Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-05-31 / 22. szám
VII. évfolyam. HELYI S Vácz május 31. 1885. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 22. szám. Filőíixctcsi árak : Évnegyedre ................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Városi közgyűléseink. A mióta alkotmányos jogainkat az ur isten kegyelméből és bölcsen uralkodó I. Ferencz József császár és apostoli magyar király jóakaratából ismét vissza nyerhettük, s azokat gyakorolni a helyzetben vagyunk, nem egyszer találkoztunk, különben alkotmányos emberekkel, a kik, miként Mózes zsidói a pusztában vissza kívánkoztak az egyiptomi jólét után, úgy azok is vissza-vissza sóvárogtak a Bach korszak szomorú emlékezetű múltjába. Es midőn ennek oka iránt kédezősködtünk, mit nyerhettünk volna feleletül mást, mint azt, hogy bizony még nem tudjuk jelét adni annak, hogy az alkotmányos élet urai tudunk lenni, a mit igazol — különösen az — a megkérdezett szerint — hogy még ott sem tudjuk azt a higgadtságot, komolyságot és tárgyilagosságot, a hol ezt leginkáb tennünk kellene : értjük ez alatt városi és községi képviselő testü- ' leli közgyűléseinket; mert ha Pálnak példának okáért a községi biró, polgármester, tanácsnok, vagy akár mi néven szereplő elöljáróval csak egyszer is baja van s ez neki minden áron igazságot nem adott, hát biz akkor, ha ezen Pál uram véletlenül községi vagy városi képviselőnek választatott — a boros hordó fedezete alatt, — első kötelességének azt tartja, hogy a legelső képviselő testületi közgyűlésen éreztesse nemes (?) haragját azzal a tisztviselővel a ki annyira merészkedett bátorkodni, hogy neki, ha nem is volt igaza, igazat nem adott. Es aztán, mint mikor egy bolond százat csinál — vérszemet kapván a többi nagy hatalmi állásnak örvendő képviselők is — megfeledkezve a napirendre kitűzött, valamennyit egyaránt érdeklő s igy közös és komoly tárgyakhoz való még komolyabb hozzá szólásról: azok is kedvetelésöket abban lelik, hogy a mit egyik vagy másik sorházban elvégeztek, napi rendre hozzák s azzal a drága időt pazarolva a — szerintük — bűnös tisztviselőt megleczkéztessék, ha ugyan törődik az önérzetes és kötelességeiben öntudatosan és kötelesség- szerüen eljáró hivatalnok ily furcsa leczkékkel. Nem akarjuk mi ezzel azt mondani, hogy városunk képviselő .testületi közgyűlésein ez épen úgy történik, mint hogy ezt a fentebbiekben jeleztük; de annyit szomorúan kell regisztrálnunk, hogy mi nálunk sem megy ám úgy a dől og, a mint azt minden a város érdekeit szivén hordozó polgártársunk igényelné. És nem egyszer van s volt már alkalmunk tapasztalni, hogy midőn közgyűléseink napi rendjére a legkomolyabb megfontolást igénylő tárgyak voltak kitűzve, városi képviselőink, megfeledkezve a tárgy fontos voltáról inkriminácziókban, gyanúsításokban brilliroztatták ékesszólamaikat, — tisztelet a kivitelnek, •— s csak mikor vége volt a gyűléseknek és éget.őszomjuságuknak eloltása végett a sörös hordó mellé húzódtak: akkor kezdték nyilvánítását adni annak, hogy bizony kissé túllépték a határt s a közügynek nagyon is nem használtak. Persze ezt is csak akkor vallják be, mikor már az ötödik pohár sör is üres. Plej, hej, tisztelt polgártársak és még tiszteién dőbb városatyák, ne higyjék önök azt, hogy ez férfias dolog; az ily eljárás beillenék egy khinai mandarin gondolkodás módjába, de semmi esetre egy civilizált európaihoz. Jgen t. városi képviselő urak, mert, hogy lehetnek önöknek egyéni sérelmeik, azt kétségbe * I vonni nem akarjuk, de azt hiszsztik, hogy joggal | követelhetjük önöktől, hogy ilyetén sérelmeiket | ne kívánják közgyűléseinken érvényesíteni akarni a közjó hátrányára. Reméljük is, hogy ezután többé nem fogják tenni. Fel kívántuk erre figyelmüket irányozni azért, mert városunk ma ismét közgyűlést tartván, a napi