Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-02-22 / 8. szám
Majthéni Péter korelnöknek a tapintatos vezetésért köszönet szavaztatott, és a közgyűlés bezáratott, Apróságok. Száz farsangnak is csak böjt a vége ! De mikor van abban is valami keserű tanulság, valami fájdalmas kijózanodás, mikor egy fenékig édes farsang után a mindennapi élet egyhangú unal- massága köszönt reánk. Hiába mondjuk Szomor Danival: „bej, hogy az az egy éjszaka száz hétig nem tarthatott“ — nem tart biz az tovább, s megvirradva szerte foszlik az ábmndvilág s a rideg valóság foglalja el helyét. A mit Madách a csókról mond, az ilyen röpke örömek „mézének ára ott vagyon — a mely nyomán jár — a lehangolásban.“ És ez a lehangolás arányt tart a mézzel. Mennél édesebb volt az, s mennél több volt amabból, annál keserűbb az és annál több jut emebből. Ez a lehangoitság vesz erőt rajtam, midőn a letűnt farsang emlékein mereng képzeletem. Teli szívvel, üres zsebekkel, mámoros fővel és fáradt mosolylyal állunk a bojt kezdetén. Az a nóta sem járja már, hogy: „három éjjel meg három nap, kimulatjuk magunkat.“ Mindennek vége! Ugyan hányán leszünk hálásak Karneval urfihoz, s hányán hívjuk meg őt vőfélynek? * * * A farsangnak nem az a czélja, hogy végtelen dinom-dánomban vigadjunk, hogy végig robotoljunk öt-hat hetet, hogy adósságaink szaporodjanak, —- hanem az, hogy találkozzunk egymással, szemtől szembe, lássunk mindenki leikébe, szivünkből olvas- siink, s ha neki is, meg a mamának is úgy tetszik, álljunk meg egy cseppecskét az oltár előtt. Vájjon hányán fognak megállni? * * * A fő baj az, hogy a váczi bálokon sokkal több dolga van a lábaknak, mint a szellemnek, s ez okozza leginkább azt, hogy farsangjaink után kevés az esküvő. Inkább egy kissé több szellem, s kevesebb táncz ; de hát mikor minálunk a szellem leggyakrabban a kisértetek tói lettjében csinál viziteket. * * * Az igaz, bogy ha még tán ez kedvelőink sem volnának, akkor ...............! ? Voltak dalkedvelőink — hol vannak ? Voltak zenekedvelőink — alszanak ! Voltak műkedvelőink — nincsenek ! Igazán szerencse társadalmunkra, hogy még vannak tánczkedvelőink, mert ezek nélkül igazán kietlen pusztaság volna társadalmi életünk. * * * Annak a mi aranyos szép asszonyunknak ki a kaszinó estélyeken a háziasszonyi szerepet elvállalta, igazán nagy hálával tartozik közönségünk. Emlékezhetünk rá, hogy a múlt évi kaszinó esték mily unottak voltak s végre már alig járt el rájuk valaki. Az idén megfordítva lett; az első estélyen kevesen voltak s minden következő estélyen több és több lett a vendég. Igazi kis bálok voltak ez estélyek, hol fesztelen, jó keddvel mulatott mindenki, s talán ennek az estéknek többet fog köszönni a Hymen mint a nagy báloknak. Igaz ugyan, hogy „asszonyt és vásznat nem jó gyertyafénynél vásárolni“ de mikor a mi társadalmunk olyan, hogy a két nembeli fiatalságnak nagyon kevés alkalma van napvilágnál találkozni, s igy hymen rózsa lánczai bizony rendesen gyertyafénynél köttetnek, hogy aztán néha a gyertyafény csal, arról mi nem tehetünk. * * * Az elmúlt farsangnak száz kombináczió, s száz pletyka az eddigi eredménye. Mikor a pletykáról, erről a veszedelmes kis városi koleráról beszélnek, mindig a forrást kutatják az emberek. És ez — a legtöbb esetben nem a kávézó társaságok gyöngéd tagjai közt, hanem a férfi ruhába öltözködő elasszonyosodott férfiak közt van. * * ■* Apropos ! most nálunk psütt dolog, hogy minden : száz. Száz csárdás, száz szép lány, száz szerelem, száz éjjeli zene, száz csalódás, száz kiábrándulás — csak száz lakodalom nincs ! Pedig száz szónak is egy a vége, s ennek ott kellene az oltárnál elmondatni. Figaró. Városi és