Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-03-15 / 11. szám

Tegyék azok ezi meg a kiket korholó felszólalásunk illet és meg lehetnek győződve, hogy elismerésünkkel is adózni tudunk.

Szégyen és megbélyegző lenne városunk iparosaira, ha ipartestület nélkül maradna.

Városi és vidéki hírek.

= Műrcxisis 15-íke. évfordulóját ma este polgárságunk a kaszinóban bankettel fogja megünnepelni. A banketten résztvenni óhajtók tudomására hozzuk, hogy az aláirások, Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János és ifj. V a r á z s é j i Gusztáv uraknál eszközüIlletők. Egy teríték ára 1 frt 30 kr.

= €»>áSzliir. Gosztonyi János es. kir. kamarást s vácz-hartyáni földbirtokost és családját családi gyász érte. E hó 7-én hunyt el édes anyja özv. Go.s.ztonyi Lajosné szül. Triangi grófné életének 81-ik évében. A temetésen mely f. hó 9-én ment végbe, városunkból és vidékéről nagy számú résztvevő közönség jelent meg. A gyászszertartást Mar kovics Lázár váczi székesegyházi kanonok végezte V o z a r i k Antal vácz-hartyáni és M a t e j k a Lajos sződi plébánosok segédletével. A sirkertben Földváry László v.-hartyáni református tisztele- tes és Z v a r i n y i János csomádi evangélikus lelkész- tartottak az elhunyt hamvai fölött gyászbeszédeket. — A koporsót boritó díszes koszorúk közt voltak : „V.-Hártyán község mély tisztelete jeléül“, „V.- Hartyán reform, egyház háladatossága jeléül“, a Szent- királyi család; „Polyxena und Gabriella ihrer lieben Mutter“, „Ella und Klára ihrer lieben Grossmutter“, „Marossy Károly tisztelete és hálája jeléül“, „Ivánka Leona, szeretete jeléül“, „Miklós és Tibor hálás unokái“, „A szeretett jó anyának János és Iza“, „Elize Osztroluczky—Gosztonyi der geliebten Cousine“, „Rudnay József és családja tiszteletük és szeretetük jeléül“ Csacskó Irma, Latinovits család, ezen kívül több névtelentől. Az elhunyt valódi jó szelleme volt a községnek s az egész falu gyászt öltött elhunyt jó szelleme temetése alkalmára, s majdnem minden házon gyászlobogó lengett. Legyen neki könnyű a pihenés!

= Halálozás. F. hó 8-án kísértük Fóliák János veterán városi virilis képviselőnk hült tetemeit, a közép-városi sirkertbe örök nyughelyére. A temetésen a városi tisztikar és képviselő testület, tűzoltó egylet, ipartársulat stb. képviselve voltak, s nagy számú résztvevő közönség adta meg a végtisztességet az elhunytnak. Ny. B!

=e= Gyászliir. Mint részvéttel értesülünk, Húsz ka Kálmán, vácz-egyházmegyei növendékpap I. éves hittanhallgató, hosszas betegség után e hó 8-ikán Budapesten elhunyt. Az engesztelő szentmise áldozat lelke üdvéért a, váczi papnevelde kápolnájában mutattatott be az Úrnak. Ny. B. !

= Városunk képviselő teslíilete múlt vasárnap d, u. folytatólagos közgyűlést tartott, melynek feladata lett volna a folyó hó 1-én megtartott közgyűlés tárgysorozatát befejezni; miután azonban az ülés kezdetén elnök részvétteljesen bejelentette,

csoló pillantást vet a fiatal emberre. Sátory azonnal helyére vezeti Emíliát, meghajtja magát és rohan Bellához, ki büszke elégtétel érzetével, de egyúttal szemrehányásokkal is fogadja. Sátory bálelnöki tisztjével mentegetőzik s a ború végre eloszlik a szép Bella arczáról. Emilia pedig f szomorúan ül le anyja mellé; hallgatva is, nem is Érseky úr sületlenségeit, s alig felelve egy-két szóval. Hisz ime, való, hogy Jenő nem őt szereti, hanem Bellát, eleinte pedig mily figyelmes, mily gyöngéd volt iránta, mily czél- zásokat tett, mint hitte Emilia, hogy szerelme vi- szonoztatik, s egyszerre csak elmaradt Sátory a háztól, látogatásai meggyérültek, rövidekké váltak, barátnőitől hallotta Emilia, hogy Sátory komoly szándékkal forgolódik Bella körül, de hitelt nem adott e szavaknak. Most látja, hogy igazuk volt. Bella, igaz, hogy szép leány, de kaczér, igaz, hogy vagyonos, de szellemben nagyon alant áll, édes anyja meg egészen szótalan, igénytelen asszonyság, ki egy hangot alig ejt ki egész este.

