Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-05-24 / 21. szám
VH- évfolyam. HELYI S 21. szám. VIDÉKI ÉRDEKŰ H Vácz május 2;4Y 1885.- - _______ ETILAP. F.löíiy.eíési árak : házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiít-tér sora .......................... 00 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzetc: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. B é r m e n t e 11 e n leveleket nem fogadunk el. Ä toliban maradt paragrafus. Városunknak az utczák és közterek kövezéséről és azok tisztán tartásáról alkotott szabályrendelete, kétség- kívül számos és oly intézkedéseket és rendelkezéseket tartalmaz, melyeknek ha minden évben csak egy tizenkilenczed része is vagyis ha a 19. §-ból álló szabályrendeletnek évenkint csak egy paragrafusa is szósze- rint foganatosíttatnék és végrehajtatnék, városunk külcsín, közegészségügyi és közrendészeti tekintetben minden esetre haladó korunk igényeinek megfelelő mértékben emeltetnék; a mit igazol azon egyszerű körülmény is, hogy ház tulajdonosaink egy része a házaik előtti járdákat kikövetkeztetvén, a befejezett munkálatok nem csak sétáinkat teszik kellemesbbé, de sok te- '’kintetben emelő hatással vannak az illető házak értékére; s látván ház tulajdonosaink, hogy csinos járda mellett kopott-összerongált piszkos kinézésű falak, amazzal mily kontrasztot képeznek nem késtek házaik homlokzatát is a járdák csiny- jának megfelelő arányában helyre állíttatni. És ha már ezen egy körülmény is igazolja lenti szabályrendeletünk nemes intenczióit: mennyivel inkább lenne óhajtandó, hogy a szabályrendelet minden rendelkezései ne egyenkint, ne csiga lassúsággal foganatosíttatnának, hanem lehetőleg egyszerre és összhangzólag, mert a szabályrendelet által kitűzött czél csakis igy lesz megtestesíthető, előrehaladásunknak csak igy lesz kellemes jövő biztosítva. Van azonban egy hiánya szabályrendeletünknek ; van egy fogyatkozása, a mit oly köny- nyen nélkülözhetett volna. Nem kellett volna annak megalkotásánál súlyt fektetni arra, hogy paragrafusainak száma páratlan s igy minden áron magyar szám legyen, hanem toldott volna hozzá, még egy 20-ik számú paragrafust is, mely arra kötelezte volna ház tulajdonosainkat, h tgy házaiknak utczára néző ereszeit, vizvezető csatornákkal lássák el; hogy igy az esőben is járni kénytelen közönség ne legyen arra kényszeritve, hogy esős időben a járdákat ne annak tekintse a minek tekintenie kellene, hanem valóságos vizszóró instrumentumnak, mely a felhőkkel szövetkezve, minket minden esernyőnk daczára önkénytelen fürdőbe áztasson, a minek valóságos tényezői a legutóbbi májusi záporoknál mi is, és velünk számos mások is valának, úgy annyira hogy nem egyszer inkább a tyúkszem csináló flaszteren tevők meg utunkat, mint a sima köve- zetü járdákon ; minek magyarázata,— ha valóban sziikségelne ezen körülmény bővebb magyarázatot, — az, hogy a ház tetőzetről nem ritkán|ve- der számra ömlő viz a szilárd kövezetről felfelé fecskendezve az esőt nem felülről hanem oldalról felfelé érezzük szemünkbe csapkodni: mi ellen, nincs az a leleményes angol találmány, mely minké,i, megvédeni képes lenne; ezen a bajon - skis háztulajdonosaink jó akarata segíthetne az által, ha házaik tetőzetének utczára nyíló ereszeit csatornákkal ellátnak. Tisztelt háztulajdonosainkhoz fordulunk tehát s