Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-08-29 / 35. szám
Előfizetési ára : évnegyedre ............................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssé'. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Néptanítóink. A váczi egyházmegyei r. kát. tanítók választmánya f. hó 25. napján Váczon központi gyűlést tartott. Az egyes vidékek választmányi tagjai saját espereseik vezetése alatt jelentek meg a tanácskozására. Tanácskoztak a néptanító« ügyének előmozdításáról és eszemecserét váltottak saját érdekeik felett. Örömmel veszünk tudomást hazafias irányú munkásságukról, ügybuzgó törekvéseikről. Telve édes reménnyel jobb jövő iránt, a haza biztató szemmel nézi működésüket. Nagy feladat vár rájuk, melyet megoldatlanul hagyni tovább nem szabad, de kellőleg megoldani csak nekik lehet. A legújabb kor országalkotó eszméje a nemzeti összetartozóság, a nemzetiség integritásának megvalósítása. A hajdan erős Róma fél világra szóló hatalmát hadvezéreivel és légióival tartotta fel; a fényes Byzancz biztonságban érezte népeketverő hatalmát mindenütt, ahol basái osztották a parancsot és janicsárjai taposták a földet, a büszke Hunnia „rettegett, uralma“ erős volt mindenütt, ahol szittya vitézei és száguldó paripái megjelentek. Róma ledőlt. Hunnia elpusztult és Byzancz hatalma is megtört. Bismarck nem úgy. Gyengének tartotta szuronyát, gyengéknek ágyúit. Szét volt hulva a német nép, mint az oldott kéve. — A hány sas fészek volt a német lakta tájon, mindenütt más volt a fejedelem. Önálló volt valamennyi, független egymástól és a nagy német nemzet számos apró államot alkotott. Bismarck megteremtette a német egységet. — Nem olvasztotta ugyan egygyé az egész nemzetet, de kivitte azt,, hogy egy czél körül csoportosította. Hirdetések: Nyílt-tér a legolc3Óbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. ’ s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Még ekkor sem érezte hatalmát bizton. Posen bántotta szemeit. Bántotta az, hogy azon területen, a hol az ő hatalma uraltatik, más nemzet nyelve ismertessék. Azért elkövet mindent, amit elkövethet, hogy az ő lengyeléit németekké tegye, hogy azon területen, amelyre az ő szava kihat, ember német legyen. Ezen eszmét szolgálják a külföldi németek, mikor az erdélyi szászokért jajgatnak és ezen eszmét az erdélyi szászok, mikor, jóllehet, hogy egy csepp okuk sincs a jajgatásra, némettestvéreiknek visszajajgatnak. (Mert közben legyen mondva: soha sem az erdélyi szász kezdi a jajgatást, mert annak esze ágába sem volna panaszkodni, sőt, ha úgy nagy hamarosan valamelyiküket München vagy Drezda vidékén letelepítenék, ő lenne azon leginkább, hogy mihamarabb visszajöhessen, hanem rendesen előbb valamely külföldi német jajditja el magát s csak azután gyújt rá kórusban az egész had.) Ezen eszme szolgálatában áll a „Schulverein“ és ezen eszmét szolgálják a Kraxelhuberek, a deutschsängerek és a kellnerek. Ezen eszme sugalmazta tavaly a drezdai botrányt, az idén a müncheni községtanács otromba elutasító válaszát a budapesti történeti kiállításra küldött meghívóval szemben, ez ugrasztottá ki a kassaiak férfias nyilatkozatát, ez tölti be a heidelbergi egyetem tanszékeit és ez szerzett Bedeus József szász agitátor fejére tudori süveget. Ez az, amit