De hát a szívnek ki parancsolhat? Mit tehet Jenő arról, hogy szereti, — gondolá tovább Emilia, — mint én mit tehetek arról, hogy csak Jenőt szeretem. Boldog Bella ! ezért kellett nekem ma bálba jőnüm, hogy magam lássam, amit eddig nem hittem el.

'— Szabad kérném nagysád az ígért első csárdást- — szól e pillanatban líodolya Muhi, meghajolva Emilia előtt. 1

A zenekar már rárántotta. Emília fölocsúdott merengéséből s Muhi karján ment a tánczoló körbe, Érseky úr által bámultatva, kit Garathyné póttartalék gyanánt foglalt le egész estére.

A bál kezdett csúcs-pontjára hágni, a szünóra előtti' utolsó rövid szünetke tartott.

A hölgyek a táncztól kipirultan legyezgették magukat, tüzes tekinteteket vetve lovagjaikra s kihívót: pillantásokkal méregetve a többi jelenlevő szépségek. Az urak hölgyeik előtt feszelegtek, összecsukott, kalapjaikkal hajtva levegőt arczukba, a szépen vasalt íng-előket a bál viszontagságai már megtörték, a fehér nyak-kendők nagy részt már keresztben álltak/S'a frakkokon a gyűrődésnek, lakkczipőkün a szomszédok taposásainak eltagadhatatlan nyomai látszottak-. .

Emilia mellett kényelmesen elnyujtózva, a helyi lap báli tudósítója ült, most már nyolczadszor ígérve meg a mamának, hogy a jelen volt szépek között

hogy a képviselő testület egy veterán tagja: Pollák János elhalálozott s temetése ugyanaz nap délutáni 4 órára esett: a képviselet — a gyászjelentésnek részvétteljes tudomásul vétele után a közgyűlést, a temetési szertartáson testületileg leendő megjelenhetés végett bizonytalan időre elnapolta, s a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után feloszlott.

= Városunk lidső szőlő hegy községe

múlt vasárnap d. e. lü órakor a helyi „Szarvas“ vendéglő nagytermében közgyűlést tartott; melyen a hegyközség módosított alapszabályait, véglegesen elfogadta s a hegyközség múlt évi számadásait helyben hagyta.

= Hymesa. Krasznyánszky Antal Horócz uradalmi tisztartó e napokban jegyezte el Schmied János városi képviselőnk nevelő leányát Regele Gizellát. Gratulálunk !

— A IBS. os/dályu kereseti ad A és a nyilvános számadásra kötelezett egyletekre rovandó adónak megállapítása végett a bizottsági tárgyalások f. hó 24-én tartatnak meg a városházán.

= Tűzi lárma riasztá fel tegnap f. hó 24-én szombaton a Fő-piacz lakóit, özv. Bauer Mihály- nénak a Vásár-utcza szögletén levő házában gyuladt ki a kémény, s a tűz már a padlásra is kiterjedt, azonban a helyszínén gyorsan ott termett tűzoltóknak sikerült a nagyobb bajnak elejét venni, s a tüzet Csirájában elfojtani.

= A helyi távíró hivatal február havi forgalma. Feladatott összesen: 239 sürgöny, ebből 2 külföldre, a többi Magyarország és Ausztriába. — E r k e z e 11 350 sürgöny : mind, Magyarország és Ausztriából.

— A kerekes Andrások napja, az ujon- czozás holnap veszi kezdetét városunkban a váczi felső sorozó járás ujonczaira nézve. Ujoncz jutalék : 72 ujoncz és 7 póttartalékos. — A V á c z városi sorozó járásra nézve pedig jövő hétfőn e hó 23-án kezdődik az ujonczozás a „Curia“ vendéglőben: Ujoncz jutalék 33 ujoncz és 3 póttartalékos.

— A soroló bizottságok a következő tagokból állanak. A Vácz felső sorozó járásban : Elnök Rudnyánszky Kálmán betegsége folytán Gosztonyi János cs. kir. kamarás és megye bizottsági tag, előadó Kemény Gusztáv szolgabiró, orvos Dr. Nagy Armin. —- A Vácz városi sorozó járásban elnök Földváry Mihály alispán, előadó: Réty Ignácz polgármester, orvos Dr. Bolgár Lajos.

= Állatbetegség. A szarvas marhák, juhok, kecskék közt több helyütt kiütött a szájbetegség és körömfájás s ez okból miniszterileg elrendeltetett az állatok megvizsgálása ; mely vizsgálat jelenleg városunk területén is folyamatban van.

