Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-01-11 / 2. szám

szahagyták, a kertésztől szalmakalapokat kértek, úgy haladtak a vaspálya mentén, egyik őrházban vizet is kérve. — Személyiségükre az a gyanú forog fenn, hogy egyikök Sinkó István, hirhedt betörő tolvaj, ki a nyáron szökött meg vakmerő módon a váczi kir. járásbíróság börtönéből, a másik Barényi Gyula volt fogházi őr, kinek őrizete alól Sinkó annak idejében megszökött. Azonban ez még csak tévedező gyanú, s a vizsgálat más irányban is erélyesen folyik, úgy hogy bárkik a tettesek, — miután nyomon üldöztetnek, — remélhető, hogy a legrövidebb idő alatt kézre kerülnek.

= A „váczi katli. legényegylet“ f. 1885. évi január hó 18-án a „Curia“ nagy termében „saját ház-alapjára“ jótékony czélu szavalattal egybekötött dalestélyt rendez, a következő műsorozattal: 1. „Legkedvesebb tanyám“. Mangold K.-tól, énekli a katk. legényegylet dalárdája. 2. „A hazáról“. Petőfitől. szavalja Medveczki János egyleti tag. 3. „Adelaide“. Bethoventől, énekli Krach József egyleti tag. harmoniumon kiséri Ulrich Károly ur. 4. Magyar népdalok. Sebestény István egyleti ének-tanár átirata után, énekli az egyleti dalárda. 5. „Sz. István idejé bői (népmonda). Kuthentől, szavalja ifj. Haffner Fe- rencz egyleti tag. 6. „Erdei dal“. Schultz Adolftól, énekli az egyleti dalárda. 7. „Csont“ (paródia) K. A.-tói, szavalja Korényi József egyleti dékán. 8. „Nemzeti zászló“, Huber K.-tól, előadja a kath. legényegylet énekkara. 9. „Bohózat“. Készt vesznek benne: Novotny Ferencz, Bognár István, Lőbl Ignácz, ifj. Haffner Ferencz, Mihalovics János és Roszipál Ferencz egyleti tagok. — Helyárak: I. —IV. sorig 1 frt V.—X. sorig 80 kr. A többi ülőhely 60 kr. állóhely 50 krajczár. Jegyek előre válthatók Meiszner Rudolf ur kereskedésében és az előadás napján a pénztárnál. Felülfizetések hálás köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete esti fél 8 órakor. Előadás után táncz. A rendezőség.

— Az „Egyesült CasIiio-kör4t-l»en rendezendő estélyek ügyében a kör választmánya aként intézkedett, hogy ezentúl hetenkint egyszer a rendezőség által a körülményeknek megfelelőleg meghatározandó napokon a tagok és ismerőseik családjainak szórakoztatására a korábbi években tartatni szokottakhoz hasonló estélyek tartassanak.

= Jvsküvü. Juhi Béla fiatal földbirtokos f. hó 4-én d. u. 2 órakor tartá esküvőjét a helybeli izr. statusquo hitközség imaházában R e i s z m a n Ignáez borkereskedő kedves és művelt leányával Gizella kisasszonynyal. A nagyszámú násznép az esküvő után a Curia vendéglőben jött Össze hol gazdag terítékű estebéd várt a násznépre. A násznép közt voltak Szentkirályi' Albert képviselőnk és neje, A 1 m á s s y Albertné, R é t y Ignácz polgármester, Hr. Freysin g er Lajos kir. köz jegyző, Jakabffy Károly aljárásbiró és neje, ifj- V a r á z s é j i Gusztáv városi tanácsos stb. Estebéd után a fiatalság tánezra kerekedett s vígan mulatott a hajnali órákig. A tánezolók közt voltak R e i s z- ma n n Frida és Etelka, S transz Etelka, (N.- Oroszi.) Breuer Pepi, Funk Laura és Róza, Veiner Paula és Hermin, Regele Gizella (Bpest) Deuts Laura