vidéki hírek. = N/.cíisiíkirályi Albert kerületünk ország- gyűlési képviselője, a képviselőház f. hó 20-iki ülésén a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából ismét egy figyelemre méltó beszédet mondott, mely a ház nagy részének helyeslésével találkozott. Tüzetesen szólott a demokraczias arisztokraczia feladatáról s kifejté, hogy a miniszterelnök nem barátja a gentrynek, mely utóbbi megjegyzésre a miniszterelnök is reflectált. = A marsai fiatalság f. hó 15-én egy minden tekintetben sikerült tánczmulatságot rendezett. A lady patroness tisztjét Jekelfalussy Aladárné úrnő igen lekötelező szívélyességgel teljesité. — A bál Szentkirályi Albert orsz. gyűlési képviselő mácsai úri lakában tartatott meg, melyet Szent- királyi Albertné úrhölgy őnagysága a nála megszokott szeretetreméltósággal bocsájtott a bálbizottság rendelkezésére. — Jelen voltak: Zsarnóczay Erzsiké és Szidónia (Isaszegről), Götz Irma és Jolán (Erdő- kürthről), Tariczki Panka (Kálióról), Pesti Margit és Gizella (Bpestről), Haberczetl Victoria és Tuppán Ilona (Mácsáról). Továbbá Jekelfalussy Aladárné, Götz Perenczné, Tariczky Ferenczné, Kucsera Je- nőné, Zsarnóczay Jánosné stb. — A tánczmulatság melyet fesztelen jó kedv jellemzett, a sziráki czigány kitűnő játéka mellett kivilágos kiviradtig tartott. = üv<>. Zsubriczky Ferencz a helybeli kir. adóhivatal hivatalnoka f. hó 14-én tartotta esküvőjét .Rimaszombatban F a k 1 a János Gömör megye adófelügyelőjének kedves és művelt leányával Olga kisasszonynyal. Gratulálunk! = A kaszinó-bői* utolsó farsangi estélye oly fényesen sikerült, hogy bátran beszámítható az idei farsang legsikerültebb mulatságai közé. A kaszinó helyisége már 9 órakor zsúfolásig megtelt s jelen alkalommal ismét bebizonyult az, hogy a kaszinót lehetne társadalmi életünk központjává tenni, mert egyszerű meghívásra oly díszes és nagy számú közönség jött össze a kaszinónak nem csak ez utolsó estélyére, de az előzőkre is; csak tapintatos kezek működjenek közre közönségünk összehozásában. Ez estélyen R á c z István kataszteri mérnök s lapunk rendes dolgozó társa „A végzetes égetett mandula torta“ czimmel olvasott fel egy szellemes csevegést, melyet lapunk múlt számában közöltünk. A felolvasás derültséget keltett a hallgatóságban s a felolvasó élénken megéljeneztetett. A felolvasás után következő tombola a szokott kedélyességgel folyt le s az érdeklődés is fokozott volt ez alkalommal, mert mintegy 40 díszes tárgy volt kitűzve nyereménytárgyul. Tombola után tánezra perdültek a jelenvoltak s víg kedvvel folyt a táncz az éjfél utáni órákig. A tánezosnők közt voltak: Ádám Miczike, Csillon Olga, Filzer Etelka, Inczédy Irma, Krenedics Erzsiké, Krontaller Erzsiké, Lokota Mariska, Ottó Riczi, Plauka Luiza (Rád) Pridafka Szidi, Pencz Laura, Rappenszberger Jolán és Anna, Reitter Panka, Szalay Irma, Torday Ilka, Yadkerty Erzsi és Katicza, Velzer Anna, továbbá Szentkirályi Albertné, Alrnásy Albertné, Sárközyné, Jakabffyné, Torday Józsefné, Gaál Gyuláné, Dedéné, Velzer La josné, Gottschall Istvánná, Tariczky Ferenczné, Feitscher Jánosné, Velzer Kálmánná, Nikitíts Sán- dorné, Inczédyné, özv. Penczné, Krenedics Ferenczné, Zalánfyné, Lexa Emma, Milkovich Gyuláné, Dorcsák Gyuláné, Vadkerty Mihályné, Rappensbergerné, Ádám Rezsőné, Csillon Izidorné, Reiser Béláné, Hufnagel Józsefné (Rád), özv. Krenedics Rudolfné, Reiser Henrikné, Mandl Lipótné, Özv. Strössznerné leányával, Lokotáné stb. — Úgy halljuk, a böjtben is lesznek még hasonló felolvasó estélyek. = Bohócz estélyi tartott a váczi önkéntes tűzoltó egylet, f. hó 16-án az „Arany Szarvas“ termében. Ezt megelőzte d. u. 2 órakor az arany szarvastól kiindult, nagyszerű