Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-10-18 / 42. szám
w I uraim, hanem igenis azért, mert honatyusaink ismét pihenni tértek egy kis delegált vakáczióra. Jöttek és elszéledtek, szaporán mint a fergeteg. Mikszáth Kálmán, ki oly passióval figurázgatja ki az ő „t. Ház“-át a „Pesti Hírlapban,“ sarokba csapta kalamu- sát és búnak ereszté fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedvében volt és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár derekas karczolatot ! . . . Ős Buda várának diátrumáról kell még egyet- mást elmondanom. Beleütött a — közösügy! A nemzeti és a népszínház mutyiban játszanak benne. Paulay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádám apánkat (az irás szavai szerint ugyan Ádám teremtve és nem szabva lön) tehát röviden ugyanaz a Paulay most a hamis É v v á v a 1 trafikál odaát. (ÉL eJ 0 „Hát ti mit csudálkoztok azon, hogy a várszínházba is belecsapott a közösügy (átkoztassék az ő neve!) — mordult fel Csanády bátyánk — hisz tudvalevő dolog; hogy Tisza Kálmán úr lakását várbeli palotájában egyenest folyosó köti össze páholyával a szomszédos színházban ! Nos, tudjatok-e már, merről fú a szél? Azon a folyosón keresztül szivárogtak át azok a dualistikus elvek !“ Hátha igaza van ? . . . ... A vigadóban is történik valami. Élelmes német művészek a csillagos ég titkait, jelenségeit tárják tol gyönyörű optikai mutatványokban a kö zönség előtt melyeket valóban érdemes és tanulságos dolog megtekinteni! . . . De a falragaszaik egy kissé piripócsosan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik-e, hogy a mennyei események bemu tatását hirdetik ökölnyi betűkkel a nagyérdemű publikumnak ? Fővárosi levelező. Városi és vidéki hírek. = Iláti'álélios vidéki előfizetőinket bá torkodunk felszólítani, miszerint szíveskedjenek hát- rálékaikat mielőbb beküldeni, miután lapunkat a jövő számtól kezdve csak azok részére küldjük meg, kik hátrálékukat e hét végéig beküldik és az iránt nyilatkoznak, hogy lapunkat továbbra is szándékoznak járatni. A {»udapcsíi nlínmi közép-ipartanoda igazgatóságától. Az é p i t ő iparosok tanfolyama. — Az állami középipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, kőművesek, ácsok és kőfaragók számára rendezett tanfolyam f. évi november hó o-ik napján fog megnyittatni. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenkint november hó elejétől márczius hó végéig tart; e tanfolyamon az illető épitő iparosok rendszeres szakkiképeztetést s annak sikeres bevégzése után jogérvényes kőmives-mesteri bizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévet betöltött azon kőműves-, ács , és kőfaragósegédek, a kik folyékonyan olvasni, Írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban kiadása Nápolynak, s aránylag talán még több benne a koldus, mint ez utóbbiban. A minap a város mellett fekvő szigetre mentem, hogy napi rendes sétámat elvégezzem. A hidkarfájára támaszkodva egy rongyokba burkolt nő állt, karján egy kisdeddel. Mind a kettő a megtestesült nyomorúság volt; sovány, kiaszott. Felém nyujtá kezét; csekélységet — a mennyi telik — nyújtottam neki, s odább álltam. Visszajövet még mindig ott volt, szomorúbban, kétségbeesettebben mint azelőtt. Megesett rajta szivem ; hozzá léptem s megszólitám : — Jó asszony, miért vagy oly kétségbeesett? — Két napja betevő falat nem volt a számban : éhezem iszonyúan ! Ügy látom a könyörületesség már kihalt a szivekből ; reggeltől itt állok, s csak e csekélység