Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-03-01 / 9. szám
HELYI S Néhány szó. Rósz időket élünk, Rósz csillagok járnak . . , Csügged és szállj a meg a gazdákat országszerte. Nyers gabona termelésünk nagy, a kivitel, csekély', mert magas vám állja útját, Panasz és panasz hangzik minden oldalról. Egyedáruink, speciális termelésünk nincs, s tér ményeinkre nincs pia.cz, sót még hazánkban is az idegen versenyez szerencsével. Ismeretes az a baj mindenki előtt, s törvény hozás?, mint társadalmi utón mozgalom indult meg, mely orvoslást akar nyújtani. De nagy eredményi nem várhatunk. /V versenyt aligha, bírjuk ki s valószínűleg mi leszünk a legvőzöttek, mert terményeink minőség tekintetében is hanyatlanak. Ezt a nyomasztó helyzetet érzi városunk is s érzi kétszeresen, mióta a phylloxera annyira érzékeny vesztességet okoz s károkat tesz az egyedül jövedelmet nyújtó szőlőhegyeinkben. Vagyonunk nagyobb része szőlőhegy s ennek pusztulásával jövedelmi s részben kereseti forrásunk egyik főága apad ki. Gazdáink e rohamos pusztulással szemben tétlenül vesztegelnek s a csapás annyira leverő, hogy hatása életerejüket látszik megzsibbasztani. Itt olt történnek óvintézkedések s különösen az amerikai sző lő vessző telepnek lesz nagy hivatása e tekintetben. De szőlőbirtokunk oly ! nagy kiterjedésű, hogy még csak tűrhető kár- | pótlást is alig fog nyujhatni. A szaporítás nem oly nagy7 mérvű, a minő mérvű a pusztulás s akkor? . . . Keresni kellene módokat, melyekkel e Hirdetések: Hyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ............................. 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték menyben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza löl. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. P> é r m e n t e 11 e n leveleket nem fogadunk el. veszteségünket, kipótolhatnánk s melyek állandó jövedelmi forrást biztosítanának számunkra. A főváros közelsége némileg utal a teendőkre. Ha nézzük, minő fogyasztási czikkeket, termel városunk a főváros részére azt tapasztaljuk, hogy majdnem semmit. Es ez nincs helyesen. Sőt nemcsak hogy kivitelre nem termelünk, de még a magunk szükségleteit sem bírjuk kielégíteni. Alig várjuk az őszi vásárt, hogy télre elláthassuk konyhánkat zöldséggel, mit más vidék szállít hozzánk elárusítani. De minek is termelnénk magunk, mikor olcsó pénzért jóval jobb minőségűt kapunk? igy okoskodunk. Érdemes is azért az egy pár krajezárért annyűt fáradni?! Ez a lehető legszerencsétlenebb okoskodás. Sőt, ellenkezőleg ép azért, mert krajezárokat menthetünk meg, mi több, krajezárokat nyerhetünk, kellene gondoskodnunk, hogy szükségleteinket kielégíthessük. Nem tagadom, a minőség kezdetben nem lenne versenyképes, de gyakorlat teszi a mestert f győznénk mennyiséggel s olcsóbb árral. Termelhetnénk tehát első sorban kerti véleményeket. Ezek nekünk is szükségesek s közel kapjuk értékesítésükre a nagy piaczot. Egy nagy liiányt tapasztalunk itt: t. i. nem értjük a kezelést. Nincs kertészetünk s jóformán egykén sem a ki értene hozzá. Tán ezért is van, hogy szalmatüzéről nevezetes városunk, még eddig nem tett komoly kísérleteket. Mert mi mindenbe bele kapunk, hogy abba hagyhassuk. De segíthetünk ezen. Termelhetnénk azután gyümölcsöt s különösen ez volna ajánlatos s jövedelmező. Majd szétszedik a falusi asszonyokat tavaszszal, ha eperrel, vagy más gyümölcscsel a piaczra jönnek. Nem biztositék-e ez, hogy saját termelésünk is ilyen keresletnek örvendene? Különösen olyan gyümölcs fajták termelése ajánlatos, melyek a hosszabb szállítást, nem bir- ják ki, mint az eper, málna. De állíthatnánk fel gyümölcsöst is. Yan városunkban számos olyan kert, mely parlagon hever s nincs értékesítve. Valóságos vétek, hogy kényelem szeretetünk még a sült galamb után is restelli kinyújtani kezét s inkább nem eszik, ha nem repül a szájába. Igaz, nagy baj van e részben, mely kísérleteinket, hátráltatja. Az t. i., a mit már emliténk, hogy alig van egyr-két egyén városunkban, a ki értene hozzá. De nagy szerencse, hogy még ennyi is van. Eltanulhatjuk mi ezektől a kertészkedés csinját-binját, és saját észleleteinkre támaszkodva nem hiszem, hogy nem volnánk képesek e feladatnak is megfelelni. De hol vannak hát ezek a hozzáértők? Vannak nyugalomba vonult gazdatiszteink, vannak iparkodó gazdáink, a kik szívesen nyújtanak felvilágosítást, ha őket megkérjük. Eszmecserébe bocsátkozhatunk mi is kölcsönösen