Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-11 / 2. szám
VII. évfolyam. 2. szám. Váoz, január 11. 1885. HELYI S Előfizetési Arak : Évnegyedre.................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ................ 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménvben -részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. éziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A mi falusi népünk. Azon közvélemény van nálunk elterjedve a mi városi földművelőinkről, hogy részök csak most kezd művelődni, a kaputos embert elvből gyűlölik, minden urban született ellenséget látnak, kegyeletet nem igen ismernek, vállást nem igen respectálnak, a szív és kedély világát semmibe se veszik. Hát mindebből van valami a mi elmaradott népünkben, csakhogy ha igazságosak akarunk maradni, akkor legkevésbé sem engedhetjük meg azt az állítást, mintha a falusi nép jólétben és értelemben túlszárnyalná a mi népünket. A kik a mi földművelő osztályunkat csak az utczáról ismerik s előítéletből nem tűrnek dicséretet vagy elismerést, a mit a népnek kiosztunk, azok rendesen azt szokták hangoztatni, hogy a falusi nép tisztább erkölcsű, gazdálko- dóbb természetű, munkásabb hajlamú, türelmesebb és szerényebb, mint a városi földművelő. Hát van ebben is valami, csakhogy nagyon kevés. A mi vidékünk földművelő osztálya kétségkívül a megye lakosságának háromnegyedét teszi ki. Van közöttük magyar, német, tót, azután katholikus meg kálomista. Fényes existen- tiára, mint azt már az alföldön mindennapi pélA „VÁCZl RÜZLÖNY" TARCZÁJA. Farsangi levél. Irta : KLEI3ST LAJOS. „Ha jöttök lesztek^ ha hoztok esztek.“ Hégi dolgot . elevenítek fel, nem olyan régit, mintha kivénhedtünk volna belőle Tartom réginek ; mert most minden hamar nyü, pusztul. A múlt. emléke még üde fényben ragyog fel előttem s annak hatása alatt gyönyörrel emlékezem vissza azon. boldog időre, a mikor még ömlptt az igaz kedv; marasztott a szives vendéglátás s faka- dott az öröm piros rózsája. Akkor még maga az egyszerűség ülte diadalát, mig sutba nem kergette jelenünk dédelgetett bábja: a divat. így farsang idején, mi, kiket a szeretet melege tartott össze, barátságos egyetértésben rendesen „összeszólalkoztunk.“ Arra az ártatlan gondolatra vetemedtünk, ahány épkézlábbal dicsekedő fiatal csak előkerithető. A falujában, vetjük neki a kötelet; ne hogy valamikép „raszt“-ot találjon csapni akár egyike is. Eme keresztényi szándék üdvös czéljául farsang- második napjának istenes megünneplése tűzetett ki azon még nemesebb szándék hozzá kanyaritásával, hogy a lányságnak fimagva se maradjon kitán- czolatlanul. Eogdostuk a „gébicsek“-et! A segédjegyző, Bige Tóni (most R-án állami végrehajtó,) nyakába szakadt a kolomposi tisztség. Azzal pedig soknemű rendes és rendellenes dolgok járnak! Az meg kapott rajta s majd hanyatt dobta magát örömében, mikor ezt a kínálkozó. „treffer“-t elütötte. (A nótárius egyetlen és legkimondhatatlanabb leányával volt „akkor belső“ viszonyban.) Az ingyen jött bizajom árán galyabitott is az olyan mulatságot, hogy a ki belekóstolt; elfeledhet- len zamatu jónak találta,, még a bő böjt sovány napjaiban is. Ahány lefoglalható ruha művész csak a kezéhez juthatott, mindjének kijutott a maga része. Négykézláb estek a. munkának. Úgy hívtuk azt az időt „zsinóros“ világ. És ebben a boldog világban még nem, volt mit szégy.elnie a bál istenasszonyának ; ha-valaki éppen cordován csizmában; vagy fűzős topánban talált ő istensége bájos szémei