az, amit koldulni birtam. Ezek a fecsegő habok oly édesen szólítanak; ha gyermekem nem lenne: már régen követtem volna hivó szózatukat. Mert lássa, nem ilyen élethez voltam én szokva! Elég puha bölcsőben ringattak, s ha a párna nem volt is selyem, mégis a vásznából a legfinomabb volt. Anyám korán elhalt ; de az anyai szeretetet kárpótolta egy ifjúnak irántam való vonzódása. Jobban szeretett ő saját életénél, tenyerén hordozott. Oh mért csaltam meg őt? Mért törtem össze szivét? Most nem kellene igy koldulnom. Csak most tudom fölfogni, mi volt ő énnekem. De már késő . . . késő . . . Annyira szeretett, hogy megőrült, de négy hó múlva ismét kigyógyult. Nagyravágyásom őrültsége alatt elszakított tőle; világgá mentem. Volt egy örökségem, a mely biztosítani látszott életemet, s ez Örökség — ragyogó szépségem volt. Nem gondoltain arra, hogy azt nagyon, nagyon hamar eltéko- zolhatom. Rövid időn gazdag lettem, de a — bűn árán ! Az ifjúval azóta csak egyszer találkoztam, M n, a híres fürdőhelyen ... A szégyenérzet elüés melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségében (VIII. kér. Eőherczeg Sándor-tér 4. sz.) november hó 2-ik napjáig, a köznapokon este 6-tól 7-ig, a vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 10 órától 12-ig tartatnak. — liiiby Sándor barátunk „Tűnő perczek“ czimű versfüzete e napokban hagyta el a sajtót. Az Ízléses alakban kiállított füzet 127 lapján igen csinos eredeti és fordított költemények foglaltatnak, melyek alanyisága, mélysége és szépsége leköti az ember figyelmét. Méltó volna e füzet arra, hogy váczi hölgyeink, kiket a költő, mint ki Váczon végezte iskoláit, annyira tisztel, egytől-egyig megszereznék, s ezzel a tehetséges fiatal poétát a további költői munkálkodásra ösztönöznék. Ára 1 fit, diszkÖ- tésben 2 írt. Megrendelhető Bpesten Légrády testvéreknél. Mai számunk tárczájában mutatványt is közlünk belőle. = A vasúti átjárok és a közönség. Több oldalról érkezett hozzánk panasz az iránt, hogy a vasúti átjárók, néha óra hosszanta is el vannak zárva a kocsikkal közlekedő közönség előtt, a mi, kivált a szüreti időkben nagy hátrányul szolgál. Bátorkodunk tehát a helybeli főnök úr szives figyelmébe ajánlani, hogy ezen visszaéléseket szüntesse be s utasitsa közegeit, hogy az átjárókat 5 percznél hosszabb időre soha se zárják el. = Iliimig jószágok. Csömör Ferencz czigány az alsó városban egy gazda nélkül csatangoló bárányt fogott el ; a felső vámnál pedig egy süldő ma- lacz tartatik. A tulajdonosok jelentkezhetnek a rendőrkapitányi hivatalban. = A pajtását meglopta. Nozdoro vicz- ky Pál hely nélküli kocsis a vásár ideje alatt a „Szarvas“ vendéglőben megismerkedett Bar tó József abauj-megyei kovács legény nyel, s borozás közben szép csendesen ellopta tőle 7 frt pénzét s munkakönyvét. A könyvet aztán mint hasznavehetetlent eldobta, a pénzt pedig szerencsésen elköltötte ; de elfogatván rendőrségünk által a járásbírósághoz át- kisértetett. = Vasvilla párbaj. Povozsán János és Baja József, Huber József béresei, békés egyetértésben fogták az eke szarvát s dúdolva a „Szeretnék szántani“ népdalt, szántották az ugart; azonban valami ingerlő démon összeszólalkoztatta őket s vasvillára került a dolog, a minek a vége az lett, hogy Baja olyan ütést kapott a fejére, melyet meg fog emlegetni örökre, ha ugyan életben marad. A győztes fél letartóztathatott. = És mégis mozog .... A közönség érdekében tett többszörös felszóllalásainknak végre valabára sikere lett. Örömmel