Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-06-07 / 23. szám

zat — módosítása iránti kérvénye véleményezés végett kiadatott a gazdászati bizottságnak illetve városi tanácsnak.

Bartoss Ferencz rendőr- biztos természetbeni lakás kiadatása iránti kérelmével — a tanácsi előterjesztés alapján e 1 irtás itt atott.

Csillon Izidor mint a gör. keleti egyház gondnoka — quota megáilapitás iránti kérelmével eluta- sittatott.

Özv. Lázár Istvánné részére kegydij-pótlék czi- men 60 forint szavaztatott meg.

Korpás Mária szülésznő kérvénye, — városi szülésznői állás elnyerése iránt — saját hatáskörében leendő elintézés végett kiadatott a városi polgár- mesternek.

Végre özv. Berecz Ferenczné temetési költségeire 25 forintot szavazván meg a közgyűlés : ezzel a tárgysorozat egészben elintéztetett s a közgyűlés berekesztetett.

Száraz ugyan a tárgysorozat elintézésének leírása s csak itt-ott tettünk némi megjegyzéseket; de úgy hiszszük, hogy kötelességünknek mégis eleget tettünk azáltal, hogy a közgyűlés lefolyásának hű képét adtuk. — Máskor majd czikornyázva írjuk le azt, ha tudniillik időnk és szives olvasóink türelme engedni fogja.

Egy vigasztalásunk azonban ezúttal is van, s ez az, hogy az érdekeltek ügyöknek mikénti elintézéséről -—- hű értesítést nyernek, s az megnyugtatásukra szolgáland.

C S A R N O K.

A budapesti magyar dalcsarnok.

Azt mondják: a jó pap holtig tanul, meg hogy: nyugta után dicsérd a napot. Két nagy igazság, s alkalmazható sok mindenre.

íme, én a múlt héten elmentem hazánk édes szivébe, hogy ifjú szép Budapestünket és a hamar nagy hirüvé lett magyar országos kiállítást szivem szerint megcsodáljam; és mikor már betelt a lelkem ezerféle gyönyörűséggel, s majdnem sóbálványnyá bámultam magamat a városban és a városligeti tündérkertben látottakon, ekkor, egy heti szünetlen kóborlás után, kifaradtan, a mesés dolgokon elálmélkodva, a sok fénytől és művészettől szédületes álmodozásba ringatva egyszer megálltam egy zajos utcza sarkán és ott a nemrég épült magyar dalcsarnok szines hirdetése Ötlött káprázó szemembe.

El sem olvastam, mi mindent igér ; úgy el voltam telve nemzeti büszkeséggel, önérzettel, hogy hazafias buzgóságomban elég volt a magyar vállalat czimét olvasnom, s rögtön elhatároztam, hogy megnézem.

Magyar dalcsarnok? — Ej, mit! Pártolni kell knindent, a mi magyar ! Ez hazafias kötelesség ! Oly sok kudarcz után ismét egy lelkes kísérlet, melynek a főváros magyarosításában derék missziója van : itt szoruljon h-áttérbe a nagy várakozás, a műélvező érzék követelőssége, itt hazafinak kell lenni mindenek fölött! így gondolkoztam s eszembe jutott a régi jó komlókért, meg a Beleznay . . . istenem, hányszor dupláltam meg ott a taksát, mikor a magyar múzsa kiéhezett papjait s papnőit és szánalmas vergődéseiket megláttam. Aztán meg, mi tagadás, nem zugok-e a megyei gyűléseken elégszer hazafiul dörgedelmeket a bizottmányi tagok bedugott fülébe ; s otthon névnapkor, disznótoron, és más ily hazafias alkalommal nem hangoztatom-e folyvást, hogy: a haza minden előtt? Egy szó mint száz, — elmegyek a magyar dalcsarnokba a legkisebb igény nélkül, csupán jámbor türelmes, nagylelkű hazafiságból.

S megkerestem a dohány-utcza 4-ik számú házát, melynek homlokán a dalcsarnok kivilágított czégére jelezte, hogy jó helyen járok. Jegyet váltottam és beléptem az első udvarra . . . Kőhalmaz hordók, szekerek, szerszámok . . . no, a dalcsarnok bizonyosan kapitányt említem. De már aztán ennél mesésebb csodát igazán soha életemben nem láttam !

Ira Paine lelövi aranyórájáról a diót, a nélkül, hogy az órának baja esnék; lelő kis üveggolyói, melyeket ő maga egyszerre dob a levegőbe; lelő

valamelyik sarokba van eldugva, — hazafiságom, segits 1 De, ni, az udvar végén egy ősz szolga megállít és kéri a jegyemet. .. és egy vasajtót tár föl előttem.