azért, mert lángja a német egységért lobog, pangermanismusnak nevezünk. Mi más eszme tüzeli az oroszok, csehek és tótok kebelét és mi más eszme gyújt világot borongás agyukban ? A szlávok álomképe : a nagy Szlávia mit jelentene, ha a világ összes szláv jai egységének egy közös fő alatt, egy közös paradicsomban, egy közös kancsuka körül való boldog megtestesülését nem jelentené. Ez a gond virraszt az igazi szláv elméjében a hosszú éjeken, ez forralja vérét, ez varázsolja elő tündérálmait. Ez viszi az iskolába, ezt hevíti szóra, tettre egyaránt. Mikor a sok muszka rubel gurul szét a földtekén, és nyomában kinyújtott reszkető kezekkel alázatosan szalad minden, ami szláv; mikor a felbérelt csorda-nép szemében véres tekintettel, kezében öldöklő fegyverrel ellepi a szabadság mezejét, legyűri és járomba szorítja azt, aki szabadon élni akar; mikor az eladott szol- galelkek fejedelmet és népet visznek a vásárra, hogy azt egy pár hitvány arany csengő pengéséért áruba bocsássák; mikor csendes minden, nyugodt a levegő és porban csúszó kígyók fojtott sziszegése, lapuló kémek titkos seppegése kerülget s nem tudni, hogy természetes-e a csend, vagy csak tettetett: akkor nézz körül és mindezek árnyékában ott látod a tizenkilencze- dik század egyik eszméjét: a panszlavis- must. Es mi fészkelődik Erdély határain, mint gyik a száradó taraczk között? Mi az, ami akkor, amikor jogaink, szabadságunk ellen a ka- marilla gyilkos fegyvert emelt, Janku és Móga csapatait ellenünk vezeté ? Mi az, ami bármely perczben kész arra, hogy azokat, akik kenyerünket eszik, vizünket isszák és dicső eleink által vérrel szerzett szent hazánk földén nyugosszák ki fáradalmaikat, ellenünk vezesse ? Mi tartja fenn azon gyárat, melyben ellenünk a legocsmányabb rágalmak és legmérgesebb szidalmak teljes erővel tömegesen termeltetnek? Mi az, ami csak azért halálos ellenséA VÁCZI KÖZLÖNY" TARCZÁJA. Verses könyvemből. in. A^kétség éjjelén álom-látott éden Tárul elénk, hogyha dalt dalra zeng a lant ; Nevet a sok csillag, ott fenn a kék égen, Istent imád, csodál az ember itt alaut, Bú-bánatunkból egy-egy viruló rózsatő, Borús egünkről lágy sóhajjal kelő nap Bű bájos hangjára ragyogva jő elő . . . A haldokló remény új életerőt kap. Azért egyre jobban dallok tovább . . . tovább, Nem törődöm ama zajló sokasággal, Mely oly szolga módra nyalja a föld porát. Hisz’ amit készített, az a bélyeg rá vall . . . Majd megérti egykor : kitért a pázsitról Hogy a lélekölő posványbán fetrengjen ; Hogy szédítő gyorsan zuhant a bérczfokról S most kétes örvényben jajdul az életen ! Nem törődöm azzal, kinek babér jutott; Kinek neve túl a világ kába zaján Olyan fennen hangzik ... Az én szivem nyugodt; De vágya ne volna: el ne higyjétek ám! . . . Ha majd végsőt pördül életem orsója S a fájdalom közt szőtt fonál kettészakad : Lelkem porhüvelyét zöld fák árnya óvja, Ott, ott künn a vadon lombos tölgye alatt! Ahol áldóimat dalol a csalogány, A kis patak pedig szerelmi dalt locsog ; Ahol vad virágok, rózsa, liljoin nyomán Örökös tavasztól lündököl a hérczfok. Talán megérdemlőm e kérve-kért helyet Jutalmul annyi sok tusakodás után?! Hisz’ végzetem m e d d ő, sújtó barcza mellett Győztesen — lemondva — halok el u csatán! Kapás. A hol meggyógyulunk. — Uj-Tátrafüredi fürdői levél. — Itt