Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-12-08 / 50. szám, Rendkívüli kiadás
VII. évfolyam 50. (rendkívüli) szám. Vácz, deczember 8. 1885. l! í HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Klofizeíésf áruk : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. j Kapható : MAYER SÁNDOR könyvkereskedésében (Csillag-utcza). Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Myiit-tér sora ..................... . 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség czimzete: hová a lap szellemi részér illető közlemények küldendők : Vácz, Gaspavik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér men teilen leveleket nem fogadunk el. A kiadóhivatal czimzete : hová a lap anyagi részét illető minden küldemény czimzendő : Vácz, Csillag-utcza 1428. szám. ____ A váczi református egyház ujraalakulásának 100 éves évfordulója. Y á c z, 1885. deczember 7. Az evangelico reformata anyaszentegyház 100 éves fennállásának városunkban, tegnap folyt le jubiláris ünnepélye. — 1785 deczember hó 4-én tartatott a most is fennálló templomban az első isteni tisztelet. Azok a kik Lipót császár türelmi parancsa kedvezményéből szivük szerint és szabadon áldozhattak akkor vallási meggyőződésüknek, ha abban a hitben haltak meg, hogy az eszme szabad lesz és hogy az ember legbensőbb meggyőződése nem sok idők múltán tisztelteim fog: akkor hitüknek éltek. — Meggyőződésünk igaz erejével mondhatjuk ezt, a nélkül, hogy egyik vallási formát a másikkal kompareálni akarnók, azzal a meggyőződéssel, mely arra tanít, hogy a hit, már önmagában is boldogít. — Es ezt annál jogosabban mondhatjuk, mert daczára, hogy a reggel derengő fénye az éjjeli sötétség barna sátorát csak nagy nehezen törte át, s a lomhán koválygó szürke felhők szakadatlanul szakadó esője áztatta fel a földet, városunk legtekintélyesebb polgárságának színe java felekezeti külömbség nélkül ott volt az ünnepélyen. Hogy a református egyháznak ezen ünnepélye mennyire beható múltjába és mennyire kiható jövőjére, azt fejtegetni ide nem tartozik. Hogy a református egyház ezen ünnepélyének hány ezer szív és miképen örül: azt mi nem mondjuk és nem kérdezzük. De hogy az evang. és izraelita hitfelekezet egyházi képviselőin kívül jól esett ott látnunk a róm. kath. egyház legkiválóbb világi képviselőit is — azt örömmel konstatáljuk. Örömmel azért, mert ezzel bizonyittatott be az városunk polgárai részéről, hogy a szeretet tana:az Üdvözítő tana és mi mindnyájan annak vagyunk követői. Ez az a nap, mely fényét és áldásos melegét egyaránt árasztja világokra szét. E nap alatt lobogjon magasra lángja és törjön föl az égre azon tűznek, melynek hevétől fölgyullad kebleinkben és mindnyájunkban az igaz felebaráti szeretet. Az a szeretet, mely összefogott erővel és akarattal városunkat szellemi és anyagi fel- virágozásra emeli. Az igéből igy lesz test. Úgy legyen. Á püspök fogadtatása. Szász Károly, a dunamelléki ref. egyházkerület püspökének megérkezése a száz éves ünnepélyen való tényleges részvételre a vasárnap reggel 7 és fél órakor érkező fntárvonat idejére volt jelezve. A vonathoz a püspök fogadtatására kimentek városunk képviseletében R é t y Ignácz polgármester és ifj. Y arázséji Gusztáv városi tanácsos. A tűzoltó egylet nevében Meiszner Ede szivattyú parancsnok, M i 1 1 m a n n Géza pénztáros, és E g y ü d Lajos titkár. Továbbá Vörös Károly helybeli ref. lelkész, Kovács Géza ref. segédlelkész, Dr. F r eying e r Lajsos presbyteriumi jegyző és Cserek- lye János egyházi gondnok. A. f'utárvonattal azonban csupán Farkas Jó- szef a budapesti ref. theologiai intézet igazgatója s S z o t y o r i Nagy Károly zenedei zenetanár érkeztek meg, mivel a püspök a vonatról lekésett, mit táviratilag tudatott a