Ah! ... áh . . . csakhogy el nem állt a lélegzetem. Minő kép !

Gyönyörű nagy, szellős, cserjés kertbe léptem, melynek közepén óriási csarnok festett oszlopai emelkedtek, délczegen tartva a magyar dalcsarnok nagy tetőzetét. Körül szökőkút, bokrok lombos fák közt díszes kerek asztalok, két karcsú sátorpáholy, oldalt két sor zárt páholy, pompás színpad, humorisztikusan festett szép függöny, jó Ízlés, tetszős alak . . . áh, áh, ez igazán kedves hely ! Úgy látszik, nem bánom meg, hogy — hazafi vagyok !

Leültem. Einoman ö tűzött inas állt elém, nemzeti kokárdával a mellén, s étellappal kinált. Végig néztem. Lám . . . jó és változatos összeállítás és — feltűnően olcsó árak 1 No, bizonyosan rossz lesz minden ! De megint csalódtam. Úgy megvacsoráltam, bogy leggurmánabb esperes-barátom asztalánál se lehetett volna különben. De hiszen ez mesés ! Voltam én (szégyen biz az !) a német zengerájokban is ; de ott valósággal nyúznak, fosztogatnak s borukat, ételeiket négy napig is megfekszi az ember ! Itt meg zamatos bort ittam, kitűnő sültet ettem, rá jó hazai sajtot. . . s egy garassal se került többe, mint bármely tisztességes vendéglőben.

Ezalatt a zenekar a Hunyadi László nyitányát játszotta. Milyen zenekar! Micsoda karmester! Akár- meljfik színházba beillenének !

Kezdett melegem lenni. Ez a Sólymosi Elek, ez a jeles művész, úgy tetszik még se azért fektetett bele a díszes magyar dalcsarnokba sok ezer forintot és 60 tagból állló személyzetet, magyar, franczia, angol, román éneklő, előadó és tánczoló művészeket és 18 tagból álló kitűnő zenekart sem azért szerződtetett, hogy látogatóinak pusztán csak hazafias elnézésére, hazafias nagylelkűségére számítson!

Meg is győződtem én erről csakhamar. De ne kívánja senki tőlem, hogy pontról, pontra elmondjam, mi ragadott el! Csak annyit mondhatok, hogy egyik meglepetésből a másikba estem. Végül már szerettem volna az összes jelenvoltakat sorba ölelgetni örömemben !

A rendkívüli változatosság, a művészi elrendezés, az egészen elömlő egészséges szellem, mind azt bizonyítja, hogy Sólymosi Elek művészi ambicziója és és hazafias törekvése teljes tudatával, jeles avatott- sággal és alapos ismeretekkel fogott nagyon szép feladata megoldásához.

A magyar dalcsarnok személyzete valóban kitűnő.

Karmestere : Erdődi János, elsőrangú zenei erő, aki pompásan dirigál és sok ízléssel tanítja be jó zenekarát, Bokor József, a derék, szakavatott művezető, egyúttal igen jeles komikus ; Dobocsinyi Gyula, a vidék egyik legismertebb fiatal színésze, a kaczag- tató kuplé-énekes és nagyszerű zsáner-szinész ; Lengyel József szép hangú népénekes; Nagy Jakab ügyes tilinkózó virtuóz ; és Jeszenszky Lajos, a szép ballet- kar mestere, tűzzel, bájjal, kedélyesen ropja a tánczot. A női énekkar meglepő összhanggal énekel, s gyújtó dalait el is játsza, a mi még nagy színházaknál is szenzacziós tünemény lenne. És a női magán-szereplők mind képesek kielégíteni a legfölcsigázottabb várakozást is. Daily Lujza igézőén mosolygó franczia énekesnő ; igazi franczia eleganczia jellemzi énekét, ruháit, mozgását. Versenytársa a magyar Berzsenyi Blanka, aki egyenlő kedvességgel és bájjal dalolja a magyar és franczia verseket. Schiff Sarolta, Beke Lilla s a többiek szintén emelik a személyzet értékét, melyet megkoronáz a művész igazgató művésznő neje Sólymosiné, a társulat pi’immadonnája. Ezekhez csatlakozik a négy román énekes leányka, kik közül a a legkisebbik hat éves s magyar népdalaival zajos hatást, rendkívüli tetszést arat.