a talpában. Addig csak lábuj hegy gyei, most már sarokkal kezd előre hátra peregni, hogy sir béli a sarkantyúja. Májas, az ezüst gombos barna tekéjü hentes, csak elhökköl a bámulattól; meg nem áll- hatja, hogy össze ne csapdossa húsos tenyereit. Hanem, hogy verdesi majd a frissénél azt jó lesz meg nézni. — A sebessénél mind a ketten elemében van- ntk. A vállás férfi temeti enkebléhez a dús becsektől, duzzadó szép asszonyt, emez meg a kábító hatásnak igézete alatt fonja amannak nyaka köré gömbölyű karjait, tapadnak egygyé gyönyörteljes szédülésbe. Oregecskék és milyen elragadóan aprózzák!

Egyszerre csak szétválik a két gömbölyű kapocs s mint angolna siklik ki tánezosa karjai közül a rózsa pírban égő asszony. Következik a „fogósdí.“ Ügyes szökkenéssel kerüli ki az üldözőt. Csípőre rakott kezekkel lejt egymagában s észvesztőén csalogatja maga után. A hamis! Engedi közelébe férni; a mikor már feléje kotorászna a fogni készülő kar; gyors fordulattal iramlik a legsűrűbb tömeg közé s onnan mosolyog vissza a rászedettre. Keresztül-kasul bukdácsolva furakodik utána a rászedett, nagy ger- ijedeimére annak a fiatal tánezos párnak, a kit mái’ másodízben simitott oldalon. Harmadizben széles tarjagu sarkantyújával már a tánezosnőnek ruha bo draiba készülne belegomolyodni, ha véletlenül valamelyik hátra rugtató táncsosnak sebes karamboliro- zása oldalra nem segíti. Mire a lökéstől magához térne, párját már a túloldalról látja feléje integetni.

Hiába is üldözné ; az nem enged, ha csak jó szánalma nem könyörül. Már könyörült is rajta és tán- czolnának is, ha végét nem rántja a czigány. (Ejnye! eszem azt a szent Péter piros köpenyege után ese- kedő bandzsi tekintetedet. Miska te! Hogy volt ! ! — Jaáj, kenyergem alázatossággal, csókolom azt a híreseket móresre kergető arányos kezseit a nagyságos urnák, — tüstvént csak hadd ódozsgassa össe a brügős a megpattant „madzsag“-ját.)

A fiatal tánezosok kipirult arczczal állnak meg a trón előtt. A mama megengedi, hogy „jobb“-ján foglaljanak helyet. Zsófika a magas kegyet egy istenes csókkal köszöni meg, selyem fürtös fejecskéjét pedig lenyugtatja annak vállára. A trónt őriző angyal fürtös fejecskéjében zavart kevert a barna gyerek ; a ki a másik oldalon nem győzi az arczárói lecsorgó cseppeket fehér zsebkendőjébe fogni. (Majd fekete lesz az mindjárt.)

Kapu bálvány mozdulatlansággal ragasztotta le

| Spitzer Róza, Glasel nővérek, Reiszmann Bella és Gizella (Bpest)Mandl Róza, Spitzer Fáni, Juhi nővérek, Reiszmann Vilmosáé (Bpest) Pfeifer Jakabné (Bpest) Dr. Nagyne, Reiser Béláiné,’ Reiser Lászlóné, Krakker j Gézámé,Schnellerné,Hausnerné (Bpest) Reiser Henrikné, Weiner Ignáczné, Weiner Adolfné, Steiner Ignáezné,

; Funkné, Spitzer Ábrahámné, és Schmidt Jánosáé,

I Beck Adolfné, Beck Ignáczné, Epsteinné, Leopoblné, Juli Iné, Mandl Lipótné, Blumgrundné, Kellner Ignáczné, Bleyerné (Bpest) Breierné, Kollmanné, I Strauszné (N.' Oroszi) Erenfeldné. Blauné, Bognerné, ! Glaselné.

Közgazdaság.