rendre igen komoly és fontos tárgyak vannak kitűzve, melyeket csak is tárgyilagos és elfogulatlan gondolkodásmóddal lehet érdemben elintézni. — Mutassák meg önök, hogy az alkotmányos életre érettek ; s komoly ügyekben gyermekekhez illő bujdosdit játszani restek. A vöröskeresztegylet hangversenye. E hó 25-én, pünköst-hétfőjén tartotta meg a vöröskeresztegylet váczi fiókja ez idei hangversenyét a lőház dísztermében, elég fényes sikerrel. Bár nem volt nagyszámú hallgatóság, de ott láttuk a város és a vidék notabilitásait, elitejét. A műsort a váczi zeneklubb nyitotta meg egy nyitánynyal, s örömmel volt alkalmunk konstatálni, hogy az egylet él, sőt több, derék karmestere buzgalmából foíjJon halad, és sikeresen működik. A műsor 2-ik számát ßudnay Ilona k. n. által előadott magán zongora rész töltötte be. A kisasszonyt már többször volt szerencsénk városunkban hallani, átgondolt és átérzett játéka mindenkor a legnagyobb tetszést és elismerést szüli a hallgatóságban és ez alkalommal észre lehetett venni azon örvendetes és nagy haladást, melyet a kisasszony azóta tett mióta utoljára, (1882. év őszén) városunkban játszott. Kitűnő játékát a hallgatóság viharos tapsokkal s lelkes „éljenek“-kel köszönte meg. Utánna buga ßudnay Lenke k. a. lépett fel, s Lévay Józsefnek „Csendes öröm“ czimü költeményét szavalta el, érzéssel, kedvesen. Rudnay Lenke kisasszonynak könnyű szerepe volt; már pusztán bájos megjelenése, kedvesen mosolygó arcza is elég arra, hogy zajos tapsokat arasson, hát még mikor elkezd csicseregni mily elragadóan kedves akkor?! Az első költemény elszavallása után a lelkesült tapsvihar nem szűnt meg addig mig a kisasszony egy másik költeményt is nem szavalt el. Szász Károlynak „A fecske“ czimü jeles kis költeményét éppen oly szabatosan és nem kevesebb sikerrel adta elő. Minden szaván meglátszott, hogy nem csupán azért szavalt, hogy a műsor pontját betöltse, mert minden egyes szavának hanghordozásából a szorgalmas tanulmányozás volt kivehető. Utánna V idéky Ödön, (a 14 éves) játszott hegedűn. A biztos gyakorlott játék mindenkit megggyőzött arról, hogy idővel kitűnő konczertista lesz belőle. És a közönség már előre hálásnak mutatkozott eme szép törekvéséért és zajosan megtapsolta produkezióját. Ezután jött a műsor legérdekesebb része, Szentkirályi Aibertné úrnő éneke. Minden túlzás nélkül, bátran kimondhatjuk, hogy a siker oroszlánrésze Szentkirályi Aibertné úrnőé volt. Először egy olasz dalt énekelt el, minden tekintetben kitűnő virtuozitással. A szűnni nem akaró tapsvihar közt magyar népdalt énekelt másodszor az „iczi piczi nyul“-at oly pezsgő erővel, hogy azt is ismételnie kellett. Szentkirályinénál nemcsak a kitünően iskolázott hangot kell kiemelnünk, hanem ami szintén főkörülmény, szakavatott kedves előadási modorát is, mely kettő együtt biztosíthatja csak a teljes sikert. Utánna a műsor változást szenvedett, a mennyiben Krisztinkovich Béla nem tudni mi okból visszalépte folytán, Helvey Béla játszott magyar darabokat, igaz ugyan, hogy czigány kíséret nélkül, de az felesleges lett volna, mert ha lett volna is czigány kiséret, inkább őt hallgatok volna, mert jobban nagyobb érzéssel a czigány zene sem tudta volna azokat előadni. A hangversenyt a váczi zeneklubb zárta be egy indulóval, mely a szegedi új hid megnyitásának emlékére íratott, s játékával általános tetszést aratott. A hölgyszereplőket az egylet egy-egy pompás csokorral lepte meg, V i d é k y Ödönt pedig egy igen szép babér koszorúval. A hangverseny után szünóra volt, s ezután tánezra kelt ’a fiatalság, mely táncz igazi nem mesterkélt jó kedvvel, hajnalig tartott. A szép tánezosnők között (mert biz Isten mind szépek voltak) ott láttuk első sorban a szereplők közöl: Rudnay Hona és Rudnay Lenke úrhölgyeket, továbbá: br. Podmaniczky Aranka, Vidéky