ref. lelkészlakban a fogadtatásra egybegyűltekkel. A fent nevezettek tehát a fél 1 1 órai személyvonathoz vonultak ki, melylyel S z á s z Károly püspök Kontra János püspöki titkár kíséretében meg is érkezett. Az érkező püspöknek V ö r ö s Károly ref. lelkész bemutatva a fogadó küldöttségeket, városunk nevében R é t y lg nácz polgármester, az egyházközség nevében pedig Dr. Frey singer Lajos kir. közjegyző üdvözölték őt a pályaudvarban. Az indulóházból kocsikra ülve a ref. lelkészlakba hajtottak az érkezők, a hol az egybegyült küldöttségek várakoztak. Az érkező püspököt mozsárlövésekkel fogadván, a lelkészlakban Vörös Károly üdvözlé a község nevében az érkező főpásztort. Mire a püspök válasza után a küldöttségek bemutatása következett. Ott voltak a fent említetteken kivlil : a helybeli ev. egyház küldöttei T o r n y o s Pál lelkész vezetése alatt; az izraelita hitközség küldöttei Steiner Ignácz vezetése alatt; Palkó vies Károly alezredes a helyben állomásozó 6-ik honvéd-huszár ezred parancsnoka, Kovács Ernő orsz. kir. fegyintézeti igazgató, Fekete Károly igazgató s P e r t i k Gyula tanár az orsz. siketnéma intézeti tanári kar küldöttei ; — Szentkirályi Albert országgyűlési képviselőnk ; — Sipos Pál fótbi ref. esperes, Benkő István rákos-palotai-, Föld vár 37 László vácz-hartyá- ni-, Vári Sándor tótfalui-, Vargha László sziget- monostori-, s S z á n t h ó János kosdi s Batta Mihály orsz. fegyintézeti ref. lelkészek ; — s a presbyté- riumi tagokon kívül számos előkelő egyéniség. A püspök a bemutatások után palástot öltött, s a lelkész lakból az önkéntes tűzoltók által képezett sorfal közt, harangzúgás és taraczk durrogások közt a küldöttségek kíséretében a templomba vonult. A templom zsúfolásig telve volt, nemcsak ref. vallásit hívőkkel, hanem minden felekezetű s mindenrangú közönséggel. A papság s a küldöttségek a részükre fentartott padokban helyet foglalván kezdetét vette az isteni tisztelet. A jubiláris isteni tisztelet. Az isteni tisztelet egy nép énekkel vette kezdetét, mely után a budapesti ref. theologiai intézet énekkara énekelt, Szotyori N a g y Károly orgora kísérete mellett. Ezután az oltárasztalhoz lépett Szász Károly püspök s más félóra hosszáig tartó emelkedett szellemű beszédet mondott, mely nemcsak a főpaphoz, hanem a költőhöz is minden tekintetben méltó volt, s a hallgatóság szivét lelkét egyaránt lekötötte. Az apostoli üdvözléssel köszöntve a híveket az egyház százados ünnepén, inté őket arra, hogy az elődök nyomdokain haladva, kik e templomot építették, mindig a jó békesség s isteni kegyelem lakozzék nem csak a templomban, hanem a hivők sziveiben is, s kéri az istentől, hogy az az isteni kegyelem, mely megengedte száz év előtt, hogy a gyülekezet saját templomában dicsérhesse istenét, még sok századon át lengjen a hivők felett. Utánna Vargha László sziget monostori ref. lelkész lépett a szószékre s ugyanazon théma fölött tartott beszédet, melyről száz év előtt a templom megnyitó ünnepélye alkalmával tartatott beszéd. A théma Máté evangéliumának az a passusa volt, mely a Krisztus által lecsillapított háborgó tengerről, s a kicsiny hitüekről szól. E beszéd végeztével Vörös Károly helybeli ref. lelkész állott az oltár asztalhoz s a következő történelmi visszapillantásokat tartalmazó vázlatot olvasta fel. A váczi ref. egyház történelmi vázlata. Tisztelt gyülekezet! Mielőtt felolvasnám egyházunk történetének körvonalait, előre bátor vagyok kijelenteni, hogy e hely és ez ünnepélyes idő nagy takarékosságot parancsol felolvasásom terjedelme tekintetében, azért csak vázlat ez, nem történelem, inkább csak futólagos képét rajzolom annak a 100 esztendőnek, melynek véghatárán állva ma, mintegy pihenőt tartunk : visszatekinteni apáink és magunk által megfutott térre, tanúságot meríteni az ott fölmerült eseményekből s irányt nyerni a jövő küzdelmeire. A mi egyházunk régi történetét illeti: mikor kezdett itt terjedni a calvinismus, mikor szervezkedett először egyházzá, azt eddig pontosan meghatároznom nem sikerült; mert a régi váczi ref. egyháztól csak egyetlen egy emlékünk maradt másolatban az egyházi kerület levéltárában, sőt újabb történelmünk forrásai is többnyire elenyésztek az 1848-ik évi szabadságharcz orosz pusztítása közben. 