fenn a hegyek közt, hol zöld a föld, kék az ég, hol a zuhatagok és fenyvesek teremnek, itt szerezhetjük vissza azt, mit többnyire csak akkor becsülünk meg, mikor elveszítjük az egészséget. Ide jöttem én is, hogy a sok „drei scbrittezés“- től meglazult tüdőmet a fenyvesek balzsamos illat árjából telitett pompás hegyi levegőben meg repe- ráljam. Forró augusztusi napon vettem betegen búcsút kedves városunktól azon biztató reményben, hogy egy hűvös szeptemberi napon majd viruló egészségben üdvözöl h etem azt. A kánikulai bőség, a gyorsvonat minden kényelemmel ellátott kocsijában is majdnem türbetlen volt, s az egyes állomásokon ugyan csak fogyaszták az utasok az árpa hűsítő levét. A vidék már Salgó-Tarján s Losoncztól kezdve meglepi az utast, s a mint a gyors vonat csiga lassúsággal kezd feltörtetni viz- és völgy áthidalásokon s alagutakon át a begyek tetejére, egész Körmöcz- bányáig s onnan bóditó gyorsasággal lefelé egész Ruttkáíg, hegy s völgy változatok, elszórt falvak s városok panorámája gyönyörködteti az utazókat. Ruttkától a Kassa-Óderbergi vonalon, a fehér vág völgyén már a kárpátok közt halad a vonat, s egymásután tűnnek fel a Magas Tátra égnek meredő csúcsai. Legelői a Kriván, majd a (lerlachfalvi, Lom- niczi s többi begy óriások. A Poprádi állomástól kocsin két óra alatt érjük el Tátrafüredet. Az út nagy része fenyvesek közt visz. Az erdő koszorúzta begy oldalban a fák közül kitűnnek Tátrafüred épületei, felettük a Magas Tátra csúcsaival. Minél közelebb érkezünk a begy tövéhez, a szív annál jobban tágulni, a lélek emelkedni kezd, a nem örömittas ajk pedig szitalan lesz, a szokatlan látványtól. A természet szépsége és nagyszerűsége bámulatra ragad. Mily magasztos érzés foghatja el az emberi kebelt ott fenn a lomniczi tetején, ha már itt alant annyira elragadja a természet fönsége? A vidék szemlélésébe merülve észrevétlen érkezik meg kocsink egészségünk helyreállításának Mekkájába, Uj Tátrafüredre. Előzékeny fűrdőigazgató fogad s alig helyezkedik el az ember Dr. Szontagb Miklós Uj Sanatoriu- mának egyik kényelmes szobájában, már is siet ki a szabadba élvezni a balzsamos levegőt. Uj Tátrafüred a kárpátok óriásai által az északi szelektől folyton meg van védve s mindig enyhe jó levegőjével csak gyógyítani képes. Egy szép vidék teljes összharmoniája meg van itt. A három Tárafilred között nekem leginkább tetszik Uj Tátrafüred. Ó Tátrafüred nagyobb téren szétszórt épületeivel sokkal ridegebb, Alsó Tátrafüred újabb s modernebb kinézése miatt sokkal nagyvárosiasabbnak tűnik fel előttem, — mig Uj Tátrafüred jobban csoportosított s az erdő közepében épült fürdője s villáival inkább alkalmas arra, hogy nem csak a gyógyúlni vágyók, de a mulatni óhajtók is feltalálják benne azt, a miért ide jöttek. Van jó és tűrhető drága konyha, jó czigány, olvasó-, zongoraterem, bazár, hideg vizgyógy, törpefejü inhaláczió, tej, savó kúra és a mi a legfőbb a légkúra, a hegymászás. Az ismeretség az újonnan érkezőnek kezdetben nehezen megy, de itt is tapasztaltam azt, hogy igaza van La Bruyére azon mondásának: „a jó modor, a legjobb útlevél az életben“ — mert elég rövid idő alatt otthonos lettem a társaságban, s igy a szép lányok és asszonyok közt a napontai hegymászás fáradalmai után kellemes társaságban töltöm a kúrá-