Legutoljára Ira P a i n e t, az amerikai mülövő egyetlen fegyverből — anélkül, hogy újra töltené —- egymásután 16 üveggolyót 16 másodpercz alatt; átlövi az élére állított papirost; lelövi ragyogó szépségű nejének fejéről a diót menetközben, stb., stb., Egy szóval Ira Paine elhomályosítja a mesék, legendák nagy hőseit; mert ily csodás dolgot még a legmerészebb képzelet se bir alkotni, mint a mit Ira Paine a valóságban szemünk láttára megcselekszik.

Mit írjak többet? Solymosi igazgató a világ mindenféle művész ritkaságait, ezermestereket, bűvészeket, tánczosokat és rendkivüliségeket szerződteti; kitűnő borokat, kitűnő konyhát tart, sok oldalú előadásaival este 8 órától éjféli szakadatlan egymásutánban a legszórakoztatóbb élvezetet, mulatságot nyújtja. Azt mondom tehát, hogy nincs szükség semmi hazafias buzgóságra, a dalcsarnok maga magáért megérdemli a legnagyobb pártolást. A ki Budapesten jár, okvetlenül menjen el a magyar dalcsarnokba, kellemesebben nem töltheti estéjét sehol! A budapesti magyar dalcsarnok a legkedvesebb s legjobb családi mulatóhely.

________Méhes Mátyás.

Városi és vidéki hirek.

=i= .^uhúnaU a SíücsísíjcIí ! Mennyi boldogság, mennyi ölöm az arczokon ! Az ártatlanság pírja ölelkezik arczocskáikon a bájjal, melylyel tánczosu- kat magukhoz lánczolják. Boldog kor, mikor csupa játékból szeretnünk is szabad, mikor a mamák mosolyognak édelgéslinken ! És most ? Most is szabad szeretnünk — ha szándékunk komoly, de játékból már nem ! A Matild néni majálisa volt, tegnap ; ott volt az egész Vácz, ott voltak még azok is, kik a minap jelen nem létükkel tündököltek. ! Már kezdtünk rettegni, hogy a minapi dicsőség letesz minket, hogy Kupa utóda elhomályosítja szereplésünket, de a mai nap azt mondja, hogy mi százszor sem engedjük magunkat. Hja, ha nyár van is, ki ne sietne izzadni akkor, ha a kedves emlékezetű majális napja van, melyen máskor a mi kedves Matild néninket is üdvözölhettük, — mig most sajnátattal hallottak, hogy betegsége gátolta megjelenését. Gratulálunk az apróságoknak, kik ugyan csak tűzzel járták a talp alá valókat — vegyenek példát róla azok, kiket különben „tiszteltet a vörös kereszt egylet.“

— Évi vizsgálatok. A „ váczi róm. kath. iskolaszék“ felügyelete alatt álló elemi tanodák s magán nevelő intézetek osztályaiban a folyó 1884—85. tanévi zárvizsgálatok, a következő rendben tartatnak meg: 1. A felső-városi elemi tanoda I. vegyes osztályában junius hó 10-én. 2. A felső-városi elemi tanoda 11. és III. leánjmsztályában junius hó 11-én. Mely alkalommal a női kézimunkák közszemlére tétetnek ki. 3. A felső-városi elemi tanoda II. III. fiú osztályában junius hó 12-én. 4. Az alsó-városi elemi tanoda 1. vegyes osztályában junius hó 15-én. 5. Az alsó-városi elemi tanoda II. III. vegyes osztályában junius 16-án. Mely alkalommal közszemlére tétetnek a női kézimunkák is. 6. A középv. elemi tanoda I. fiú oszt. junius 17-én. 7. A középv. elemi tanoda I. leány oszt. jun. 18-án 8. A középv. elemi tan. II. III. fiú oszt. junius 20-án. 9. A középv. elemi tan.

II. III. leány oszt. junius 22 én. 10. A középv. elemi tan. IV. fiú oszt. jun. 23 án. 11. A középv. elemi tan. IV. V. VI. leány oszt. junius 24-én. Ez alkalommal közszemlére tétetnek a középvárosi leánytanoda növendékeinek ez évben készített munkái. 12. A középv. elemi tan. V. VI. fiú oszt. junius 25-én.

13. A tornászaiból a középvárosi III. IV. V. VI. valamint a felső-városi III. és alvárosi III. fiú osztályok a tornahelyen délután 4 órakor junius 25-én.

14. Szent gyónás junius hó 27-én. 15. Szent áldozás junius hó 28 én. 16. Fodor Nagy Berta magán nevelő int. junius 30 án. Az iskolaév julius hó 1-én hálaadó istentisztelettel rekesztetik be, mely után az iskolai „értesítők“ kiosztatnak. A osztály-vizsgák mindig reggel 8 órakor kezdetnek. — A jövő iskolaév szeptember elején veszi kezdetét. Miről a t. szülők, gyámok s tanügy barátok ezennel értesittetnek.