bohócz menet, mely nagyszabású összeállításával s díszes öltözeteivel felülmúlta az eddig tartott bohócz meneteket s dicséretére válik a rendezőségnek, különösen Velzer János rendező bizottsági elnöknek, ki fáradhatlan szorgalommal, heteken keresztül buzgólkodott, hogy a bohócz-menet minél fényesebben sikerüljön. A menet következőkép vonult el : megnyitotta egy középkori levente, ki lóvon ülve kezében tartott lobogót, melyen Carneval ur díszelgett, s kürt harsogással figyelmeztette a közönséget, hogy most jön, a mit még eddig nem láttak de soha : a bolondok bolondjának truppja. Kevés távolságra követte egy fehérbe öltözött néma játékos, ki a dajkált babával sikerült gesztikulácziókat vitt véghez. Képviselve volt a menetben az alföldi csikósra termett magyar gyerek, kisérve nemzeti Ízléssel öltözött két csikós által. Következett két nő lóháton, középre fogván csinos gavallérjukat. Azután jött az udvarias juhász, ki szeretőjét szamárra ültette ő pedig vezette a türelmes állatot az apostolok lován nyargalva. Jöttek a lengyel, spanyol nemesek s a kínai mandarinok fényes öltözetben, komoly magatartással lépdelve. Volt egy csoda ló, melyet a találékonyság s a művész ecsete változtatott teljesen zöldre, akár csak egy ily szinü harkálylyal cserélt volna öltözetet. Ezen ült a tiszta vörösbe öltözött lovag. Részt vett a menetben Bachus is, kinek kocsiját két kutyánszky mén vonta. Vidámsága emelésére a sör mellé dalokat zenditett a kocsira települt. Szamár-banda, — egy hírneves karmester vezetése mellett, ki máskor a kis gyermekek előtt mint ördög szerepel. A kocsit hat csatlóstól vezetett hat szamár vonta. A folyton szerelmet valló vőlegény rátartós menyasszonyával s egybekelésük felett perlekedő vén asszonyok, két lovas fogatokon haladtak. Fényes öltözetével egy taligára készített magas trónon ült a kinai császár. Ökrök által vont taligában voltak szállitva a különféle állatok. Végül a menetet bezárta a bolondok bolondja orosz fogaton kis udva- roncza lován segéd tisztje pedig oldalán ülve. A menetben részt vettek futkározó majmok, harlakinok, tót tánezosok, egy 1848 as rokkant honvéd, medve tánczoltatók s a kinai csoda-ember az ő hajlongós derekával. A közönség részéről igen nagy volt az érdeklődés, beláthatlan tömegben várta és kisérte a menetet, de az estélyen nem igen nagy számban vettek részt. Itt is csinos és ügyes bohóczokat láttunk. A táncz közötti szünetek alatt M a n d 1 Ignácz családjával együtt bohócznak öltözködvén fel, sikerült mutatványokat produkáltak. A táncz reggel 6 óráig tartott. = A bohóc* estély jövedelme. A váczi önkéntes tűzoltó egylet által saját pénztára javára f. hó 16-án rendezett bohócz estély bevétele a Rei. ser Béla által visszakövetelt 8 drb erkély-jegy árának levonásával 210 frt 50 kr. Felülfizettek: Dr- Csányi János 1 frt, Schmidt Ferencz 1 frt, Krene- dits Ferencz 20 kr. N. N. 20 kr. Összesen 214 frt 90 kr., ebből levonva a kiadásokat 213 frt 83 krt, marad tiszta jövedelem 1 frt 7 kr. = Atlilctikai klubi» alakult Kolozsvárott melynek elnöke Báró Józsika Lajos, alelnök Kővári Mihály és Dr. B a i t n e r Hugó, titkára Kuszkó István, pénztárnok Illing Sándor Lajos. — A liiuzeiim egylet számára ajándékozott V. J. úr János Kázmár lengyel király ezüst érmét 1662-ből, Lipót ezüst 3-asát 1693-ból, Ferdinand ezüst donárját 1542-ből és egy római köztársasági ezüst érmet. = A személy hajók menetrendé f. hó 21-di kétől kezdve a következő Ujszőnyről Budapestre naponta 21/2 órakor reggel, Váczon van 7* órakor, — Budapestről Szőnyre naponta d. rí. 2 órakor, Váczon van 4 órakor. = A „váczi Izraelita uőegylet“ ma febr. hó 22-én a „Curia“ vendéglő termében