Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-01 / 1. szám

I adója beszámításával virilista képviselő lehetne, ezút­tal is kimaradt a névjegyzék s igy a képviselő tes­tületből. Tárgyalás alá kerültek ezek után a városi gyám - pénztárnak 1867—1884. évi és igy 17 évi számadá­sai s a mennyire visszás és nem tetszőnek jelezhető azon eljárás, hogy városi képviselő testületünk ezen számadások felülvizsgálatát ily hosszú évek során át nem eszközölte, ép annyira örvendetesen konstatál­hatjuk, hogy Bálintfy Pál volt közgyám feladatát derekasan oldatta meg, lévén ugyan is a terhére irt számadási nehézmény 16 frt 58 kr., mely összeg be­fizetési feltétele alatt nevezett volt közgyámnak a számadások tányéré és tartalmára nézve a szokásos óvások fentartása mellett a felment vény meg is ada­tott, s a számadások helyben hagyattak. Hasonlólag helyben hagyattak városi közpénztá­runknak 1882—1884. és igy három évi számadásai is, melyeknek végeredménye szerint Pauer János volt pénztárnok javára 31 frt 20 kr. terhére pedig 16 frt 30 kr. Íratott elő, minek folytán a 14 frt 90 krnyi különbözet nevezett pénztárnoknak a városi pénztár­ból megtéritetni határoztatott és számadó pénztár­noknak a felmentvény a szokásos óvások fentartása mellett megadatott, de miután a pénztári vagyon is tőle hiánytalanul átvétetett, kiadatni határoztatott annak 1600 frtnyi óvadéka is.. S úgy a gyámi va­lamint közpénztári számadások felülvizsgálás és vég­leges helybenhagyás végett Pestmegye törvényható­ságához felterjesztetni rendeltettek. A gyámi és közpénztári számadások tárgyalását megelőzőleg az 1886-ik pénzügyi évre több rendbeli szakbizottság lett megválasztva, s igy referadánk ezen része a választás alá nem eső virilís képvise­lőink névjegyzékének a tárgyalása után foglalhatna helyet, de úgy hiszszük, hogy a dolog lényegén ezen kis átugrása a soroknak nem változtat s igy bátran igtathatjuk ide is a megalakított bizottságok névjegy­zékét. E szerint ezen szakbizottságok következőleg lettek megalakítva a képviselő testület kebeléből és pedig: I. A leltározó és leltári szemle bizottság tagjai: Pécs Sándor, Krezsák Peren ez és Monszpart József II. az állandó pénzügyi bizottság áll: Dr. Frey- singer Lajos, Olgyay János, Pécs Sándor, Krezsák Ferencz, Dr. Csányi János és Witt Manó képvise­lőkből. III. A pénztár vizsgáló bizoitságba beválasztat­tak: Weiszbarth János, Meiszner János és Heiser László. IV. A gazdászati szakbizottság: Huber József, Witt Manó, K. Csereklye István, Krezsák József és Velzer Lajos képviselőkből alakíttatott meg. V. Az állat egészség rendőri bizottságba beju­tottak: K. Csereklye István, Docskál Venczel állat­orvos és Baján János. VI. Árvaszéki ülnökökül kiküldettek Filó Pái, Fekete Károly, Inczédi Soma és Huber József. VII. A szabályrendelet kimunkálására alakított, bizottságba beválasztattak : Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János, Reiser Béla és Nikitics Sándor. VIII. Az árvapénztár átvételére kiküldött bizott­ságba meghagyattak az eddigi tagok. t. i. De. Frey­singer Lajos, Olgyay János, Pées Sándor, Krezsák Ferencz, Dr. Csányi János és Witt Manó. IX. A faiskolai bizottság megválasztása az eddigi bizottság, mely Udvardy Mihály, Krezsák Ferencz és Vörös Mátyás képviselőkből áll, jelentésének beérkez­téig elhalasztatott. Végül a közegészségügyi bizott­ság megválasztásába a közgyűlés, miután ezen bi­zottság 1885-ben 3 évre választattak meg, ezúttal nem bocsátkozott. Ezzel a tárgysorozat befejeztetvén elnök polgár- mester helyén valónak tartja a pénzügyi bizottság­nak, mely a gyámpénztári és közpénztári számadások megvizsgálatát a legfáradhatlanabb s legkitartóbb szorgalom és buzgalommal és lelkiismeretességgel esz­közölte a képviselő testület, de az egész város kö­zönsége nevében köszönetét és elismerést nyilváníta­ni, s kéri a közgyűlést, hogy ezen