Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-01 / 31. szám

ségességét. És ezen iskola egyesíteni fogja ma­gában mindezt, a mi egy nőnek az életre való előkészítésére szüksége van ; mert a leányok az anyák felügyelete alatt maradva, a mellett bogy nem vetkőztetnek ki háziasságukból, elnyerhe­tik mindazon ismereteket is, melyekre szüksé­gük van. Csak elismeréssel lehetünk az iskola­szék derék tagjai iránt, kik sem a fáradtságtól, sem az áldozatoktól vissza nem riadva azon buz- gólkodtak, hogy a leánynevelés előmozdításá­nak megfelelő csarnok emeltessék. Ama dicső férfiúiról pedig, ki ezen iskola kiépithetését nagy­lelkű adománya által lehetővé tette, elmondhat­juk, hogy ha hervadó poriakat a rideg sir fedi is, de neve örökké élni fog, mert Horácz szerint „exegit monumentum aere perennius.“ Hitelintézetek országos egyesülete. A pénzintézetek egyesülete megalakult, de ke­vés intézet vált annak tagjává. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy alig létezik ma egy osztály vagy testü­let, mely nem alakított volna szövetséget vagy egy­letet, mert egy csoporthoz tartozó bármiféle foglal­kozásúak egyesületté alakulva öntudatosabban, jobb rendszer szerint, és igy czélszerübben működhetnek szakmájukban, valóban csodálkoznunk kell a felett, hogy mi oka annak, hogy épen a pénzintézeteknél oly kevés a hajlam a szövetkezésre és a részvét ily­nemű kezdeményezés iránt. Talán a pénzintézetek viszonyai oly irigylésre méltók, hogy egész éven át képviseletre nem szorulnak? Ezt nem akarom el­hinni, sót az időnként közzétett, és az intézeteket érdeklő pénzügyi, közigazgatási és f’első-birósági döntvények és elvi jelentőségű ítéletek élénken ta­núskodnak az ellenkezőről. Egy ily döntvényt közölt nem régen a Magyar Pénzügy „Kelet és lejárat nélküli vált ó k“ czimmel. Jóllehet, az előadott esetben a bíróság a fennálló szabályok szerint helyesen Ítélt, de épen ezen szabályok sérelmesek és megváltozta- tandók, nem is közvetlenül a pénzintézetek, hanem az annyira hangoztatott közgazdasági, kis­birtokos, és ki s-i páros hitel érdekében. Egészen más a fővárosi és a nagy kereskedelmi vá­rosok pénzintézeteinek és más a vidéki kisebb vá rosi pénzintézeteinek ügyforgalma és hatásköre, mert mig az elsők, legnagyobb részben, a nagyobb keres­kedőkkel és nagyobb birtokosokkal állanak üzleti összeköttetésben, a kisvárosi intézet leginkább a kis­iparos, és még inkább a kisbirtokossal az úgyneve­zett paraszt-gazdákkal van összeköttetésben. Ezen kötelezettség mellett pedig, hogy a vál­tón a lejárati idő ki legyen töltve, efféle adósok, kikben ugyan a jó akarat meg van, de épen körül­ményeiknél fogva, hogy az évnek csak bizonyos idő­szakában jutnak pénzhez, legjobb akarat és számí­tás mellett, a lejárati napon nem fizetethetnek: ennek a következménye, hogy az intézet kényszerítve van a kitöltött váltót, jogai fentartása végett, ovatol- tatni és a szegény adósnak mintegy 5 írt költséget okozni. Lehet-e ily körülmények közt a kisiparoson és kisbirtokoson, kiknek váltói többnyire 100 frt összegen alól szólnak, ilyen a törvény által kény- szeritett eljárásnál segíteni ? vagy nincsen-e inkább utalva, hogy a lejárati napon pontosan fedezhesse a váltót, az uzsorához fordulni ? Nem akarok ez ügy­— Meg mindig csak szarvasmarháról és repczé- ről beszél. — De mi kifogásod van akkora kapitány ellen, hisz az nem rusztikus ember. — Annak meg olyan apró-cseprő kiállhatatlan- ságai vannak, miktől egy szerető nő éppen le tudná szoktatni, de mikor én nem vagyok az a szerető nő. — S mik azok az apró-cseprő kiállhatatlanságok — kérdi kissé felpattanva Etelka, — ha szabad tudni. — Például menetközben a folytonos kardcsörte- tés, a kéznek a bajuszszal való túlságos szapora érintkezése, saját élczei