Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-08-09 / 32. szám

velezőnk — egy váczvidéki uradalom kocsisa hét lovat hajtott a hartyán-váczi országúton a váczi va- sút-állomásra. A legény lóháton ült s a nagy sötétségben csak lassan haladhatott. Mikor a csörögi szőlők aljához ért, az ott álló kereszt mögül két fegyveres rabló tört elő és a legényt megállásra szólli- tották föl. Ez természetesen megijedt, s mielőtt meglepetéséből magához térhetett volna; a rablók egyike lovának hátsó ballábát valami vasruddal ketté törte. Erre a ló elesett s a lovas is alája került; de csakhamar visszanyerte lélekjelenlétét, felkelt s a Rud- nyánszky-lak felé futott Itt a cselédséget fellármázta és velük a helyszínére sietett; ekkor azonban a rablók is észrevették a veszély közeledtét s az egybekötött lovakat hátrahagyva, az erdőség sűrűjébe tűntek el. — Ez eset vidékszerte kinos feltűnést kelt, annál inkább, mert vidékünkön hasonló vakmerő támadás már évek óta nem fordult elő.

= A sétatér zene jövő csütörtökön ismét meg fog tartatni, mely alkalommal a rendezőség a közönség kényelmére frissitő italokról is fog gondoskodni. A sétatér-zenék még jövő hó közepéig fognak tartani.

== V ig jázat I an síi gból Imiül. Szódról írják lapunknak. Hogy a szülők gondatlansága gyakran mily nagy szerencsétlenséget okoz : jele a következő eset. A Mészáros-pár munkára ment s két éves kis gyermekét odahaza hagyta. A szegény kis leány valahogy egy vízzel telt dézsa közelébe került s abban pacskolt mindaddig, míg egyensúlyt vesztve, fejjel belebukott és belefult. Képzelhetni az anya kinos fájdalmát, mikor hazatérve, a még néhány órával azelőtt életvidor gyermekének már csak hült tetemét zárhatta karjai közé.

— Cséplőgép okozta tűz. Sződön Szala- csy nagybirtokos uradalmában a minap tűzvész volt. A cséplőgép kéményéből kiszálló szikrák ugyanis meggyújtották a gabnakazalt, s csak a gyorsan kéznél volt segélynek köszönhető, hogy a tűz tovább nem terjedt. A kár néhány száz forintra rúg.

= Veszett kutya harapta meg Hártyán- b a n, mint nekünk onnét Írják a községi bikát. A kutyát agyonverték a beteg állatot gyógykezelik.

— Ttiz. Városunkban folyó augusztus hó 6-án délután l3/4 órakor az alvárosi úgynevezett czigány városban tűz ütött ki, mely szélvész következtében rövid 2 óra alatt 34 házat hamvasztott el, melyek közül 21 czigányház, 13 szegényebb földműveseké s közülök csak 5 volt biztosítva. A leégett házakban összesen 43 család lakott a tűz leginkább muzsikusaink vagyonában pusztított; a kár annak dácsára, hogy zenészeink mezőgazdasággal nem foglalkoznak mintegy 6000 írtra tehető ; s csak tűzoltóink önfeláldozás teljes öszmiiködésének köszönhető, hogy az egész ezigányváros le nem égett. — Ez alkalomból különben el nem mulaszthatjuk megrovásunkat kifejezni, azon polgártársaink fölött, a kik noha tehetnék, a tűzoltásoknál segédkezet nyújtani egy- átalában nem tartják polgári kötelességüknek, holott az nemcsak polgári kötelességnek, de valóban szent felébaráti kötelességnek lenne tekintendő. A tűznél Korpás Márton tanácsos s Mikuska János egy embert az égő házból kimentettek mely tett nem szorul dicséretre s egyátalában a jelenvolt közreműködők önfeláldozólag fáradoztak a tűz oltása körül.