felkérjük, hogy a szabályrendeletből úgy látszik „tolihibából ki m a r a d t fentebb jelzett p a r a g r a f u s 1,“ önmaguk pótolják, s mutassák meg, hogy önönmaguk is belátják azt a mi szükséges és czélszerü, s ezt belátván, önakaratból saját jó szántukból is teljesíteni tudják és akarják és nem szorulnak arra, hogy saját érdekeik előmozdítása végett mind untalan felsőbb- ségi szabályrendeletekkel ostromoltassanak, és és megrendszabályoztassanak. Színi szemle. Soká vártunk; de jól kivártuk; tovább két esztendőnél szünetelt Thalia temploma. Nem tette belé lábát avatatlan. Nem jött közénk többé olyan, aki visszaél a mi áldozatkészségünkkel, a mi hiszékenységünkkel. És ezer jó szerencse, hogy olyan áldott jó szokásunk az, hogy a rosszat hamar tudjuk megbocsátani, elfeledni. Mi örömmel valljuk meg, hogy nem gondolunk a múltra többé és nagyon meg vagyunk elégedve a jelennel. Azon remények, melyeket a Gerőfyék társulatához kötöttünk, fényesen beigazolták az ő jogos voltukat és mi teljes megelégedéssel konstatáljuk, hogy azok várakozáson felül sikerültek. Mert az a jó hír, a mely megelőzte Ge- rőfyék jövetelét, az nem volt csalóka reklám, hanem való és igaz dolog és az, hogy Pozsonyban nem tudtak művészetükkel kellő sikert aratni, annak egyéb oka nem volt, mint az, hogy a pozsonyiak nem törődnek azon szent kötelességekkel a miket minden igaz magyartól elvár a haza: az áldozatot a magyarság szent eszményéért, ezt ők meg nem értik, nem tudják felfogni 1 Mert a magyar színészek nálunk a magyarosodás apostolai és azokat tehetségünk szerint pártolni honfiúi kötelesség! A vácziak meg is értették azt. Habár még különböző okok miatt nem tudtak olyan helyiségre szert tenni, a mely méltó arra, hogy Thália papjait befogadja. Ez a mostani helyiség csak olyan, a melybe a kényszerűség vitte őket és bizony ez a társulat jobb sorsra érdemes, mint, hogy az ilyen helyiségben tartsa előadásait. Mert a szinpad aránytalanul kicsiny és mellette se öltöző, se mellékszoba hová a szinészek a jelenetről jövet, mehetnének; a mellett még a folyosóra vezető ajtónak mindig nyitva kell lenni, mert azon keresztül kell az öltözőbe kerülniük és igy ők ki vannak téve a folytonos léghu- zamnak, a mely nem valami nagy barátja az üde énekhangnak. No de vigasztal bennünket az a tudat, hogy most nem sokáig maradnak városunk falai között és hogy a mire újra visszatérnek közénk, már mégis csak összeül a mi müpártoló egyesületünk és számon kéri annak elnökétől, hogy ugyan m i t akar még meg „nein“ csináltatni? Az állandó színházak átalakítására vonatkozó tervek már a Ringszinház katasztrófája óta hevernek a városházán és a mikor színtársulat jő ide, a polgár- mester ur megmutatja nekik szépen a terveket, mert hát mást ő sem tehet s ő maga is gyönyörködik bennök mert tény, hogy szépek, hogy praktikusak, de az is csak igaz, hogy már csakugyan itt volna az ideje annak, hogy végre valahára neki kezdjünk az átalakítás foganatosításának. Erre leginkább a műpártolóik egylete volna hivatva de az, sajna — nem igen ad életjelt magáról. De hiszszük, hogy a hosszú álom után még is csak éljő a nagy ébredés ideje is és akkor majd meglátjuk bir e a város intelligencziája annyi ha- zafiui áldozatkészséggel, hogy azt az egynéhány száz forintot előteremtse a mely a színház átalakítására szükséges, vagy nem ! Mi inkább