= Az eltűnt és njra megkerült hicsa- kok. A múlt héten egy bicsak áruló tót atyafi oly nagyon belenézett a pálinkás butykosba, hogy öntudatát teljesen elveszité, s kijózanodásakor, bicsakjai- nak hült helyét találva, sorba járta a szomszédos falukat, s mindenütt azon kérdéssel ostromolta a korcsmárosokat, hogy nem hagyta e ott bicsakjait? így járt már be siralmas arczczal nehány falut midőn Penczen a jótékony tavaszi szél segített baján a képen, hogy egy pajtában szerte fújta az ott levő

legelsőnek Emiliát irja ki. TúlfelőI alig vétetve számba, Érseky úr ült, ki Emíliának igyekezett némi, divatból ^kiment bókokat mondani.

— Oh, istenem, — gondolá a lányka, — mily szörnyen unalmas az élet. Ez hát az egész? Az anyám szabadulni akarna tőlem, másnak meg nem kellek, s az, kit egész lelkemből imádok, rám se néz. Oly üres itt minden mint egy tarka buborék', pedig ez még a szebb része, amire oly hőn sóvárognak mind, ez a mulatság. Szerelem nélkül nincs élet, aki nem szeret, az nyomorult, aki szeret az boldogtalan.

A gyors-polka zenéje felharsant: a laptudósitó hanyagul felállott, átölelte Emilia derekát és nagy biztosággal indult neki a gyors örvénynek. A felfogott uszályok suhogtak, a zenekar fokozva erejét, hatalmasan kezdett dolgozni, a már fáradt tánczosok dobogva és koronkint belekiáltva tüzelték a többit. Emilia a hirlapiró kezéből Érseky ur karjaiba jutott, ki fiatalos tűzzel, de igen kevés üteny-érzékkel ragadta Emiliát a táncz forgatagába.

— Szabad kérnem, nagysácskám, tán három lépésben tánczoljunk, — szólt mindjárt az első fordulónál.

Emilia beleegyezőleg intett, jó formán azt se tudva, miről van szó. Hogy is látta volna tánczosát, midőn ott veszett a szeme Sátory Jenő délczeg alakjában, ki most indult meg Földessy Bellával. A szép pár egymáshoz simult, Bella lebomlott fürtje ráröpült Jenő vállára s ajkai körül lebbent el; Jenő mosolygott és mélyen tekintett Bella szemei közé, Bella is mosolygott és egész közel hajolva Jenőhöz rádőlt a fiatal ember vállára. Oh, mily közel vannak ajkaik egymáshoz, egymás forró lehelletét érzik, a delejes közeliét aczéllá erősiti a fiatal embert s az pehely- ként hozza a karjába tartott lánykát Emília felé, ki ügyetlen tánczosa karján forog és szédül, a mint a szélvészként közeledő párra néz. Tagjait zsibbadás fogja el, — ah Jenő ajkai futólag Bella homlokát érintők s Bella még mosolyog hozzá . . .

— Helyet !f— harsan a közvetlen közelben Sátory hangja s Erseky ur ijedten ugrik félre előle, Emilia elejti rövid uszályát, Erseky ur lába beleakad, s abban a pillanatban Emilia egy sikojjal földre zuhan, szerencsétlen tánczosa rája s a lányka ruhája kissé föllebben. A gyorsan érkező párok közül egy még keresztül bukik rajtuk, a többi hirtelen megáll, de ingadozva, — összesen líodolya Muki borul térdre

szénát s akkor napvilágra kerültek a bicsakok, melyeket bizonyosan valamelyik hosszú kezű ivópajtása rejtett el oda, de a szél kiderité a tojvajlást s igy a tolvaj úr nem élvezheté munkája gyümölcsét. A bicsakos tót atyafi aztán bicsakjainak megkerülte feletti örömében megfogadta, hogy soh’sem iszik többé pálinkát. Kiváncsiak volnánk rá, meddig tartja meg fogadását.