értesülünk ugyanis, hogy rendőrkapitányunk megkezdte a hadjáratot azon sáros- és fő-utezai kereskedők ellen, kik boltjuk előtt a járdát elfoglalják s tele rakják holmiaikkal. A napokban már többet 10—10 frt pénzbírsággal büntetett meg. Midőn a szabályrendelet értelmében tett ezen erélyes eljárásáért elismerésünknek adunk kifejezést, egyúttal arra figyelmeztetjük, hogy e téren ne csak jelenleg és ideiglenesen intézkedjék, hanem folytonosan éber figyelemmel ellenőrizze a járdáinkat tele rakó boltosokat. = Rendőri liirek. A vásár alkalmával történt, hogy Antal Ignácz csavargó csizmát lopott, de rajtaéretvén elfogatott. — Nagy György csavargó, Korgyik György agárdi lakosnak tárczáját ellopta, de a károsodott által rajta éretvén elfogatott. — Grebenár Mihály csavargó egy asszony tárczáját elzött e helyről, s felmentem Bécsbe. Itt színésznővé lettem, majd éívezetről-élvezetre, k éj rő 1 - k éj re szállin- kóztam. A bűnben találtam üdvömet. . . A sors keze utolért; megbetegedtem, s a himlő elrútitá arezomat, Betegségem alatt minden pénzem elfogyott. Fölépültem, de csak azért, hogy a nyomort megizleljem. Fokról-fokra sülyedtem, hogy megélhessek ; s midőn már más megélhetési mód nem volt rendelkezésem alatt: tolvajok társává szegődtem. Elcsuktak két évre. Midőn kiszabadultam : haza mentem. Itt megkönyörült rajtam egy rézműves, magához vett; de őt is megcsaltam. Eltaszitott magától s most koldulva járok házról-házra, mert dolgozni nem tanultam, s most már nem is bírok! . . . Ezek voltak szavai. Nem tudom, megvetést, vagy szánalmat éreztera-e ez asszony iránt? akiről világosan tudtam — elbeszéléséből — hogy kebel barátom első álmának tárgya volt. Önkénytelenül kihúztam tárczámat s tartalmát e szavak kíséretében adtam át neki : — Arthúr jó barátom volt; fogadja úgy, mintha ő adná! * * * Másnap a helybeli lapokban a következőket olvastam : „A városunkat körülvevő folyócskából ma reggel egy ismeretlen nő holttestét húzták ki. Ruházata koldúsnőre vall. Többek állítása szerint e nő már tegnap délelőtt a hídon ácsorgott.“ Isten ujját láttam e dologban s a megbánás rosszul nyilványult jeleit. Szegény Iza ! legyen könnyű az idegen föld, a mely reád borul. lopta, de észrevétetvén a tárczát eldobta s futásnak eredt, de egy csendőr által utoléretvén, elfogatott. Mindhárom tolvaj átkisértetett a járásbírósághoz, de nem tudni mi okból, már másnap szabadon bocsáttattak. = lőgy óletiiut fegyencz. Sok különféle kalandor gyűl össze egy-egy börtön vagy fegyház- ban, s ha közülük egyik-másik megválni akar a kalandteljes élettől, mire őt többnyire a munkától való irtózat vezérli — nem lehet csodálni. Mint értesülünk, f. hó 17-én délelőtti órákban, az itteni fegy- házban egy Német Pecsenyés János nevű 47 éves, lopás miatt 2 és fél évre elitéit fegyencz is öngyilkossági szándékból bal karját felvagdalta ; szerencse, hogy irtózatos tettét hamar észrevették, s rögtön átszállították a kórházban épen betegeket látogató intézeti orvoshoz ; — sebei nem veszélyesek, mert igen primitiv eszközzel ejtettek, s nehány napi gondozás után valószínűleg egészen felépül. Tettének oka ismeretlen ; valószínű, hogy az egész nem any- nyira komoly, mint inkább ijesztési- és azon szándékból küvettetett el, hogy a külömben már többszörösen büntetett s nem csekély mértékben ravasz egyén egy kis kórházi étel- és élettel elviselhetlen- nek talált életén segitsen. = Túneziskola. Salamon Mór táneztanitó a Szarvas vendéglő termében táneztanitási