előtt dák gyanánt látjuk, nagyon kevesen tesznek szert; de földművelő embert koldulni is csak igen kevesen látnak. Az anyaföld meghozza nekik azt, a mit megérdemelnek, ha ugyan Pongrácz Szervácz és Bonifácz vagy Urbán szenteknek nincs kifogásuk ellene. Bizonyos középszerrel élnek, se nagyon zsíros, se nagyon sovány az életük, elég tisztességes a ruhájuk, adójukat ha nem szívesen is, de fizetik rendesen s csak akkor pusztulnak el, mikor az uzsorás körmei közé kerülnek. Akkor is van módjuk újra kezdeni, mert a legdivatosabb társadalmi betegséget, az öngyilkosságot nem ismerik el gyógyszernek. Csak kofhely és őrült paraszt vet véget életének. A magyar ember veleszületett józansága mellé oda furakodott a jóhiszeműség. Nagyon könnyen hisz a mi vidéki népünk. Nagyot könnyű eltántorítani a fejér; hangzatos politikai rakéták és kánaháni ígéretek iránt, igen fogékony. Akkor azután, ha sikerült valakinek elcsavarni a fejét, vége van minden egyéb kapa- czitácziónak, Politikailag nem egészen érett, válogatni meggyőződése szerint még nem igen tud, de azt tudja, hogy sok az adó s rósz a kormány. Ezt megjelenni. Garneval herczegsége azonban finomulhat a szép ízlés dolgában. A milyen a hatalma: magába is hódit mindent. Ugyan nem mentünk akkor sem „patkós“ csizmában hálózni, nem bújtunk darócz ruhába ; de aggattunk magunkra olyas ruhaneműt, a mi most- talán büszkeségünket képezhetné. Egészség tekintetéből is körülnézőbbek voltunk. Bőven- szűk ruhához kényelmes csizmát illesztettünk; meggondolván jó, hogy a láb meg is feleljen ezután rendeltetésének; s ne feszengjen oda benn valami kivető- 1 dött „tyuk szem,“ melynek „magváUlra, ha most rá téved a lapos sarok, az abajgatásától menten összemegy minden bálra hozott gusztusod. Eérjes és leányasszonyainkat pedig nem szédítette fulladásba a halcsontos fűző, mint a mai testidomitó „gépezet,“ melynek káros befolyása a lélegzési s vérkeringési szervekre akárhány szomorú esetben jelentkezik imádott hölgyeinknél. A toilette-tel tehát ki-ki sietett rendbe jőni; a határidő nem engedett halasztást. Kisbiró, viczehajdú két napig ezuppogtak a sűrűbe dagadt fekete sárban. Eleven báltudósitókként alkalmazva a „hivatalos“ családokat járták sorrul-sorra, kezükben a hordozástól maszatos Ívvel, rigmusokat mondván s bő áldást köszöntvén. (Tóni úr Kispál Gábor neve után, parentesisben, oda bigygyesztette: hozol-e valamit? — a mire eme választ nyerte: megkaptad már! — Czélzás a multi farsangra; a mikor Bigét a drótszegi bálon felké- pelték a sémiták.) — Anyám, — néném, — sógor — napam — asszonyék tudták nélkülünk is, mik lennének a legnélkülözhetlenebb szerek ilyen jó falusi mulatság kellékeihez. Tulajdonképpen az ő szereplésük annyiban koronázta meg a sikert ; a mennyiben a konyhai művészet remekeinek előállításában páratlan szorgalmat és eredményt tüntettek elő; kiképezvén pedig báli alkalmatosságra olyatén remekléseket, a mikről nekem efféle productiókban járatlan tár ez a írónak föíöttéb kevés ismeret adatott. Részünkről határoztatok, hogy minden eladó lányos ház, a bál sikere iránti tekintetből „sütni“ fog. A fiatalság gondja lesz a terem és a czigány. Mindezek pedig kerültek. Bige Tóni, Gombos Benedek kasznár úrral abbán maradt, hogy a „gránáriom“ üres fele elég alkalmas és tág lesz a benne való mulatozáshoz. Az pedig bizonyos mérték szerint, volt olyan terjedelmű, hogy a benne galoppirozónak egy-két körül rugtatása után „jó lesz kifújnia magát.