elismerés és kö­szönet nyilvánításnak jegyzőkönyvileg is kifejezést adna. A képviselő testület polgármester indítványát örömmel fogadja s a pénzügyi bizottságnak különö­sen pedig Dr. Freysinger Lajos, mint ezen bizottság- leikének a város közönsége nevében az említett szám­adások megvizsgálása körül tanúsított fáradhatlan szorgalma, ügyszeretete és lelkiismeretes eljárásáért legőszintébb köszönetét és elismerését íejezi ki s ezt jegyzőkönyvbe vétetni rendeli. Következett még nehány interpelláczió, melyek­nek elintézése után, elnök polgármester a beköszöntő uj év alkalmából megható szavakban kívánt a kép­viselő testületi tagoknak boldog uj évet, mire a köz­gyűlés a polgármester éltetésével szétoszlott. Városi és vidéki hírek. = uaj-évei. Az üdvözletek és szeren csekivánatok e hagyományos napján mi is azon őszinte óhajunkat nyilványitjuk, hogy olvasóink min­den vágyai a legszebb beteljesülést nyerjenek ez uj esztendőben ! = Szegény gyermekek felruházása. De­czember hó 25-én az izr. statusquo iskola vizsgater­mében megható ünnepély folyt le. Ugyanis a szegény tanulókat ruházó egylet ez alkalommal osztotta szét a szegényebb sorsú tanulók közt a szokázos téli ajándék ruházatokat; 29 tanuló láttatott el tetőtől talpig ruházattal. Az ünnepélyen jelenvoltakat a be­vezető ima után Reiser László iskolaszéki elnök üdvözölvén, az egylet magasztos és nemes czélját fejtegette. Igazán megható volt látni a gyermekek örömsugársó arczát midőn kopott ruháikat az újak­kal felcserélték. A kiosztás után IJ 11 m a n n Frigyes főrabbi mondott köszönetét az egylet elnökének Reiser Lászlónak, s az izraelita nőegyletnek mely 40 írttal járult a ruha vételhez. Ez után Witt Manó iskolalátogató szólott a gyermekekhez, buz­dítva őket szorgalomra és jó magaviseletre. E jóté­kony ügyben fáradozók: Reiser László; az izr. nőegylet nemes emberbaráti buzgó fáradozásaikért megérdemlik közönségünk osztatlan elismerését. = A hallj, legényegylet a farsang alatt eg}' dalestélyt szándékozik adni mely alkalommal egy rövid vígjáték is színre fog kerülni. = A ««rs .szeszélye. Major József 34 éves fegyőr decz. 28-án épen azon órában adta ki lelkét, midőn felesége B ó d i Borbála egy kis fiúnak életet adott. Ajánljuk a nélkülözésekkel küzdő szegény öz­vegyet az ember barátok és a nőegylet pártfogásába. = Az állandó színházra, már 20,300 frt van eddig aláírva, de még több aláírási iv künn lé­vén, az aláii't összeg remélhetőleg még szaporodni fog s igy színházunk építése a tavaszszal minden esetben megkezdhető lesz. = 8 j aljú rush író. Az igazságügyminiszter Torday József kir. aijárásbiró elhalálozása folytán a váczi kir. járásbíróságnál megüresedett aljárásbi- rói állásra Dr. Rá ez Bélát nevezte ki. — Szeméi}! hir. Márffy Ede pénzügyi titkár, adófelügyelői helyettes deczember 30 és 31-én városunkban időzött, az adó ügyek menetének s a behajtás eszközlésének télülvizsgálása végett, és min­denek felett teljes megelégedésének adott kifejezést. = Az országos vásárok az 1886. évben a következő napokon fognak megtartatni: Virág vásár április 18-án, Sarlós vásár junius 27-én Gál vásár október 10-ikén Tamás vásár deczember 19-ikén. = Az izr. íiöcgylet újabban ismét szép ta­il uj elét adta annak, hogy hivatásának megfelel. Ugyanis mint értesüld k újólag 11 szegény gyerme­ket ruházott fel. E szép ténykedésben kiváló érdeme van az egylet szeretetre méltó s ügy buzgó elnö­kének Reiser Béláné úrnőnek, ki maga is 5 írttal járult a ruha készíttetéshez. == i lloiiiunyhaii „Polgári kör“ alakításán fáradozik Némedi Imre odavaló postamester. Re­méljük hogy fáradozását siker fogja koronázni. = festi Iliit»Z Lajos 40 tagból álló színtár­sulatával varosunkba megérkezett s előadásait ma kezdi meg a „Curia“ vendéglő nagy termében, Al- mási Tihamér „8 á r i n é n i czimü legújabb nép­színművével. A mint a falakon levő szinlapok mu­tatják, a társulat szine java fog játszani s a hely­arak is viszonyainkhoz s a társulat számarányához mérten mérsékeltnek mondhatók. Ajánljuk előre is e színtársulatot közönségünk figyelmébe és pártolásába. = Tout eoiuiuc chez nous. A félegyházi lapokban olvastuk a következő „Miatyánkot,“ melyet miután ránk is nagyon illik, érdemesnek találtunk a közlésre : „M i a ty á n k.