vagyunk hajlandók a jobbat hinni, mert az a pártolás, melyben városunk intelligencziája Gerőfy sziutársulatát részesíti, azon reményekre jogosít, hogy nálunk, nagyon megbecsülik a művészetet. És méltán. Mert alig voLt még Váczon társulat a mely jobban kiérdemelte volna a közönség pártfogását mint a Gerőfy társulata. Szép és érdekes műsorral jött el közénk és előadásai valóságos élvezetes estéket nyújtanak a müpártoló közönségnek. Repertoirja a legújabb dráma, népszinmü és operettekből áll és a tagok egytől egyig megállják helyöket. És a mi a legjobban lepett meg bennünket, az az, hogy Gerőfy mindenben igyekszik tökéleteset nyújtani a közönségnek és ez ama jó rendezés mellett társulatának sikerül is. Eddig megszoktuk már azt, hogy a vidéken levő színtársulatok rendesen gyengébbek vagy a drámában, vagy az operettekben. A mi majdnem természetes is. Mert a vidéki társulatoknak igen sok helyt kell küzdeniük a közönség hideg közönyével, majdnem mondhatnék apathiájával, egyik helyen például a drámát illetőleg, és ha a társulat az olyan helyen sokáig marad bizony nagy rubrika az, ha ingyen fizeti a drámai tagokat mikor ott a közönség mindig csak operetteket kíván. Ha ezt az igazgató eleve tudja rendesen gyenge embereket szerződtet, de itt Gerőfynél másként áll a dolog. Gerőfy né Ilka asszony a társulat primadonnája bátran megállhat a népszínház elsőrangú tagjai mellett és a mit Gerőfy eddig nyújtott az fényesen igazolta jó hírnevét mert szép játékával egészen elragadta a műértő közönséget. A társulat többi tagjai is igye- kesznek kitenni magukért és nevezetesen a drámai tagok közül első helyen említendők: Szeles, Rubin s k y, C s i s z é r, Kendy, F e hé r v á r y, Ruta s s y Janka, Báthory Ilon, Vinczéné és V e r e s n é. A népszinmü és operettekben első helyen említjük a kis Gerőfy net a kinek eleven és diszkrét játéka kellemesen csengő iskolázott hangja mindenkit elragadott. Mellette Priel le Cornéliát, ki szintén ügyesen mozog a színpadon, szerepeit helyesen fogja fel és koloratur énekével is gyönyörködtet. Végül meg kell még említenünk Kiss Jánost is, ki szép bariton hangjával teljesen megfelelt várakozásunknak. A múlt heti műsor a következő volt: Szombaton színre került, C z i g á n y Panna czimszerepben a társulat primadonnája Gerőfyné Ilka asszonynyal. Gerőfyné igazán elragadó Czigány Panna volt a kitől csakugyan félni lehetett, hogy megveri a fiatalokat szemével, mint a hogy Marczit a törvény- biró fiát, melyben Kiss János talált jó személyesi- tőre, meg is verte. A czigányvajda szerepét Szeles kitünően játszotta, csak az volt kár, hogy az öltözetére kissé több gondot nem fordított, hogy a játék megegyezett volna az alakkal. Vak Pista kortes szerepe jó kezekben volt Kendynél. Szóval az egész előadás összevágó volt és daczára a rósz időnek elég szép számmal jelent meg a közönség. Vasárnap és Hétfőn Jókainak „Arany e m- b e r“ czimü drámája került színre. A csimszerepet G e r ő fy játszotta és ő a Tímár szerepében csakugyan Arany ember volt. Játékával annyira elragadta a közönséget, mely a szintermet egész zsúfolásig megtöltötte, hogy minden jelenet után kitapsolta. Gerőfy teljesen megfelelt várakozásunknak. Olyan színész, mint a milyen még Váczon nem játszott és a ki helyét méltóbban foglalná el a nemzeti színházban, mint hogy arra van utalva, hogy a vi-