= A tiíxeset alkalmával a szerencsétlen födél nélkül maradt leégettek között a helyszinén Tar- c s a y Jánosné úrnő 50 irtot osztott szét, T arcs ay János úr pedig másnap két kocsi kenyeret osztatott szét közöttük. M a u r e r Rezső úr kassai kereskedő a városi jegyzői hivatalban ugyan e czélra 1 irtot

sem voltam elfáradva. Arra a kőgörgeteggel fedett völgytorokra nagyon ráillik az „uttalan ut“ elnevezés.

Eső kezdett esni. Rémesen ordított fel erre a szél is. Esernyőink csak hamar felmondták a szolgálatot. Pár év előtt Rőmerbad vidékén láttam egy hajlott korú és orrú botanikust ürge módra átázva; akkor ez komikusnak tetszett nekem, pedig az az eső nem is volt olyan hideg, mint ez a mi esőnk. Mégis igaz marad az, hogy ma neked, holnap nekem. — Közel voltunk mi is a bőrig ázáshoz, de jó menedéket nyújtott a „Tűzkő“, mely utunkba esett. Akkora kő ez, — mely úgy kívánkozott le a magasból emberek emlékezete előtt, — hogy egy befogott szekérnek is fészerül szolgálhatna. — Tüzet gyújtott alatta a pásztor, mert maga is fázott, pedig ő az időjárás edzett gyermeke volt. — Vagy talán minket várt meleggel? Látott, mikor felmentünk.

A tapasztalás tanítja, hogy közönséges dolognak látszik az később, mi előbb csodálatosnak tetszett. Ezentúl már nem akadok meg azon, hogy Ézsau odaadta örökségét egy tál lencséért, mikor éhes volt.

Lencse helyett megkínált a jólelkü pásztor egy kis szalonnával s kenyérrel. Borovicskát is adott, s mindezért nem is kérte cserébe örökségünket. Szivar és borravaló boldoggá tette. Azt sem tudtam eddig, hogy a torkunkban ezernyi erecske vau.

Nagy éhségemben, mikor a pásztor szalonnáját s kenyerét falatozni kezdtem, úgy éreztem, hogy éhes torkomban számtalan erecske kezd ficzkándozni, örülni ; oly finom Ízlés volt ez, mely megtudta különböztetni, hol kezdődik a kenyér, s hol végződik a szalonna, s hol van mindkettőnek összevegyülése. Szom- junkat melegített hévízzel csillapítottuk.

Azt mondta kollegám, hogy a pásztorember vendégszeretet nem fogja egyhamar feledni. Vezetőnk pedig ebből az esetből azt a tapasztalást merítette, hogy máskor, ha az Öt-tóhoz kalauzol, mindig azt fogja tanácsolni, hogy jó lesz valamit a táskába is tenni. — Kár, hogy ezt előbb nem tudta.

Kipihenve, felfrissülve, no meg egy kicsit meg is száradva, kerekedtünk fel délutáni 5 óra felé, hogy

P i u f s i c h Lajosné úrnő pedig a polgármesteri hivatalban 30 irtot tett le a szerencsétlenek számára. Figyelmeztetjük közönségünket, hogy ha a leégettek részére adakozni óhajtanak, adományaikat a polgár- mesteri hivatalhoz küldjék be, mert ott czélszerübben s arányosabban lehet a bejött összeget szétosztani mintha a házról-házra járóknak adakoznak, annál is inkább mert ezen esetet sok szélhámos felhasználja arra, hogy tüzkárosultnak adja ki magát s kére- getni jár.

= Adóvégrehajtó mint életmentő. Ez

is ritkaság, de megtörtént. A városunkban legutóbb (aug. 6.) dühöngött nagy tűzvész alkalmával ugyanis Méry Lajos városi adóvégrehajtó saját élete kocz- káztatásával egy alig másfél éves gyermeket mentett ki a tűzlángok alatt már majdnem düledező viskóból. Ezen tett önmagát dicséri.