Póli, Helvey Irén, br. Pongrácz Irma, Mihalik Etelka és Mihalik Iza, Pencz Laura, Bolgár Margit, Velzer Anna, Balogh Ida, Prokop Ida, Rappensberger nővérek1 Intzédy Irma, Schätz Margit és Fodor Juliska lirhölgyeket, továbbá : Almássy Aibertné, Helveyné, Szentkirályi Aibertné, Palkovics alezredesné, Latino- vich Albinná (Duka), Rudnay Józsefné (Budapest), br. Pongráczné (Budapest), Benkár Dénesné, dr. Pauer Béláné, Bolgár Lajosné, Rappensbergerné, Vidékyné, Pentzné, Inczédyné, Jakabffy Károlyné, Mihalikné (Imreháza), Schatzné, dr. Kiss Józsefné és Propokné úrnőket stb. A négyeseket 28 pár tánczolta, s talp- alá valóval Béla zenekara látta el a vigadókat. Ha a váczi fiatalok nem voltak is jelen e hangversenyen azért az estélyre mégis fogtak törököt. A budapesi török főkonzul hazánk lelkes barátja Feri- dun bey íloitsy Pál országgyűlési képviselővel — Rudnay vendégei voltak — látogatásukkal emelték az estély fényét. ,1. Színi szemle. A múlt heti műsor elég érdekesnek ígérkezett arra, hogy a közönség telt házat csináljon. És úgy is volt. Habár nem tagadjuk, hogy a közönség meg a színművészek részéről, nagy volt az áldozat, mely- lyel Thaliának kedveskedtek. Mert a nagy hőség daczára mindkét rész elég szépen „kitartott.“ A ház Csiky „B u k o r é k o ku -ját kivéve mindig telt volt és azok a kik Csikynek e mulattató de egyszersmind rendkívül tanulságos vigjátékát megnézni elmulasztották, önönmagubat fosztották meg olyan élvezettől melyhez megfoghatót a vidéken színpad alig nyújt. És mi valóban nem tudjuk puszta véletlen- ség-e avagy a tájékozatlanságnak tulajdonítsuk, hogy épen ez a darab volt legkevésbbé látogatott. Igaz ugyan, hogy a vidéken a közönség nagy része csak az operettekért lelkesül és azok bármily silányak legyenek is, a közönség egészen a zsuffolásig megtölti a szinházat, mert és ez eléggé téves felfogás nálunk Magyarországon kevés azok száma a kik azért járnak színházba, hogy tanuljanak. Nálunk — és a vidéken mindenütt azt tartják — a színház azért van, hogy egy unalmas estét üssünk agyon, vagy, hogy odajárjunk mulatni. Be tanulásra csak nagyon kevesen gondolnak. Ennek tulajdonítható talán az a körülmény, hogy lehet a vidéken bármily drámai erőkből álló színtársulat, ha az operette nem segít rajtuk, a drámai előadásokból bizon nagyon kis pecsenye jutna vacsorára. Váczon van arra elég intelligens közönség, hogy ha távollétével nem tündökölne, telt házat csinálna a salon daraboknak is és bizon nagyon sokat ismerünk a kik a Tóth társulatának mindennapos látogatói voltak, s a Grerőfyék előadásain még egyszer sem láttuk. Pedig e két társulatot össze sem lehet hasonlítani egymással. Azután meg Grerőfyék már nem sokára távoznak alig terjed tovább előadásainak száma még nyolcznál. Kevés idő alatt meghódították a közönséget és a közönség bizon nehezen vesz majd búcsút tőle. De hiszszük, hogy a mire Sz. Németh József a Koldus- d i á k-ban elmondott kupléjaival ezélzott az állandó szinházat, meg a jobb világítást jövőre már megtalálja nálunk G-erőfy valamint azt a közönséget is, a melyet sikerült neki e meghódítani. És ez a közönség mely a város színe javából áll iparkodni fog neki mindig közönséget szerezni. Szombaton M a d á c h remek drámai költeménye Az ember tragoediája került színre. A nagy drámai költeményt előjátékkal kezdik meg. Az előjáték szól a világ teremtéséről, melynek szereplői Rafael, Gfábor és Mihály főangyalok (Erdélyi Kutassy és Veresné) meg Lucifer (Szeles). Az előjátékot követi a kilencz kép u. m. Ádám és Éva a paradicsomban, Grerőfi és Báthoryval a czimsze- repben Mihály főangyalt Veresné személyesítette, Szeles megmaradt Lucifernek. A 2. kép „A bűnös emberek“. E két kép a paradicsomban játszódik. A 3. kép már a paradicsomon kívül történik egy kis fagaliba előtt. Történik Egyptomban. Itt a nagy