“ Szépítő bizottság! ki lako­zol ismeretlen helyen. Jöjj el már egyszer a te or­szágodba s légyen meg erős akaratod, mint meg van az más városokban. — A mindennapi járókelőknek adj már egyszer jó járdát. Foltoztasd ki, ha már mással nem, legalább lapos kövekkel — utczáinkat Mert mi már nem győzzük vágni tyúkszemeink so- kasságát s talpaltatni czipőiuket. — Ne gázoltasd. velünk a térdigérő sarat s ne szagoltasd velünk a csatornák illatát. Add meg nekünk azt az Örömet, hogy legalább az átjárókat tisztítsák meg útkapa- róink s ne engedd, hogy az összehordott sárkupaczo- kat mi hordjuk szét talpainkkal. — Bocsásd meg vétkeinket, hogy néha-néha az újbortól kissé későre jövünk haza s akkor mi is megbocsájtunk az elle­nünk vétő sötét lámpáknak, melyek csak holdtölte­kor világitnak versenyt a borús ég fellegei között bujkáló udvaros holddal. — Mert tied a hatalmas felszólalás dicsőséges joga most és mindaddig, míg helyedet más bizottság el nem foglalja. — Amen. = Aszód mellett Oomoiiyhaii. Decz. 29-én nagy ünnepélyesség mellett tartatott meg az ág. ev. uj sirkertnek felszentelése. A helybeli földmivelők, iparosok, az úri osztály nagyobb része mind részt vettek a nem mindennapi eseményben. A helybeli templomban megtartott istenitisztelet után kimentek az uj temetőbe harang zúgás és egyházi énekek mel­lett. Az uj sirkertbe való megérkezés után az erre elkészített diszes állványon először is helybeli ev. lelkész Endrefy János tartott emelkedett hangú be­szédet, utánna Moravcsik Mihály aszódi ev. lelkész beszélt. A bezzédek befejeztével egy szép egyházi ének után széjjel oszlott az egybegyült nép. S ezzel vége lett az uj temető felszentelési ünnepélyének. (Aszódi.) — A \iicyJ flBÖvciü(lóli|>a|>síig „Pázmány egylete“ tegnap Szilveszter estéjén szavallati estélyt tartott, melyen Neszveda István felszentelt püspök s számos egyházi és világi vendég is megjelent. Az tin nepélyt Egressynek: Mi költ fel súlyos álmomból czimü dalával nyitotta meg a növendékpapság dalár­A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Anette. — Kitépett levelek egy ismeretlen naplójából. — A fekete liliom, kiterítve holtan, ott fekszik a ravatalon. Csak hogy most már fehér liliom. A hi­deg halál fagyos ajka hófehérre csókolta. Olyan mint egy jégszobor, élő színes virágokkal tele rakva. Ha­nem azért szép. Elbűvölően elragadóan szép még most is. Ha hatalmam volna megóvni őt az enyé­szettől, nem adnám át a sírnak, hanem oda állítanám a Vénus szobrok közé, megmutatni az embereknek, a hirszomjas dicsvágyóknak, hogy torpiil el az emberi kéz munkájának szépsége és tökélye az isten re­meke előtt. * * * Ki volt a fekete liliom V Anette volt. Kiskorá­ban árvaságra jutván, egy városunkban lakó rokona vette magához. Még alig volt. 15 éves, már messze vidéken is hire terjedt szépségének. Hogy milyen szép volt, azt sem én, sem senki nem képes leirni. Próbálja valaki lefesteni a termé­szetet ragyogó pompájával, a menyországot csillag sátorával s a kelő napot arany sugarával úgy, hogy a rátekintő szem elkáprázzék: — nem lehet. Hát Anette még annál is szebb volt, Egyenes mint a liliom szál, és barna arezu. — Azért nevez­ték el még kis lány korában fekete liliomnak. Ha­nem ő nem azok közé tartozott, a kiket csak egy­szerűen barnáknak szokták nevezni. Arczszine ve- gyüléke volt a vakító fehérnek a sötét feketével. — Olyan volt, mint mikor a frissen esett hó csillogó ezüstjére a sötét éjfél kiterjeszti barna sátorát. — Rajongtak is érte