Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1885-10-18 / 42. szám

w I uraim, hanem igenis azért, mert honatyusaink ismét pihenni tértek egy kis delegált vakáczióra. Jöttek és elszéledtek, szaporán mint a fergeteg. Mikszáth Kálmán, ki oly passióval figurázgatja ki az ő „t. Ház“-át a „Pesti Hírlapban,“ sarokba csapta kalamu- sát és búnak ereszté fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedvében volt és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár derekas karczolatot ! . . . Ős Buda várának diátrumáról kell még egyet- mást elmondanom. Beleütött a — közösügy! A nemzeti és a népszínház mutyiban játszanak benne. Paulay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádám apánkat (az irás szavai szerint ugyan Ádám te­remtve és nem szabva lön) tehát röviden ugyan­az a Paulay most a hamis É v v á v a 1 trafikál odaát. (ÉL eJ 0 „Hát ti mit csudálkoztok azon, hogy a várszín­házba is belecsapott a közösügy (átkoztassék az ő neve!) — mordult fel Csanády bátyánk — hisz tudvalevő dolog; hogy Tisza Kálmán úr lakását vár­beli palotájában egyenest folyosó köti össze páholyá­val a szomszédos színházban ! Nos, tudjatok-e már, merről fú a szél? Azon a folyosón keresztül szivá­rogtak át azok a dualistikus elvek !“ Hátha igaza van ? . . . ... A vigadóban is történik valami. Élelmes német művészek a csillagos ég titkait, jelenségeit tárják tol gyönyörű optikai mutatványokban a kö zönség előtt melyeket valóban érdemes és tanulsá­gos dolog megtekinteni! . . . De a falragaszaik egy kissé piripócsosan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik-e, hogy a mennyei események bemu tatását hirdetik ökölnyi betűkkel a nagyérdemű pu­blikumnak ? Fővárosi levelező. Városi és vidéki hírek. = Iláti'álélios vidéki előfizetőinket bá torkodunk felszólítani, miszerint szíveskedjenek hát- rálékaikat mielőbb beküldeni, miután lapunkat a jövő számtól kezdve csak azok részére küldjük meg, kik hátrálékukat e hét végéig beküldik és az iránt nyi­latkoznak, hogy lapunkat továbbra is szándékoznak járatni. A {»udapcsíi nlínmi közép-iparta­noda igazgatóságától. Az é p i t ő iparosok tanfolyama. — Az állami középipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, kőművesek, ácsok és kőfaragók számára rendezett tanfolyam f. évi novem­ber hó o-ik napján fog megnyittatni. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenkint november hó ele­jétől márczius hó végéig tart; e tanfolyamon az illető épitő iparosok rendszeres szakkiképeztetést s annak si­keres bevégzése után jogérvényes kőmives-mesteri bi­zonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévet betöltött azon kőműves-, ács , és kőfaragó­segédek, a kik folyékonyan olvasni, Írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működ­tek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban kiadása Nápolynak, s aránylag talán még több benne a koldus, mint ez utóbbiban. A minap a város mellett fekvő szigetre mentem, hogy napi rendes sétámat elvégezzem. A hidkarfájára támaszkodva egy rongyokba burkolt nő állt, karján egy kisdeddel. Mind a kettő a megtestesült nyomo­rúság volt; sovány, kiaszott. Felém nyujtá kezét; csekélységet — a mennyi telik — nyújtottam neki, s odább álltam. Visszajövet még mindig ott volt, szomorúbban, kétségbeesettebben mint azelőtt. Meg­esett rajta szivem ; hozzá léptem s megszólitám : — Jó asszony, miért vagy oly kétségbeesett? — Két napja betevő falat nem volt a számban : éhezem iszonyúan ! Ügy látom a könyörületesség már kihalt a szivekből ; reggeltől itt állok, s csak e cse­kélység az, amit koldulni birtam. Ezek a fecsegő habok oly édesen szólítanak; ha gyermekem nem lenne: már régen követtem volna hivó szózatukat. Mert lássa, nem ilyen élethez voltam én szokva! Elég puha bölcsőben ringattak, s ha a párna nem volt is selyem, mégis a vásznából a legfinomabb volt. Anyám korán elhalt ; de az anyai szeretetet kárpótolta egy ifjúnak irántam való vonzódása. Job­ban szeretett ő saját életénél, tenyerén hordozott. Oh mért csaltam meg őt? Mért törtem össze szivét? Most nem kellene igy koldulnom. Csak most tudom fölfogni, mi volt ő énnekem. De már késő . . . késő . . . Annyira szeretett, hogy megőrült, de négy hó múlva ismét kigyógyult. Nagyravágyásom őrültsége alatt elszakított tőle; világgá mentem. Volt egy örökségem, a mely biztosítani látszott életemet, s ez Örökség — ragyogó szépségem volt. Nem gondol­tain arra, hogy azt nagyon, nagyon hamar eltéko- zolhatom. Rövid időn gazdag lettem, de a — bűn árán ! Az ifjúval azóta csak egyszer találkoztam, M n, a híres fürdőhelyen ... A szégyenérzet elü­és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az inté­zet helyiségében (VIII. kér. Eőherczeg Sándor-tér 4. sz.) november hó 2-ik napjáig, a köznapokon este 6-tól 7-ig, a vasár- és ünnepnapokon pedig délelőtt 10 órától 12-ig tartatnak. — liiiby Sándor barátunk „Tűnő perczek“ czimű versfüzete e napokban hagyta el a sajtót. Az Ízléses alakban kiállított füzet 127 lapján igen csi­nos eredeti és fordított költemények foglaltatnak, melyek alanyisága, mélysége és szépsége leköti az ember figyelmét. Méltó volna e füzet arra, hogy váczi hölgyeink, kiket a költő, mint ki Váczon vé­gezte iskoláit, annyira tisztel, egytől-egyig megsze­reznék, s ezzel a tehetséges fiatal poétát a további költői munkálkodásra ösztönöznék. Ára 1 fit, diszkÖ- tésben 2 írt. Megrendelhető Bpesten Légrády testvé­reknél. Mai számunk tárczájában mutatványt is köz­lünk belőle. = A vasúti átjárok és a közönség. Több oldalról érkezett hozzánk panasz az iránt, hogy a vasúti átjárók, néha óra hosszanta is el vannak zárva a kocsikkal közlekedő közönség előtt, a mi, kivált a szüreti időkben nagy hátrányul szolgál. Bátorkodunk tehát a helybeli főnök úr szives figyel­mébe ajánlani, hogy ezen visszaéléseket szüntesse be s utasitsa közegeit, hogy az átjárókat 5 percznél hosszabb időre soha se zárják el. = Iliimig jószágok. Csömör Ferencz czigány az alsó városban egy gazda nélkül csatangoló bá­rányt fogott el ; a felső vámnál pedig egy süldő ma- lacz tartatik. A tulajdonosok jelentkezhetnek a rend­őrkapitányi hivatalban. = A pajtását meglopta. Nozdoro vicz- ky Pál hely nélküli kocsis a vásár ideje alatt a „Szarvas“ vendéglőben megismerkedett Bar tó Jó­zsef abauj-megyei kovács legény nyel, s borozás köz­ben szép csendesen ellopta tőle 7 frt pénzét s mun­kakönyvét. A könyvet aztán mint hasznavehetetlent eldobta, a pénzt pedig szerencsésen elköltötte ; de elfogatván rendőrségünk által a járásbírósághoz át- kisértetett. = Vasvilla párbaj. Povozsán János és Baja József, Huber József béresei, békés egyet­értésben fogták az eke szarvát s dúdolva a „Szeret­nék szántani“ népdalt, szántották az ugart; azonban valami ingerlő démon összeszólalkoztatta őket s vas­villára került a dolog, a minek a vége az lett, hogy Baja olyan ütést kapott a fejére, melyet meg fog emlegetni örökre, ha ugyan életben marad. A győz­tes fél letartóztathatott. = És mégis mozog .... A közönség ér­dekében tett többszörös felszóllalásainknak végre valabára