= KisKabadulf állam foglyok. Múlt héten hagyták el a helybeli államfogházat Grimm György zsámbéki korcsmáros, ki a választások alkalmával hitfelekezet elleni izgatás miatt 1 havi, — s Bogyay Emil m.-óvári gazdasági akadémiai hallgató, ki párbaj vétség miatt 1 havi államfogházra volt ítélve.

= A kls<le<lovól>an f. hó 13-án csütörtökön lesz megtartva a vizsga, melyre a szülők és tanügy barátok figyelmét ez utón is felhívjuk.

— Kiríiudulős Dobs in ára. A m. kir. ál lamvasutak menetjegy irodája (Bpest Mária Valeria utcza Hungária szálló) f. hó 15-én kirándulást rendez a világhirű dobsinai jégbarlanghoz. A kirándulási részvételi jegy ára, beleértve a menet dijat és ellátást a II. osztályban 20 frt, a III. osztályban 16 írt. Előjegyzések e hó 12-ig fogadtatnak el.

= ISíagy-jflarosoii f. hó 16-án a Bajus Fe- rencz-féle megnagyobbított s megújított helyiségében a budapesti szünidei leánytelep tánczczal egybekö- tötött nyári mulatságot rendez. ÍSzemélyjegy ára 1 frt. A mulatságon Marczi zenekara müködend közre.

Irodalom és zene.

= A ,,Kiw lexikon4* 4-ik füzete megjelent Dickinson- tól Gaviál-ig terjedő tartalommal s Tengerészet = Sziklák — Építészeti müvek és ragadozó állatok czimii mellékletekkel. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Előfizetés (a 12 füzetből álló teljes munkára 3 frt, 8 füzetre 2 frt, 6 füzetre 1 frt 50 kr., 4 füzetre 1 frt) a „Pallas irodalmi és nyomdai részvény társaságnál eszközölhető, egy-egy füzet (kapható minden hazai könyvárusnál) 30 kr.

N y i 11 -1 é r.

„Kárón tanul az. ember44 ezt tartja egy régi közmondás, s ez intésül szolgálhatna mindazoknak kik rá engedik magokat venni, hogy a valódi a tudomány kitűnőségei által kipróbált, Brandt R. gyógyszerész-féle svájczi labdacsok helyett, melyek az alhasi szervek zavaraiban oly kedvező hatást gyakorolnak, más szert alkalmazzanak. Minden valódi dobozon (a gyógyszertárakban 70 kron kapható) czégjegytii: egy fehér kereszt vörös mezőben s Brandt R. névaláírása látható.

Nyilatkozat.

A „Buda pester Tagblatt“ f. évi aug. 1. számának nyiltterében egy bizonyos S t e r k Izidor nevű egyén nyilatkozatot tett közzé ellenem, melyet, hivatkozva megbízottam alábbi nyilatkozatára, hazug henczegésnek jelentek ki ; miután én segédei elől nem menekültem, sőt értesülve arról, hogy kehaza ballagjunk az uj-tátrafüredi szanatóriumba. — Nagyon ránk fért még másnap is a szanatórium.

Erősebben zúgott kőteknőjében az esődagasztott Tarpatak. Mi a völgy magasabb oldalán jártunk.

Megeredtek az egek csartornái s mi magunkat ismételve zuhany fürdőben találtuk. Vezetőnk maga is megsobalta a nap áldásait, de utólag mégis kelle- metesen emlékszem vissza erre a kirándulásra. De milyen is volt ez az égiháboru? Ráillik az elnevezés, hogy „borzasztó szép“ volt. Magasan fölöttünk pattant szét a menny halált rejtő köve s mélyen alattunk fúródott a földbe. Kiindulásától eltűnéséig tűz- vonal jelölte függélyes irányát. Szemkápráztató volt az a jelenet is, mikor megnyílt az ég s körülöttünk jobbra-balra csapkodtak a mennykövek. A sziklaormok is reszketni látszottak bele. A mennydörgése is fenséges volt. Ropogtak tőle kemény sziklafalak s sokszorosan viszhangozták a dörgéseket, s volt abban valami ünnepélyes, biztató. Ha szép volt reggel a természet csendes pompájában, borzasztó szép volt most, méltóságteljes haragjában.