saját pénztára javára zeneestélylyel egybekötött tánezfiizérkét rendez. Belépti díj : személyjegy 1 frt 50 kr. — Családjegy 3 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kezdete pontban 8 órakor. Műsor a következő: I. „Zampa“ dalmű nyitánya, Heroldtól, előadja a zeneklub. II. „Potpouri“ a „czigányné“ dalműből, Balfe- tői, hegedűn és zongorán előadják Mandl Lipót és Izák Lajos urak. III. „Traviata“ dalmű napy áriája Verditől, énekli Funk Róza kisasszony. IV. „Magyar induló“ Mennertől, előadja a zeneklub. = €4yilkossági merénylet a fővárosban. Közönségünket bizonyára érdekelni fogja e gyilkos- sági merénylet, miután annak áldozata mint a Mit- terhoffer család egyik unokája, városunkban számos ismerőst számlál, azért vesszük át e közleményt a Budapesti Hírlapból. „Véres dráma színhelye volt febr. 17-én a Józsefvárosban a külső stáczió-utczának 17. számú háza. E ház egyik lakosztályában lakik Illés Mihály volt fővárosi kereskedő neje szül. Staudtner Berta asszony édes anyjával együtt, miután férjétől egy év óta különválva él. Az elválás tavaly 11 évi házasságuk után következett be és pedig azért, mert a férj ivásra adta magát, üzletét elhanyagolta, mindenének nyakára hágott s e mellett nejével durván bánt, úgy hogy ez kénytelen volt őt elhagyni s édes anyja házához menekülni. A férj több ízben fölszólította a nejét, hogy térjen vissza hozzá, de eredménytelenül, f. hó 17. újból elment neje lakására, s midőn az öreg asszony a szobából kiment még egyszer s mint mondá utoljára, fölszólította, hogy akar-e hozzá visszamenni vagy sem. A nő tagadó választ adott. Erre a férj fölugrott székéről, zsebéből kést rántott elő s felbőszültén nejére rohanva, hihetetlen gyorsasággal 7-szer egymásután testébe mártotta a kést. A nő két karját védelmül a mellén összefonva tartotta s igy sikerült a mellének irányzott halálos döféseket elhárítani, úgy hogy mind a hét szúrás karjait érte. Ez azonban még nem mentette volna meg a felbőszült férj dühétől, ha a nő hátrálás közben az asztal alá nem esik. Szerencsére éppen akkor az anya is visz- szaérkezett s hallva a jajveszékelést, a föllármázott szomszédokkal együtt a szobába tört. A vérengző férj ezt be nem várva, az ablakon kiugrott s még mielőtt valakinek eszébe jutott volna üldözésére sietni, elmenekült. A nőt kórházba szállították ; sebei bár súlyosak, de nem veszélyesek. A férj ellen a rendőrség kiadta az elfogatási parancsot.“ Ugyanez esetről következőleg, ir a Bpesti Hírlap tudósitója|: „A legnagyobb nyomor,ijesztő képe tűnt szemeim elé — midőn ama szerencsétlen család lakásába léptem, melyet a lelketlen férj megrögzött rósz szenvedélyei jólétből a végromlásba sodortak. Egy évtized előtt még gazdag kereskedő volt e férfi, ifjú szép úri lányt vett nőül, ma a boldogtalan nő hét súlyos sebtől véresen fekszik a kórházban, nyomorult férje a börtönben, gaztette büntetését, ártatlan gyermekeik pedig Istentől és embertől elhagyatva, éhezve várják a jó emberek segélyét, vagy a szabaditó halált. Mily szép angyalfő mind a négy! s mily undorító piszokban kellett őket látnom, szalmás földjén fetrengve a szobának, hol rövid napok múlva már nem lesz maradásuk. Hogy akkor mi történik velük, a jó Isten tudja. Édes anyjuk előre látta e sorsot; egyszer eljött a „Budapesti Hírlap szerkesztőségébe s a következő hirdetés közzé tételére kért fél bennünket: „Egy szegény anya, korhely férje által mindenéből kifosztva elhagyatva, 4 gyermekével egy 8, egy 6 éves leány, — egy 3 és egy 1 éves fiúval nyomorral küzdve, kétségbeesésében kéri a nemesszivü emberbarátokat, fogadják gyermekeit örökbe, hogy ő maga szolgálatba mehessen.“ Fájdalom, a hirdetésnek, me-