sikere lett. Örömmel értesülünk ugyanis, hogy rendőrkapitányunk megkezdte a hadjáratot azon sáros- és fő-utezai kereskedők ellen, kik boltjuk előtt a járdát elfoglalják s tele rakják holmiaikkal. A napokban már többet 10—10 frt pénzbírsággal büntetett meg. Midőn a szabályrendelet értelmében tett ezen erélyes eljárásáért elismerésünknek adunk kifejezést, egyúttal arra figyelmeztetjük, hogy e té­ren ne csak jelenleg és ideiglenesen intézkedjék, hanem folytonosan éber figyelemmel ellenőrizze a járdáinkat tele rakó boltosokat. = Rendőri liirek. A vásár alkalmával tör­tént, hogy Antal Ignácz csavargó csizmát lopott, de rajtaéretvén elfogatott. — Nagy György csavargó, Korgyik György agárdi lakosnak tárczáját ellopta, de a károsodott által rajta éretvén elfogatott. — Grebenár Mihály csavargó egy asszony tárczáját el­zött e helyről, s felmentem Bécsbe. Itt színésznővé lettem, majd éívezetről-élvezetre, k éj rő 1 - k éj re szállin- kóztam. A bűnben találtam üdvömet. . . A sors keze utolért; megbetegedtem, s a himlő elrútitá arezomat, Betegségem alatt minden pénzem elfogyott. Fölépül­tem, de csak azért, hogy a nyomort megizleljem. Fokról-fokra sülyedtem, hogy megélhessek ; s midőn már más megélhetési mód nem volt rendelkezésem alatt: tolvajok társává szegődtem. Elcsuktak két évre. Midőn kiszabadultam : haza mentem. Itt meg­könyörült rajtam egy rézműves, magához vett; de őt is megcsaltam. Eltaszitott magától s most kol­dulva járok házról-házra, mert dolgozni nem tanul­tam, s most már nem is bírok! . . . Ezek voltak szavai. Nem tudom, megvetést, vagy szánalmat éreztera-e ez asszony iránt? akiről világo­san tudtam — elbeszéléséből — hogy kebel barátom első álmának tárgya volt. Önkénytelenül kihúztam tárczámat s tartalmát e szavak kíséretében adtam át neki : — Arthúr jó barátom volt; fogadja úgy, mint­ha ő adná! * * * Másnap a helybeli lapokban a következőket ol­vastam : „A városunkat körülvevő folyócskából ma reg­gel egy ismeretlen nő holttestét húzták ki. Ruházata koldúsnőre vall. Többek állítása szerint e nő már tegnap délelőtt a hídon ácsorgott.“ Isten ujját láttam e dologban s a megbánás rosszul nyilványult jeleit. Szegény Iza ! legyen könnyű az idegen föld, a mely reád borul. lopta, de észrevétetvén a tárczát eldobta s futásnak eredt, de egy csendőr által utoléretvén, elfogatott. Mindhárom tolvaj átkisértetett a járásbírósághoz, de nem tudni mi okból, már másnap szabadon bocsát­tattak. = lőgy óletiiut fegyencz. Sok különféle kalandor gyűl össze egy-egy börtön vagy fegyház- ban, s ha közülük egyik-másik megválni akar a ka­landteljes élettől, mire őt többnyire a munkától való irtózat vezérli — nem lehet csodálni. Mint értesü­lünk, f. hó 17-én délelőtti órákban, az itteni fegy- házban egy Német Pecsenyés János nevű 47 éves, lopás miatt 2 és fél évre elitéit fegyencz is öngyilkossági szándékból bal karját felvagdalta ; szerencse, hogy irtózatos tettét hamar észrevették, s rögtön átszállították a kórházban épen betegeket látogató intézeti orvoshoz ; — sebei nem veszélyesek, mert igen primitiv eszközzel ejtettek, s nehány napi gondozás után valószínűleg egészen felépül. Tettének oka ismeretlen ; valószínű, hogy az egész nem any- nyira komoly, mint inkább ijesztési- és azon szán­dékból küvettetett el, hogy a külömben már több­szörösen büntetett s nem csekély mértékben ravasz egyén egy kis kórházi étel- és élettel elviselhetlen- nek talált életén segitsen. = Túneziskola. Salamon Mór táneztanitó a Szarvas vendéglő termében táneztanitási