s egymást támogatva s fel világosítva nem maradna el a siker. Az „Egyesült kasinó kör“ összegyüjté ezen egyéneket körébe, most még tegyen meg a választmánya utján annyit, hogy a könyvtári szobát, mely külőmben is erre a czélra van fenntartva, ne engedje kártyázó szobává lenni, hanem legyen az vitatkozó szoba, hol kölcsönösen A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Erzsikéhez. Fáj a szivein, hogyha reád gondolok ; Pedig te vagy kiért szivem hőn dobog, Ha látnál is, ez égető fájdalmat, Zsarnok szived rá balzsamot nem adhat Ereznéd csak, mit éreztet közönyöd, Kemény szived, felolvadna köny között, J)e nem érzed, nem akarod, jól tudom Nem átkozlak ha meg öl is bánatom. — Lassan, lassan mint a virág fonyadok, A tavaszra érzem jól, lioiry meghalok ; Egy kereszttel több a sírok halmain. Oda viszi, bús szivemet annyi kin. — Ha majd egykor, kijösz a temetőbe, S puszta sírom tövissel lesz benőve, Rucsuztatóm, legyen egy tekinteted . . . Csak lenn boldog, a ki itt fenn szeretett! lbipagály. ' Szerelem és boldogság. Jrta: Sz*u.lcáts Histjos. Nagyon összeillettek. A férjet úgy hívták: Boldogság, a nőt: Szere lem. És mondhatom, mindkettő hü is volt szép nevének jelentőségéhez. Már nagyon soká éltek együtt, eltelve tiszta szerelemmel és tartós boldogsággal. De minek nincsen vége ? A gonosz ármány nem nézhette a két ember tiszta boldogságát. Irigylé tőlük a nyugalmat, irigylé azt az édeni életet melyben oly változatlanul következett boldogságra boldogság, mint a folytonos lánczszemek sorozata. Kimondhatlan gyűlöletté növekedett benne e két lénynek csak látása is. Mert ha őket látta : a tiszta boldogságot és valódi szerelmet kellett látnia. Hiába! véget kell már szakítania e tunya, e bárgyú, e gyermekes életnek, mely minden küzdést, minden gondot kizárt köréből. Félre az arczról a derült angyali mosolylyal! Végre megteremtő hát alakját. A legszebb köntösbe bujtatá, csábitó tekintetet, angyali arezot, igéző mosolyt adott neki. Fz volt a külseje. De bár mily kápráztató külső mezzel, szépségek kel is ruházta fel, azért lelket csak olyant birt beléje lehelni, mint a minő az övé volt. A koczka elvolt vetve. Az édeni életnek napjai megvoltak számlálva. Angyalnak látszott az ördög szülötte az igaz, de annál sötétebb volt lelke. Hisz valódi angyalt csak Isten teremthet! Még a neve is olyan prózai, oly mindennapi volt. Úgy hívták, hogy: Pénz. Szerelmet, a nőt, midőn előtte Pénz megjelent, nagyon zavarba hozták csábitó szavai, majd csengő nevetése, majd lágy susogó hangja és a mi leginkább : szépsége. Az igaz ő is csak nő volt. Állhatatos, míg szebbet, mig csábosabbat nem látott. Az ideális Szerelem feledett esküt, feledett hűséget, feledett — mindent, meg az Istent is. Egy vágy, egy bizonyos inger vonzotta, vezérelte. S igy a bájos Pénznek nem volt nehéz őt elcsábítania. Az uj világ, az uj hatalom, melyet eléje tárt, az uj boldogság, melylyel kecsegtető, egészen elmámoritotta. Uralkodni vágyott az egész világon, lábai előtt kívánta látni az egész világot. Drága ruhákat és nagy tiikört kívánt az eddig oly szerény és megelégedett szerelem! Felébredt benne az igazi nő, ki hiúság nélkül nem képzelhető. A ki tetszelgni kíván. Midőn a férj, Boldogság, mezei munkájából a szerény lakba visszatért — nem ismert nejére Szerelemre. Aki eddig tárt karokkal várta, az most gúnyos szavakra fakadt, panaszt, panaszra halmozott elégedetlensége, nagyravágyása pedig, nem ismert határt. Balga álomnak nevezé eddigi életét, melyből végre felébredett. Szenvedésnek napjait, rabszolgaságnak egyiittlétöket. Boldogság hasztalan kérte, hasztalan ígért neki örök hü szivet, fényt, pompát a jövőben, hasztalan esdekelt, de a nő, Szerelem, nem hajtott szavaira Gúnyos mosolylyal hallgatá végig szavait. Fényt és ismét csak fényt kívánt a jelenben. Késő volt már minden. Szegény megcsalatott Boldogság szerény lakából elbujdosott: elűzte az — kit annyira szeretett. És azóta keseregve járja be a nagy világot, de a Szerelem is. Az istenek nagyon megbüntették hitvestársát, hűtlenségéért. Sorsa az Ion, hogy soh’se legyen tartós boldogsága és kevés ideig maradhasson férje, a valódi boldogság védő karjai között. Férjét a Bolí;Iőíí/,<‘(ósí áraI» : ftvnegyedre ................................................................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel Egyes szám ara : iO kr Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.)