fölötti genirozatlan tetszés­nyilatkozata stb. Ki ne bosszankodnék, ha bántják az ideálját ? No hát Etelka is csak leány, és a kapitány ? Mindjárt meglátjuk, mert a lupus infabula éppen bekoczog. S hogy bekoczog, az több okból igen alkalmas. Én szeretem a rendet, tehát először is azért alkalmas, mert megörült neki valaki és ezt a valakit már leálczáz- tuk, másodszor azért, mert megörült neki még valaki, ki zavarba jött volna, ha a soron lévő doktort kell vala bonczolgatni és harmadszor azért, mert érdekes újságokat hoz. A legérdekesebb ezek között az, hogy Vámossy orsz. képviselő fényes estélyt rendez a jövő héten, hogy Csányi Arabella soubrette miatt párbaj lesz Balázs Kálmán és Kálmán Balázs kö­zött stb. stb. A kapitány elég ügyesen osztotta meg a kon- versacziót a három hölgy között, de a figyelmes szemlélő egy-egy pillantásból, egy-egy mozdulatból, mely Etelka felé volt irányítva, sokat olvashatott volna ki. S ez a figyelmes szemlélő ezúttal a szép Gizella volt. Mikor a kapitány távozott, csak annyit súgott oda a mamának : — A kapitány úgy látom már kezd vigaszta­lódni s Susanne meglelte marquisját. De a kis hamis is megtudott valamit, a mit még a mamájának sem súgott oda, mert rettenetes bosszútervet szőtt, bosszút a kicsinyeit kapitányért. ben hosszadalmas lenni, de tény, hogy ezen a bajon lehetne több módon segíteni, úgy, hogy az állam a bélyegösszegre nézve kárt ne szenvedjen és a kis­gazda is veszélynek ne legyen kitéve, mert van számtalan eset, hogy ezen eljárás miatt, vagy az uzsorás — mert ez a czélja — vagy az intézet, mert felelőségénél fogva kényszerítve van rá, az adós­nak jószágát elárverezteti. Hasonló nehezítő körülmény több is van és ha a hitelintézetek országos egyesü­lete az alapszabályok ‘2. §. a) és d) pontjaira, — t. i. a) szerint képviseli az összes és egyes intézetek érdekeit a szükséges módokon a kormánynál, hatóság­nál és intézeteknél, d) a hitelügy körében előforduló bajok orvoslására javaslatokat készít — több figyel­met fordítani, minthogy ezen bajok többnyire csak­is a vidéki intézeteket sújtják, akkor bizonyosan több részvétet és csatlakozást lehetne a hitelintézetek ré­széről elvárni, mivel ezek az egyesület hasznos mű­ködéséről meggyőződvén, szívesen hozzájárulnának. Witt Manó, a váczvidéki népbank ▼ezérigazgatója. Városi és vidéki hírek. = Megjelent „Vácz város története“ czimű műnek VI. kötete, mely a székesegyház, káp­talan, az egyházmegye területén létezett apátságok és prépostságok stb. történelmét tartalmazza. Kap­ható Karcsú A. Arzén, a helyi sz. ferencz-rendi kolostor-főnökénél és Deutsch Mór kereskedésé­ben. Ára 1 frt. A VII. kötet is sajtó alatt van már, mely a váczi római kath. plébániák, s a vallásfele­kezetek történelmét fogja hozni; mig a VIII., vagy is a zárkötet az intézetek, kolostorok, iskolák, egy­letek stb. történetét foglalja magában. Felhívjuk t. olvasóink figyelmét ezen pártolásra méltó nagy iro­dalmi vállalatra. = A löliázi mulatság, mely a helybeli k e- gyes-tanit ó-r e n d i templomtornyok ja­vára ma este fog tartatni, igen sikerültnek Ígér­kezik, mert, —a mint értesülünk — már eddigelé igen sok jegy kelt el, s a rendezőség is mindent elkövet, hogy a közönségnek minél élvezetesebb estét nyújt­son. A rendezőség fölös óvatosságból még falraga­szokat is készíttetett és azok utján hitta meg mind­azokat, kik tévedésből esetleg meghívót nem kaptak. = Templomi ének. Székesegyházunkban a mai nagymise alatt D á s z k á 1 Henriette k. a. Che­rubini „Ave Máriá“-ját fogja énekelni. = Mapás I^ajos Aurél, kegyes-tanitó-rendi áldozópap, lapunknak belsőmunkatársa f. hó 15-én azaz Nagyboldogasszony napján fogja első szent mise áldozatát a helybeli kegyes-tanitó-rendiek tem­plomában bemutatni. =---- IPrimiezia. Szép