszavunk ! Nem mondjuk mi, hogy remeteéletre kárhoztassa magát az ifjú s a férfi; hogy világgyíi- löletre s a kor kívánalmainak megvetésére tanitsa gyermekeit az atya; nem mondjuk mi, hogy hamupipőkéknek tekintsék leányaikat az anyák s a régi, ó-divatu rokolyákat szedjék elő a lomtárból, de arrajogosan kérhetjük, hogy ne tegyék magukat tönkre csak azért, hogy az árral usz- szanak ; de arra jogosan figyelmeztetjük, hogy a kinek nélkülözhető garasa van, azt ne dobja a dorbézoló Karneval torkába, ne sülyeszsze a fényűzés feneketlen kútjába, hanem áldozza oda a haza, a műveltség, a humaniszmus oltárára. Karneval és a divat: idegen Istenek, s a farsangolás és a fényűzés pogány isteni szolo-álat. Megismerkedni vél ük lehet, de azoknak Ö CT meggondolatlanul átengedni magunkat nem tanácsos. Munka és egyszerűség, szorgalom és takarékosság: ez a nemzetek jólétének alapja, ez az államok létének feltétele, ez a haladás, a szabadság emeltyűje, védbástyája. Az az állampolgár, a ki minden mulatságban részt vett a farsangon át, egy hajszálnyival sem érdemesebb annál, a ki csak egyszer, vagy egyszer sem farsangolt s az a nő, avagy leány, a ki selyem és bársonyba öltözött egy cseppet sem ér többet annál, a kinek testét egyszerű mól, avagy kárton szövet fedi. A természeti szépséget, kedvességet, azt az erőt, a mely boldogító érzelmet varázsol a férfi szivbe, nem a ruha, nem a fényűzés czikkei kölcsönzik a nőnek, s az a hölgy, a ki ezekkel hódit, épen oly szerencsétlen mint az, a ki ezekkel meghódította magát! Az a fiatal ember pedig, a ki az egyszerű ruhában megjelenő leánykát a divatbáb, a pipere, az ékszerkirakat kedvéért mellőzi, az megérdemli, ha sorsa csalódás és az élete boldogtalanság. Az idők komolyak. Az önmegtartás nehéz, de szükséges munka. Fogjunk hozzá 8 gyakoroljuk benne magunkat mindnyájan! Brankovics György. Színház, művészet. Snlymnasy Klek nr vendégszerep lése ő raagíiaak és az igazgatónak is pompásan ütött ki. Volt közönség, volt jövedelem — bőven. S ha ezt tekintjük a vendég- szereplés értékének mértékéül, akkor a közönség, vendég művész ur és az igazgató — kölcsönösen meg lehetnek elégedve. Hanem mi nem azt vártuk, az országos hirli vendégművész úrtól, a mit kaptunk. Többet vártunk a művészetből, kevesebbet a túlzásokból. Megfordítva kaptuk. Nem akarunk okve- tetlen kritizálni. Elismerjük Solymosy ur művészetét, De a miként mi elismeréssel adózunk (és adóztunk különösen lapunk múlt számában) jogosan megvártuk volna, hogy Vácz város színházlátogató közönségét értelem és Ízlés tekintetében ne tekintse a népszínház karzati közönségével egy színvonalon állónak. — Azzal sem a művészetnek, sem a színpadi környezetének, sem önmagának nem használt. De lelegyen azért béke köztünk és térjünk át az előadásokra. Szombaton január 23-án „A tót leány“ került színre telt ház előtt, Hanka szerepében S olymos y E 1 e k n é úrnővel. Solymosyné úrnő csinos kis menyecske, kedves jelenség a színpadon. Játékával és szépen énekelt dalaival sok tapsot aratott. Solymosy ur Misót kitűnő maszkban, jóizü humorral, de néhol a helyzethez nem illő, sőt annak hatását egyenesen rontó extemporizálássál játszotta. Játékát megtapsolták, coupléját és a tót tánczot ismételtették. A többi szereplőkről már a múltkori előadás alkalmával megemlékeztünk, kivéve Dobocsányit, ki Brbolya szerepében, maszkban és játékban nem maradt Solymosy ur művészete mögött. Vasárnap január 24-én „Árva Z s u z s k a“ népszínmű 3 felvonásban, irta Lukacsy Sándor. Jó előadás és telt ház. Arany ossy (Sárréti Mike János) Perczel Mari (Erna) Dobocsányi (Bodner András) Andrássy (Pali) Nagy Linda (Zsuzska) Réthy László (Blitzstein Kóbi) B orosné (Eszter) A b a f y (Torma Grida) Boros Endre (Czin- gár Péter) mindannyian jól és összevágóan játszottak, de a darab kirívó hiányai nem pótolhatták. Kedden január 26-án „Lumpáczius“ bohózat 3 felvonásban. S oly mosy ur (Czérna szabó) eleinte e’émében volt, hanem később mintha boszantotta vo'na valami. Pf d g a közönség, mely szorulásig megtöltötte a színházat, nem győzte nevetni — D o b o- csár yit, ki a csizmadia szerepében egészséges humorával, minduntalan kac tgásra gerjesztő maszkjával és túlzástól ment játékával nem hiába verseny ZEO