Visszanézve, keresték szemeim a jégvölgyi csúcsot, de nem találták. Elfedték azt a fellegek. Eszembe jutott Tompánk: „Hol a Kárpát havas tetőin a kifáradt felhők megülnek éjszakára; hol a vihar fo- gantatik, s szül a mennydörgés száz harsány fiút; hol a havas rózsája busul, s a törpe fenyvek tengő szára fut“, ott voltunk mi a jégvölgyi csúcs alatt. A zsúfolásig megtelt Rózsa-menedékház nyújtott nekünk is száraz fedelet. Zsúfolásig teltek meg a szobák. Mondanom sem kell, hogy lengyelemnek első dolga volt theát kérni.

Vezetőnk a jó vörös bortól felmelegedvén, pit- tliiai titokteljes arczczal mesélni kezdett, melyet érdekkel hallgattunk meg e barátságos helyen.

„Közel az Öt-tóhoz, a honnét jövünk, — úgymond — ettől még kissé éjszak nyugatra, a jégvölgyi csúcs alatt, ennek túlsó felén terül el a Feketetó, sziklaágyában. Vize fekete, mert arra nap nem veti sugarait, s a tó partjáról meredek sziklahegyek emelkednek, melyek folytonos áknyékot tartanak.

restek, azonnal elküldtem megbizottaimat az ö megbízottjaihoz, tudtukra adva, hogy jelentsék ki, miszerint én Sterk Izidor nevű zsidó tüzér káplárt soha sem ismerve, őt becsületében meg nem sértettem, csupán a t. évi július 19. lőházi mulatságon többek felszólítására mint rendező, felkötött nagy taré- jos lovagló sarkantyúinak letételére, vagy a táncz ahhanhagyá- sára szólítottam fel.

Sterk Izidor zsidó tüzérkáplár és segédei e nyilatkozattal meg nem elégedve, miután, úgy látszik, hogy magyar lapot nem találtak, mely nyilatkozatukat elfogadta volna, kikeresték a „B u- dapester T a g b 1 a 11 o t,“ melyet Váczon alig egy-két egyén járat s e német lapban tettek közzé magyar nyelven nyilatkozatukat. Jellemző. Risum teneatis !

A nyilatkozat tartalmára vonatkozólag kijelentem, hogy nem szorultam arra, miszerint mindenféle jött ment s idegen város mulatságába meghívó nélkül sarkantyusan betolakodó zsidó káplár nézete fölött részemre a közvélemény ítéletét kikérjem.

Hivatkozom csupán Palkó vies Károly houvédhuszár alezredes ur nyilatkozatára, kihez a mulatság után a sarkantyú letételére vonatkozó felhívásom után panaszra ment az illető s kinek az alezredes ur kijelenté, miszerint annyit tudhatna, hogy tisztességes ember, tisztességes tánczmulatságra nem megy taréjos lovagló sarkantyúval, s helyeselte az én eljárásomat.

Különben, a kik ismernek, tudják, hogy csupán kötelességemet teljesítettem, mint rendező a lőházi mulatságon, a sarkan- tvus zsidó úrral szemben ; s igy habár holmi zsidó tüzér káplárok nyilvános harapásait meg nem gátolhatom, a nyilatkozatban foglalt kifejezéseire nem refletálok, mert azon biztos tudatban vagyok, hogy a közvélemény ilyen zsidó káplár rugdalódzásokkal szemben mindig mellettem lesz.