és megható ünnepélynek voltunk juh hó 25-én szemtanúi. Ugyanis ekkor mu- mutatta be első szent-mise áldozatát a Mindenható­nak a felsővárosi plébánia templomban városunk egyik fia, Kresák Géza, vácz-egyházmegyei ujmi- sés pap. A fő oltár ez alkalommal szépen fél volt diszitve s virágokkal elhalmozva. Az ünnepelt ro­konain kívül, jelen volt a város előkelőinek nagy része a sz. misén. A vezetői tisztet Hegyi Antal szent-széki ülnök és püspöki titkár úr teljesítő dí­szes segédlettel, melyben ott láttuk a primicziáns nagybátyját Hanusz István, tiszteletbeli ales- peres s kecskeméti főreáliskolai tanár urat is. Az egyházi szónoklatot Balás Lajos püspöki szertartó II. Már most mi nem tetszett a bájos Gizellának azon a doktoron ? ezzel tartozunk a doktor reputaczió- jának. Ha naplója volna, azt találnék benne : A doktor nem amolyan tuczatember, kiválik a tömegből valamivel, miről számot adni nem tudnék. Annyi bizonyos, hogy érdekes ember, csak azokat a kiál 1- hatatlan hosszú nyakkendőket ne viselné. — Megint egy kifogás ! Mert a mi hősünk — mi tűrés-tagadás — bizony kissé válogatós. Éles megfigyelő tehetség­gel párosítja ama női álbüszkeséget, mely a férfinak egyhamar meg nem hódol. Ámde méltó dij a küz­désre ! Fennkölt szellemet és nemes szivet nyer benne, a ki magáénak mondhatja. Vámossyék estélyén ott találjuk mindazokat, kik bennünket érdekelnek. Midőn Kertészffyék megjelen­nek, a doktor ügyes manoeverrel otthagyja Csengey Adélt s mellettük terem. A kapitány meg csak leste jöttüket. — A ünnepélynek éppen csak királynéja hiány­zott még — bókolt a doktor. A háziasszony sietett vendégei üdvözlésére. Etelka kissé szórakozottan hallgatja a kapitány szellemességeit, elméjét foglalkoztatja valami. Tíz óra felé megindult táncz. Ä szebbnél szebb párok közül is kiválik Kertészffy Gizella, ki a dok­torral járja. — Gyönyörű pár! — suttogják a bámulat vagy az irigység hangján. A doktor táriczosnéjával igen érdekes párbeszédbe látszik elegyedni. — S nagysádnak ma sem változott nézete — kérdi. — Ma sem. — De hát nem képzelhet apró hibák mellett szeretetreméltó jellemet? Hisz a tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy éppen a legnagyobb jellemek a leg­nagyobb félszegségekkel is felruházvák. — Ha e félszegségcivei a szeretett nőnél ellen­szenvet szül, róluk letenni tartozik. úr tartotta, valódi bensőséggel és hévvel szólván a papi hivatásáról s állása magasztos voltáról. E lé­lekemelő ünnepélyt az nap este barátságos lakoma követte, melynek rendezésénél a közszeretetben álló házi úr Velzer Kálmán urnák jutott ki az oroszlán rész. A vacsora alatt az első toasztot Hegyi An­tal úr mondotta, éltetve az ujmisést szülőinek és rokonainak örömére s az egyházmegye díszére; utánira a nap hőse szólalt föl s éltette az egyház fejét XIII. Leó pápát, majd a káptalani helynek és felszentelő, püspököt Nesz ved a István ő méltósá­gát és végre a manuduktor Hegyi Antal püspöki tit- - kár urat. Pohárköszöntőket mondottak még C s ál volszky József kanonok úr ő nsga, továbbá Ha-, n u sz István úr, Hegyi Antal úr ismételten, B a- 1 á s Lajos, dr. Csányi János urak és mások. Jó­kedv, nyájasság és szívélyesség fűszerezte a vacso­rát, mely után Banda Marczi zenéje mellett tánezra 5 perdült a társaság fiatalsága, s az egybegyűltek csak az éjfél utáni órákban oszlottak szét. — Fogadja az ! ujmisés legjobb kivánatainkat szép hivatású pályája kezdetén ! = Temetés. Julius 26-án kisértük örök nyug­vóhelyére Tanács Veronika kisasszonyt, Tanács s János székesegyházi prépost-kanonok és alvárosi ple-; bános szeretett nővérét, közönségünk osztatlan rész­véte mellett. A temetési szertartást dr. Virter Lajos, prépost-kanonok végezte infula alatt és tel­jes segédlettel. A koporsóra koszorút