sokan ; százan, tán ezerén is. Eh (!) nem szeretett senkit. Szive, ihlctetlon ma radt a szerelemtől sokáig, sokáig. * * * 188. .. nyarán elvégeztem tanulmányaimat. Zse­bemben diplomával, szivemben a jövő élet boldog­ságának ezer reményével tértem haza. Hazaérkezé­sem hire, a mint az kis városban szokás, futó-tüz- ként terjedt el. Haza jött az X-né fia. Mérnök lett belőle. Most már meg is nősülhet és nem is rossz parthie. Mondogatták a mamák egymásnak. A lányok ha összejöttek valahol, csak titkolózva beszéltek egy­másközt — rólam. Ok tudják, az ártatlanok, hogy mit szoktak egy „parthie“-ról sugdosni, én nem tudom. Egyszer augusztus 25-én épen nevem napján a város leggazdagabb és legfösvényebb polgára, min­denkinek nagy meglepetésére, házi vagy is inkább kerti mulatságot rendezett. X Mózesnek hivták az öreg urat, kinek 5 eladó leánya volt s a kiket tré­fásan Mózes 5 könyvének kereszteltek el a pletyka nyelvek. A mulatságra hivatalos volt az „előkelő“ fiatal­ság mindkét nemből. A férfi nembeli fiatalok közül hivatalos voltam első helyen én. Rajtam kiviil az orvos, ügyvéd, városi és más­féle Írnokok, ispánok, ispán gyakornokok, továbbá olyan fiatal emberek, kiknek más czimük nincs, mint „fiatal urakkereskedők s végül az esetre tán, ha párbajsegédekre lesz szükség, hogy igazi se gédek legyenek kéznél, kereskedő segédek is. Mert kis városban minden csinosan öltözött fiatal ember „előkelő“ számban megy mind addig, míg meg nem nősül. Ha egyszer megnősült, legyen az bárki, vége az előkelőségnek — a lányok előtt. * * * Délután 5 órakor elkészülve öltözékemmel, elin­dultam részt venni a jelentőségteljes mulatságban. A házban és udvaron nem volt senki. Lent voltak a kertben mind. A vidámság zaja, mely közeledtemmel egyre jobban töltötte be a forró napsugártól rengő levegőt, messze elhal látszott. Az egy szép terjedel­mes kert, tele gyümölcsfákkal és virágokkal. Amazok a szorgalmas ember munkás kezeit, emezek pedig a házas leányok aranyos kacsóit dicsérik. A kert vé­gén agg szüzekhez hasonló korhadt fűzfák ingó lombja alatt vígan csevegő patak fut el, hordván tiszta vize tükrén néha virágot, néha szemetet. Ab ban is épen úgy Összevegyül néha a gyöngy és a pi­szok, mint az életben az emberek között . . . A kert valójában tündéri látmányt nyújtott. Azt hivém, — a paradicsomban vagyok; — tele volt angyalokkal. Ha véletlenül valaha valaki olvasná ez utolsó óráimban irt sorokat, nehogy a hölgyek iránt való tiszteletlenséggel vádoljon, megjegyzem; hogy nem olyan angyalokat láttam, a kik a paradicsomi egy­szerűségre emlékeztettek volna. üli korántsem. — Azok mind tisztességes, ezen a rögös földön született s rózsa szinii selyem haris­nyában és kivágott lakkezipőben járó 16—18—20—25 és 30 éves „egyetlen angyalom“-ok voltak, kikért a papák 20—25 méter fügefa levélnek, pardon! női ruha szövetnek fizetgetik a számláit. A legszebb volt valamennyi közt Anette. Mig a többiek a kertben sétálva, ide s tova szaladozva mulat­tak : Ó az isteni lény egy fához támaszkodva merengő tekintetével az azúr kék égen úszkáló lenge felhők fehér fodrain révedezett. Vájjon miről gondolkozha­tott? Miről gondolkozhatik egy lány, kinek szivében és lelkében minden érzés minden gondolat olyan tiszta, mint a fehér felhő ? Semmiről. Az nem gon­dolkozik ; az — ábrándozik. Ábrándozik valami ti tokszerü, mesés, ismeretlen világról, melyet ha egy­szer megismert, akkor tudja meg. hogy az élet nem az ábrándok világa, mert a valódi élet tele van ko­moly gondokkal és aggodalmakkal. Egy pillanat és előtte állék. Ijedten rezzent föl merengéséből. A mint felém fordult, rám vetette két szép szemének sugárzó tekintetét. Minő szemek, minő tekintet! Két nagy fényes fekete szemének nézésében benne láttam a hét menyország minden üdvösségét, kéjét, varázsát, mámoritó, részegítő, észtvesztő gyönyörét

Next

/
Oldalképek
Tartalom