1553-ban még nem volt szervezett egyház, de már jóval 1595. előtt kétségtelenül állott az mert már ekkor virágzó főiskola volt kebelében, azon a helyen épülve hol most a felsővárosi plébánia áll, melyben — akkori calvinista szokáshoz képest — filosofia mellett theo- logiát is tanítottak. Templomuk pedig azon helyen állott, hol most a fehérek temploma előtt a szt.-háromság szobor áll, a mennyiben az elpusztult és elhagyott Szt.-Mihály nevű róm. kath. templomot igazgatták össze a reformátusok, kik mint Zápolya pártiak, szabadon gyülekeztek és erősödtek itt annyira, hogy az 1605-ben itt járt Bocskai fejedelem iskoláikat megerősítve, Váczot egy esperesség központjává tette. Ez esperességhez tartozott Vácz város, Kösd, Nemes-Oroszi, Tóthfalu, Monostor, Megy er, Sződ, Fóth, Szada, Veresegyház, Palota, Mogyoród, Tarosa, Kis-Némedi, Gödöllő, Hártyán, Péczel, Gyömrő, Üllő, Monor, Legénd, Thu- ra, Szt.-Márton-Káta. Tekintélyes állását bizonyítja az 1628-ben Rácz kévében tartott dunamelléki kerületi ülés; ennek jegyzőkönyvét az akkori lelkész Bölcskey Pál harmadik heljrnn subscribálta, első volt a püspök, második a n.-körösi lelkész. — Ép úgy 1629. 30. 31-ben is. 1631-ben Almási Pál püspök visszatért, s hevesen üldözte a váczi és vidékebeli reformátusokat, kiknek egyrésze a pusztákra és a naszáli irtványokba húzódott. de hogy az egyház meg nem szűnt, mutatja ama körülmény, miszerint 1652-ben a váczi tractusban, Váczi János, volt helybeli lelkész. Az iskola tanárai és tanítói nem tűrhetvén egyfelől a várbeli török, másfelől a nógrádi szélekről lecsapó császári hadak háborgatását, már 1652. előtt elszélledtek Kecskemét, Kőrös és Czeglédre. Fájdalom, eddig egyetlen tanár nevét sem sikerült kipuhatolnom. Még 1687-ben is Váczon a református papiak és a városháza egy volt, mutatja amaz okmány másolata, mely még 1848-ban meg volt az egyház ládájában: Ab anno 1687. d. 1. febr. Mi váczvárosi főbíró Halász István, esküdt társaimmal, Viski Szabó Albert, Tokodi Szabó György, Szadai Győri János, Csánki János, Solti György, Markó György, Hézső János, Péceli Sz. kis bíró, Pécsi Mihály és több emberséges emberek adják tudására mindazoknak kikhez illik, ez levelünknek rendiben; mi egyező akarattal szadai lakos társunknak Péczeli Szabó Mihálynak adtuk itt templomunk szomszédságában napnyugat felől az utcza közepén városunkban, örök jószágot, lakhelyt, pinczéstől udvarostól, melyben Kopasz Szíjgyártó István lakott, melynek a duna felől szomszédja Tordai Miklós volt, adtuk bizonyos áron, úgymint 10 forintokon, hogy mint sajátját építhesse és békességgel birhassa. Ha pedig idővel valami bán- tódása lehetne: mi minden oltalommal szolgálunk nékie. E dolognak nagyobb erősségére adtuk ez pecsétes levelünket egyező akaratból, parochiánkban, akkori praedikátorunk Tiszteletes Körösi Mihály úrnak előtte. Dat. anno locoque supra notatis üdém qui supra. A pecsét nem spanyol viaszra, hanem a felhajtott papirosra üttetett. A betűk is meg látszanak valamennyire : többek között Vaciensi 1610. Rajta van a Szűz Mária képe, ki lába alatt ta- podja a kígyót, balkezében pálezát tart, jobb karján a Jézust tartja. — Ez is elveszett 1848-ban. Ám a lakosoknak nyomorúságos életük volt. Bél