— .4 „The Gresham** életbiztosító társasán

az' 1884.’ évi junius 30-án lejárt 36-ik üzletévről az 1884. évi de- czeraber 11-én tartott közgyűlésen felolvasott jelentés szerint a múlt év üzleti eredménye igen kedvező volt, a mennyiben 7340 biztosítási ajánlat nyujtatott be 03.992.275 frank erejéig, melyek közül 6264 ajánlat 54,979.875 frank összegről elfogadtatott s a megfelelő kötvények kiállíttattak. A díjösszegből levonván a vissz- biztositásokért fizetett dijakat 13.685.855 84 frankra rúgott, mibe az első üzletév 1.934.453-86 frank dijai is be vannak számítva. A kamatszámla 3,448.370-21 frankra rúgott s a társaság évi bevételét 17,134.226 05 frankra emelte. A társaság a múlt évben 6,124í323‘23 frank életbiztosítási összeget fizetett ki. Kiházasitási és vogyés szerződésekre, melyek határideje lejárt 2,570.177 60 frankot fizetett ki, szerződések visszaváltására pedig 1.144.108-86 frankot fordított. A biztosítási alap 3,712 522 19 frankkal emelkedett. Az aktívák az üzletév végén 87,281.429 frankra rúgtak. Ez összeállításnál a vételárral felvett értékek értéktöbblete nem vétetett tekintetbe; mivel ezek az értékek nem realizáltattak s igy. azonnali nyereség forrásnak sem voltak tekinthetők. Ez értéktöbbletnek nagy fontossága van, mert konzolidálja ama garan- cziákat, melyeket a társaság nyújt. A társaság tőkebefektetései a következők : 1,621.957-50 frank angol állampapírokban, 1,661.437*39 frank az indiai és gyarmatok kormányának értékpapírjaiban 16 millió 635,290 83 frank más államok értékpapírjaiban, 1,600.148 2 frank vasúti részvényekben, elsőbbségekben és biztosított értékekben 25.466.51052 frank vasúti és más kölcsönkötvényekben, 14.453.178 65 frank házbirtokokban, mihez a társaság bécsi és budapesti házai tartoznak. 12.042.488-86 frank jelzálogokban és 13.803,408-23 frank más biztosítékokban.

Legújabb.

= A »íöegylet hálja. A tegnapi nőegyleti bál a már évek óta megtartottak között egyike volt a legsikerültebbeknek. A vácziak is habár némi visszatartással szépen voltak képviselve s igy a jótékony czélra szépen jövedelmezett e bál. A vidéki ariszto- kráczia és gentry teljes számmal jelent meg a mi a két elnök Béni árné és Gosztonyiné együttes fáradozásainak köszönhető. A váczi szépek is elég számosán jelentek meg, de a bál érdeke meg a jeunesse d’orée az otthonmaradottakat is idekivánta volna a parkettre. Jelen voltak : Latinovics Albin, arany kulcsos vitéz és neje (Dukáról), Gosztonyi János kamarás és neje (V. Hartyánból), Szentkirályi Albert és nejé, báró Rudnyánszky, Bernáth László és neje nagybirtokos (Domonyból), Ivánka Zsigmond (Budapestről), Segesváry és neje (Domonyból), Rud- nay János és neje (Vácz-Hartyánból), Palkovícs huszár alezredes és neje, Dr. Pauer Béla ezredorvos és neje, Dede György huszár kapitány és neje, Sárközy Zsigmond járásbiró és neje, Piufsich Lajos és neje,

magát a támlány oldalkarához; onnan enyeleg s mond parázs ötleteket szépjeinek. A szemérmes hajadon „félváll “-ró! veszi az egész bohóskodást. De véget szakit enyelgésüknek a mama parancsa a miben segít osztozkodni Zsófika is; űzik el körükből, hogy vissza se jöjjön.

De hát mit csinálnak a nem tánezolók ilyenkor ? No azok sem búsulnak. Isznak, pipáznak és verik a „disznó“-t a kasznári lakban, a mi csak idős embert érdekelhető boldogság kinálkozhatik, azt mint föltalálja itt. Csak friss levegőt nem.