“ Kasznár urambátyánk jó legalább kifundálták egyszer egy olcsó képes lapból, a mit véletlenül megolvasták. Jóhiszeműségének esik áldozatául népünk legtöbb tagja. Könnyen hisz. mert becsületesnek tart sokat, a ki a szivéhez fér s a fejéhez szól. Gyermek felfogással s idylli világnézettel nézi mindazt, a mit csak művelt értelemmel lehet megérteni és megítélni. írni, olvasni tud, királyért, hazáért, vallásért, családért lelkesül; de azon túl nem igen. És az országos politikai mozgalmak a vidéki népre vannak leginkább czimezve. Szép köteles-ség a népet felvilágositani hivatása és jogai felől; de sokkal szebb, sőt magasztosabb hi-> vatás lenne, ha a nég szellemi fejlődéséért már egyszer tennénk is valamit. Úgy tapasztaljuk-, hogy a hol olvasó körök vannak, ott fogékonyabb és értelmesebb a nép. Az olvasó-kör eszméjének keresztülvitelét ajánljuk minden plébános, jegyző és tani tó, figyelmébe. Az anyag maga igen könnyen lenne munkálható, csak jó akarat s a nép iránt valóságos ! szeretet vezérelje szándékunkat. Ha a nép művelésére teszünk valamit s az iskolák áldásos hatását folytatólag az életbe viszszlik át olvasó társaságok, falusi könyvtárak szántából magára vette annak berendezését. Görcsös tuskóba ütötte a fejszéjét. Volt ott béres, asszony elég. Czipelte őket össze. Takarítottak, pusztítottak kegyetlenül. Százados pókháló, tátongó patkány lyuk,' hámlott vakolat, töredezett ablaküveg vandal pusztítást s nyert fiatal szépséget a vastag por lepeltől felszabadított, évtizedek óta m eszet nem élvezett ódon falazat. A díszítésben magát fölülmúló kasznár le leményességétől két hét múlva ragyogott a renovált „bálterem.“ A boltozat közepéről büszkén meredezett le az e alkalomra kölcsönzött dicső napokat átélt rézgömbös nyúlánk csillár. Körülötte, mint valami felhő foszlány, futottak keresztül-kasul a roppant széles és hosszúságú falon és bujkáltak a külömböző változatú színes papir füzérek lánczszemes sorai. A szintén kölcsönvett tükrök (a melyek kétszeresen ifjitó tulajdonsággal ruházvák,) felső széleiről fonott virágkoszoruk elragadó pompái mosolyogtak le; hogy helyettük ne csak ragyogjon, de illatozzon is valami: aggattak, jóval lent a tükörrel két oldalt, vaskos gyertyafogókat. Ezekből a két águakat a tükrök közötti térség simetricus betöltésére plántálták közbe. Emelvényt is tákolfak a morék számára. Úri emelvényt, onnan pompásan „köhöghet“-nek be a nagy messzeségbe ; oldalát rózsaszín damasszal húzták be, minthogy az „összegyűjtött“ gyertyatartókból ide már mi sem juthatott, vertek a szélére szeges léczet. A legékesebb tükör előtt volt lehelyezve egy "igen elegánsul kivikszelt öblös bőr karosszék. Ott fog ülni a bál-anya. (Ha foghatnak valakit!) A széktől jobbra-balra, falmentében azután húzódott végig két sor deszkapad. Mindezek nagyon kedvesen voltak elrendezve. (Jaj csak már tánczolnánk.) A mike-pataji czigány ok bőgőstül, czimbalmostűl rugtattak befelé a bál délutánján. Bige Tóni próba*- előadást tartatott velők s leikökre kötötte, hogy rogygyanásig kapkodják azután azt a lószőrt s a „Sneider Fáni“-nak meg hagyjanak békét. Azok jól játszottak s nagyon megértették a mi nekik mondva volt. A lányos házaknál a hová lenni nem tudás idegeket csiklándoztató érzete szállta meg a hajadono- kat. Sürögtek forogtak s még sem úgy ment, a mint akarták kezük alatt a munka. Fejtés, fodrozás, vasalás, tisztogatás roppant teendője ütött Össze. Ló- tás-futás konyhából a szobába, szobából a konyhába. Az apróbbja ott settenkedik a mama körül; az most'