= Egy csaló házaspár cl lógat ása. Érdé kés fogást tett a mezőlaborczi (Zemplén m.) csendőr őrsparancsnok Lamboy Miksa. Február 21-én a délutáni orakban beállított hozzá egy tisztességesen öltözött úri ember és egy papírral bemutatta magát, hogy ő harsányfalvi Harsányi Béla váczi siketnéma intézetbeli altanár és segédlelkész, és hogy a váczi országos siketnéma intézet alap javára könyörado- mányt gyűjt. Állításai igazolásául egy a gyűjtésre feljogosító s a belügyminisztérium által jóvá hagyott engedélyt mutatott fel, mely Fekete Károly váczi siket- néma intézetbeli igazgató aláírásával s az igazgatóság pecsétjével volt ellátva. Az őrsparancsnok a váczi igazgató aláírását, valamint az igazgatóság pecsétjét gyanúsnak találván, felkérte a némát, hogy legyen kissé türelemmel és üljön le a másik szobában, mig ő sürgős dolgát elvégzi s azután ad valamit. Az őrsparancsnoknak azonban eszeágában sem volt adakozni, hanem tudakozó sürgönyt küldött Yáczra. Mig a válasz visszaérkezett, a rosszat sejtő némát tyúkkal, kalácscsal maradásra bírta. — Este megjött a sürgöny, a melyben Fekete Károly váczi igazgató kijelenté, hogy Harsányfalvyt nem ismeri, oly nevű tanárja nincsen, s gyűjtésre sem adatott senkinek engedély. Az őrsparancsnok ebbből kifolyólag a némát, valamint a vasúti állomásnál 3 kiskorú gyermekkel hátramarad szintén siketnéma nejét azonnal letartóztatta s a laktanyába vitette, hol kitűnt, hogy az illető Hollender Ferdinánd váczi születésű nyomdász s neje Klein Regina szabónő, mindketten körözött csalók, kik 1883-ik évben csángók czimén gyűjtöttek jelentékeny összeget s könnyű életmódjuk folytatására fordították. Az összes okmányok, valamint a pecsét hamisaknak bizonyultak, melyekkel már egész Magyarországot és Erdélyt bekalandozták s nagy meny- nyiségü pénzt szedtek fel. Hogy némák-e azt a vizsgálat deríti ki, de a mint hírlik a férfi a homonnai járásbiróságnál már megszólalt. Innen Gácsországba akartak utazni, hol még könnynbb szerrel folytathatták volna magyar hamis okmányaik alapján a csalást.

= Huniét tűz. Fönnebb jeleztük a tegnap reggeli tűzesetet, s lapunk zártakor ismételten a harangok vészkongása riasztotta fel városunk lakosait. Ez úttal komolyabb volt a veszedelem a mennyiben a felső vámház soron özv. Kiss Jánosné háza állott lángokban ; iigy önkéntes tűzoltóink, mint a S axle h n e r-féle szalmagyár tűzoltói a lehetőleg leggyorsabban, — a mennyire városunk hosszúsága engedő, — a helyszínén termettek, s viz hiányában nagy erőfeszítéssel lokalizálták a tüzet s a szomszédos házakat megmentették. A kis váczi fuvaros gaz- dág többnyire távollétökkel tündököltek, a mi leg- megrovandóbb dolog akkor, midőn sajátjuk veszélyeztetésével sem segédkeznek embertársuk vagyonának megmentésénél.

= A hernyózíís ideje elérkezett, s rendőrmég, a többiek mind megakadnak. Emilia érzi helyzete szégyenét, de mozdulni se bir, a keresztül bukott pár gyorsan áll föl, de oh, a szerencsétlen Erseky ur a mig kászolódik, hegyes orrú czipője a beleakadt ruhát még folebb rántja. A következő pillanatban aztán mindketten talpon állnak: Emilia a szégyentől és haragtól bíbor pirosán, Érseky ur viasz- sárgán hebegve valamit. Garathyné tűzokádó sárkányként érkezik, egy megsemmisítő tekintetet vet a kis diákra s aztán a ruhatárba vonja leányát, hol egy hosszú asztal által elválasztva egy oldalon a férfi kabátok lógnak, másfelől a női felöltők és kendők.

— Szünóra! — kiáltja körül a tánezrendező s erre átalános tolongás keletkezik az étterem felé. Két öreg úr jő a ruhatárba, kabátját veszi és megy, oda se nézve Emíliára, ki feléjük háttal fordulva, szótlanul ül, arczát eltakarva zsebkendőjével és legyezőjével. Aztán csend lesz benn, csak az étteremből hangzik a székek tologatása és kés-villa csörgése, mig elhelyezkednek.

— Anyám ! szólt Emilia tört hangon, — nagyon kérem, menjünk haza.

— Sőt épen most kell maradnunk, — válaszol Garathyné mérgesen. — Ha most elm égy link, mindenki azt hiszi, hogy valami szégyenletes dolog történt; mig ha maradunk, látják, hogy az egész cse kélység, — aminthogy az is volt, és föl se veszszük.

— De én úgy se mehetek ki ma többé, mert a szemem kiégne, ha rám néz valaki, — szól újra Emília.

— Bizony jobb lett volna, ha eddig sem lettél volna olyan szörnyen szemérmes és élhetetlen, azóta rég lenne férjed, s az megtanítaná most azt a haszontalan tacskót keztyűbe dudálni. Azzal a nagy szemérmességgel ma nem élünk meg.

— Anyám !

E szóban csak szelíd szemrehányás és bánat volt, de Garathyné nem vette észre, csak folytatá beszédét.

— Csinálj jó képet a dologhoz, mosolyogj, ne lássák rajtad, hogy zavarban voltál. Nem is volt okod rá, nem is tehetsz róla. Százszor megesik má son is, — még nagyobb dolog is. No, gyere most.

— Lehetetlen, édes anyám. Menjen, kérem egyedül, majd később, talán én is kimegyek, de most képtelen vagyok reá.

Garathyné még néhányszor unszolgatta lányát,