A füst már olyan sűrűre ette magát, hogy kö- pülni lehetne. A homályos „köd“-ben libegő fejek mint valami vízben bukdácsoló tök tetszenek föl s le merülni.

Mint a tenger moraja zug ki a füst felhőből a zavaros hang. Körül ülve egy hosszú asztalt, melyen ninivei sora áll a palaczkoknak, szurkolnak, izzadnak a csomó bank után. (Mondok hármat; — tartom ;, — hívok még egyet.)

Éjféltájban kártyában, tánezban szünet. Étteremmé degredálják a bál termet. Bele tart fél óra a a szervirozásba. — Helyre urak ; tessenek hölgyeim! A kártyázó had rubintos kedvben, pipacs színben lépeget elő. Fogjon ki-ki helyet! Kinek párja van a mellé, kinek nem volna: ékelik az özvegyek közé. Annak van legpompásabb dolga. Az' özvegyek szépen tudnak kínálni s a mit kínálnak böngészik is ki iziben a közbül kapott urambátyám tányérjára. Ősi szokás szerint pedig a kinálásnak nem szabad ellenállani, és sértésnek vennék, azt mind meg nem enni, a mit „ki válogatnak.“ Az ízletes, zsíros falat tetejére azután ömlik a bikavér. A halmozott tál kézről-kézre adódik s a bőszáju „fiaskó“-k folytonos vándorlásban mozognak. A kinek a nyelve legelőbb oldott kereket, rágyújt az élezés toastra. Találó to- asztra, hogy sikong bele a fehérnépség. Csengő ka- czaj csattog végig az asztalon. Az általános jókedv közepette oda sompolyog a czigány is. A kasznár int. Értik. A mint dukál először a bálanyának húzzák fülébe s olyan neki keseredetten játszák, hogy a kinek elpanaszolkodni való kedve van, éppen kapóra jön oda sugdosni a szomszédnőjének.

Valahára mozognak. A bálanya fölkel, a többi utána. A kinek több adatott a jóból, maradna továbbra is egy üllő helyében, csakhogy lerántják onnan. Szaporán hordják ki a kivinni valókat; mert most kezdődik csak a táncz. Előbb vizes pokróczokat

Almássy Albertné, f Dr. Bolgár Lajos és neje, Nikitics Sándor és neje, Adám Rezső és neje, Vadkerty Mi- hályné, Tariczkyné, Albertyné, Dr. Csányiné, Reitter Istvánná, Rappensbergerné, Tápainé, Regele Károlyné, Meiszner Jánosné, Dászkál fő állatorvos és neje, Bernáth és neje (Domonjlból) Ivánka Leonie (Bpest), továbbá Reitter Panka, Bolgár Margit, Inczédy Irma, Schätz Margit, Rappensberger nővérek, Adám Miczike, Podlussányi Ilona, Zatoesil Juliska, Török Rózsa, Vadkerty Erzsi, Krach Erzsi, Mihalik Iza és Etel (Imreháza) Regele Irma, Batta Eliz grófné, Toper - czer Margit (Bpest) Dászkál Henriette és Emma stb. Az igazán kedélyes mulatság a hajnali órákban ért véget mert Marczi észboloiulitó zenéje együtt tartotta az egész fiatalságot addig mig a hajnal be nem világított az ablakon. A szép társaság egymásnak tett azon ígérettel búcsúzott el egymástól, hogy viszontlátásig a fiatalok bálján.

Irodalom és zene.

— Csikvíiry Jákó a Tisztviselők lapjának szerkesztője a hírlapokban szétszórtan megjelent beszélyeit és rajzait egy kötetbe egybefoglalva szándékozik kiadni s erre előfizetést hirdet 1 frt 20 krral. A mii deczember havában jelent meg. Megrendelhető szerzőnél Budapest, VII. kér. Garay-tér 4. Ajánljuk a .-tisztviselők s a szépirodalom kedvelők figyelmébe.---= A „Magyar Iliíxiassxoiiy“. Az e czim alatt Budapesten megjelenő háztartási, gazdasági és szépirodalmi hetilapnak, mely a magyar gazdasszonyok országos egyletének hivatalos közlönye. — előfizetési ára egy évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre í frt 50 kr. Előfizethetni legczélszeriibben posta utalvány által a „Magyar Háziasszony“ kiadó-hivatalához Budapesten, váczi körút 20. — Mutatvány számok ingyen küldetnek mindazoknak, kik a kiadó-hivatalhoz ezekért — legczélszeriibben levelező lappal — fordulnak. A legujabbi szám is változatos tartalommal Jelent meg.