tanfolyamot nyitott meg. Ajánljuk közönségünk figyelmébe s pártolásába. = Rulínrsulnli előadás. A napokban nagy falragaszok hirdették ékes német irályban hogy a „Grosse Bräu haus “ban nagy „Concert soireé“ tartatik. Voltak is a kik el is mentek meghallgatni a konezertet, de fanyar képpel jöttek el onnét, mert a szép Szigligeti Etelka magyar népdalait kivéve a többi nem volt egyéb német sületlenségnél. Egy ízben már felszóllaltunk hasonló ügyben, teszszük ezt újból s felhívjuk rendőrségünk becses figyelmét arra, hogy ily német Tangereknek ne adjon engedélyt az előadásokra. — A vörös kakas szombaton virradóra fél 8 órakor ismét felütötte tanyáját Krenedits Matild gasparik-utezai háza fölött. A tűz az istállóból gyulladt ki s mint belülről kitörő tűz, az egész istállót megsemmisité, a mellékes konyha és éléskamra azonban a beégéstől megmentett a helyszínén a lehető leggyorsabban megjelent önkéntes s Saxlehner-féle tűzoltók által, s csupán a tető égett le. Mindkét csapat tűzoltóságot a lehető legnagyobb dicséret illeti, mert oly teljes számban voltak jelen, mely a korai hajnali órákat tekintve alig volt remélhető, s igy sikerült a tüzet lokalizálni s a fenyegetett szomszéd házakat megmenteni. Csak rendőrségünk figyelmét hívjuk fel arra ismételten, a mi jelenleg is gátul szolgált a tűzoltók működésének, tudniillik, hogy a tűz színhelyének udvarára ne bocsássanak be senkit, a ki nem tűzoltó, vagy dolgozni nem akar. N y i 11 -1 é r. *) Nyilatkozat. Tegnap este Krenedics Ödön ur minden ok nélkül megsértett. Ma reggel segédeimet elküldöttem hozzá adna magyarázatot tegnapi magaviseletéért. Krenedics Ödön ur az elégtételadást egyik segéde által minden ok nélkül megtagadta. Én őt ezért és a segédeimtől kapott nyilatkozat alapján a lovagiasság szabályai szerint való elégtételadásra képtelennek tartom és az ügyet részemről e téren befejezettnek nyilvánítom. Vácz, 1885. október 17-én. Boross Samu. Szerkesztői üzenetek. — Dunai .Szélnek. Mindig látlak, mindig várlak, mégse látlak. Talán elcsendesült a dunai szél ? = Vaskalap Jánosnak. Urambátyánk ! mutassa már egyszer a vas-kalapját! Nagyon szeretnők látni, bogy oly hosszú idő óta nem rozsdásodott-e meg? — Csalánnak. Pech-je van s a legnagyobb „pech“ az hogy czikke ezúttal közölhető nem volt, különben jövőre „Pech,, nélkül megfog jelenni. = „A szüreti kosarak“. Kosarat adunk az ön czik- kének is, mert attól tartunk, hogy ha közölnénk, kosár helyett karddal kellene szembe állnunk. =: Több önkéntes tűzoltónak. Névtelen levelekre nem reflektálunk, s bölcs tanácsokat csak annyiban osztogatunk, hogy jövőre rendes bélyeget méltóztassanak tenni a levélre, nehogy a szerkesztő zsebe érezze meg az önök bölcsességét.- Margitkának. A kívánt szám a kiadó hivatal által elküldetett. A lap ezentúl rendesen megy. Hát mi mikor? Szives üdvözlet! = Máosa. A kérdésre válasz: 0 a hadjáratból sértetlenül megérkezett. Szive teljesen ép s úgy érez mint régen.- Egy (iatal hazafiunk. A vezérczikk meghalt. A beküldött piezulát a temetési költségek felemésztették. *) K rovatban közlőitekért nem felelős a szerkesztő. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Varázsé j i ti uszláv. Kiadó : Mayer Sámlor. Sirkoszonik, érez- és fakoporsók, szemfödelek, s minden e nembe vágó czikkek dús választékban kaphatók, gazdagon felszerelt üzletemben. Úgy a közelgő Halottak emlékünnepére, mint az egész évre számos látogatásért esd Ti IMA JÁNOS, műasztalos. (Nagyhid-utcza saját ház).