helyeztek : Tanács János kanonok a következő felirattal: „Is­ten veled — a viszontlátásig,“ Tanács Gyula és neje e felirattal : „Gyula és Berta — forrón szeretett nénjüknek“, Lenesé Sándor és neje: „Sándor és Te­réz“ jelzéssel, továbbá Leticsó Ferencz és neje, Nikitits Sándor és neje. A boldogult hült tetemét az alsó-városi sirkertben elhunyt atyja mellé he- - lyezték örök nyugalomra. Ny. b ! = Halálozás. I m r e y Mihály budapesti vas­kereskedő, julius hó 25-én élete 4U-ig évében jobb létre szenderült. A boldogultban a helybeli Itnrey és Dobó családok szerető rokonukat veszték el. Ny. b.! = lidört bimbó. Jakab ffy Károly al- járásbirót és családját gyász érte, a mennyiben kis fiacskája Albin julius hó 25-én elköltözött a menny­be. A megszornorodott szülék leljék örömöket életbe levő gyermekeikben. = líarangszeiitelés. Csütörtökön, folyó évi julius 29-én egy 1796 kgrm súlyú harangot szállítot­tak be a vasúttól a püspöki rezidencziába, melyet miután Neszve da István felszentelt püspök úr ő méltósága pénteken megszentelt, ismét visszavittek a vasúthoz, honnan aztán rendeltetési helyére Nagy- A b o n y b a szállítottak. = A jporcziuukulni búcsú a helybeli szent- Ferencz-rendi templomban holnap azaz hétfőn fog g< megtartatni. = Az ősrégi szokáséi Anna búcsút a leg- g nagyob fénynyel ülték meg az idén is a helybeli kegyesrendiek. Az ünnepélyes szent misét P an e k 1 Ödön házfőnök végezte fényes segédlettel, mig az sí alkalmi szónoklatot az egybegyűltek százainak na- n gyontisztelendő Schmidt alsó-városi segédlelkész s tartotta. Délben a vendégszerető piaristák asztalához a város több előkelő polgára lett meghiva, hol a jó kedv csakhamar meghozta a toasztok áradatát. A ház főnök éltette a torony javára rendezendő mu­latság tagjait; ezen beszédre a jelen volt bizottsági tagok nevében Dr. Csányi János felelt a nála megszokott ügyességgel. sz. mise alatt a k. r. ujoneznövendékek énekelték a „Hasch“-féle misét, öszhangzóan és preczizitással.-— Akkor zsarnokot nevel a nőből, s szeszélyei rabjává aljasul. — Nem! abban a pillanatban, midőn a férfi a nőnek ily engedményeket tesz, vonzalmának fénye­sebb tanujelét adja, mintha érte úgynevezett „nagy“ dolgokat visz véghez. Hogy leszokjék azokról a meg­rögzött félszegségekről, ahhoz kell, hogy a személy, kinek kedvéért teszi, szüntelen szeme előtt lebegjen, a mi nehezére esik, könnyítse a tudat, hogy hajla­mában tért hódit, hogy végül egészen megnyeri. — Teliát bizonyos áldozatok árán pl. én is nyer­hetnék egy reménysugárt ? — Oh én azt a mi specziális viszonyainkra al­kalmaztatni nem óhajtom. — Csak letaszit a mennyekből ön — angyal. — De higyje meg doktor úr, hogy ezek az ékes szavak bizonyos személyeknél sokkal termékenyebb talajra hullnak, mint nálam. A táncznak vége lett s a beszélgetés is meg­szakadt. s Kis szünet múlva egy keringőt húztak, melyre a doktor Adél nagysámat foglalta volt le, kivel annak távollétében egész önfeláldozással foglalkozott egyik ismerősünk — Kozsdi László. A második négyes promenádeja közben valami nagy dologról sugdoshat a doktor a mi kedves kis Etelkánkkal. A hölgyé a szó. — En igenis azt merem állítani, hogy azok a férfiak mégis csak ügyetlenek a női szivek ostrom­lásában. Ha kirázták zsebeikből a készletben tartott bókokat, egy pár lyrai ömlengést elkövettek, talán égy Szerénájáig is megfeledkeztek s napszámba sóhaj­toznak', a szerelem arzenálját kimeritettnek hiszik Pedig az igazi szerelem leleményes s nem él csupán csak mindennapi fogásokkal.., — De hát hol tanulta On a szerelem stratégia ját bájos kis gyermekem ? Gyermekem! - szól bosszúsan a megsérteti félig kivonja karját, — ezért az egy sz ért megér dem lené, hogy tüstént cserben hagyjam, pedig rumi

Next

/
Oldalképek
Tartalom