N y i 11 -1 é r.

= Tiszta selyem kelme métere 75 kr, 1 frt 50 kr. és 1 írt 30 krtól 5 frt 90 krig, (színes, csinos és habos alappal) úgy egyes ruhákra valamint egész véggel bérmentesen házhoz szállítva kapható Henneberg G. (kir. udvari szállító) selyem gyári raktárában Zürichben. Kívánatra minta küldetik. Levelek bérmentesítése Schvajczba 10 krba kerül.

Vendéglő megnyitás.

Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, miszerint a „SZARVAS“ vendéglő bérletét újévtől kezdve átvettem s azt ma f. hó 11-én este ünnepélyesen czigány zene mellett megnyitandom.

Jó ételekről, kitűnő borokról s pontos kiszolgálásról gondoskodva van.

Számos látogatásért esd Csekó Pál.

Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos:

VARÁZSÉJI GUSZTÁV.

terítenek szana-szerte. Ide-oda szaladgál két cselédféle asszony , s mártogatják fel a port bőven ontó padimentumot.

Ezzel is végeztek. Ahogy elzendült a hegedű, ismét hasznát veheti a tánezos aczél izmainak s apró tehetségének. Vén gavallérok tötyögő libbenéssel, súlyos dobbantással pendítik tánezra a „ki ült“ nénémasszonyékat. Hadd tánczoljanak ők. is! Azok persze hogy tánczolnak és óh ; túltesznek a görbe hátú gavalléron. Semmiféle isten teremtette tánezmes^ tere utána nem csinálja azt a produkeziót, a mit most véghez visz a tánczosával. Annak arra kell hibbannia, a merre ez akarja. Jobbra dobbant, balra dobbant, az oldalra hajlongásba meghajlik a dereka s a keresztbe csavarodó láb gyors mozdulatától nagyot lódít a tánezosán, hogy az kénytelen utána ugrani, s mely lódulástól az ezer ránczu szoknya sem maradhat veszteg, hanem szelei két oldalt, hogy a mellette tipegő tánezos bele csavarodik. Hajnal repedésig, ruha feslésig szakad a táncz mint a zápor. Még akkor sem fáradtak, csak a czigány könyörög egy szusznyi respiriumért. (A sok „ujrá“-tól vizesre hám- lott az ujja bőre.)

Az utolsó nyirettyű vonással oszlik szét a magát kitombolt vendégség. Oszolj község!

A lerakott motyókat még elő is kell keresni. Keresik a ruhatárt. Arra csakhamar rá bukkannak : hanem a csinosan össze gyömöszölt ruha halmazból bajos eligazodni. Keserves turkálás után kalapod, régi formájából kivetkőzve, az ágy mögül piszkálod ki, s a feleséged rojtos nagykendőjét valamelyik disz- bunda torkos ujjúból rángatod elő.

No most már ülj fel a kocsidra az az csak ülnél, mert leszednek onnan s mig a feleséged boldog pihenésben nyugtatja „kitánczoltatott“ tagjait addig téged czigány zene mellett egy más boldogabb világba vitetnek az angyalokkal. Úgy iszol, hogy az asztal alá iszod magad. S ha elszenderültél visz- l nek haza szalmás szekéren csiraeres táltosoktól vontatva. No csak igyál! A borban győztes Májas vígan ballag haza felé, csak azt nem veszi észre, a mi oly csúfosan bekérgezte azüst gombos barna zekéjének hátsó terjedelmes részét. Fagygyút lopott.