Ennyit kívántam a közönség tudomására hozni, részemről kijelentvén, hogy ez ügyhöz többé nincs szavam.

Yácz, 1885. augusztus 4.

Varázséji Gusztáv

a „Yáczi Közlöny“ szerkesztője.

Nyilatkozat.

A „Budapester Tagblatt“ augusztus hó 1-ső számának nyiltterében Sterk Izidor és annak meghízottjai Strausz Ödön é3 Honus Antal urak által kiállított nyilatkozatra mi alólirottak, mint ifj. Varázséji Gusztáv ur meghízottjai, kijelentjük, hogy mindkét nyilatkozat valótlan, mert fent említett megbízónk Sterk ur előtt nem menekült sehová, hanem hivatalos küldetésben volt vidéken elfoglalva és e napokon Váczon sem volt s az sem való, hogy az elégtétel adást megtagadta, mert mi általunk kijelentette, hogy az általuk sértésnek vett báli figyelmeztetésre vonatkozólag, a négy tanú előtt kész kijelenteni, hogy azt csupán rendezői kötességből és nem sértő szándékból tette, de miután Sterk ur megbízottjai ebbe nem egyeztek bele, nyilvános elégtételt kérvén, a tárgyalások abba maradtak ; s ez okból a fentem- litett nyilatkozatokat mint minden alapot nélkülöző valótlanságot adjuk át a közönség Ítéletének.

Yácz, 1885. évi augusztus hó 4-én.

Iloírniann Gyula. Fiiser Gyula.

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

Varázséji Gusztáv.

Kiadó : Mayer Sándor.

Itt élt s uralkodott nagyon régen, a magyarok bejövetele előtt is még, egy tündér király. Palotája aranyból volt, a palota ékességei pedig csupa gyémántból. Országában folytonos sötétség honolt. Kedvese a Zöld-tó tündére volt, országaik e szerint határosak.

Ifjú, szép és ékes volt a Zöld-tó tündérnője. Ruhája zöld habokból volt s könnyedén simult szép testére. A tündérkirály szerelemre gyuladt s e szerelmet a zöldtavi tündérnő viszonozta. Mikor a szép tündérnő nejévé lett, egyszerre nagyon szomorú lett, mert sehogy sem tudta megszokni a sötétséget, mely a tündérkirály országát takarta. Megkérte tehát férjét, a tündérkirályt, világitassa meg legalább egy kissé palotáját. A tündérasszony kérelmére egy nagy darab karbunkulust tétetett a palota előtt meredező szirtre a tündérkirály, s ettől a gyémántos arany palota legott ragyogott, ezer színben tündöklött.

Boldogan élt itt a tündérpár, de a boldogság nem volt állandó. Megháboritotta azt egy délezeg királyfi, ki a Yrhovina völgyéből járt ide vadászni. Királyfi a tündér királynét, ez a királyfit megszeretvén, már ezután viszonzatlan maradt szerelme a hatalmas tündérkirálynak. Égett azért a boszu ennek keblében. Levétette legott a világító karbunkulust s palotájának fénygazdagságával, összehalmozott kincseivel együtt leszállt a Fekete-tó fenekére, szellemei által kioltatta a királyfi szivéből a forró szerelmet, melyet a tündérkirályné iránt érzett; igy viszonzatlan maradt a hűtlen tündérkirályné szerelme. Azóta egyedül s őrjöngve bolyong ez a sötétség országában; keresi megcsalt férjét s a fényes palotát, de keresi, nem találja őket. Még most is mikor rászáll az éj a Tátrára s fenyves erdeiben siri csend honol, még most is hallani a hűtlen tündérkirályné mély sóhajtásait, még most is hall’szik annak keserves jaj-kiáltása“ . ...

A meséből annyi igaz, hogy a Fekete-tó környékén egy ritka nagyságú karbunkulus követ találtak, mely előbb a Drugeth-családé volt, most pedig a bécsi kincstár egyik diszét képezi.