= A helybeli kcg;ty. r. tÓgymnasäumbau az évi osztály-vizsgálatok junius hó 12 — 26. az irás beli vizsgálatok jun. 20-án, a szóbeliek pedig 21-én fognak megtartatni. Jun. 29-én lesz 3/29 órakor a „Te Deum,“ mely után a bizonyítványok fognak kiosztatni.

= Figyclníey.íeijíik t. olvasóinkat Valentin és társa hamburgi jónevü czég, hamburgi pénzsorsjátékra vonatkozó hirdetésére, mely kétségkívül felkölti a közönség figyelmét és mindenkinek alkalA.VÁCZI KÖZLÖNY” TÁRCZÁJA.

Visegrádról.

— Tárczalevél. — - Irta: Eácz István.

Elcsépelt mondat az a v e n i, v i d i, v i c i és mégis mindig használható. — Használom én is, de annak a büszke, önérzetes kevélységnek fitogtatása nélkül, a melylyel az az ős római alapját veté meg a rövid, de velős táviratoknak.

Jöttem, láttam én is, és nem győztem kérdő szemeimnek a telkemmel, és kérdésekkel ostromló lelkemnek az eszemmel felelgetni. — Azok a feleletek és félig iskolai emlék, félig sejtelmek, történeti álmok és krónikákba jegyzett dicső dolgok', gyászos események álomlátásai inkább, mint kielégítő válaszok.

Azt mondták az átutazó művészek, hogy a visegrádi Dunának egy kiváló érdeme van, és pedig az, hogy nagyon emlékeztet a svájczi tavak regényes katlanaira.

En megfordítom ezt az állítást. — Örüljenek azok a svájczi tavak, hogy a visegrádi csodaszép dunai tájképhez hasonlítani szerencsések. — De hogy olyanok volnának, azt tagadom.

Hol van az ő visegrádi váruk, a melynek ezredéves története királyokkal kezdődött, királyi dicsőségek, fenséges erények és országokra szóló fény s annak rémes árnyával gazdagon daczolt észak, dél, kelet és nyugat ellenséges áramlata viharaival, és ismét királyi kezekben nyugszik jobb jövője. — Melyik romlikhoz fűződik emléke egy Róbert királynak s egy Mátyás királynak, az igazságosnak ? Van-e egy történelmi hős apának neve sziklájukba vésve, kinek erényes Klára leányát a mai kor kereszttel tiszteié meg a meredek bérez egyik kiszögellő ormán.

Lehet, hogy az nincs, lehet, hogy még ősibb emlékük is van, de hogy az őket úgy meghatni tudja, mint ezredéves létet által küzdött nemzetünk bármely el nem korcsosult, ősiségére büszke gyermekét, abban erősen kételkedni merek.

És mégis, hogy van az, hogy egy élő nemzedék, melynek ősei oroszlánok voltak a síkon, s a bércze- ken éberszemü sasok, eléldelegvén esze erejének s békében hajlékonynyá lett kezei munkásságának országosan versenyre vitt eredményeiben, nem áldoz néha egy vagy két napot a kegyeletnek, melynek oltárai közül egy itt, a főváros közelében, néma hallgatással figyel a zsibongásra, melyhez hasonló egykor — kisebb, de tán fényesebb kiadásban — körötte is zsongott, és izenget az öreg Duna — e korszerű kozmopolita által — ma már érthetleri ősi modorban, körülbelül így:

Hová tettétek az ősi buzogányt Török, tatárfőn melylyel fittetek rést;

A fékezhetlen mént, a mely tüzet hányt? Hozván helyébe egy ördög-találmányt, Mely tüzet eszik, egy helyben és menvést.

Miért szakadt meg igaz Mátyás útja, Melyen oly sokszor hozzám meneküle ?

Még most is megvan, legkedvesebb kútja, Mely a várkertet, végtől végig futja.

Az ok, mely vonz, nem él már nélküle ?

A szikla, melyről szűzi ártatlanság Vére váj utat alsóbb sziklatömbön,

Nem erény-emlék, miként volt, mostanság? Csipkerózsát hajt bár az a nemes ág.

Mégis várva vár, hogy újra köszöntsön.

Vagy talán féltek, hogy leomlik a fal, Melylyel úgy elbánt az idő vasfoga . . . Gigászi mű ez, oly rég daczol azzal . . . Inkább az a fog kopik lassú garral, Mintsem megingjon koronánk birtoka.

Csak vigyed öreg, hullámidat alant, Folyton ujuló vénhedt indigéna,

Nullámid mennek, de a meder marad;