tanfolya­mot nyitott meg. Ajánljuk közönségünk figyelmébe s pártolásába. = Rulínrsulnli előadás. A napokban nagy falragaszok hirdették ékes német irályban hogy a „Grosse Bräu haus “ban nagy „Concert soireé“ tartatik. Voltak is a kik el is mentek meg­hallgatni a konezertet, de fanyar képpel jöttek el onnét, mert a szép Szigligeti Etelka magyar nép­dalait kivéve a többi nem volt egyéb német sület­lenségnél. Egy ízben már felszóllaltunk hasonló ügy­ben, teszszük ezt újból s felhívjuk rendőrségünk be­cses figyelmét arra, hogy ily német Tangereknek ne adjon engedélyt az előadásokra. — A vörös kakas szombaton virradóra fél 8 órakor ismét felütötte tanyáját Krenedits Matild gasparik-utezai háza fölött. A tűz az istállóból gyul­ladt ki s mint belülről kitörő tűz, az egész istállót megsemmisité, a mellékes konyha és éléskamra azon­ban a beégéstől megmentett a helyszínén a lehető leggyorsabban megjelent önkéntes s Saxlehner-féle tűzoltók által, s csupán a tető égett le. Mindkét csapat tűzoltóságot a lehető legnagyobb dicséret il­leti, mert oly teljes számban voltak jelen, mely a korai hajnali órákat tekintve alig volt remélhető, s igy sikerült a tüzet lokalizálni s a fenyegetett szom­széd házakat megmenteni. Csak rendőrségünk figyel­mét hívjuk fel arra ismételten, a mi jelenleg is gá­tul szolgált a tűzoltók működésének, tudniillik, hogy a tűz színhelyének udvarára ne bocsássanak be sen­kit, a ki nem tűzoltó, vagy dolgozni nem akar. N y i 11 -1 é r. *) Nyilatkozat. Tegnap este Krenedics Ödön ur minden ok nélkül megsértett. Ma reggel segédeimet elküldöttem hozzá adna magyarázatot tegnapi magaviseletéért. Krenedics Ödön ur az elégtételadást egyik se­géde által minden ok nélkül megtagadta. Én őt ezért és a segédeimtől kapott nyilatkozat alapján a lovagiasság szabályai szerint való elégtételadásra képtelennek tartom és az ügyet részemről e téren befejezettnek nyilvánítom. Vácz, 1885. október 17-én. Boross Samu. Szerkesztői üzenetek. — Dunai .Szélnek. Mindig látlak, mindig várlak, mégse látlak. Talán elcsendesült a dunai szél ? = Vaskalap Jánosnak. Urambátyánk ! mutassa már egyszer a vas-kalapját! Nagyon szeretnők látni, bogy oly hosszú idő óta nem rozsdásodott-e meg? — Csalánnak. Pech-je van s a legnagyobb „pech“ az hogy czikke ezúttal közölhető nem volt, különben jövőre „Pech,, nél­kül megfog jelenni. = „A szüreti kosarak“. Kosarat adunk az ön czik- kének is, mert attól tartunk, hogy ha közölnénk, kosár helyett karddal kellene szembe állnunk. =: Több önkéntes tűzoltónak. Névtelen levelekre nem reflektálunk, s bölcs tanácsokat csak annyiban osztogatunk, hogy jövőre rendes bélyeget méltóztassanak tenni a levélre, ne­hogy a szerkesztő zsebe érezze meg az önök bölcsességét.- Margitkának. A kívánt szám a kiadó hivatal által elküldetett. A lap ezentúl rendesen megy. Hát mi mikor? Szives üdvözlet! = Máosa. A kérdésre válasz: 0 a hadjáratból sértetle­nül megérkezett. Szive teljesen ép s úgy érez mint régen.- Egy (iatal hazafiunk. A vezérczikk meghalt. A beküldött piezulát a temetési költségek felemésztették. *) K rovatban közlőitekért nem felelős a szerkesztő. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Varázsé j i ti uszláv. Kiadó : Mayer Sámlor. Sirkoszonik, érez- és fako­porsók, szemfödelek, s minden e nembe vágó czikkek dús választékban kaphatók, gazdagon felszerelt üzletemben. Úgy a közelgő Halottak emlékünnepére, mint az egész évre számos látogatásért esd Ti IMA JÁNOS, műasztalos. (Nagyhid-utcza saját ház).

Next

/
Oldalképek
Tartalom